Buda és vidéke, 1900 (9. évfolyam, 1-35. szám)
1900-03-00 / 7. szám
Budapest, 1900. _____________________ IX- évfolyam 7. sz. Vasarnap Böjtmashava (Márczius) SZE RKESZTI: ERDÉLYI GYULA. Kornfeld ur és egyéb. Buda minden elhanyagoltatása da- ezára boldog, mert itt még csak egy-két esetben mutatkozott az aranyborjú körül való táncz. A telek kufárkodást s néhány építkezési tulmerészséget kivéve a nagy világi élet hullámai ide veszedelmesebb salakokat nem hordottak. A társadalom vallásosabb es ősi erkölcseiben épebb. A kihágások és bűnesetek krónikájában is kevesebb a budai eset. A fák és hegyek közvetlen közelsége a jobb levegővel jobb erkölcsöket ád. Adja Isten, hogy igy maradjon. A mi iparunk és kereskedésünk egyleteink, csekély szánni pénzintézeteink, vállalataink eddig még nem költötték fel az érdeklődést. A pénzvilág kalandorai csak nyaralnak itt, hirhajhá- szok legfeljebb áldomásokra jönnek át. Kevesebbek a társadalmi drámák és regények. Ha nem is vigjáték az életünk, hanem komoly színmű, ha vannak is bajaink a sötét bűnök nem burjánoz- nak itt. Mi csak messziről, madártávolságból vizsgáljuk és bíráljuk az eseményeket s foglalkozunk Kornfeld úrral és egyebekkel. A vasút a betyár regényességet kiölte. A polgáriasodás a művelődés meggyilkolta a vallást és becsületet. Hajdan keresztre feszítették az Üdvözítőt, ma mindennap keresztre feszitik szent örökségét. Midennap kitépnek egy levelet szent könyvéből. A betyár tudott imádkozni, voltak megromlott erkölcsében tiszta pillanatok a midőn felébredett benne a hit, a modern pénzkalandorokban nincsen hit, a vallást gúnyolja, az imádságra nem veszteget időt, miután az idő pénz s a mi idő megmarad a pénzszerzésből az szórakozásra, tivornyákra kell, oly tivornyákra, a mikhez képest a régi urak és rabló lovagok, szegény- legények dáridója egy böjti vezeklés volt. A Rózsa Sándorok kifogástalan lovagok, valódi apostolok voltak ezekhez az urakhoz képest, kiknek nincs sem Jézusok, sem Mózesük, hogy az aranyborjú imádásért őket megleczkéz- tesse és kiverje a templomból. A keresztények elfordultak a kereszttől, a zsidók összetörték a frigyládát. A pénzért való őrült küzködés állattá aljásította az embert Rózsa Sándor a maga kezére működött, a mit a gazdagoktól rabolt, abból adott a szegénynek, ezek az urak alapszabállyal, kormányengedélylyel szívják ki a gazdagot és szegényt egyaránt. Minden évben történik valami nagy pellengére jutás, egy-egy pénzintézet lelepzése, de azért a helyett, hogy fogynának szaporodnak s nem akar elérkezni az idő, melyben megrendszabá- lyoznék a visszaéléseket. A tisztességesebb pénzintézeteknek kellene sorompóba lépni és a tisztítást követelni, mert ha igy halad ők fognak szenvedni. Senki nem meri majd ládájából kivenni a pénzt, inkább tőkéjét éli fel. Hová jutottunk? A földmives vissza- kivánja a jobbágykort, a kölcsönre szorult az uzsorát Gyalog jár az adós, hintón a hitelező és ügyvédje. Szaporítani kell a végrehajtókat. Ilyen korban nem csoda, ha nagy pénzintézetekről is szállong az a hir, hogy erősen gyümölcsöző vállalkozásokra merészkednek. A pénzintézetek történetében ismeretes az, hogy a kisbirtokosok fo[dhiiel= intézete élére írfagát becsempészett ügyes embernek eszébe jutott, hogy üzérkedéseinek villámhárítójául egy kifogástalan főurat keressen, kinek az a jóhiszeműsége, hogy erre megnyerte, sok pénzébe került. A példa ragadós. Pálinka és cognac gyárak, pénzintézetek, vállalatok a főúri koronákba kapaszkodtak s megnyertek egy-egy könnyen hivó urat, kiA „Buda és Vidéke“ tárczája. A budai és pilisi hegyvidék történelmi emlékei. Irta: l)r. Tliirring Gusztáv (Felolvastatott a M T, E. Budapesti osztályának felolvasó estélyén.) II Mátyás király idejében az egész hegyvidék felvirágzott; Mátyás király mint vadasz is, mint népe iránt érdeklődő király is sűrűn bejárta a budai hegység rengetegeit, melyeknek nem egy kies pontja őrizte meg a nagy király emlékét A Zűgliget elején, a Laszlovszky táján, állítólag vadászkastélya állott: beljebb, az erdő sűrűjében, a mai Disznófőnel talált üdülést a nagy király egy fárasztó vadkan- vadászat alkalmával és a Szép Juhászné kies vidéke is Mátyás király egy kalandjának emlékét őrizte meg. De volt e vidéknek még egy más pontja is. melyet Mátyás király nyéki vadaskertjéből gyakran és szívesen keresett fel ; a Pálos-rendnek Szt. Lőrinczről nevezett kolostora. A Hárshegy tövében, kevéssel a Szép Juhászné előtt, már az erdőn kívül, a régi Bugát-féle relken találtak rá századunk első felében romjaira erne hires kolostornak, melynél érdekesebb hely talán az egész budai hegységben nincsen. A tizennegyedik század legelején történt, 1304 körül, hogy a magyar pálos-rend negyedik generálisa, az esztergomi születésű Lőrincz, i a Hárshegy tövében a később róla nevezett kolostort építette. I. Károly király adományai folytán csakhamar felvirágzott a kolostor, melyben a rend közgyűléseit is szokta tartani. A kolostor és templom egyike volt a kor legszebb ilynemű építkezéseinek; a templomot a 75 méter hosszú kolostor vette köröl, mely olasz építőmestereknek remekműve volt. Belső helyiségeit gazdag arany- és fafaragványok diszitet- 1 ték, keresztfolyósója gyönyörű művű góthstilű oszlopcsarnokban végződött. Dűs volt a kines- ; tár is és a pincze is egyike a leggazdagabbaknak. De a kolostor hírét nem annyira pompája és gazdagsága, mint inkább rendtagjainak vallásossága. hitbuzgósága és szigorú erkölcsössége alapította meg a ennek köszönhette, hogy királyaink megkedvelték és bő adományokban részesítették. Midőn Lőrincz halálos ágyán feküdt. Károly király a haldokló kezét fogva, j őszinte szeretettül és tiszteletről tanúskodó szavakkal vigasztalta a kedvelt szerzetest. Károly király után Nagy Lajos kegyeit is élvezte a kolostor, melynek hire különösen azóta terjedt el. hogy Lajos király a rend megálapitó- jának, Remete Szent Palnak a testét, mely addig Velenczében őriztetett. Budára hozatta s 1381, nov 14-nagy szerű ünnepélyességgel a hárshegyi egyház Szt. István kápolnájában elhelyeztette ; az elhelyezési aktus egyúttal diadalünnepély volt Veleucze fölött. A kolostor annira gyarapodott, hogy rendtagjainak száma 300-ra sőt 500-ra emelkedett, Fénykorát azonban Mátyás király alatt élte a kolostor. A nagy király igaz tisztelője volt a kolostornak, melyet nyéki vadászati után gyakran keresett fel; oly nagyra becsülte a rendet, hogy 1466-ban még a pallosjogot is adományozta neki. A kolostor általános kegyelet tárgya volt; róla nevezték a mai Hárshegyet Pálhegynek. a mai Pasarétet Pálvölgyének. az Ördögárkot Pálpataknak; ide zarándoklóit a hívők nagy serege. A renden kívül álló kitűnő egyéniségek is ide temetkeztek s Báthory Lászlu rendtag a közeli hárshegyi barlangban 30 évet töltött remete módjára, a szentirásnak magyarra való fordításán dolgozván. A régi krónikák Mátyás életéből sok szép vonást jegyeznek fel, melyek vallásosságát, és a rend iránti tiszteletét tanúsítják. Midőn egy Ízben vadászkiséretével éppen estebéd idején érkezett a kolostor elé és bebocsát- tatást kért, a kaput őrző szerzetes oly szigorúan ragaszkodott a kolostor szabályaihoz, melyek szerint senkit sem szabad a főnöknél történt bejelentés nélkül beereszteui, hogy a királyt a bejelentésig a kolostor ellőtt váratta. GergeR generalis ijedten sietett a kapuhoz, kérve a királyt, hogy a szerzetes cselekedetét ne tekintse a köteles hódolat hiányának. De a király megnyugtatta; ő csak kötelességét teljesítette KI ADÓ-HIVATALI, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek: Budapest, í., Városmajor u. 28. Megjelenik havonként háromszor. Előfizetési ának : Egész évre 12 korona, félévre <j koiona, évnegyedre 3 korona. SZERKE SZTŐSÉG; I., Városmajor-utcza 28. Kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni.
