Buda és vidéke, 1900 (9. évfolyam, 1-35. szám)
1900-06-00 / 16. szám
Budapest, 1900. IX. évfolyairu 16. sz. Vasárnap (Szent Iván hava) Junius 23. SZERKESZTI: ERDÉLYI GYULA. Pjégi levél. — Levél a szerkesztőhöz, — Tekintetes Szerkesztő Úr ! Köszönöm az április 12-iki levelében kifejezett buzdítást, elismerést; kétszeres az örömöm: megértettek és a megértett gondolatnak szárnyat adtak. Köszönöm a küldött 5 lappéldányt. Én a magam részéről teljes erőmből azon vagyok, hogy az ügyet előbbre vigyem; az ismeretes három nagyhatalom : pénz, név és toll közül nekem még esak a legutóbbi van némi részben birtokomban ; hogy felhasználhassam: ma még csak erőm és akaratom van. A lap és asztaltársaság irányánál szebbet, nemesebbet, egységesebbet, és olyat, melynek méltóbb létjoga volna — én ez idő szerint a magyar közélet áramlatai között nem ismerek. Az összes tervek méltók arra, hogy a magyar társas élet legkiválóbb elemei támogassák; azt hiszem, hogy a lap nívója magával hozza, hogy fölfelé terjedjen és izmosodjék meg először és csak azután lefelé. Nem azt akarom mondani, hogy ez propagálandó, — mert a lap elterjedése a szellemi szükségletek útirányát fogja felvenni, ez nyilvánvaló — hanem, hogy teljesen kielégíti az előkelő értelmiség szine-javának igényeit. A philosophiának isteni ereje van. Azt mondják: ,,a magyar nem bölcselkedő faj“; én meg azt mondom, hogy a magyar nyelv természeténél philosophicusabb jellegű szólásmód és észjárás nincs egy más nemzet nyelvében sem. Csakhogy a magyar nem szereti a „bevallott“ vagy ,,czélzatos“ bölcselkedést, hanem az ötlet- * szerüt. A mely philosophiára meg kell mondani, hogy ez bölcselem *— az nem bir valódi tudományos jelentőséggel. A modern értelemben vett hasznos bölcselet sajátkép nem egyéb, mint az eszmények tudománya, tehát a kritika legmagasabb szintája. A német bölcsészet képviselői hivatás- szerüleg foglalkoztak a problémákkal, holott az igazi bölcselmi lángelme, kell, hogy öntudatlanul fejlődjék ki. (Vannak náluk is kivételek, kik előtt kalapot emelek.) Ezen alapszik két dolog szerintem: a) az a bizonyos ellentét, mely a magyar és német distingualó tehetséget oly élénken megkülönbözteti; b) hogy a magyar ezen említett öntudatlan s mintegy ötletszerű bölcselkedésénél fogva bölcseletének cul- minatióját legfölebb a politikai szónoklatban érte el, pl. előbb Kölese}-', napjainkban Apponyi, Ugrón és Széli. A consequentia ez: a magyar szellem, a tősgyökeres nemzeti szellem: kincses- bánya. A ki a magyar nyelvet okszerüleg és tüzetesen ismeri és kezelni tudja, a dialektikának legfinomabb árnyalatait már mintegy az anyatejjel magába szívta. Annál fájdalmasabb, hogy e gyönyörű nyelv művelésére, fejlesztésére a napi és szépirodalmi sajtónk csak a betűvel akar közreműködni. A magyar vezérczikk-irodalom pl. tagadhatatlanul philosophiai és kritikai vonásokkal van átszőve, ámde hiányzik ama kincsesbányának, a nemzeti nyelv- és evvel összefüggő érzületnek órvénye- nyülése, nyilvánulása. Ehhez járul, hogy a tartalom sem felel meg a modern igényeknek, a küllőiddel való igazi, vagyis hozzánk méltó versenynek. Szóval igazi jó magyar napilapunk nincsen. A hírlapok történetének szempontjából talán úgy magyarázható e dolog, hogy itt a vezető elemek konszolidá- cziója hiányzott mindig. Előbb terjedt el a lap, előbb lett népszerű lefelé, mintsem fönt* az akcziók eléggé szilárd alapot nyerhettek volna arra, hogy a lapot egy és ugyanazon nivón tartsák, s az elv- hüség és szellemi integritás mellett megmaradjanak. Ez volt — fájdalom gyakran még azon lapok hanyatlásának oka is, melyek az igazságot homlok- egyenest minden erővel szemben megmondani és hirdetni merték, — a többiért nem kár. Mindezen életbevágó fogyatékosságoktól mentes auspiciumok közt indult meg és vezettetik a Széchenyi-kultusz lapja a Buda és Vidéke! A részvénytársaság nem konszolidá- czió, hanem pénz összerakás, ez nem elvi támpont. Princípiumok kapcsolata Széchenyi szellemében csak társadalmi utón lehetséges. Ne a tárczák, ne a személyek — mint ilyenek — szövetkezzenek, hanem az eszmék és elvek. Ennek a képviselete azonban hazánkban legnehezebb. A „legnagyobb magyar“ akcziói meg nem szűnhetnek, mert kulturális és társadalmi utón indíttattak. Megkülönböztethetők az államférfiak aszerint, a mint szellemi erejök hatalma kiváltképen politikai, vagy nagyobbrészt társadalmi téren * E distinguálást mindig a társadalmi rétegekhez viszonyítva alkalmazom. hagyta hátra a főnyomokat. Az előbbit, a törvény szavait egy közjogi változás (vagy lendület vagy rázkódtatás) megmásíthatja, az utóbbit a társ. átalakítás üdvös hatását a socictas akármily csekély rétege jól felfogott érdekében örökre fejleszteni fogja. Ebben Széchenyi egyedül áll a világon! Ekkora organizáló tehetség csak ily óriási készültségnek cs talentumnak következménye s ily rajongó hazafinak főjellemvonása lehetett!! ... Bocsásson meg, hogy áradozok, de örülök, ha magyar szivemnek dobbanását egy-egy pillanatra lefotografálhatom. Kreturner Géza, jogász, a század egyik szakad gondolkozója. Az eskütépi hid. A Lucza székének meséje semmiség az esküién hidénak szomorú sorsához képest. Már csak az építés megkezdéséig, mennyi szomorúság! A fővárosnak minden kétségen felül legfontosabb közlekedési vonala, Budának életkérdése, a halasztási ügybuzgalomnak leggazdagabb forrásává vált. A történetiró számára igen szomorú fejezet lesz Magyarország történelmének lapjain és a magyar főváros krónikájában, a minél talán a modern ál „iparfejlesztési“ műveletek sem fognak torzabbat feltüntetni. A legfeltűnőbb halasztások után végre belefogtak az építéséhez, sőt a múlt év végén már a programszerűen tervezettnél jóval többet végeztek, jóval többet annak daczára, hogy egy forrás felbugygyanása egy fél évre visszavetette a munkát, úgy hogy a főváros polgárságának reménykedése szerint 1900 év végén bizonyára összekapcsolja a villamos vasút a főváros két részét, egy várossá forrasztva Pestet és Budát. De nem oda Buda! hirdette néhány hónap előtt az összes lapokban megjelent közlemény. Hivatalos kommünnikéknek nevezik az ilyeneket. A kincstár vasgyára nem készítette el a vasrészeket, otyan hátralékban maradt munkájával, hogy a már eleve jó hosszúra szabott határidőn belül ennélfogva a hid el nem készülhet, hanem meg kell ezt a hosszú határidőt is toldani vagy egy esztendővel. Most azonban mi történt? A minap, 1—2 hét előtt a kereskedelmi miniszter megnézte a hid építkezését, a miről természetesen az összes napi lapok hoztak egy szép napon kommünikét, a melyben nem csak az volt megírva, hogy a miniszter teljes megelégedését fejezte ki a látottak felett, hanem azt is, hogy a gyár a hid vasának több mint felét elkészítette. Tehát vas van elég. Ha a felénél több kész, s csak fel kell szerelni a hidra; hiszen akkor annyi vasrésszel rendelkezik már is a vezetőség, hogy az eddig beszállított vasrészeket pár holnapon belül fel nem rakathatja, és ez alatt az idő alatt annyi uj vasrész szállítható, hogy ha a hídon teljes erővel is dolgoznak, a kész vasrészek hiánya egy napig nem függesztheti fel a munkát. Persze immel ámmal kalapálnak a hídon; a teljes erővel való munkáról szó sincs. így azKIADÓHIVATAL hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek: Budapest, I., Városmajor-utcza 28. Megjelenik havonként ^ron?sz'or. '?•' Előfizetési árak : Egész évre 12 korona, félévre <> korona, évnegyedre .*{ korona. — Egjr szám 1 korona. ■■■■■’■■ ■■ SZERKESZTŐSÉG : * Budapest, I., Városmajor-utcza 28. Kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni
