Buda és vidéke, 1899 (8. évfolyam, 1-36. szám)
1899-09-11 / 26. szám
BUDA ÉS VIDÉKE Budapest, 1899. (3) Én nem vagyok történettudós, tehát nem is pályázhatom, de mint a magyarositás és magyarosodás egyik szerény közharczosa a könyvben meghatott valami. Nagy figyelemmel kisérem a Buda és Vidéke dicséretes hadjáratát a magyarosodásért s nekem is arczomba szökik a vér, ha a „Fenstermák“ és „Stroh vagy egyéb Kaufot" hallok és az ilyent rendre utasitom, vele nem dolgoztatok, tőle nem vásárlók. Elfogadom a Buda és Vidékének azt az állítását, hogy a nyaralók a hibásak, hogy a községek lassan magyarosodnak. Zimándy Ignácz községe legtöbb igyekezettel magyarosodik s ebben ő előljár. Könyvében ki is fakad a magyar országgyűlés egy tagja ellen, ki a német köszégnek rossz példát ád. De beszéljen maga Zimándy a Bausznern Guido országos képviselőről Írtakra csak az a rövid válaszom, hogy Bausz- nern ur lehet ugyan jó magyar hazafi, de a törökbálintiak magyarosítását, hogy miben és mivel mozdította volna elő, az egyáltalában itt ismeretlen ; mert hisz mi évente pénzt szoktunk szedni azon tanítók és tanulók jutalmazására, a kik a magyar nyelv tanítása, illetve elsajátítása körül érdemeket szereztek, s ime az e nemes, hazafias célra adakozók között Bausznern ur egyetlen egy fillérrel sem szerepel! !! És nem is fog alkalmasint ezentúl sem szerepelni ; mert Bausznern ur, mig a törökbálinti szülők tömegesen cserébe küldik mindkét nemű gyermekeiket, hogy magyarul tanuljanak, s itthon is nagyon szívesen veszik, hogy gyermekeik az iskolában mindent csak magyarul tanulnak s a templomban magyarul imádkoznak és énekelnek,---------mig ezekigy tö rténnek, azalatt Bausznern ur távol tartja két gyermekét a magyar nyelv elsajátításától, az által, hogy német, magyarul nem tudó dajkákat tart s egyetlen fiával, még magyar társaskörben is, németül beszél. Bausznern ur kis fiát, egy alkalommal, papája s mamája jelenlétében, magyarul szólítottam meg. A fiúcska lesütötte szemeit, mert — — nem értett engem; de a papája csakhamar kihozta zavarából az által, hogy az általam hozzá intézett kérdést neki németül, — — ne megmagyarázta hanem „megnémetezte“ s hozzám fordulva, azt jegyezte meg, hogy a kis fiának csak is németül kell beszélnie úgy a szüleivel, mint a környezetével, mert a német nyelv neki, mint erdélyi szásznak, az anyanyelve. Magyarul hadd tanuljon későbben.“ Nos hát ebben áll Bausznern urnák Török-Bálinton kifejtett magyarositási működése! a melyet észlelvén a törők-bálinti német szülők, vájjon nem jöhetnek-e azon gondolatra, hogy, hisz ők is németek lévén, hasonló módon nevelhetik gyermekeiket! ? Nem jól cselekszik Bausznern képviselő ur. Ez nem egészen magánügy. Egy németajkú községnek a magyarosodásban való jó akaratát bénítja vele. De ilyen a legtöbb nyaraló. Sokan kapva, kapnak rajta, hogy német községbe azért menjenek, hogy németül tanulhassanak a gyerekek. Ezzel útját állják a magyarosításnak. Megérdemlik a nyilvános megrovást K ... f. Gróf Széchenyi István művei. A budai Széchenyi asztaltársaság összejövetelén Guristowszky Ödön szerkesztő bemutatta Széchenyi István gróf müveinek jegy zékét. Ezt az összeállítást Dessewffy Emil gróf nyomán szerkesztette. A legnagyobb magyar összes müvei 167 Ívre terjednének nyolcz kötetben. A munkák czimei: Lovakról, Hitel, Világ, Játékszín Hid, Stádium, Gőzhajó, Orosz tárgyak, Lóverseny, Selyem, Kelet népe, Jelenkor szerkesztőjéhez 1842, Felszólítás 1842, Magyarország lakosaihoz, a) b), M. Akadémiai két beszéd, Üdvlelde (Dess. Aurél nélkül), Adó s két Garas, Minerva, Jelenkor, Társalkodó, Balatoni gőzhajózás, Tiszavölgy, Polit. program-töredék. Közlekedés, Tiszaszabályozás, Hunnia, Por és sár, „Töredék“ adnának hihetőleg szinte 1 köt. A budai Széchenyi asztaltársaság Guristowszky Ödön előterjesztését megköszönte s megkérte, hogy szakemberekkel számitassa ki a füzetes kiadás árát. Annak idején az adatok megszerzése után a nagy gróf családjával is fognak beszólni, hogy a népies kiadásban örök szellemi kincset adjanak a nemzetnek. Petőfi. (Irta : Ponori Thewrewk Árpád. Első füzet 40 fillér). Kaufmann József ízléses könyvnyomdájából (V., Arany János-utcza 4.) a tőle megszokott szép nyomással a szókimondó tu~ dós Ponori Thewrewk Jlrpádtól Petőfi czimü munka első füzete jelent ,meg Ponori Thewrewk Árpádtól a Buda és Vidéke több feltűnést keltett nagyhatású czikket közölt. A kiváló budai tanár és tudós nem barátja a kendőzésnek s mindig bátor szószólója az igazságnak Ponori Thewrewk Árpád nemcsak magyar nyelvtudós, de jól is tud magyarul és mindenek felett igaz magyar. 0 mindenesetre megbotránykozhatott azon a sok rossz versen, a mivel a félszázados ünnep alkalmával Petőfinek alkalmatlankodtak. Bevezető füzetében a legnevezetesebb élő poéták Petőfi verseit bírálja. Az igazságok felsorolása után a füzet Írója ezeket mondja : .Oly roszszul mint most magyarul Még sohasem irának! Mintha édes nyelvünkben már Törvények sem volnának. Ha holmi fiók-poéták hibáznak, ez csak vétek, de ha hírhedt verselők magyartalanok, ez bűn. Hiszen az iskolai könyvekbe a divatos poétákat mutatják be. A gyermek roszszul tanul odahaza, roszszul az iskolában magyarul. A kitűnő munkából idézzük azt, a mit Endrődi Sándorról irt: Hozsánna. Irta: Endrődi Sándor. Hozsánna Néked, földi csaták közt Attisztult isteni lélek) Mindnyájunk szioe melegéből Sarjadzó dús lombú babérfa. Lelkünk dalnoka, te napunk, levegőnk/ Ünnepelünk! — Be nem úgy Mint elesett hőst, ki mögött a Múltak kriptaoilágának Várajtaja örökre bezárult, Be mint a temetők hamvából Győzelmesen újjászülető jelenést, Ki eltépdesi végzete gyászát, Szétzúzza nyugalma bilincsét S a halálban a halhatatlan élet Zászlóját lobogtatja feléd, Tfe, a beteg emberiségnek Megváltója: Jövendő! Ez, ime, oly időmértékes lenni akaró rí- metlen költemény, melyben a lengedi (dak- tylus) a lebegő (anapaestus) lábbal, a lejti (trochaeus) pedig a szökő (jambus) lábbal oly pokoli táncra kerekedik, hogy eláll az embernek az esze. Minél mélyebben iparkodik az ember e költemény versmórtókének rejtőkébe hatolni, annál borzasztóbb útvesztőbe (labyrinthusbai) jut! unalmas komolyan kiállni ... A ki ezután ezekről tréfálni mer, annak meggyűlik a baja a Minerva-hölgyekkel, kik apai, anyai ágon sógorságon vagy apósi, anyósi viszonyban gyökereztek be a tudományba és biztatják, bátorítják férjeiket, hogy minél nagyobb tudósok legyenek és üldözzék a valódi tudományt és irodalmat, húzogassák a mások parókáját, hogy a maguké le ne essék. Ez egy klikk, könyvkiadó-vállalattal. A tagok csupán a maguk munkáját olvassák, a másokét nem. Elég, ha a czimet és rövid kivonatot betanulják és hangosan kürtölik világgá, mily nagyszerű, milyen remek. Vannak ezeket a tudományokat népszerűsítő versek, elbeszélések és regények. A kik meghajolnak előttük, azoknak szabad írni, a kik semmibe se veszik őket, azoknak jaj, azok senkik. Rezeg Kálmán a feje a szövetkezetnek, mely eléggé erős. Vannak oly jó értesülései, hogy minden botránynak nyomára jönnek és ha akarnak, nyerhetnek a börzén. Ä hova csak lehet, hatalmuk befórközik és uralják magát a bírálatot is. Valóságos vakandokob. Sohasem lehet észrevenni, merre járnak, mig a túrásuk nem látszik. Név és tudományos foglalkozás lehet más, mint ezek, de mindenki rájuk ismer a tudós családokra, kik ha nem is a maguk, de más név alatt dúvadaskodnak és a kik útjukat akarják állni, vagy dicsérőik közé nem állnak be, azokat elseperik. Egész hadseregeken uralkodnak a társadalomban, melynek zászlójára ez van Írva: érdekközösség. Olyan emberek, mint báró Zendehelyi István, rá vannak utalva az ilyen szövetkezésre. Vagyonosak, de nincsenek benn egészen az arisztokracziában, tehát kívül keresnek összeköttetést, hogy ott is imponálhassanak. Komoly tanulmányhoz nincs türelmük; olyasmit keresnek, hol elmükedvelőskődhet- nek s egy-egy ügyes fiatalemberrel megirat- ják munkájukat, azt azután holmi Minerva- szalónok a hir szárnyain halhatatlanig ák egy időre. Mert legtöbb ember életében számitol- tatja le a halhatatlanságot és halála után elfelejtik. A valódi nagyságnak ez nem lehet tanyája. Nem hódol meg, de menekül s ha nem is lesz hires ember, erejéhez képest eleget tesz kötelességének. Berdár Róbertnek nehány tanártársa benn volt az öröklött tudósok között és őt is bevezették. Egynémelyiket megdicsérte irodalmi utón, ezért azután pályáján gyorsabban emelkedett s hálából nem akart egy ideig megmenekülni. Iskolát a vidéken végezte, a hol olyan emberek tanították, kik valódi nagyságok voltak, a nélkül, hogy hírre vadásztak volna. Okos emberek, kik nem törődtek a reklámokkal és belevegyültek az egész társadalomba. Nem alkottak külön kasztot. Ocsém- uram, urambátyám, sógor ur: csupa rokonság, barátság az egész kisváros. Semmi koz- mopolitizmus. Hazafiak és emberek, e mellett bölcsek. Hiába kereste ezt a levegőt itt a fővárosban. Ott a tudós fia gazdálkodott, városi hivatalt viselt, az iparosé, földmivesé, tanárrá, pappá képezte magát. Az asszonyok, leányok a tudósok családjában nők voltak; minden büszkeségük a gazdasszonykodás. Három akadémia kitelt volna a tanárokból és egyéb tanult emberekből. Az észjárás egészséges, nem zökkent ki sohasem az agy kereke, hogy rendkivüliségekkel tűnjék fel a tudós. (Folyt köv.)
