Buda és vidéke, 1900 (9. évfolyam, 1-35. szám)
1900-06-00 / 16. szám
Budapest, 1900 3 1858-ban megírta- „Szigetvár 1566-ban“ czimti regényét, mely regény elejétől végig egy gyönyörű szónoklat a zsarnoki önkény ellen. 1861 év január 2-án Pest városa tisztújító közgyűlésén főjegyzőjévé választotta és 1869- ben külvárosi képviselővé választatott. Mint iró és hírlapíró, mint politikus Deák és Széchenyi eszméiért lelkesedett. Mint fővárosi bizottsági tag élénk részt vett a főváros közügyeiben. Az édes anya, ki gyer- mékét csecsemő korától dajkálja, neveli, nem szeretheti azt jobban, mint a hogyan Királyi Pál a fővárost szerette. A főváros nála jobb barátot és önzetlenebb munkást nem talál soha. A közoktatásügyi bizottság, melynek hosszú éveken át tagja volt, szintén bizonyítja, hogy a tanítás ügye és nemzeti szellem mennyit köszönhet neki. A főváros és környékének magyarosodása nagyon szivén feküdt, ő is egyike volt azon jeles hazafiaknak, kik az országos magyar iskolaegyesületet megalapították. Öröm villant fel szemeiben, midőn az egyesület a magyar nyelv egy egy újabb térfoglalásáról adhatott számot a főváros kültelkeiről és környékéről. E lelki irányából értjük meg egyik jellemző mondását: „Ha rajtam állna, minden tanítónak, ki az ország határán avagy nemzetiségi vidéken szolgál, mint a katonának a háborúban töltött éveit duplán számítanám be.“ Királyi Pál szerény életmódja daczára is néha pénzzavarban volt, mert jó szive nem nézhette a könnyező nyomort, a szegényt segély nélkül nem tudta magától elereszteni. Róla is áll, mit Vörösmarty saját anyjáról mond: Gazdálkodni még most sem tud Ha neki van, másnak is jut: Jobb időkből rossz szokása Hogy a könnyeket ne lássa, Megfelezni kis kamráját, S maga gyakran szükséget lát. Sok embert tett hálátlanná, senkit elégü- letlenné. Igen szeretett a gyermekek között tartózkodni s a kisdedek is nagy örömmel csügg- tek rajta. Ma midőn a népben a hit ereje oly ijesztően meggyöngült, midőn nem a vallásosság uralja a nép szivét, méltó példaképpen állithaBUDA ÉS VIDÉKE. tóm elétek Királyi Pált. Erkölcsi tökély, igazi jóság, titkon maradó jótett, semmi jutalmat nem váró szivnemesség volt az, a mi után ő vallásos rajongással törekedett. Zichy írja Széchenyiről, hogy midőn egv ízben Széchenyi Bécsben Wesselényivel egy szobában hált, este ágya elé térdelt és imádkozott. Mindig azt hittem nincs meghatóbb egy ártatlan kis gyermeknél, ha Istenhez szól; pedig e halhatatlan embernek imaja meghatóbb lehetett. Úgy látszik, az igazán nagy embereknek két szivük van : egy hatalmas, erős férfi szivük és egy ártatlan gyermekszívük. A féri! szív itt lent marad, megtörve ezer és ezer csaták küzdelmei között, mig a gyermekszív érintetlenül egész tisztaságában visszatér ahhoz, a ki küldte : Istenéhez. Midőn fájdalommal emlékszünk meg arról, hogy ily nemes lélek halála után teljesen elveszett hazájára nézve, minden bánatunk mellett az enyhédet melegsége fogja el szivünket és fájdalmunk csillapultával lelkesedéssel tekintünk feléje azon érzelemmel, reménynyel, hogy oly nemzetnek, melynek soraiból ily férfiú kerül ki: annak a nemzetnek magasztos jövőjében bíznunk lehet és kell.Gyepe pajtás katonának. Régóta hangzik már a keserű panasz, hogy a magyar ifjúság idegenkedik a hadi pályától s hogy inkább bolyong olcsó eredmények lidércz- fénye után, inkább tóiul seregestül olyan pályákra, hol alárendelt állásért is könyörögnie, magának és családjának később njmmorognia kell, hogysem a hadi pályát választaná, mely a legegyenesebben s leggyorsabban czélhoz segít, a legfényesebben ma is s a legtöbb dicsőséget nyújthatja. Mig más nemzet előkelő fiatalsága ott szolgál az ő hadseregében, a mi fiatalságunk a katonai pályától teljesen idegen. Mig van ma is hadsereg, hol bizonyos osztályokat kizárnak a tiszti rendfokozatból s csak nemesekkel töltik be, addig nálunk nemzetünk java az őscsaládok, a hősök ivadékainak sarjadékai, a nemzet értelmisége zömének ifjai a katonai pályától irtóznak, s a műveltebb ifjúság máskép megélni nem tudván, seregestül tóiul csekély hivatalok felé, pedig a hadi pályán ezrekre menő tisztség készen áll a pályázónak s mindenesetre biztosabb kenyeret és állást ad, mint az időnként választás alá eső állások és ad legalább is annyit a megélhetésre, mint egy irodai, vasúti, postai másodrendű szolgálat, mely felé most annyira tolul a reményteljes magyar ifjúság. Elvitázhatlan tény, mert a statisztika bizonyítja, hogy a mig a hivatalnoki állásokért a magyar ifjak 53%-a pályázik, addig a katonai pályát csak minden 50-edik választja. Ezért van azután, hogy a magyar nemzet, mely a monarchia közös és kölcsönös védelmének szervéhez, a közös hadsereg fen tartásához évenkint 42% véradóval járul, a hadsereg vezető elemei között csak alig 10%-kal van képviselve. Valóban szomorú dolog, hogy nemzetünk, mely géniuszának megfelelő hadszervezettel, hadakozással és harczi erényekkel tartotta fenn magát annyi évszázadokon át, a hon védelmének kötelességét elhanyagolja akkor, mikor a vén Európának nagyhatalmai világrengető események bekövetkeztét várván, körülötte talpig fegyverben állanak. Az általános védelmi kötelezettség behozatala óta is immár egy emberöltő telt el, újabb nemzedék nőtt a régi helyén s az intézmény a nemzet szivében gyökeret még nem verhetett; a magyar elem a hadsereg vezérletében még mindig nem foglalta el azt a teret, mely őt a véradó arányában megilleti. Pedig a mostani viszonyok között a hadi pályától való idegenkedés egyértelmű az öngyilkossággal. Jóllehet a törvényhozás bölcsesége felismerte a helyzetet s az általános védelmi kötelezettség törvénybe igtatásával, valamint a katonai nevelő- és képzőintézetek felállításával módot nyújtott arra, hogy fegyveres erőnk szám és erő tekintetében a nagyhatalmak haderejével szemben helyét megállhassa, de fájdalom, a nemzet zöme élén a főrangúakkal, a védelem kötelességét át nem érzi s a helyett, hogy egymással karöltve a nagy elv megvalósításához tettel, eszközzel anyagi érdek, czélt érni ugyanis pusztán a szellem segítségével lehetséges és igy az anyagi czél elérésére is a szellem közvetítésével történik. A tőke-tulajdonos a munkája nélkül — önmagát gyarapítja. Minél kevésbbé áll azonban a tőke forgatása és hasznosítása a szellemi czélok- kal bármi távoli összefüggésben: annál kevesebbet ér. Az anyag az emberen kívül értéktelen ; — az értékjel: a pénz haszna csakis az emberrel való összefüggésében kezdődik. Első foka a haszonnak, midőn magának az anyagnak vagyis a testnek szolgálatába jut az érték: táplálkozás, ruházat stb; legmagasabb foka a haszonnak, midőn ez a szellem szolgálatába áll: könyv, művészet stb. Ebből az utóbbi vázlatból kitűnik mármost a szellemi tőke uralma, (lényegében vett és nem formaszerü uralma) az anyagi tőke fölött; még azon téren is, hol az anyagi érdek a bevallott czél. Ez uralom pedig mi más : mint a szellem fensége. II. Érvel-. A felvett törvény igazolására szolgáló érvek közt első hely illeti meg azokat, melyek a különböző állambölcselmi felfogások alapjai. A szellem fenségének pl. egyik legkitűnőbb érvényesülését látjuk: az államérzetben. „A képességet és az ösztönt az államképességre Pufendorf az emberi természetben találja ugyan. Megengedi, hogy az emberi Aristoteles kifejezése szerint állami lény. De még na&yobb mérvben van az ember a családra utalva. A gyermek semmit sem tud az államról és sok felnőtt ember van, kiben az államérzet sohasem jut tudatra“. *) *) ,,Az általános államjog és a polilika története. Irta : J. C. Bluntschli. Az államérzetet a hadi korszellem a klasz- szikus népek történetében megelőzi. Róma pl. vagy Sparta minden fia katona, lelke minden gondolata a haza védelmével szoros összefüggésben áll, az államczél katonai jellegű. —- Ha van győzelmes hadsereg: az állam boldog - ez volt a vezérelv. Általában azt tapasztaljuk, hogy az államérzet legtermészetesebb kapcsa a hadiközszel- lemnek. Sokkal mesterségesebb és sokkal kevesebb értékű azon államérzet, melynek következménye és nem megelőzője a hadi közszellem, mely utóbbi két elemből áll egy országban: áll a hadsereg érzületéből, s áll a köztudatban élő bírálatból, mely ama seregnek különböző értéket tulajdonit. A szellem fenségének törvényét már most egy állam akkor fogadja el és érvényesíti magára nézve igazában, ha az államérzet minél szélesebb körben kifejtik az egyszeriben, s ha azon hadi közszellem ezen államérzetnek megelőzője s arra elégséges alapul szolgál. Ez esetben az imént Pufendorf nyomán felállított fokozatok közül az fog általánosságban jelentkezni, mely ezeknek legmagasabb azaz a férfias jellemmel összefüggő alakulata, s mely az után a szellemi sou- veranitás törvényének teljesen megfelel'. Maga a fizikai idő, a kor is a mellett bizonyít, hogy első sorban vagyunk katonák : azután polgárok. Előbb van testi erőnk : s azon közben fejük ki a tudás és tapasztalat. Az államforma különbözősége már most semmi befolyással nincs az államérzetnek csak az egyéni kifejlődésére, a köztársasági vagy akár az absolut uralom alatt álló épugy érezheti szivében az állammal való szükségszerű és szoros összefüggését s ennek hasznát, mint pl. a monarchia polgára. Itt ugyanis nem a konkrét viszonyról van szó, mely a függedelem és közjogi kötelemben nyilvánul, csakis az egyén társulati érzztéről mely általános és inkább művelődési indokok hatása alatt áll. A szónoki meggyőződésre azonban — a szellem hatalmának e legfÖnségesebb jelentkezé- sérn — már figyelemre méltó s érdekes befolyással van az államforma különbözősége. A kérdés uj előttem, s nem igen találtam vizsgálatát: hol fejtheti ki a szónok meggyőző erejét nagyobb hatalommal ? a köztársaságban vagy a monarchiában ? A démocratiában az egyéni meggyőződés annyira közös egyöntetű az álltalános állambizalmat tekintve, hogy itt a szónoki meggyőződésnek tere vajmi csekély. Az egyénnek jótékony hatását a történelem a hadvezérek, szónokok és állambölcsek számtalan példájában minden kormányformára nézve igazolja. Viszont a testületek erőkifejtése a társadalom iránt, vagy jótékonyságban sokszor nyilvánul ugyan, ámde egy jó uralkodó fényes tehetségei mégis sokkal nagyobb hatalommal, mélyebb nyomokkal, szélesebb területen, képesek a közjókét előmozdítására. Az uralkodó személyi egysége kifejezi, jelképezi már az akarat, egyéniséget: a kormányzó erő egységét. (Központi hatalom.) A demokratia a testületed akaratot fejezi ki, tehát minél na- g}mbb tartalmú szónokai vannak, annál inkább ellentmondásba jut az alapelvvel: a testületi akarattal, mert tulajdonkép akkor egy szellemi vezérre hallgat, llykép azonban a szellem fen-, fenségének törvényét fölöttébb jelentékeny argumentummal igazolja. (Folyt, köv.)
