Buda és vidéke, 1899 (8. évfolyam, 1-36. szám)
1899-07-21 / 21. szám
Budapest, 1899. (3) B U DA és V 1 D E K g Julius 21. Az világos, hogy ez szükséges, nem pedig „ereklye gyűjtemény“, a minek már eleve helytelenül nevezik a tervbe vett intézményt. De az is szükséges, hogy a nagy magyar közönséget erről minél elébh felvilágosítsák a terv mozgatói. Petőfhmuzeumra, a melynek szervezésére irányuló komoly törekvést lát a nemzet, százezrek is begyülhetnek, ha nem is egy év alatt; de ha csak egy „ereklye gyűjteményt“ rejtő házat emlegetnek, néhány ezer forintnál több alig, a mely kudarcz a Petőfi-muzeum létesítését talán fél századra visszavetné. Nem szeretnők, ha félreértenének. Határozottan kijelentjük: magunk sem óhajtjuk, hogy a Petőfi-társaság számára, mert véletlenül a leg- tündöklőbb magyar nevet viseli, Petőfi nevét akár a főváros nagyértékü telket ajándékozzon akár a nagy közönség százezrekret. Nem kívánjuk ezt azért, mert más szépirodalmi, és tudományos egyleteink is vannak zselléri állapotban s majdnem minden alaptőke hiányában leledznek. De nem kívánjuk különösen azért, mert a Petőfi- muzeum eszméjét nem akarjuk konpromittálni, nem akarjuk devalválni egy felolvasó terem függelékét képező ereklye gyűljteménynyé ! Jól rendezett Petőfi-muzeum, ez már más. Ez nagy eszme. Nevezetes országos intézet. Temploma lesz a hazafiságnak, a lelkesedésnek az igazért, jóért, szépért. Ápolója, terjesztője a művészetnek, erőteljes tényezője a műveltségnek, a nemzeti szellemnek. Mi azok ellen kelünk ki, a kik a tervezőknek már ettől elűző szándékot tulajdonítanak, hogy ártsanak. Hisszük, sikertelenül mesterkednek s egy gazdag Petőfi-muzeum a főváros díszét képező Petőfi házban már 2—3 év múlva megnyílik a közönség számára. Petőfi-ünnep a budai színkörben. Budapest kőszinházai nyugosznak; igy most a krisztinavárosi színkörre maradt az a feladat, hogy az országos Petőfi-ünnep alkalmából a színpad múzsája is hódoljon a nagy költő szellemének. Petőfi halálának ötvenedik évfordulóján a budai színkör három este rendez ünnepi díszelőadást. Erre az ünnepre R u d- ny ánszk.y Gyula irt egy verses müvet, melyet Makó társulata mind a három ünnepi estén előad. Rudnyánszky Gyula Petőfi jellemrajzát adja költői müvében, mely Petőfi utolsó éjszakájának hajnalán történik, 1849 julius 31-én Székely-Keresztúron, Varga Zsigmondj házában, a hol Petőfi, mielőtt a segesvári csatába meghalni elindult, reggel hat órakor a háziúr bájos leányának, Rózsának, elszavalta „Egy gondolat bánt engemet“ cz'mű költeményét. A verses drámában tizenegy szereplő van : Petőfi Sándor, Egress y Gábor, Kiss Sándor ezredes, B e m tábornok, D i v é k i Zoltán menekült nemes, T ó t h Gáspár pesti szabó, Csipkés Pál tordai székely fuvaros, Csapó Etelke, (Czipruslombok Etelke sírján.) M e d- n y ánszky Berta (Szerelem gyöngyei), Szendrey Júlia (Petőfiné) Varga Rózsa. Rudnyánszky színművét a vidéken tizenhét színházban játszák Petőfi emlékére. A budai színkörben a darab előtt elszavalják a Talpra magyart, utána pedig a nyílt színváltozással Verő György 1848. czimű látványos darabjából a segesvári csatakép kerül színre, a hol Petőfi meghal. Végül Jókai Mórnak erre az alkalomra irt Apothézis czimű remek költeménye zárja be az ünnepi estet. Reméljük a budai közönség mind a három estén tömegesen megjelenik a budai színkörben. Petőfi nagyon szerette Budát, a Vérmezőről gyönyörű költeményt iil, a Krisztinaváros kis házai közt s a budai hegyekben sokat bolyongott Vajda Péterrel és más barátaival. De máskülönben is ő a magyarság valódi inkarnácziója verseiben és egyéniségben egyaránt s mi nem kételkedünk abban, hogy a budai színkör Petőfi-diszelő- adásain, a hol megjelennek a miniszterek, a fővárosi hatóságok és az irodalmi társaságok, a budai közönség nagy számmal vesz részt. Petőfi. Színmű, egy felvonásban. Irta: Rudnyánszky Gyula. Petőfi vérét éppen ötven éve ontotta ki a szabadságért, a mit énekelt, s a miért rajongott. Napjainkban midőn a magyar szellem haldoklik, midőn az üzlet erősödött a nemzet Géniuszává, a Petőfi ünnep a költészet és hazafi- ság tűzét gyújtja meg. Petőfi szellemének ünneppel hódol az egész ország, a kalmárrá lett irodalom meghajtja zászlóját, melyre ez a szó van írva Oseft. Az alkalmi poéták egész raja vonul fel, hogy az ünnepélyeknél feltűnjenek. Az ünnep oly lélekemelő, hogy most a rossz verseket még azok is megbocsátják, kik a jót szeretik. Petőfi érczszobra szeretne megszóllalni s rárivalni a képmutató hadra: Mit háborgattok hattyúitokkal és fiity ülőitekkel ? Ez hát a költészet, a minek berkeit ő megmutatta? Ezek a magyar költők ? Ma a kuruczdalokat Írja át az egyik s fonják az elrontásért homlokára a babér koszorút! Holnap Arany felé akar kerekedni egy másik nem Árpád fajából született lipótvárosi rimkovács. Petőfit is átakarják majd írni, mert nem modern, ép oly nem modern, mint a haza szeretet. Hogy is szeretnék azt a hazát, melynek szent földjét őseiknek vére nem öntöze ? Költészet a filosofiai rendszerek versekbe foglalása ? Óh miért nem fonhat Petőfi ostor lángkorbácsot, hogy megkorbácsolhatná őket. Hol lesz Petőfi szelleme az ünnepély után? Nem a költők lantján, nehány érző szívben, de a költészetben hiában keresnénk. Az ünnepélyben mi is részt veszünk s lapunknak ünnepélyes tartalmával áldozn k Petőfi szellemének. Közöljük Hegyi József egy minden izében magyar tehetséges és nagy reményekre jogosító költő szép versét. Közöljük ezenkívül Rudnyánszky Gyula a legtöbb tüzü magyar költő fennkölt s Petőfi egyéniségét, szellemét, hatását, hazafiságát remekül s költői ihlettel bemutatott sikerült színművének egy részletét. Ez a színmű daczára, hogy jó színmű egy szép költemény, mely elejétől végig felemeli a hallgatót, az olvasót. Mintha csakugyan a múzsa sugalta volna azt a mit ő átérez s fenségesen megalkotott. Egy olyan költő műve ez a kiről Petőfi elmondhatná: Ez az én szerelme- tes fiam kiben gyönyörűségem vagyon. Rudnyánszky Gyula költői hírnevében babérokat fűzött ez a' darab, mely nem múló hatású, de örök becsű (kapható 30 krért a Krisztinavárosi színkör pénztáránál) s minden hazafinak kötelessége lenne, hogy megvegye. A kézzelfogható humanizmus, Nagy szerencsére kezdik már a Bécsi-utat zúzott kővel kissé kijavitgatni. Mily örömmel nézi az ember, hogy erre a nagy rakás szemét- dómra egy kis zúzott követ is tesznek a tetejére. — De sajnos, nem nézheti egyetlen egy tisztességes ember sem azt a tisztességtelen eljárást, amit a tisztelt utkaparók az ő Úristen hatalmú felügyelőjével éretlenségi mérnöki vizsgát végzett szőlőművessel egyetemben itt elkövetnek. Kiállítanak az ut szélére egy teljes' szót sem tudó 60—70 éves öreg tehetetlen munkást, a ki aztán ha a kocsis megérti az öregnek tudja Isten milyen nyelven kiejtett szavát, akkor csak egy lapát zúzott követ vág a szeme közé, ha pedig meg nem értette, (nem is lehet) és ő mégis keresztül akar hajtatni, még egy pár ütleget is kaphat az igen tisztelt utjavitó hivatalnokoktól. — Ha ezek után valamely szerencsétlen adófizető polgár talán egy szót is mondana p. o. : hogy ez nem tisztességes eljárás, akkor nemcsak neki rontanak a tisztelt útkaparó urak : ha nem tetszik, mindjárt segítünk magának a baján, s erre aztán össze- csőditik a korcsmába tanyázó másik utkaparók- kal felfegyverzett urakat is, sőt kézzel fogha- tóan akarnák megmagyarázni az embereknek, s hogy a kő, lapát, utkaparó, gereblyenyél a hu- mazizmusnak egyik fő úttörője, csakhogy megfordított példányban. Ajánlom ezt az ázsiai állapotot az igen tisztelt Elöljáró ur figyelmébe, egyúttal nagy szerényen vagyok bátor esedezni, hogy addig is, a mig nem Németország lesz Magyarországból, legalább egy magyarul nagyon keveset tudó embert állítana ki az út közepére felvigyázónak. A zugligeti iskola jelentése. Tekintetes Iskolaszék ! Az I. kér. Labancz-uti gazdasági ismétlő iskola 1898—99. évi állapotára vonatkozó jelentésemet van szerencsém következőkben bemutatni: A gazdasági ismétlő iskola alulírott előterjesztésére a Tekintetes Iskolaszék valamint a székesfővárosi királyi tanfelügyelő ur pártoló javaslatára a székesfőváros tekintetes tanácsa által 1898. évi 44258 sz. a. leélt határozattal engedélyeztetvén, alulírott bízatott meg jelzett iskola vezetésével, Eperjessy Istvánné szül. Márkus Irma pedig a női kézimunka valamint a gépkötés tanításával. Az I. osztályba beiratkozott összesen 32 tanuló, 18 fiú és 14 leány. A tanulók hetenként egyszer csütörtökön 8-tól 12-ig és d. u. 2—4 óráig nyertek oktatást. Mig a fiuk a gyümölcsfatenyésztés, méhészet elméleti és g}mkorlati ismereteit sajátították el, addig a leányok női kézimunkával és gépkötéssel foglalkoztak. Az elméleti tanítási anyag beosztása a miniszteri tanterv alapján történt, mig a gyakorlati tananyag megállapításánál a helyi viszonyok voltak a mérvadók. A tanulók gyakorlatilag ró- zsaoitással, gyümölcsfaojtással, melegágykészi- téssel és méhészettel foglalkoztak. Sikeresen beojtottak 465 drb rózsát, 36 drb alma, körte és sárgabaraczkot. Készítettek 160 drb szőlő- ojtványt angol nyelves párosítással, az eredményt itt csak a jövő hónapban lehet megállapítani, midőn az ójtványok kitakartatnak. Szakemberek véleménye szerint a tanulók ojtási ügyessége teljesen kielégítő, szabatos és tiszta munkát végeznek, bár itt külön meg kell arról emlékeznem, hogy a tanulókkal — ojtás idején — tanítási időn kívül, kisebb csoportokban kellett leginkább foglalkoznom, mert 18 tanulóval egyidőben, kis helyen (télen az üvegházban) összeszorulva ojtási munkákat nem lehet végezni. Midőn a tanulók élesre fent késekkel dolgoznak, akkor a legnagyobb elővigyázatra s óvatosságra, különösen szorgos felügyeletre van szükség. A méhészetből a tanulók megtanulták a méh természetrajzát, a méh életét, a méhekkel való gyakorlati bánásmódot, műraj készítést, rajbefogást, betelepítést, műlépkészitést, mézperge- | tést, még a múlt év őszén a betelelést. Hat anya- 1 törzsből a jelen évadban lett egy műraj és 6 természetes raj, s igy jelenlegi méhállományunk 13 család, egy Mayer-féle hatos kaptárduezban és 7 Dzierdezon-féle kaptárban vannak elhelyezve. Gyakorlatilag foglalkoztak még a tanulók melegágy készítéssel, korai uborka, tök, dinnye, saláta, retek termeléssel. A tanulók elmé éti és gyakorlati szakismereteit gyakoribb kirándulások által is igyekeztünk bővíteni. Kirándulást tettünk az egyetemi füvészkertbe, a budai kir. kertészeti tanintézetbe a mezőgazdasági múzeumba, hol mindenütt előzékeny fogadtatásra és kalauzolásra találtunk. A beirt tanulók közül 1, hanyag látogatás miatt nem volt osztályozható, 31 tanuló kielégítő és ennél jobb osztályzatot nyert. Vallásra nézve volt 27 róm. kath., 3 ág. evang., 2 református. Anyanyelv szerint volt 15 magyar, 16 német, 1 horvát. 1886-ben született 3, 1886- ban 15, 1885-ben 11, 1884-ben 2 és 1883-batí 1. Az összes tanulók beiratás és tandíjmentesek voltak, ezenkívül 18 drb. Molnár-féle „Fatenyésztés“ czimű és 32 drb. Benedek és Földes-féle „Fatenyésztés“ czimű tankönyvet kaptak az iskolaszék részéről. A jövő tanévre azonban, midőn a Il-ik osztály is megnyílik, föltétlenül szükségesnek tartom a vegyes osztályok megszüntetését, annál
