Buda és vidéke, 1900 (9. évfolyam, 1-35. szám)
1900-07-00 / 17. szám
2 BUDA ES VIDÉKÉ. Budapest, 1900 tásában az ő egyik nem csak legrégibb gazdatisztjét, de kivel a gazdálkodást kezdette Kazinczy Kálmán intéző ernye- detlen és dicséretre méltó munkálkodását. József főherczeget már a legközelebbi időben várják a pilis-csabai Klotild- telepre, hogy tapasztalataival irányt mutasson a sanatorium létesítésében, mit egy hírneves orvos tervei. A íoherczeg mint a Kneipgyógymód egyik leglelkesebb hive személyesen akarja ide tobor- zani az előkelőkből a Kneipg}mgymód követőit. Eddig József főherczeg, mint a tettek embere nem hozott semmit nyilvánosságra a tündérerdőről a maga körében, de most, hogy már a telep azon a fokon van, hogy magamagáért beszélhet, személyesen is elkövet mindent, hogy ezt kellő színvonalra emelje. ízléses ember, ki a szépet szereti, mindenesetre sietni fog, hogy József főherczeg pilis-csabai tündérerdejében letelepüljön és szomszédja lehessen a leg- magyarabb főherczegnek. Erdélyi Gyula. A SáEosAxmdő telkének szabályozása. A fővárosi közmunkák tanácsa a Sáros- fürdő telkének szabályozása, illetőleg a fürdő forrásainak felhasználásával létesítendő fürdőtelep ügyében a következő átiratot intézte a főváros közönségéhez: A Sáros fürdő telkét, mely a V. alatt mellékelt térrajzon 2089. 2090. 2090/a. 2093. helyrajzi számmal van jelölve, a Ferencz József-hid feljárója czéljára, tudvalevőleg ki kellett sajátítani. Hogy mindazonáltal a méltán nagy hírnek örvendő nagy források a szabályozási művelet a közösség a souverain hatalom, de ezt csak kivételesen gyakorolja, ha a rendes hatalmak feloszlanak. Rendszerint azonban és mindaddig, míg a közrend háborítlan, a törvényhozó a souverain hatalom. Ha valamely államban a végrehajtó hatalom egyetlen személyre van átruházva, kinek része is van a törvényhozói tekintélyben, ezt a szeméit is souverainnek nevezhetni ugyan, nem azért, mert minden legfőbb hatalom az övé, de, mert minden többi hivatal neki van alárendelve, mert a legfőbb végrehajtás az ő kezébe van letéve s mert az ő közreműködése nélkül törvényt sem hoznak.“* Végül Rousseau a Contrat Social „második könyvében közelebbről vizsgálja a souverainitás fogalmát, melyet a polgárok összeségének tulajdoni, s korlátlannak fog fel. Ez a souverainitás, mondja, elidegeníthetetlen. Minthogy nem más, mint a közakarat nyilatkozata (l’exercice de la volonté génerale), azt csakis ő maga nyilatkoztathatja ki.'f „Ugyanez okból a souverainitás egyszersmind oszthatatlan is.“** Látni való, hogy mi a szellem souveraini- tásának fogalmára egy analógia utján jutottunk. Mihelyt azonban a párhuzam segítségével a törvényszerűséget is igazolva látjuk, egyszersmind könnyű belátni, hogy az a souverain hatalom, mely az államéletben nyilvánul, következetesen rá van utalva bizonyos indokoknak, vagyis egy „kathegorikus imperativusnak“ elfogadására. Ez az észparancs azután nem egyéb, mint a szellemi souverainitás követelményének a kifejezője, így a hasonlatból és párhuzamból abban az esetben, ha emberi társaslét eszményi szempontjait törekszik az illető kormányzat kielégí* Bluntschli idézett műve 206. lap. ** Ugyanott 659. és 360. lap. következtében veszendőbe ne menjenek, azokkal a térrajzon kékkel jelzett boltozott építményben összefoglaltuk és biztosítottuk, megfelelő bejárásról is gondoskodván. Az e czél lebeg ugyanis a szemünk előtt, hogy ezen kiváló gyógyhatású források fel- használásával uj, a haladó kor igényeinek berendezésében is megfelelő fürdőtelep létesülhessen. E végből a 10667. 2094. 2095. helyrajzi számú telkekről, melyek tulajdonát kisajátítás utján már megszereztük s a Kemenes-utcza ezek közé eső felhagyandó területéből a szabályozási vonalok megtartásával a fürdőtelep elhelyezésére alkalmas telket kívánunk alakítani, és közte, valamint a határain kívül eső forrás között oly jogi kapcsolatot létesíteni, mely a forrás kihasználását a fürdőtelep számára maradandóan biztosítsa. Ennek két egyaránt czélszerü módja van s mindkettő feltételezi, hogy a régi Sárosfürdő telke, bár tényleg közterületté vált, továbra is telekkönyvi test maradjon, mihez képest a kérdéses telken a közforgalomnak is telekkönyviig biztosítva kell lenni. Az egyik mód e kettős czél elérésére az volna, kogy a térrajzon 2089. 2090. 2090/a. 2093. számmal jelölt telek továbbra is e tanács nevén hagyatnék és ezen ingatlanra Budapest székesfőváros közönsége javára bekebeleztetnék a szorgalmi jog, azon jogok tekintetében, melyek szükségesek ahhoz, hogy a terület a közforgalomnak biztosittassék; másrészt azonban e biztosiás- ban kifejezésre kellene jutnia ama kikötésnek, hogy az ingatlanon a székesfőváros által csak oty munkálatok eszközölhetők, és csak művek létesíthetők, melyek a források vizbőségét és használatát károsan nem befolyásolják. A másik mód abban állana, hogy a kérdéses ingatlan Budapest székesfőváros közönsége nevére íratnék át oly szorgalmi teherrel, mely szerint az ingatlan csak közterületül használható, ezen használatnál oly munkálatok nem eszközölhetők és oly művek nem létesíthetők, melyek a források vizbőségét és használatát károsan befolyásolhatnák, továbbá, mely szerint a források kizárólagos használata, vizeinek elvezetése a hozzá- férhetés és a jog a források fentartása körül szükséges munkálatokra a fővárosi közmunkák tanácsát, illetve jogutódait illetné. Ezen szorgalom teni: .azonosság fejlődik ki az államnak és a szellemnek souverainitása között. Érveink összessége alapján kimondhatjuk tehát, hogy az állameszme annál pozitivabb és annál czélszerübb, minél jobban összeesik az illető állam souverainitása a szellem ismertetett fenségével. Ezzel végét szakítjuk az államformatani vonatkozásoknak, melyek immár kielégítő argumentumokat nyújtottak, s áttérünk a konkrét példákra, melyekben nem bírálati, hanem történeti igazolását fogjuk találni annak az általános társadalmi fejlődésnek, melyben a szellem fensége mindvégig megnyilatkozott. III. Példák. Az emberi szellem tökélyesülése, valódibb érvényesülése a jogalkotásban nyer szigorúbb biztosítékot. Már a középkor kezdetleges jog- intézményei kényszerítve voltak arra, hogy az emberi szellem önálló nyilvánulásának útját egyengessék. Eleinte, midőn minden barbár népnél jogilag szolgaságra találunk : az egyéni akarat hatalmasabb kifejtése merő ábránd ; ez a jogállapot tehát az egyéni jogérzetet ki nem elégítette, hanem természetszerűleg szükségesnek mutatkozott: a szolgaságból való kiszabadulás azért, hog}f az egyén jogköre általán kiszélesedhessék. Maguk a természeti viszonyok és szükségletek kikényszeritették az észszerésségi indokok kielégítését. Itt ugyanis azzal a fontos körülménynyel állunk szemben, hogy „az önálló jogi alanyosságnak súlypontja nem az egyes egyénnek magánállásában, hanem annak társadalmi viszonyaiban feküdt, a minek folytán mindenki magána főváros nevére átírandó telekre mint szolgáló és a fürdőtelep uj telkére, mint uralgó telekre lenne bekebelezendő. A két módozat közül gyakorlatilag, melyik nyerjen alkalmazást, e kérdésben a választást a t. közönségre bízzuk, kérve, hogy elhatározásáról minket értesíteni szíveskedjék. Tájékozásul és megnyugtatásul constatálni kívánjuk, hogy a forrásokat összefoglaló medencze felső külső sikja -f- 10.50 mtrre, a medencze felleti utcza pedig + 13.10 mtrre van, a mutatkozó magassági különbség tehát teljesen elegendő arra, hogy a netán szükséges földalatti közművek akadálytalanul elhelyezést nyerjenek. A fürdőtelep uj telkének megalakítása érdekében kérjük tozábbá, hogy a 2094. és a 2095. hrzi sz. telkek lejegyzésére a 10667. 20609. 2099. 10608. és a 2088. hrzi sz’ telkek s a közbeeső Kemenes-utcza, valamint a 2094. és 2095. hrzi sz. telkekből fenmaradó területek egyesítésére és szabályozására a polikai hatósági engedélyt a megfelelő térrajz kapcsán a telekkönyvi keresztülvitel czéljára kiállítani és nekünk megküldeni szíveskedjék. A tanács átiratot jelentéstétel végett a mérnöki hivatalnak adta ki, a mely hivatal a napokban tette megjelentését, melyszerint a közmunkák tanácsának terve ellen, mivel az a rendezés és szabályozás keretében mozog, észrevétel nem tehető. A középitési bizottság valamint a tanács a terveket elfogadta s végül a közgyűlés is. A párisi magyar vadászati kiállitás. A párisi magyar vadászati kiállítás megnyitása alkalmából a következő érdekes czikket közöljük: Megnyílt végre a párisi magyar vadászati kiállítás is. Valóságos állat- és trofea-kincshalmaz van itt együtt olyan páratlan szépségű és impozáns keretbe foglalva, hogy valósággal elragadja a szemlélőt remek kivitele által. A legremekebb csoportosításban, a szabad természetben ellesett biológiai képek keretébe helyezve, pompázik itt a nemes szarvas, a maga impozáns, hazánk határain túl sehol fel nem tűnő jogilag csak a társadalmi élet viszonyainak szervezéséhez képest, törzsének, nemzetségének, községének vagy családjának közvetítésével bírta és érvéirpesithette szabadságát és külső jogosítványait . . .“ „A dolog természetében feküdt, hogy a társadalmi és jogélet fejlődésével, a szabad egyén társadalmi önállóságának is mindinkább tágulni kellett. “ . . „Általában pedig két tényező volt, melyek ezt a szervezést' áttörvén az egyes egyének önálló jogi alanyosságának emelésére, s igy a személyiség fogalmának határozottabb érvényesítésére hatással bírtak; t. i. a római jog és a feudális eszmék.“*) A mi itt a „facultas agendi“ emelkedésére szolgál, az voltakép nem egyéb mint az emberi méltóság legjelentősebb igényeinek vagyis a szellemi souverainitásnak eszköze —a természeti viszonyokkal, az élet külső körülményeivel szemben. Ez a legalsóbb fokú nyilvánulása annak az erőnek vagy ösztönnek, mely az embert arra kényszeríti, hogy magasabb rendű individuumának hatalmát a külviszonyokkal szemben, — vagyis azok javítására — érvényesítse. Itt a legalsóbb népréteg akarata nem magára a társadalomra hat vissza: hanem a külviszonyokra, s igy ennek a közszükségletének kielégítésében, és közakaratának végrehajtásában észrevétlenül organizálja magát az egyénileg kedvezőbb helyzetek elérésére. Az aristokratiai és demokratiai küzdelmekben viszont a magasabb társadalmi rétegek idéznek fel egy olyan reaktiót, melynek újításai azonban már magára a társadalomra irányzódnak. Itt kielégíthetők, megfelelők lehetnek ugyanis *) Dr. Wenzel G. : Egyetemes európai jogtörténet. II. kiadás. Budán, 1870. 200. és 201. lap.
