Buda és vidéke, 1900 (9. évfolyam, 1-35. szám)
1900-07-00 / 19. szám
2 BUDA ES VIDÉKÉ. Budapest, 1900. n. zs. 40. író: zs. 223, n. zs. 316. Pap: zs. 105, n. zs. 130. Mérnök: zs. 9, n. zs. 13. Ügyvéd: zs. 40, n. zs. 24. Orvos: zs. 49, n. zs. 31. Kereskedő: zs. 43, n. zs. 12. Katona: zs. 6, n. zs. 56. Bölcsész: zs. 78, n. zs. 2. (!) Zenész: zs. 72, n. zs. 11. Filológus: zs. 123, n. zs. 13. Költő: zs. 36, n. zs. 20. Fizikus és vegyész: zs. 52, n. zs. 51. Szobrász: zs. 12, n. zs. 10. Politikus: zs. 83, n. zs. 125. Utazó: zs. 12, n. zs. 25. „A nap megállt felettünk bámulni a csodát! Kétszázezret, hogy vert meg kétszáz az angyalát!“ Széchenyi István gróf azt irta Bethlen M. grófnak : Kossuth Lajos, szabaddá tette az országot ... de a zsidók számára! És Kossuth Ferencz, nem rég igy szólt á képviselőházban: A mi élhetetlenségünk az oka, a zsidók elhatalmasodásának. Az „Ideál" szellemes írója, Szemere Miklós, igy beszél: „A mennyire per- horreszkálom az antiszemitizmust: any- nyira ajánlom a Judaismus ellen való alapos és komoly védekezést. Csak any- nyit fogadjon be belőlük az állam, a mennyit a nemzet teste fel tud szívni: mert különben nem többé magyar, de zsidó nemzet leszünk. Én pedig engede- lemmel magyar akarnék maradni. Sa- pienti sat Felséges királyunknak, a keresztes háborúk idejéből, Il-ik Andrásról, egyik ékes dísze: a „Jeruzsálem királya“ czim. Nem óhajtanám azonban megérni, hogy a dicső emlékezet prózai valósággá váljék itt Budapesten." Ilyen hibák és bűnök okozzák az ellenszenvet, gátolják a köztestvérisülést. Aki nem szeret, azt mások sem szeretik. Aki furfanggal, álnok tőrbecsalással meg- j károsít; az ne csodálkozzék, ha nem fogadják testvérül. így nem a köztestvéri- ség, a közszeretet fakad. hanem a köz- gyülölet . . . s a zsidók iránti testvériség, a messze távolban marad. Pedig e testvériségnek meg kellene valósulnia. Közös érdek kényszerit reá. A javulásnak első föltétele: a bűnnek, a hibának beismerése, innen is, onnan is. A zsidók és a nem zsidók részéről is. A nemesebb szellemű zsidóknak szép terük nyílik itt: a köztestvériség akadályainak elhárítására. Az antiszemitizmus okait a megelőzőkben vázoltam; az antiszemitizmus az okozat: a zsidóknak általam megrovott viselkedése az ok. Szüntessük meg az okot, megszűnik az okozat. Hazánkban majdnem tizenöt millió keresztény között egy millió zsidó lakik s tekintsük a törvényszékek felekezeti statistikáját: a’ csalók, a sikkasztok, az uzsorások meg- döbbentőleg aránytalanul nagy sokasága zsidó: ha a keresztények tizenöt milliónyi tömegéből szinte ily aránytalanul nagy számban kerülnének ki az e fajta gonosztevők: megállhatna e társadalmunk ?! Azt mondom tehát, hogy ezek a csaló, sikkasztó, uzsorás, a mindenfelé, még tisztességtelen versenynyel is tolakodó zsidók az igazi antisemiták. A fő az ok és nem az okozat ... ha amazt megszüntettük: szükségkép megszűnik emez is. Az „Alkotmány“ 1896-iki újévi száma, vonatkozólag Apponyi Albert grófnak a választások tisztaságát sürgető inter- pellátiójára, — a következőket Írja: „Ez közóhaj, s ha ennek biztosításáról, a kormány még a millennium előtt nem gondoskodik; akkor szó sincs róla, hogy a nemzet zöme ünnepelje a — millenniumot, — illetve, hogy a kiállításon részt vegyen . . . Igen sok keresztény család nem csak, hogy nem fog részt venni a millenáris ünnepségeken, hanem még a kiállítás megtekintésétől is tartózkodni fog; mert egyrészt tudják, hogy a kiállítók legnagyobb része, majdnem valamennyi, nem azokhoz tartozik, kik a ve- reczkei szoroson délczeg paripákon átlépték e hon határait; nem is azokhoz, akiket a honfoglaló nemzet itt talált és testvérekül fogadott: hanem azokhoz, akik most csinálják az uj honfoglalást. A kiállításon tehát nem az igazi nemzet gazdagsága, hanem annak szegénysége fog szemeink elé ijesztő mérvben tárulni... A kiállításon a zsidók gazdagsága fog feltárulni a magyarok szegénysége mellett, a zsidók az igazi nemzetnek nagy károkat okozó uj honfoglalók . . .“ A „Néppárt“ közlönye, túlbuzgóságában csak féljaj dúl, de nem vonja le felállított tételének helyes következtetését. Ha a millenniumi kiállítás csakugyan zsidóipar és nem magyar ipar; abból nem az következik, hogy ne nézzük meg; hanem az, hogy szégyeljük magunkat. . . tehetetlenségünk miatt... s tettre buzdulva keljünk munkára. A lapok jelentik: hogy a sajtó-kongresszuson Lisszabonban, a magyar sajtó is képviselve volt, s azt Hevesi József zsidó hírlapíró, mutatta be a portugál királynak: és királynénak. Névszerint Füredi Mór és neje — szinte zsidók — van felemlítve a bemutatottak közül. A portugál királyné nagyon megörült, látván a magyar sajtó képviselőit, üdvözlését küldé általuk Magyarországnak. Hát ebből mi következik ? . . Az, hogy nekünk magyaroknak zsidók írják az újságot... s ő kir. felségeik is Liszabonban afölött örül- tele, hogy valamint egy külön nemzet muzsikál nekünk, a czigány: úgy az újságokat is külön nemzet Írja számunkra, a zsidó. Az egyházpolitikai viták idejében, midőn a „Pesti Napló“ is ellenzék volt, a ,,Borsszem Jankó“-ban igen találó két kép jelent meg. Az egyiken francziskánus barátok Írtak egy asztal mellett — következő aláírás volt olvasható: így képzeli magának X. plébános a kath. sajtót. . , a másikon lőcslábu zsidó gyerekek voltak ábrázolva, ezen aláírással: Pedig valójában ilyen. . . Szegénység. A szegénység mindenfelé nagy. Kiált a nyomor, szomorú képeket mutat a szükség. Tanulságos az összes törvényhatóságokra, hogy Székes-Budapest hogy látja el a szegény ügyet ? Mennyi sebet kötnek be és mennyire nem jut orvosság. A számtartó (statisztikai hivatal) havi füzetei valamit bemutatnak a viszonyokról s ezt az állapotok megismerhetése végett közöljük: Közjótékonyság. A) Szegényügy. A kerületi elöljáróságok szegényügyi nyilvántartójában a hónap elején 3159 szegény tartatott nyilván; a hónap folyamán 372 szegény vétetett nyilvántartás alá, ellenben 17 szegény részint elhalálozás, részint elköltözés miatt vagy más okokból a nyilvántartásból töröltetett. A hónap végén e szerint a nyilvántartás 3615 szegényre terjedt ki, még pedig 870 férfire és 2745 nőre. A nyilvántartott szegények közül tényleg segélyben részesült: rögtöni segélyben 560 szegény 2.719 kor. erejéig; állandó (havi) segélyben 1.938 szegény 18.063 korona erejéig; idegen illetőségű egyén az illető törvény- hatóság költségén 30 szegény 321 kor. erejéig; magánosok adományaiból v. más forrásokból 1.384 szegény 3.274 kor. erejéig. Összesen tehát segélyeztetek 3.912 szegény 25.377 korona összeggel. Ezen kívül az elöljáróságok a szegények között 7.379 darab népkonyhajegyet valamint 120 darab kenyeret osztottak ki. • A Józsefvárosi általános közjótékonysági egyesület népkonyhájában 10.807 felnőtt egyén, és 615 gyermek nyert étkezést, még pedig 4207 egyén fizetés mellett, 5843 egyén az egyesület költségén, 1.372 egyén más egyletek költségén. Étkezési jegyekből 1038 korona és 52 fillér folyt be. A munkásotthont 31 nap alatt 1804 munkás látogatta; a látogatók napi száma 35 és 154 között ingadozott. A látogatók 2029 csésze theát fogyasztottak. A könyvtárt 662 egyén használta, az olvasott könyvek száma 927 volt. A foglalkoztató műhelyben 660 férfi és 203 nő nyert foglalkozást, kinek 372 korona és 24 fill, fizettetett ki. Ruhasegélyben 2 felnőtt egyén és 2 gyermek részesült; kiosztatott a felnőtteknek 10, a gyermekeknek 4 darab különféle ruhanemű. B) Betegsegélyezés. A kerületi orvosok a hónap folyamán 719 fekvő és 2618 járó beteget kezeltek; ezek közül 128 beteget kórházba szállíttattak. A kerületi szülésznők 62 esetben segélyeztek szegény szülő nőket. Az ingyentemetések száma 41 volt. C) Gyermekvédelem. Hatósági gondozás alatt állott a hónap elején 1626 gyermek; a hónap folyamán 174 gyermek vétetett hatósági gondozás alá, 29 pedig abból kikerült. A nőnap végen tehát 1771 gyermek állott a hatóság gondozása alatt, még pedig 132 7 gyermek az országos betegápolási alap terhére, 302 gyermek a főváros terhére, 142 pedig még meg nem állapított illetőségi községek terhére. (Az orsz. betegápolási alap terhére gondozott gyermekek 7 évnél fiatalabbak, a többiek ennél idősebbek.) A kerületi elöljáróságok közvetítésével magánosoknak daj kaságba és szoptatásra kiadott gyermekek létszáma a hónap elején 1650 volt; a hónap folyamán 76 gyermek helyeztetett el magánosoknál, ellenben visszavétetett, illetve meghalt 44, úgy hogy a hónap végén 1682 gyermek volt magánosoknál kiadva, még pedig 739 a fővárosban, 943 a vidéken.
