Buda és vidéke, 1900 (9. évfolyam, 1-35. szám)
1900-07-00 / 18. szám
Budapest, 1900. Jelentés a Budai jótékony nőegylet működéséről 1899-ik évben. Tisztelt közgyűlés ! Az alapszabályok 12. §-a értelmében bátorkodtunk a tisztelt egyleti tagokat a mai napon tartandó évi rendes közgyűlésre összehívni Mindenekelőtt van szerencsénk az 1899. évről szóló számadást előterjeszteni, mely szám- vevőségileg megvizsgáltatván, helyesnek találtatott. E számadás szerint bevételeink voltak .............................. 12633 frt 16 kr. kia dásaink pedig........................12295 „ 62 ra rúgtak s igy 1899. decz. 31-én 357 frt 54 kr. pénztári maradvány mutatkozott. A bevételek nagyobbrészt a tulajdonunkat képező házak jövedelméből s tőkéink kamataiból kerültek ki. Kiemelendőnek tartjuk azonban, hogy a múlt évek példájára a székesfőváros tisztelt hatósága a szegények segélyezésére irányuló működésünket 500 írttal öregbítette, az általunk fenntartott várbeli és vízivárosi óvodák költségeihez pedig 600 írttal járult. Áttérve működésünk egyes ágazataira, a következőket van szerencsénk tisztelettel jelenteni: a) Az attila-utczai női ápoldát illetőleg. — Az ápoldában elhelyezett aggnők száma 24—26 közt váltakozott. Az ápolda teljes fenntartása a lefolyt 1899. évben 3854 frt 06 kr.-ba került. — Tekintetbe véve, hogy a 26 elaggott s majdnem teljesen munkaképtelen nő mellett a gondozás, ellátás és rendbetartás czéljából még 4 személy ellátása szükséges, kik még a főzést, fűtést és tisztántartást is eszközük, a fenti összeg magasnak nem mondható, mert egy személyre körülbelül 128 frt esik, mi figyelembe véve az. élelmi czikkek és egyébb anyagok drágaságát, csak a legnagyobb gazdálkodás mellett volt elérhető. Agyalapitványaink azonban legnagyobb részt még a távol múltból származván, egyenként csak 1000—1000 frt tőkét képviselnek, melynek kamatjai 45—50 írtra rúgnak s igy kénytelen az egylet az egyes alafásoknál mutatkozó nagy hiányt egyéb jövedelméből pótolni. Az újabb alapítványok a megváltozott viszonyoknak megfelelőleg már nagyobb tőkében lettek megállapítva. így az Egyesült Budapesti fővárosi takarékpénztár 1896. évben tett 2 alapítványa már 3000—3000 írttal, a László-féle alapítvány 2700 írttal s a Karácsonyi-alapítvány, hoz először meg kell teremteni a magyar iparososztályt, hogy aztán annak segélyével megszerezzük a piaezokat. Beadtam akkor a Házban egy memorandumot az alsófoku ipariskolák felállítása dolgában. A kultuszminiszteri tárcza tárgyalásának megkezdésekor történt. Ugyanazon a napon, egy órával azelőtt fejezték be a földművelésügyi tárcza tárgyalását egy nagy elhatározással. Megszavaztak egy Verneuil nevű angol mén megvételéra —- ha jól emlékszem — 140.000 irtot, lelkes örömrivalgás között. (Zárjel között jegyzem meg, hogy a nemes állat már egy év múlva lezárta örökre szemeit.) Egy félórával — mondom — e határozat meghozatala után javaslom, hogy állítsanak be a kultuszminiszteri tárcza költségvetésébe alsófoku ipariskolák felállítására 12—20.000 forintot. A lelkesedés lelohadt, minden arcz megnyúlt. Én nyíltan kijelentettem, hogy az már mégsem járja, hogy egy órával ezelőtt megszavaztak egy lóért 140.000 forintot és most ellenvetéseket mernek tenni rongyos 12—20.000 forint miatt, a melylyel a magyar iparoktatás alapkövét lehetne lerakni. Erre azt felelték: „Az nem tartozik ide!“ „A 140.000 forint már meg van szavazva!“ „A közoktatási tárczára nem lehet többé visszatérni!“ Trefort odasomfordál mellém és halk hangon kezd ka- paczitálni: „De kérlek^ nyugodj meg abban, hogy nincs pénz rá!“ Én nem nyugodtam meg és igy szóltam: „T. ház! A miniszter ur azt mondja, hogy e czélra nincs pénz. Hátha én a BUDA ÉS VIDÉKE. mely évi részletekben tétetik folyóvá, 3650 írtról fog szólani. b) Az egylet által fenntartóit óvodák, az egyik a várban, Uri-utcza 38. sz. alatt, a másik a Vízivárosban a Csalogány-utczai 14. sz. alatt léteznek. Fenntartásuk — a saját házainkban levő helyiségeket csak minimális árban véve fel a lefolyt évben 2128 frt 84 kr. költséget okoztak s miután tandijak fejében csak 365 frt folyt be, a tulkiadás 1763 frt 84 krban jelentkezett. E tulkiadást már nem volnánk képesek egyéb jótékony czéljaink veszélyeztetése nélkül jövedelmeinkből pótolni s igy az óvodák további fenntartása csakis úgy volt lehetséges, hogy a tisztelt székesfővárosi hatóság már néhány év óta, s igy 1899. évben is 300—300 frt összesen tehát 600 írttal segélyezte. Kétségtelen, hogy ez óvodák fenntartása által a fővárosi házi pénztárt nagy kiadások alul mentjük fel s igy reméljük, hogy a székes- főváros a segélyt a jövőben sem fogja megtagadni, mert a fedezetlen hiány még úgy is évi 1200 írtra rúg. c) Szegények segélyezése. E czélra a lefolyt évben 2793 irtot fordítottunk. Ez összeg önmagában csekély s nem áll arányban a szegények azon nagy számával, melylyel éppen a főváros jobbparti részeiben találkozunk. De hozzávetve azokat az összegeket, melyekkel egyleti tagjaink enyhítettek a szükölködők helyzetén, mégis igen sok esetben segíthettünk a nyomoron s igen sok esetben száríthattuk a szerencsétlenek könyeit. Édes örömmel tennénk többet e téren, de egyrészt az ápolda és az óvodák fennjelzett hiányai, másrészt'bevételeink korlátozott összege, végre a házaink után fizetett adók, illetékek, vízvezeték és fenntartási költségek, ebben legnagyobb sajnálatunkra akadályoznak. Megjegyezzük azonban hálás köszönettel, hogy a székesfőváros tisztelt hatósága jótékony czéljaink előmozdítására a múlt évben is 500 frtot engedélyezett. d) Az egyleti vagyon leltára, melyet van szerencsénk ezennel bemutatni, az egylet tulajdonát képező 3 ingatlanságon felül 92,711 frt 73 kr. vagyont tüntet fel. Összehasonlítván ezt a múlt évben felvett vagyonleltárral, mely szerint a vagyon 90,512 frt 93 kr. volt, a többlet 2198 frt 80 krban jelentkezik. Ez örvendetes szaporulat a következőkben találja magyarázatát : 1. Kászony-Jakabfalvi László László ur az pénzt rendelkezésre bocsátom, kötelezi-e magát a miniszter ur arra, hogy az iskolákat fenn fogja tartani?“ A miniszter habozott. Ekkor láttam én az országos közönyt az iparügyekben másodszor. Végre nem menekülhetett a miniszter és meg kellett Ígérnie, hogy az iskolák fentartásá- ról az állam gondoskodni fog, ha én felállítom őket. Akkor én így szóltam a t. Házhoz: „Én szívesen átadok és rendelkezésére bocsátók a miniszter úrnak ezennel egy 20,000 forintos utalványt, a mely a felállítási költségek fedezését lehetővé teszi. Ezek után az iskolákat a t. Ház jóindulatába ajánlom.“ Hát mit lehetett csinálni ? ! El kellett fogadni ezt az ajánlatot, sőt meg is kellett köszönni nekem. De aztán jöttek az ellenvetések: „Hja barátom, hát szépnek szép, de az iparosok nem fogják az iskolákat igénybe venni, mert a tanonezoknak a gyermekeket kell ringatni, a műhelyeket tisztítani; fel fogjuk állítani az iskolákat és nem lesz tanuló.“ Az ellenvetések csak arra kellettek, hogy rám sózzák azt a kötelességet, hogy bejárjam az országot, az iparosokat kapaczitáljam és az iskolák tényleges létesítéséről is én gondoskodjam. Ezt meg is tettem. Magam mellé vettem Jágócsy Péterffy Józsefet és bejártam 89 községet. Éjjel utaztam, nappal agitáltam. Elköltöttem 20,000 frt helyett 42 ezeret és csináltam 27,800 gyermek számára tanoncziskolát. Utazásom tanulságairól és tapasztalatairól egy elaborá- tumot dolgoztam ki és át is adtam illetékes | általa tett misealapitvány utolsó részletét lefizette 100 frt. 2. Gróf Karácsonyi Jenő ur alapítványára a m. kir belügyminiszter ur folyóvá tette a 3-ik részletet 500 írttal, mely takarékpénztári könyvecskében helyeztetett el 500 frt. 3. A Hassán-Wittman-féle hagyaték után befolyt 1888 korona 98 fillérből 1803 kor. 83 filléren 903 írt névértékű takarékpénztári záloglevelek vétettek 900 frt. 4. Az építési alapnál a készpénz felszaporodott 1001 frt 35 krtól 1700 frt 15 krra s igy a szaporulat 698 frt 80 kr., mely összegek adják a fennkitüntetett többletet 2198 frt 80 kr. A székesfővárosnak már említett segélyezésén kívül az egyesült budapesti fővárosi takarékpénztár 150 frt segélyt engedélyezett; az újévi üdvözletek megváltása alkalmával a pesti' jótékony nőegylettel eszközölt gyűjtésből pedig részünkre 737 frt 10 kr. jutott. Ezenkívül egyesek részéről is kisebb adományokat nyertünk, melyek összegei számadásunk bevételi rovatában vannak feltüntetve. Ezzel jelentésünket befejezvén, kérjük, hogy a) e jelentésünket tudomásul venni; b) úgy a választmánynak, mint különösen Titl István pénztáros urnák a felmentvényt megadni ; c) az egylet bemutatott vagyonleltárát ismét felülvizsgálni és megállapítani méltóztassék. Budapest, 1900. évi május hó 14-én. A választmány nevében : Or gróf Pallavicini Edéné, s. k. elnök. Dr. Országit Sándor, s. k. egyleti titkár. Jelentés. Tekintetes Iskolaszék! A székes-fővárosi elemi iskolák számára kiadott és érvényben lévő „Utasítás“ 59. §-ának 19. pontja értelmében van szerencsém a tekintetes Iskolaszék felügyelete alatt álló I. kér. várbeli iskolatéri községi elemi iskola Tantestülete nevében az 1899/1900. tanévről szóló jelentést a következőkben összefoglalva tisztelettel előterjeszteni. Az 1899/1900-dik tanévben a beiratások szept. 1-én kezdődtek 16-áig tartottak. Szeptember hó első 5 napján csakis a várban lakó szülők, vagy gyámok gyermekei vétettek fel s- csak ezután a mennyiben a székes-fővárosi Tanács tanügyi osztálya s az egyes tantermek befogadási képessége megengedte, Írattak be a szomszédos kerületekben lakó tankötelesek. Szeptember 6-án a beirott róni. kath. tanulók a „Veni Sancte“-ra vezettettek, mely után a javító vizsgálatok tartattak. A rendes előadások szept. 9-én kezdődtek, melyek zavartalanul 1900. évi junius 18-áig bezárólag folytak. helyen. 17 év múlt el azóta, mai napig sem kaptam erre egy sor választ sem. Megcsináltam az iparos iskolákat és kidolgoztattak ezek számára 5—6 tankönyvet, amelyek darabonként 1.50—1.60 írtba kerültek. Kifejtettem a miniszternek, hogy ez képtelenség, a szegény iparos nem tudja megfizetni ezeket a tankönyveket. Azt a feleletet kaptam, hogy hja, ezen nem lehet változtatni! Mit tehettem egyebet, összevásároltam a magam költségén valamennyi könyvet, leszállítottam árukat húsz krajezárra és igy bocsátottam áruba. Ezt is hallgatagon vették tudomásul. Később azt láttam, hogy az iparoktatás fejlesztése elkerülhetlenül szükséges; elmentem az öreg Posner Károly Lajoshoz és rábeszéltem őt a technológiai iparmuzeum felállítására, amely a felsőfokú iparoktatás otthonává lett. Kibéreltük a Beleznay-kertet és megcsináltuk a múzeumot, a mely hivatását gyönyörűen töltötte be. Egy külön kuratóriumot alakítottunk a muzeum igazgatására, a melynek én voltam az elnöke. Es mit felelt erre az állam ? Egy szép reggel levelet kaptam, mely körülbelül igy hangzott: „Tisztelt Gróf ur! Van szerencsém Önt arról értesíteni, hogy a technológiai iparmuzeum vezetésére alakult kuratóriumot feloszlatom és Önt az abban viselt elnöki állásától felmentem.“ Ez volt a jutalmam' a technológiai iparmuzeum felállításáért. Közönséges elcsapatás. Az országos közöny valóságos diadalt ült az első kiállítások rendezése körül is. Mikor
