Buda és vidéke, 1900 (9. évfolyam, 1-35. szám)
1900-10-00 / 26. szám
26. szám. BUDA ES VIDÉKÉ 3. oldal. Magyar konvertiták. Életrajzi adatok. Gyűjté Hahnekamp Gy., győri székesegyházi kanonok stb. A ft. egyházi hatóság engedelmével. Budapest, 1900. 3-rét, 264 lap, Stephanen m nyomása. Külföldön már régen terjedelmes munkák jelentek meg konver- titákról, azonban noha mindenütt más nemzetbeli konvertitákra is reflektáltak, mindös^e alig hármincz magyar konvertitáról tesznek említést. Pedig a reformáczió óta nálunk is folyton tartott az üdvös ellenmozgalom. Szerző azért vállalkozott arra, hogy a rang, tudomány, állás vagy egyéb figyelemreméltó körülménynél fogva kiválóbb magyar konvertitákra vonatkozó adatokat röviden összeállítsa szent hitünk dicsőítésére. Eveken át folytatott kutatás eredményét tárja most a közönség elé ; hatszáznál több konver- titával ismertet meg és pedig magyarral, vagy közbe idegennel, ki hazánkban lett katholikussá. Szerző épen nem tart igényt arra, hogy munkáját tökéletesnek tartsák; szerény kezdeményezésnek mondja ; mindazáltal könyve fölötte érdekes ; olvasása közben hazánk négyszázéves története vonul el szemeink előtt. A Stephaneum nyomdában készült szép kiállítású munka ára csak 2 korona, (bérmentve 2 kor. 20 fillér.) Megrendelkseket elfogad a Szent-István-Társulat könyvkereskedése. (Budapest, VIII., Szentkirályi- utcza 28. sz.) Vívó iskola Budán. Halácsy a legjobb rendszerű vivómesterek egyike Budán vivó-iskolát nyitott. Különös súlyt fektet arra, hogy a tanuló ifjúság már korán tanulja meg a vívást, mely a legnemesebb és legjobb testgyakorlat. Halácsy hivatásból vivó- tanár s ezért a legjutányosabb áron tanít. Már eddig is sok tanítványa van s úgy halljuk, hogy a budai egyletekben és körökben már is több társaság állt össze, s a hölgyek közül is vannak tanítványai. A jó alkalmat meg kell ragadni. Beiratkozni Gellérthegy-utcza 15. szám alatt lehet Stoklasz József szobrász művész műtermében. Gyilkosság Abádszalókon. Debreczenből jelentik, hogy az ottani csendőrparancsnokság Abádszalókról, Jász-Nagy-Kun- Szolnok-megyének a Tisza mellett fekvő egyik községéből a következő táviratot kapta: „Abádszalókon ma Péntek Rozália meggyilkoltatott, a gyanú rituális gyilkosság, —• a falu népe fellázadt. “ A debreczeni csendőrparancsnokság a táviraton kívül más értesítést nem kapott és intézkedett, hogy a kisújszállási szakaszparacsnokság az esetleges lázongás lecsendesitése végett erősítse meg az Abádszalóki őrsöt. Ennek folytán Abád- szalókra több csendőr ment Kisújszállásról. Azonkívül egy csendőrfőhadnagyot is' küldtek ki Abádszalókra, a ki a kisújszállási szakaszparancsnokkal együtt vezeti a vizsgálatot. Kíváncsian várjuk, hogy ez az ügy is nem-e úgy fog elsimulni mint a tiszaeszlári eset ? Az üldözöttek. ,,Az üldözöttek“ czim alatt Fülei-Szántó Lajos tollából egy hárömives füzet jelent meg az állatvédelem érdekében. A gyermekek részére tanulságos versekben, a felnőttek megszivlelésére pedig prózában irt czikkekben foglalkozik az állatvédelemmel. Szerinte korunknak nagy szégyenfoltja az a kegyetlenség, melylyel a müveit ember üldözi, pusztítja az állatvitágot. Statisztikai adatokkal mutatja ki, hány ezer kilogramm madárhus kerül Páris, London és a többi világvárosok piaczára, még pedig nagyobbára a hasznos rovarirtó madarak húsa. Még elszomorítóbb az a kegyetlen pusztítás, melyet a női divat visz véghez a madarakban. Az utóbbi negyedszázadban háromezer millió kolibrit s egyéb madarat hoztak Európába Dél-Amerikából, Indiából és Ausztráliából. Jól módja bevezető czikkében a szerző, hogy a kinek szeretet, kö- nyörület van szivében az állatok iránt, az embertársainak sem lesz ellensége. A szép kiállítású könyv mely Grimm Gusztáv kiadásában jelent meg -— Wellesz és Krammer könyvnyomdájának jó ízlését dicséri. Papirostékozlás. A legujabbkori czivilizácziónak kedves és hosszú időn át divatos mondása volt, hogy valamely nemzet kultúráját arról lehet megítélni, hogy mennyi szappant fogyaszt el. Változtak az idők és a nemzetek nagyságának más mérőjét állapították meg a tudósok. Kimondták ugyanis, hogy aszerint kell egy nemzetet megbecsülni, a minő mennyiségben vasat és szenet fogyaszt el. Ez még ma is áll, sőt még csak most áll fenn igazán ipari és nemzetgazdasági szempontból. Azonban a tulajdonképpeni szellemi művelődés^ szintén óriási mértékben állt be fogyasztónak és a többihez fölállította dogmának azt a tételt, hogy legbiztosabb ítélet valamely nemzet kulturjáról csak úgy alkothatunk magunknak, ha papiros fogyasztását vesszük figyelembe. De, saját hazánk állapotát véve tekintetbe, mit tapasztalunk ? Legutóbb is az egész világ sajtójában mintegy vezényszóra indult meg a vészkiáltás, hogy a szén elfogy. A hir nyomában egészen természetesen a szénárak nagymértékű emelkedése következett, a mely körülmény aztán jogossá tette az összes érdekelt tényezők, tehát az egész emberiség feljajdulását. Mi lesz velünk ? — kiáltják az emberek, azaz az emberiség szószólói, az újságok. Válság keletkezik az újságok füljajdulása nyomán. A válság pedig kiterjed mind ama iparágakra, melyeket a szénárak emelkedése érint és e szerint a papírgyártásra is. Az újságkiadókat — úgy látszik — azonban mintha ez nem is érintené, az újságok napról- napra nagyobb terjedelemben jelennek meg, pedig a nagy terjedelemben való megjelenés természetesen óriási papirprodukcziót igényel. Ebben a pillanatbban nem állanak még rendelkezésre azok az adatok, a melyek legalább hazánkban, .számokkal tudnák kimutatni ezeknek az állításoknak az igazságát. De rendelkezésre állanak a magyar birodalom papirszükségletének részleges fölvilágosító adatai, a melyek nyilvánvalóan bebizonyítják, hogy a kis magyar birodalom ujságkiadása milyen mértékben van érdekelve a hosszú idő óta húzódó válság következtében. A magyar birodalomban negyvenegy papírgyár működik. Mindezek a papírgyárak első sorban a belföldi szükségletet látják el, a mit leginkább az bizonyít, hogy például 1898-ban az egész papirkivitel 3 millió 228 ezer koronát telt ki. A behozatal ugyancsak 1898-ban, majdnem kizárólagosan ujságpapirost 18 millió 600 ezer korona értékben hoztak be, a mi azt bizonyítja, hogy a magyar újságkiadók csupán 1898-ban 15 millió- 372 ezer korona értékben voltak érdekelve a behozatalnál, amely összeg természetesen még kiegészítendő azzal a bizonyára óriási összeggel, a melylyel papirgyártmányokat szereztek be. Komoly emberek, a közgazdasági állapotok alapos ismerői hangoztatják, hogy az emberiség egy évszázad alatt elpazarolta az az óriási széntömeget, a melyet a természet milliónyi esztendőkön keresztül produkált. Nagy tudósok világhírű teknikusok, annak a problémának a megoldásán fáradoznak, hogy a gépek működéséhez szükséges szenet valami mással helyettesítsék. Hogy mivel, azt még maguk sem tudják. A papirszükséglet, a melynek kielégítése hovatovább lehetetlenné válik, vagy legalább is óriási módon megdrágul, kell, hogy gondolkodóba ejtse az újságkiadókat. Szaporodik, lázasabb lesz a munka, idegesebb és még gyorsabban élő az emberiség. A gyors munka, a lázasan nyüzsgő rohamos élet segítségére van az újságkiadóknak. Husz-harmincz és még több oldalnyi rendes tartalmú újságokat lassankint nem lesz türelme elolvasni az embereknek. A magyar újságkiadóknak több szempontból is nagyon fontolóra kell venniök ezeket a jelenségeket. Az egyik szempont az összetartás, a megélhetés szempontja, a mely határozottan ellentmond annak a rendszernek, a melyet a magvar újságkiadók, igaz, hogy az osztrák sajtó hasonló eljárása következtében, t. i. a közönségnek túlságosan részletesen való tájékoztatasa czéljából követnek. Olyanok a viszonyok, olyan kicsi az újságolvasó közönség a magyar birodalomban, hogy az újságkiadók nem számíthatnak olyan nagy peldányszámra, hogy az ebből eredő haszon legalább némileg ellensúlyozhatná azokat az óriási költségeket, a melyekbe különösen a magyar sajtó az utolsó évtizedben belenyargalt. Megállj-1 parancsol a józan ész ezen a téren, ha már a vállalkozók álszemérme nem tartja kivihetőnek a visszatérést arra az állapotra, hogy ne fogyasszanak a magyar lapok több papirost, mint a mennyit a hazai papírgyárak szállítani képesek. Pedig vissza kellene térni, hiszen van reá elég példa, hogy négyoldalas újságban is el lehet mondani röviden, tömören, kimerítően annyit, a mit az újságok nagyrésze 20—30 oldalon nagy bőbeszédűséggel tárgyal. (Újságkiadók Lapja.) Művészettörténeti korrajzok. Bevezetésül a képzőművészetek egyetemes történetébe. Irta Divald Kornél. Első kötet. Budapest, 1900. 8-rét, 237 lap. Divald Kornél neve nem ismeretlen e művészettörténettel foglalkozók előtt. Kisebh nagyobb művészettörténetei, dolgozatai sűrűn látnak napvilágot a művészettörténeti folyóiratok hasábjain s szava, mint e téren kiváló szaktekintélyé, mindenkor nagy fontossággal bir tudományos körökben. Nemrég a felsőmagyarországi renaissance-épité- szetről adott ki egy alapos tanulmányt, mely- a kritika részéről osztatlan elismerésben részesült. Most a fönti czimmel egy nagyobb szabású munkájának első kötete jelent meg, melyről bevezető soraiban maga a következőket mondja: ,,Művészettörténeti korrajzok“, mint már czime is sejteti, nem rendszeres műtörténelmi könyv, a mely a művészetek fejlődését szigorúan tudományos módszer szerint nyomról-nyomra követi : csak a javát mutatja be annak, a művészet korszakról-korszakra való fejlődésének a rövid vázolása keretében, a mit a világnak e téren kimagasló nemzetei, illetve az ezekből kivált korszakot alkotó nagy mesterek az építészetben, szobrászatban és festészetben létre hoztak. Az egyetemes művészettörténet anyagából, mondja tovább, annak a szabadabb formában közlése e munka czélja, a minek ismeretére minden művelt embernek szüksége van. És ennek a czél- nak, az előttünk fekvő első kötet után Ítélve, az egész mű a legteljesebb mértékben meg is fog felelni. Anyagát lelkiismeretesen s tisztult ízléssel válogatta össze s abban a modorban adja elő, a mely Tarczai György név alatt megjelent szépprózai dolgozatait oly kedveitekké tették szépirodalmi lapjaink olvasói előtt. A kötet tartalma két részre oszlik. Az első rész az ókor képzőművészetét öleli föl, mig a második a középkor képzőművészetét tárgyalja egészen a XIV. század végéig. A 86 képpel díszített csinos kiállítású könyv a Szent-István-Társulat kiadása. Ára fűzve 2 korona, díszes kötésben 2 korona 40 fillér. Megrendelhető a Szent-István-Társulat könyvkiadóhivatalában: Budapest, VIII. Szentkirály i-utcza 28. sz. Kiadó laptulajdonos és felelős szerkesztő mindszenti ERDÉLYI GYULA Szerkesztő: J urisztovszkiy Ödön. Myilt-tér.*) CsászárM Budapesten. Elsőrangú kénes hévvizü gyógyfürdő páratlan gőzfürdővel, legmodernebb iszapfürdőkkel, pompás ásványvíz uszodákkal, kő- és kádfürdőkkel, 200 kényelmes lakószobával. A legszolidabb kezelés. Prospektus kívánatra ingyen és bérmentve. *) E rovat alatt közlöttekért nem vállal felelősséget a szerkesztőség.
