Buda és vidéke, 1899 (8. évfolyam, 1-36. szám)

1899-07-11 / 20. szám

Budapest, 1899. (4) BUDA és V 1 D EKE Julius 11. továbbiak tekintetében átvizsgálni és az ered- ményhez képest az engedélyt kiadni. A főváros újból előterjesztette a VII. kér. Wesselényi utczai mellékgyűjtő, továbbá a Csengeti és Izabella utczák csatornáinak átépí­tésére vonatkozó terveket kiegészítve azon mó­dozatok megjelölésével, melyeket a VI. és VII. kerület a nagy kőrúttól a Hungária kőrútig terjedő vidékének lecsapolására nézve alkalmazni kivan. Ezek szerint a főváros a kérdéses terület lecsapolására három mellékgyűjtőt vesz kilátásba. Egyik a Szondy-utczai, mely a Podmaniczky- utcza, Király-utcza és Nagjf-János-utcza közti terület lecsapolására fog szolgálni; másik a Wesselényi-utczai mellékgyűjtő, mely a Rotten- biller-utcza Király-utcza és Kerepesi-út között fekvő terület czéljait szolgálná ; a harmadik a Rottenbiller-utczán és a kerepesi-úton vezetne és a Rottenbiller-utczán kivül fekvő területet csapolná le a nagy körúti főgyűjtőbe. E két utóbbi mellékgyűjtő által képviselt megoldást a tanács nem fogadhatá el, mert figyelemmel a fennforgó csatornázási állapotokra a külső kerület egy szabadon kiömlő magas fekvésű főgyűjtőbe, a terület legnagyobb részét pedig a Dob-utczá- ban építendő mellékgyűjtő utján tartja leveze- tendőnek. Ezen elhatározásánál irányadó volt a közegészségi és műszaki szempontokon kivül ama törekvés is, hogy a Kerepesi-uton kétoldalt csak a normális utczai csatornák foglaljanak helyet, az út közepe pedig szabadon maradjon az előbb-utóbb megépítendő földalatti közúti vasút számára. Ezekből folyólag a Wesselényi- utcza mellékgyűjtőre, továbbá a Csengeti és Izabella-utczák csatornáinak azzal kapcsolatos átépítésére vonatkozó tervek kiviteléhez a ta­nács nem járulhatott. Az Ab kér. Gizella-tér rendezési tervét a tanács megállapítván, hozzájárulás végett közli a fővárossal azzal, hogy ezt a tervet a tanács a saját költségén mielőbb végrehajtani kívánja. Hahn Frigyes VII. Hajtsár-út; Lindmayer József III. Remetehegy, Wichtl Mihály és társai I. kér. Madárhegy; id. b. Zeyk József s trsai V. Báthory- Nádor és Géza-utczában ; Bardauer Károly X. Rákosfalván; Bottlik Lajos Vili. Gyöntyúk-utczában ; a székes főváros IX. Üllői út; Mayer Károly 111. Lajos-utcza; Mennich József és neje X. Zalán-utcza ; Rosenbaum Mórné I. Városmajor-utcza; Matheika Jakab és neje II. Rézmál; Markstein Salamon I. Kelen­föld; Voigt Károlyné I. Meződomb ; dr. Deutsch Ignácz VIII. Szigetvári-utcza ; Tory Emil és neje I. Kurucles; Székely Vilmos VI. Szondy-utcza; és Krenner Viktorné II. Rézmál dűlőben fekvő telkeinek felosztása, illetve rendezése engedé­lyeztetett. Az I. Mikó-utczában járdafektetésre II. Gyorskocsi, vitéz és ískola-utcza világítására, II. Ilona-utczában és X. Óhegy-utczában vízcső fektetésre és a VII. Peterdy-utczában csatorna építésére vonatkozó tervek kiviteléhez a tanács hozzáj árult. Elintézést nyert továbbá dr. Wagner Géza, Vezekényi Aladár, Szentkirályi Kálmán, Ősz Gyula, Örömy József, Ehrenfeld Ignác, Wellisch Sándor és Gyula, Darvas Albert és neje és Bittrich József fel folyamodása. Szőlő (gyümölcs) kiállítás Szegetlen. A szegedi országos gazdasági kiállítás keretében szeptember 3—10. szőlőkiállitás is lesz rendezve. Felkéretnek mindazok, akik a kiállításon résztvenni óhajtanak, hogy bejelen­téseiket legkésőbb augusztus 1 -íg tegyék meg, mert későbbi jelentkezés nem lesz figye­lembe vehető. Kívánatos, hogy minden vidékről főleg azonban borfajok válogatott példányai küldessenek be, melyek az illető vidék borjel­legét hivatvák képviselni, azonkívül pedig a leg­jobban bevált csemegefajok. A kiállítás ideje egy kissé korai lévén, egyes szőlőfajokból ilyenkor még teljesen érett példányok nem találhatók. Ez esetben persze félig érett fürtöket is lehet beküldeni, ha azok máskülönben a forma, nagyság és fajtisztaság kellékeinek megfelelnek. A legfontosabb, hogy minden faj a helyes am­pelografiai elnevezéssel jelöltessék meg. A szőlő- kiállitáson a részvételi dij 50 kr, azonkívül min­den külön faj után még 20—20 kr. Minden fajtából legalább 4—5 fürtöt kell beküldeni, melyek a fürtnyélre kötött czédulával jelölendők meg. Azonkívül minden fajtához tanácsos egy nagyobb — keménypapiros — czédulát készí­teni, mely a szőlőfajt és a kiállító nevét, az egész gyűjteményhez pedig egy még nagyobb táblácskát, mely a kiállító nevét és a szőlő he­lyét jelöli meg. Bővebb felvilágosítást és beje­lentő iveket Drucker Jenő csoportbiztosnál lehet szerezni (Budapest, Köztelek). Reméljük, hogy Buda és környéke is kitesz magáért. Van itt sok szép gyümölcs p. o. hogy csak egyet említsünk L e t n e r Gábor ur minta kertészetében. Ne igyunk szódát! Az országos szódavíz sztrájk végrehajtó bizottsága a Buda és Vidéke utján ezúttal is figyelmezteti a közönséget, hogy ne igyék szódavizet, mely a bizottság egyik orvos tagja véleménye szerint a tüdő működésére nem előnyös. A szódavizesek szövetségéről közelebb szenzatiós meglepetést közlünk. A bizottság ezúton fordul az országos közegészségügyi ta­nácshoz, hogy menyiben tartja a tanács egész­ségesnek a vitriolnak a szódavíz gyártás­hoz való felhasználását. A mikor a hamis borokat leginkább azért üldözik, mert erős alkohol tartalommal szerelik fel miért van megengedve a szódavíznél a vitriol felhasználása. Ilyen könnyelmű a közönség, nem látja be, hogy mikor annyi hazai ásványvíz van, mely természetes és egészséges, a mesterséges és ár­talmas szódavizet issza. A szódavíz gyárosok szövetsége a szabad ipar szempontjából is olyan, hogy elnyomja a szabad versenyt és útját állja annak, hogy lelki- ismeretesebb szakértő gyárosok, kik oly nagy tőkével nem rendelkeznek, egészségesebb ter­mékeiket a közönség közzé vezethessék a ki­sebb és a szabad versenyt tisztességesen és az egészségügyi törvényeknek jobban megfelelő szódavíz gyárosok sírját ássa. E kisebb szódavíz gyárosok részére a Buda és Vidéke hasábjai nyitva állanak. Krisztinavárosi színkör. Nálunk a hol minél inkább szaporodnak azok, kik nem keresztelnek, egyre másra keresz­telnek utcza és épület neveket. A Horvát-kerti színház hivatalos neve Krisztina városi színkör s ezt a sajtó ma Fővárosi nyári s z i li­le őrnek nevezi. Ha már igy^ nevezi a mit rosszul tesz, tegye hozzá' a „Székest“ is, mert ez Budapest cziméhez tartozik. A budai színház kérdést különben nem az elnevezése oldja meg. Hozzá szólt ehez múlt számunkban D o m aniczky István ezredes ur, ki most Váczon lakik s így nem veheti M a k ó Lajos színigazgató értékét s nem tudja, hogy M akó hivatott akár egy udvari színház vezetésére is ! bizonyára magasabb szellemben hazafiasabban tudná vezetni mint sok más. Makó Lajos minden tekintetben megérdemli tiszteletünket, de leginkább azért, hogy hazai darabokat adat, ujjakat és régieket és nem sokat hívja színpadra az operette félvilági szel­lemét. A Horvát kerti színház maradjon meg nyári színkörnek s az udvari színház épüljön úgy, hogy a vízivárosiak és a várban lakók könnyen járhassanak oda. Ezeket megemlítve meg kell dicsérnünk Makó Lajost, ki az elmúlt tiz napban ismét eredeti darabokat adat. Két eredeti újdonságot mutatott be a fő­város nyári közönségnek M akó Lajos társu­lata. A két darab: a „Parasztszivek“ czimű népszínmű és a , Babagyáros“ czimű operett legelsőbben Szegeden került szinre, még pedig nagy sikerrel. Tetszett a két apróság, különösen a Stoll Károly operettje, amelynek a partitúrája bájos és figyelemreméltó munka. Makó Lajos egy kegyeletnek is akar adózni. Úgy értesülünk, hogy előadatja B a- 1 á z s Sándor kitűnő vigjátékát Az Égbe n-t és pedig az elhunyt nagy nevű humanistát ön­kéntes halálába önkénytesen követő testvére Balázs Gábor síremléke javára. A kegyelet­nek ez a szép ténye is méltó arra, hogy a budaiak szinházjárási kedve fokozódjék. A „Budai dalárda4 Pöstyénben. A „Felső Magyarországi Közművelődési Egylet“ már hetekkel ezelőtt azon kérést intézte a „Budai dalárda,“ mint az ország első dalár­dájának elnökségéhez, rendezne az egyesület javára jótékonyczélu hangversenyt Pöstyénben. A dalárda elnöksége az átiratot nyomban kö­zölte az egyesület tagjaival és a tagok leg­nagyobb része készséggel ajánlotta fel közre­működését. A hangverseny napja julius 2-ikára lévén kitűzve, az egyesület tagjai már kora reggel nagy számban jelentek meg a nyugati pálya­udvaron, hogy a reggel fél nyolezkor induló g 3rorsvonatot el ne késsék. A tagokkal eg\rütt utazott Z i 1 a h i n é Singhoffer Vilma urhölgy operaénekesnő és P a y r Olga urhölgy hegedű- művésznő, — kik szintén felajánlották a hang­verseny ■ alkalmából szíves közreműködésüket. Délelőtt fél tizenkét órakor érkezett a vonat Pöstyénbe, hol M a c h o v i t s János főszolgabíró úr fogadta az egyesület tagjait és nyomban intézkedett, hogy a dalárda tagjai a városba szállíttassanak és a körülményekhez képest elszállásoltassanak. -— A főszolgabíró urnák méltó vetélytársa volt A b a f y szolgabiró úr is, aki hasonlóképen megragadva az alkal­mat, mindent elkövetett, hogy az egyesület tagjai a legjobb emlékekkel távozzanak Pös- tyénből. Délután két órára lévén a bankett kitűzve, ez alkalommal megjelentek az összes tagokon kivül a fennt említett urak és Vinter Sándor fürdőbérlő ur, aki készséggel ajánlá fel kalau­zolását a fürdő megtekintését illetőleg. A ban­kett 3 órakor ért végett és megindult a menet a fürdő megtekintésére. Első sorban is a „Ferencz József“ fürdőt tekintettük meg, mely külső, de különösen belső berendezés tekinteté­ben az ország bármely fürdőjének dicséretére válnék. Folytatólag a fürdőnek többi helyiségeit tekintettük meg és mindenütt a legszebb rendet, és tisztaságot tapasztaltuk. Igen érdekes volt a mankó muzeum megtekintése. A betegek — a jobb körökből — ugyanis teljes felgyógyulás után a fürdő részére emlékül visszahagyják mankóikat. A szegényebbek vagy magukkal vi­szik, vagy a kórháznak hagyják emlékül. \ égül megtekintettük a „Munkának“ czimzett kórházat, melyet a fürdőbérlő alapított szegény betegek részére, melyben jelenleg is 70 férfi és 10 nő van elhelyezve és mely intézmény jelenleg egyedül áll úgy a bel- mint külföldön. Ezzel a fürdő megtekintése véget érvén, nagyságos Rózsavölgyi Gyula ur mint a dalárda elnöke elismerő és hálás köszönetét fejezte ki Vinter Sándor fürdőbérlő úrnak az egyesület nevében. A fürdő megtekintése után kiki a saját lakására tért, hogy — kissé megpihenve — a hangversenyen helyt állhasson. A hangverseny pont nyolez órakor vette kezdetét, mely alka­lomra a terem — teljesen megtelt a zsuto- lásig a legelőkelőbb közönséggel, kik részben helyből, részben a vidékről jöttek a hangver­senyt meghallgatni. A hangversenyt a dalárda férfikara nyi­totta meg Hubér Károly „Honfidal“ ez. dalával. Amint a dal véget ért, viharos éljenzés és taps hangzott fel a közönség körében, mely nagyobb­részt idegen ajkú hölgyek és urakból állott. A második számban Payr Olga urhölgy hegedüművésznő lépett fel, a ki egy hegedű sólót adott elő és művészies játékával valóságos

Next

/
Oldalképek
Tartalom