Buda és vidéke, 1900 (9. évfolyam, 1-35. szám)

1900-02-00 / 4. szám

Budapest, 1900. IX. évfolyam. 4. sz. Vasárnap, (Február) BUDA és VIDÉKÉ SZERKESZTI: ERDÉLYI GYULA. A Beöthy eset. A búr és angol háború felettvaló bírálatok, rokonszenv és ellenszenv kelté­sek, Rreyfusz elegiák, Sulamith és egyéb ó-testamentomi és újkori ügyek elhalvá­nyodtak a budapesti napi sajtóban, A óBeothy eset miatt, hogy, mint az angolok szokták, hajó raj tüntetés nem volt, annak oka csak az, hogy a budapesti napi sajtónak egyéb fényes és homályos fegyver­nemei között hajóraja nincsen. Tisztelet és becsület <33eöthy Jöászíő- nck. Ehhez szó ne férjen, Irodalmi sikerei s egyéniségével sokak rokonszenvét hódí­totta meg. A SVtagyar Színház bélügyei sem tri- cotban, sem más jelmezben nem izgathatják, nem érdekelhetik a nagy nyilvá osságot. Es mégis egy erélyes, mondjuk lehet ön­érzetes, talán jogos fellépés lázba hozta a sajtót s a mivel még rövid hírek között is sok lett volna foglalkozni, abból európai értékű ügyet kavartak fel. Egy kis regény vagy operettetárgy az egész nagy eset, mit a napi sajtó hatal­mával rákényszeritettek a közönség érdek­lődésére. Kis híjjá, hogy a totab'sateurt is nem működtették arra, hogy <J3eöthy vagy cTiló győz-e? cTiló űr a gyógyszerészek egyik osz­lopos tagja, székes fővárosunk törvényható­ságának képviselője, nem tudta talán ezt a nótát: Lám megmondtam Angyal Bandi Ne menj az Alföldre. Csikósoknak, gulyásoknak Közibe. Mert megtanulsz lovat lopni Izibe. Csak, hogy itt nem gulyások és csikó­sokról volt szó, nem Alföldről, hanem Alvilágról, színészek, hirlapirók boszorkány konyhájáról, hol az idegennek keserű az Ördög pilulája. Filó úr kapott reklámot eleget, többet mint Sztupa, többet mint Török József . . . 0 a Magyar Színház részvénytársaság alelnöke, a ki nem csak pénzbeli osztalékra, de édes szelvényekre is számíthatott, meg­sértette a színházi fegyelmet. így tüntették fel a lapok. Es ennek a feltüntetésnek alapján állt be az igazgatóválság és válto­zás, s ismét a bur-an goi háború felé for­dulhat az érdeklődés <A JVlagyar Színház derék igazgatója vissza tér oda, a hol jobban otthon van az irodalomhoz . . . Hirlapiró és C.Társai nem csak tollal száltak érte harczba, hanem tüntettek mel­lette, ünnepelték s áldomásra is gyűltek érte. Ez az eset, de most jön a tanúság. A hírlapoknak ez az eljárása, melylyel egy magánügyben szövetkztek veszedelmes előzmény. Ennél az esetnél és egyéb házi és kartársi ügyeikben is elárulták, hogy ezé- hét képeznek s Ítélve eleveneket és holta­kat ostromállapot alá helyezhetik a köz­véleményt. Ma Glóriával köröznek valaki t holnap pellengére állitják. A sajtó hivatása magasztos, ha a sajtó munkásai is hivatottak. Összetartása/ összebuvása csak olyan társadalomnak hasz­nálna, melyben a sajtó munkásai a társa­dalom ősibb rétegéből kerülnek ki. Olyan­ban pedig, mint a miénk, melyben a sajtó képviselői nem az ősi rétegből, de a jöve­dék felületből kerülnek ki, veszedelmesek. A sajtó és a közvélemény nem min­dig egy és ugyanaz. A napi sajtó nálunk mérgezett gyümölcscsel táplál és minden­áron azon van, hogy ha vagyoni túlsúlyaik­ban meginogtunk, formálódjunk át annak a fajnak a sajátságaira, kié a pénz és a sajtó. Yegyiik át az ő vérüket, gondolko­dásukat s hódoljunk meg teljesen fajuknak elhagyva őseink erkölcsét és hitét. Árpád népe legyen Mózes népévé. Sok czimzetes magyar öntudatlanul szívja ezt a mérget s védekezésre nem gondolva rohanva vezeti faját a megsemi- sülésbe . . . Vannak sokszor nagy kérdések, melyek valódi magyarságnak létfeltételét érdeklik. Ugyan összetart-e ebben a napi sajtó ? Nem, csak saját házi ügyeiben . . . Az urat összeveszeti a paraszttal, a parasztot az úrral és polgárral, diktálni akar rokon- és ellenszenveinkben a maga faja ízlése szerint. Terelt a franczia és német műveltség felé egész a Dreyfusz esetig s a német A „Buda és Vidéke“ tárczája. Harcz és imádság. (Visszaemlékezés). Az erdős hátú bérezek közé ékelt völgy- fenéken alig pislákolnak már az őrtüzek A Paklanicza lábát nyaldosó sebes árja Boszna felől néha egy paripa nyerítése vegyül a szeptemberi eső szelíd susogásába. Messze távolról egy-egy riasztó puska­lövés vagy a járőrt elintéző őrszem kemény kiáltása ujul meg időnközönként, egyébként a völgyben minden csendes ; mély álomban pihennek a jó szabolcsi fiuk a szerémségi 70-esekkel meg a 39-es bihari fa tg ab. Csupán egy tiz lovasból álló őrjárat koezog lassan a Karnen alatt levő hidon keresztül a főhadiszállás felé, ahová éjfélre megérkeznie kell. A parancsnokló altábornagy sátra előtt nyeregből szállnak a huszárok s vezetőjük — egy fiatal őrmester — sietve lépdel parancs­vételre. Tiz perczczel később sebes üggetve távozik e kis csapat, hogy Lipacnak átellent a Boszna vizén kázlát keressen, amit aztán póznákra szúrt széna csóvákkal kijelölvén, a túloldali nyuzga hegyhát csipet falujából valami uton-módon egy izmos törököt szerez­zen le kalauznak reggeli három órára. Ez a parancs. Utolsót babiskolgat az éjszaka ; az elő­törő pirkadás fénye már a közeledő gyalogság szuronyára csillámlik, melynek előhada füty- työgve, óvatosan búvik a cserjék mögül s kómlelődve lapul meg a folyam partján. Derékhaduk hosszú tömör sorokban bon­takozik elő a hegylábak kanyargásaiból ; egy gyalog dandár pár hegyi üteggel, leghátul az orvosi telep egészségügyi szakaszával. Könnyedén, hátbörönd nélkül vannak mind­annyian, kutya nap Ígérkezik, a két adag kétszersült és a fujtott gulyás bádogja mel­lett 90 tartaléktöltény szerénykedik a kenyér­tarisznyában. A kijelölt helyen s a túlpartról adott jelre zászlóaljanként, feltartott fegyverrel igyekeznek a folyam árjába; egyik-másik kisebb termetű tisztet valamely szálas baka kapja a vállai közé s vigan lépked vele a helylyel-közzel hónaljig is érő fodroshátu vízben. Csűrön nedvesen érkeznek meg a partra, nem árt nekik az ilyesmi, két hó óta veri az eső őket, meg ezt a görbe országot Hogy a folyamon átkeltek, könyöklő szirtek meg függő kőszálak övezte erdei bozótból kandikál feléjök egy keskenyke gyalog ösvény. Ezt jelölte meg a minden izében reszkető török kalauz s ennek irányá­ban nyomult előre a rajokra oszolt dandáréi. Suhog, pattog a száraz avar, széles ut- czákat tördel benne a feszülő fegyverszurony fel egész a hegyköz lejtőjéig s mikorra a csillagok tűnését egy távoli minaret jámbor müezzinje éneklő kiáltással elbucsuztatta, a rengeteg visszhangján végig nyargalt az első ágyudördülés. Lassanként indul az ütközet, előbb néhány egyes lövés, majd szórványos sor- tüzek s aztán általános fegyverropogás az egész vonalon; vágtató küldöneztisztek köz­vetítik az előnyomulásra szóló parancsolatot, mindegyre ritkul az erdő s a futólépést előre­törő hadfiaknak már csak gyéren kínálkozik egy-egy bokor fedezetül. Kiérnek az alsó fensik tisztására ; előttük egy csupasz bordáju fel hágó tetején a zárt patkó alakban elsánczolt török tábor, honnét nyüzsgő fej sorok turbánjai tarkallanak s golyózáporral fogadják a szaporán mozgó előhadat. Fekete sávokat barárdál a gyenge pázsi­ton a reáhajló fegyver füstje, az alakuló és elhagyott tüzelő vonalakat szertehullott papir- foszlányokkal vegyest elhasznált történyhü- velyek garmadái jelzik, mikre a délfelé járó ^IADÓ-J-ÍI^RTALi, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek: Budapest, I., Városmajor-u 28. Megjelenik havonként háromszor. :iőfizetési árak : Egész évre 12 korona, félévre 6 korona, évnegyedre 3 korona. SZERKESZTŐSÉG: I., Városmajor-utcza 28. Kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom