Buda és vidéke, 1900 (9. évfolyam, 1-35. szám)
1900-08-00 / 23. szám
Budapest építőipara. '^Dr. Thirring Gusztáv egyetemi magántanár s a székesfővárosi statisztikai hivatal tudós aligazgatója ily czimen adta ki figyelemreméltó és tanulságos értekezését. Hü képe ez az utolsó harmincz év építési mozgalmának, annak természetének és jelenségének. Érdekes az építési iparban foglalkozók kimutatása. Ebben a 873 építkezésnél 9,902 szakember vett részt s ezenkívül 37,000 napszámos. Az óbudai és szentendrei téglagyárak közreműködésével, a szentlőrinczi és egyéb gyárak az utóbbi években 300 millió darab téglát állítottak ki évenként. Az épitő-ipar válságát meg fogják érezni az iparosok, munkások, téglagyárak és az anyagszerszállitó vállalatok. Dr. Thirring Gusztáv nagybecsű észleleteiből kiemeljük a következő pontokat: A rohamos és szinte határtalan építkezésnek reactiója nem maradhatott el. Az immár elkerülhetetlennek tartott krízis 1899-ben tényleg beállott. A nagy túltermelésen kívül e krízisnek oka abban rejlett, hogy a hitelintézetek a rendkívül pénzviszonyokra való tekintettel az előbb korlátlanul adott hitelt érezhetően megszorították, mi a lázas építkezést nemcsak hir- telenül megbénította és számos építési vállalkozónak bukását idézte elő, hanem egyáltalában az építési iparban részes valamennyi iparágat kritikus viszonyok közé'sodorta. Bár ez a krízis a pénzintézeteknek adósaikkal szemben tanúsított előzékenysége és az állam által a viszonyok javítása czéljából megindított nagyobbsza- básu építkezések folytán nem öltött oly nagy mérveket, minőktől joggal tartani lehetett, mégis a főváros népességénep egyes rétegeit, sőt általában az egész fővárost érzékenyen sújtotta és a már hosszabb idő óta amúgy sem rózsás gazdasági viszonyokat még kedvezőtlenebbekké alakította. így kétséget sem szenvedhet, hog}'r az aránylag kedvező 1898. év után, — melyben az immár ismét 12-re felszaporodott építőipari részvénytársulatok 1'4 millió forint tiszta nyereség mellett 10'9°/o osztalékot fizethettek, — legutóbbi letelt év üzleti eredményei jelentékenyen hátra fognak maradni s ismét hosszabb időre lesz szükség, mig az építőipar ezen év válságát ki fogja heverni. A magasabb épületek emelkedésének növekedése — csekély ingadozással — minden kerületben végigvonul; de az erősen épülő és mindinkább nagyvárosi jelleget öltő balparti kerületekben ez az alakulás sokkal gyorsabban megy végbe, mint a lassabban épülő és uj építkezéseiben is inkább vidékies jellegű Budán. A földszintes épületek aránya (az összes épületekhez) p. o. a jobbparton 1870. óta napjainkig 83°/o- ról 75-re szállt alá, Pesten ellenben 73-ról 46-ra. Még nagyobbak az ellentétek az egyes kerületekben ; legfalusiasabb jellegű a III. kerület, melyben a házaknak több mint kilencztizedrésze földszintes és igy majdnem annyi, mint egy negyedszázad előtt; hasonlóképen alig változott e tekintetben Kőbánya is. Ezzel szemben a József- és Ferenczvárosban, hol 25 évvel ezelőtt a földszintes házak aránya 90% volt, ez ma már 58, illetve 50 százalékra szállt alá, mig az egy- és kétemeletesek aránya, száz-száz épület közt amott 23-al, emitt 26-tal többet tesz mint 1870-ben. Különösen gyorsan szaporodtak a három- és négyemeletes házak a VI—IX. kerületekben, mezeknek építkezési jellege az utolsó negyedszázad alatt teljesen megváltozott: itt ugyanis 25 év előtt még alig volt kétemeletesnél magasabb ház, mig ma 1200-nál több ily épületet számlálunk s kétségtelen, hogy ezen városrészek rövid idő múlva előbbi kisvárosi jellegükből teljesen ki fognak bontakozni és a modern nagyváros ábrázatát fogják magukra ■ölteni, a mint azt a Belváros, vagy a többi kerületeknek egyes újabban keletkezett részei már hosszabb idő óta viseljk. A magasba való építkezés térfoglalásával kapcsolatban jár természetesen a nagyobb épitBudapest, ^1900. BUDA ÉS VIDÉKE. kezéseknek sűrűbb előfordulása; különösen a legújabb időben honosodott meg mindinkább ! fokozódó mértékben a nagy bérkaszárnyák épi- ! tése, minek következtében az újonnan épült házak átlagos nagysága, mely másfél évtizeden át állandóan egy magasságon tartotta magát, az utolsó években lényegesen magasabbra emelkedett. Fővárosunk erős extensiv fejlődésének ellenére, a laksürüség a belső részekben sem csökken ellenkezőleg erősen fokozódik. A kültelek lakossága 1881-től 1896-ig, 18.671 lélekről 86.544-re emelkedett; a beltelek laksürüsége mégis erősen fokozódott. 1881-ben egy hektárra átlag csak 130'o lakó jutott, egy évtizeddel reá már 170't és 1896-ban 201'2. De még nagyobb a sűrűsödés a balparti kerületekben, a hol a viszonylagos népesség helyenként megkétszereződött ; egyedül a Belváros népsűrűsége csökkent az utolsó években, az ott foganatosított lerombolások következtében. Az alábbiakban közöljük az egyes kerületek beltelki részeinek viszonylagos népességét (1 hektárra számítva) az 1881., 1891 és 1896. évekről. 1881 1391 1896 I. kerület ...... 46-9 53 7 53-1 II. .........................127-0 151 "3 1(31-6 III. .........................85'5 999 102-7 Jobbpart . .........................73-5 850 87-0 IV. kerület ......................... 340-8 373-9 337'5 V. .........................123-7 137-4 1424 VI. .........................139-4 203-2 246-3 VII. .........................191-7 250-0 361-3 VIII. .........................150-4 288-9 338-2 IX. .........................130-7 176-9 215-4 Balpart .........................1027 223 (1 271 3 Budapest . .........................1309 170-7 2902 Egy másik fontos jelensége a főváros építkezésének a magasba való építkezés iránti hajlam rohamos emelkedése, a mely együtt jár a tömör és sürü beépítéssel. Ezek után immár határozott választ adhatunk arra a kérdésre : mily fokú a laküresedés Budapesten ? Kétségtelennek látszik ugyanis, hogy ott, a hol húsz éven keresztül az összes lakásoknak alig több, mint egy százaléka nem talált bérlőre, sőt a hol volt idő, midőn ez a hányad leszállt 0'2 százalékra, az üresenállás oly minimális volt, hogy tényleges lakásszükségnek illett be. Mert nyilvánvaló, hogy ott, a hol száz lakáskereső fél csak százegy lakás közül válogathat, a választék a minimumra van redukálva s a kereső szempontjából tekintve, a ki jobbat, esetleg kiválót kíván, hiány áll fenn. Csakis két ízben emelkedett az üres lakások aránya magasabbra, egyszer a hetvenes évek második felében, a midőn 2'7-re rúgott, másodszor pedig a legutóbb elmúlt években, a midőn a három százalékon is túl (3'2-ig) emelkedett. De még ez az arány sem tekinthető túlságos nagynak, a mint azt a külföldi városok példája mutatja, a hol a kibéreletlen lakások helyenként még számosabbak, a nélkül, hogy ott lakáskrizisről beszélnének. A ki ezeket a sorokat jól olvassa, az belátja azt, a mit a Buda és Vidéke különösen a budai építkezésekről irt s az itt szaporodó bérkaszárnyákról irt, hogy ez nem csak elront egy szép városrészt, de meg is boszulja magát. Jó volna felébredni s a mit még el nem rontottak, el nem rontani, hogy Buda az lehessen még helyesen rendezhető részeiben, a mire hivatott . . . Fejlődő szép fekvésű városaink pédig óvakodjanak a Budát elcsúfított bérkaszárnva-rend- szertől. Galamblövés Balaton-Földváron. Gróf Széchenyi Imre Balaton-Földváron sportüunepeket rendezett. Ezeken az ünnepeken nagy és díszes közönség jelent meg. Az eredményekről beszámoltak a lapok. Mi ezúttal megdicsérjük azt, hogy a galamblövészek nem élő galambokra, de gömbökre és papirgalam- bokra lőttek. Gróf Széchenyi Imre nemes és fennkölt gondolkodásának ez is egyik szép tanujele. 3 ^.Gróf Batthányi Lajos-hegy. 1 Iivatalosan még nem történt meg, a mit a Buda és Vidéké-ben indítványoztunk, hogy a Sashegyet nevezzék el Gróf Batthányi Lajos- hcgynck, de már is sokan használják az elnevezést, épugy, mint a Szemere Miklós által indítványozott Széchenyi-hidja elnevezését a láncz- hidnak. Nagyjaink emlékének kegyeletes megőrzése szent kötelességünk s erősiti a történeti hangulatot, mely fajunk keresztény szellemű fennmaradásának egyik biztosítéka. Ünnepeink. A keresztény szellem méltóságosan, lelkesen és fényesen nyilatkozott meg ünnepeinken, úgy a katholikus congresszuson, mint O felsége születés napján és Szent István 900 éves jubileumán. Minél több nemzeti ünnepet ül egy nemzet, annál több benne a hazafias önérzet, a nemzeti ünnepek ihletnek a múlttal, edzenek a jövőnek, vigasztalnak és ébresztenek ja jelenben. Ezt tartotta a legnagyobb magyar gróf Széchenyi István. A katholikus kongresszus a nélkül, hogy ott más keresztény vallás felekezet ellen izgattak volna, erősítette a keresztény szellemet. Ha a katholikus és protestáns szellem erős, úgy nem ülhetnek a kereszténység ellenei diadalt. Nagyon jól tette a congresszus, hogy az ellen a sajtó ellen nyilatkozott, mely önkényt és önkénytelenül rontja a felekezeti békét és támadja a keresztény szellemet, a nemességet és papságot. Csakhogy sikere is legyen! A király születés napját külső és belső érzésekkel ünnepeltük. A hálaadó isteni tiszteletekből, pohárköszöntők ragaszkodó melegségéből, a külsőségek és a belső érzésekből valóban tapasztalhatta a király. Szép lenni királynak, hát magyar királynak. A Szent István-nap ünnepének legtöbb része Budáé. A szent jobb kéz meghordozása, az ünnepi körmenet, a kitétel helye Budavára, mely a király bőkezűsége folytán a királyi palotával gazdagodott. Biztató ígéret és kilátás ez arra, hogy az udvar többször és több ideig lenne Budán s itt úgy az aristokratia, mint a főpapság építkezni fog. Buda a király trónjának helye az előkelőség és szellem város része lenne, Az ünnepek alatt a jövőre jó volna, ha nem csak egyházi és katonai, de különösen testgyakorlati és torna ünnepélyek lennének Budán. A színházakban mindég és mindenütt hazafias darabokat adnának . . . Rendeznének népünnepélyeket. A sportból a király lövészet folyt le csak Budán. A polgári lövészegylet ezen kívül nagy ebéddel ünnepelte a király születés napját, hol szónoki erejű pohárköszöntésekkel ünnepelték a legelső magyar I embert. József föherczeg, a kormány, a főváros és sok más testület és előkelőségek jelenlétében átadta a margitszigeti hidat a közönségnek . . . Ezzel is megmutatta azt, hogy ő nem csak a szavak, de a tettek embere s ki a magyarral egészen összeforrt. Két oly remek helyet adott a közönség üdülésére, mint a Margitsziget és újabban Pilis-Csaba. Pilis-Csabán a Klotild-telep is ün- . népéit. József föherczeg tündérerdejében a budai j Ganzgyár dalárdája és a sportegylet tartott ! sikerült kirándulást. A Ganzgyár dalárdája néni csak országos hirü, de a magyarosításnak is használt és használ. E kirándulásával a figyelmet a Pilis-Csabai tündérerdőre fordította, a mit a Klotild-telep meg is érdemel. Ezt a telepet, a ki látja ha lehet maga is telepes lesz. József főherczeget várják Pilis-Csaébára, az ő megjelenése az emelkedő telep jövőjének biztosítása. Elmúltak ünnepeink, merítsünk belőlük erőt a múltból a jellennek és jövőnek. Botond.
