Buda és vidéke, 1899 (8. évfolyam, 1-36. szám)

1899-08-21 / 24. szám

Budapest, 1899. (4) BUDA ES VIDÉKE Színházak. Budapestnek van elég látványossága és ez idő szerint elegendő szinháza is. Igazi állandó szinházlátogató nagy közönsége azon­ban nincsen. így van ez a vidéken is. Vizsgáljuk csak, micsoda okok miatt járnak az emberek szinbázba ? X. asszony ideges, unatkozik, nem tud otthon lenni, bántja a gyermekek zsivaja, a megszokott szeglet. Elmegy a szinházba, rá­nézve mindegy, akármit játszanak a szinészek, elég az, hogy nincs odahaza. Megnézi ugyan­azt a darabot, akár tizszer is. A mi másnak tetszik, az neki nem kell, ő nagyságának, külön Ízlése van. N. asszonynak uj öltözéke van, azt be­kell mutatni, arra igyekszik, hogy éppen akkorra legyen kész, mikor első előadás lesz, a premiere-közönség, az igazi közönség, a többi nem számit. Az első előadásra töri-zuzza magát min­denki, csakhogy ott legyen, hajtja a kíván­csiság; és a divat. A többi előadást nem nézik olyan lázas izgatottsággal, mint az elsőt, hol a legelegánsabb közönség van jelen. Az újdon­ság ingere kelti a hangulatot, a mely inog, változik felvonásokról-felvonásokra. A közön­ség vagy megelégedetten távozik, vagy han­goztatja elégedetlenségét, szidja a szerzőt, a színészeket, szóval hozzájárul a darab eldön­téséhez. Ha már kedvencze az iró a közön­ségnek, akkor irhát akármit, ellenben ha csak először lép a közönség elé, úgy sorsát kivívni nehezebb. Sok esetben klasszikus jó darabok buknak el és pedig legtöbbször ezek. Az írónak nem szabad a műizlést nagyon tekintetbe venni, hanem a sajtóét és közön­séget. Mi köze az örök széphez, igazhoz ? Neki telt ház kell, hogy darabja beüssön. Könnyebb egy versenylóra fogadni, mint arra, tetszeni fog-e a darab vagy nem ; még annak is, a ki a főpróbát látta, sokszor ma­guk a szinészek sem hiszik és a tökéletlenség favoritja lesz a közönségnek. Csak az a szerző boldogul, a ki a közön­séget ismeri, annak már félig biztos a győ­zelme. Meg kell hódolni a léhaságnak, még ostorozni is csak úgy szabad, hogy azt inkább bóknak vegyék. A premiere közönség, nem hálás közön­ség, csak a vasárnapi publikum az. A ki rit­kán, minden harmadik-negyedik vasárnap jut csak szinházba, az kiélvezi azt egészen, azt elragadja minden kicsiség, tetszik a darab elejétől végig, lelkesen tapsol és egész addig dicséri a darabot fűnek-fának, mig megint nem jut el a szinházba és akkor azt dicséri. A törzslátogatók azért mennek el szin­házba, mert ezt megszokták és mert tiz óráig sem a klubban, sem az éttermekben nem talál­nak senkit. Az ö életük ekkor kezdődik. Fesztelenül viselik magukat, hangos megjegyzéseket tesznek Igen alkalmatlanok, ha buzgó hallgató mellé kerülnek, a ki áhí­tattal merül bele az előadásba. Ismernek min­denkit, mászkálnak ide s oda, integetnek, lát- csöveznek a színpadra és a szinészek páho­lyába. A primadonnák barátságosan mosolyog­nak reájuk. Megesett, hogy egy vidéki ember bárót, grófot látván a bizalmasan köszönge- tőben tudakozódott utána, ki lehet és sikerült felfedezni a színház egyik röföskereskedőjét. A klasszikus nevelés hiánya, a klasszikus irodalom és az azt méltányló saját nem léte­zése okozza azt, hogy nem a darabért járnak a szinházba, hanem mert divat Sőt miután a divat emberei a jobb darabokon unatkoz­nak, ezek sok esetben, nem telt házak előtt kerülnek színre. Némely ember el nem tudna maradni a színháztól. Boldogult Polgár Mihály, a kitűnő pesti ügyvéd és hazafi, soha a nem­zeti színházból el nem maradt s ha elmaradt, tudták, hogy az öreg ur beteg. íme, ilyen különféle elemekkel áll a színházak közönsége. Számos és nagy közön­ség, de mégis ritka a telt ház, az első elő­adásokat, vagy különösebb vendégszereplése­sek, a bevágott darabokat, különösen operet­teket kivéve. Ez az oka annak, hogy lapunk olvasói­nak elmélkedése tárgyául feladtuk a színháza­kat és színházlátogatók, melynek czélja, annak a következtetésnek bebizonyítása, hogy a közönség jó részének irodalmi műveltsége nem lévén, a színházakban nem magasabb műélvezetet keres, hanem szórakozást Ezért zsákmányolják ki jobban az alacsonyabb és durvább tartalmú darabok a helyzetet Erre az irodalmi műveletlenségre van építve a sok félszeg darab ingatag sikere. A színpad és sajtó, véd- és daczszövet- ségre lépve, nevelhetik a műizlést, az által, ha soha ízléstelent nem adnak elő, nem adnak ki, bármennyire csiklandoztatja is az az ér­zékiség vagy nevetés idegeit. De nem igy van, hanem a színpad és a sajtó, véd- és daczszövetséget alkotnak, a jó ízlés kipusztitására, mert létezésük tökéje javarészben az Ízléstelenség; ha az megszűnik és jóizléssé nevelődik, a hamis prófétáknak, deszkarangesőknek nincsen a színpadon és irodalomban helyük Lassú munka, de fogjunk azért hozzá és ne törődjünk vele, az elültetett fának gyümölcseit más, a későbbi kor eszi is meg. Ültetni kell, hogy a nemes gyümölcsöt élvező ne harapjon a vadalmába. Ne tartsa kicsinyesnek senki az ízlés, nevelés kultúráját. Tollal és szóval, kis és nagy körben, a hol csak arra alkalom van, ki-ki lásson hozzá, hogy pusztítsa ez ízléste­lenséget és világosítson fel, szabadítsa fel az igaz és természetes Ízlést. Mig az nem történik, színházaink nem felelnek meg valódi hivatásuknak­Ne késlekedjünk ! B. Uzsorások. Érdekes uzsora port jegyzett fel a tör­ténelem 1508-ból. Leggazdagabb és kegyetlen uzsorások voltak az országban a Budán lakó Fekete Mendel és Fekete Jane. Korothnay István zálogosította el ezeknél drágaságait. A dologból per kerekedett és az uzsorásokkal ki kellett egyezni 4000 forintban, bár uzsorás­kodással szaporodott is fel az összeg. Az uzso­rásoknak olyan nagy hatalmuk volt, hogy a nemfizetők ellen még egyházi átkot is kitud­tak eszközölni. A uzsorások a nádor előtt nyugtázták a felvett pénzt . . . Fekete Men­del és Jane utódai ma is vannak és uzsorás­kodnak kegyetlen formák között. Kevés az iskola. Különösen a Krisztinavárosiak óhajtják a polgári fiu-iskolát. A szülök közelebb egy gyűlést tartanak s megindítják a krisztinavá­rosi polgári fiúiskola érdekében a mozgalmat, melynek eredményesnek kell lenni. Bizton várhatjuk, hogy meghalgatják ezt a jogos óhajt s nem hagyják a Krisztinavárost ebben a mostoha állapotban. Mattoni-fóle „BudaiErzsébet“ Sósfürdő vendégeinek névsora Szabady Józsefné ügyvéd neje Székes- fehérvár, Ozv. Hock Károlynó és fia magán­zónő Budapest, Revitzky Istvánná és fia mérnök neje Orsóvá, Schretviezer Lajosné és leánya iskolai-igazgató neje Budapest, Balázs Béláné orvos neje Budapest, Varga Mihályné komornik neje Budapest, Keller Szilárdné leányával vaskereskedő neje Bicske, Hermann G-yözöne leányával, háztulajdonos neje Budapest, Tihanyi Jakabné kereskedő neje Soroksár, Buder Jó­zsefné borkereskedő neje Moór, Zöld Adorján járásbiró neje Moór, Ungár G-yuláné kereskedő neje Budapest, Ledergerber Pálné kőfaragó- mester neje Ny.-Újfalu, Lóos Károlyné fiával főmérnök neje Nagy-Kovácsi, Gyarmathy Im- réné tak.-pénzt. hiv. neje Budapest, Heisz Sándornó gyáros neje Becs, Schovanetz Jánosné kávóház tulajd. neje Budapest, Pöck Nándorné főpinczér neje Budapest, Frits Ferencznó já­rásbiró neje Rimaszécs, Tomes Andorne föld- birtokos neje Zólyom, Dr. Balassa József ne­jével gymnáziumi tanár Budapest, Kerónyi Samuné ügyvéd neje Szolnok, Huppert Her- min magánzónő Budapest, Reich Rózsi ma­gánzónő Budapest, Ozv. Weil Bernátné me­nyével magánzónő Budapest, Havas Arthur m. állami tisztviselő Budapest, Vedres jánosné jógbizt. hivatal, neje Szegvár, Kovács Józsefné építészi vállalkozó neje Budapest, Lőwinger Zsigmondné magánzónö Budapest, Chorin Samuné magánzónö Budapest, Pohl Rezsőné földbirtokos neje Tinnye, Honig Antalné ke­reskedő neje Német-Czernya, Büttel Jánosné Budapest. A protestáns irodalmi társaság Debreczenben. A Magyar Protestáns Irodalmi Társasg szeptember 20-dikán Debreczenben tartja idei nagygyűlését. A vendégek 19-én érkeznek, a kiket a város közönsége nevében Simonífy Imre polgármester üdvözöl. A gyűlést istentisztelet előzi meg a templomban. Gyurátz Ferencz dunántúli ág. ev püspök imádkozik, a prédi- kácziót pedig Petri Elek budapesti ev. ref. hit­tanár tartja, A nagygyűlést a kollégium dísz­termében Gyurátz Ferencz püspök, a társaság elnöke nyitja meg. Utána Kiss Áron püspök, a tiszántúli ref. egyházkerület, Simonífy Imre polgármester, főgondnok pedig Debreczen város, a debreczeni ev. ref. egyház és a kol­légium részéről üdvözli a társaságot, mire Hegedűs Sándor kereskedelemügyi miniszter, a társaság elnöke válaszol. Majd Szőts Farkas titkári jelentése, Balogh Ferencz debreczeni hittanár fölolvasása következik : A reformáczió és a magyar nemzeti szellem egymásra való hatásáról. S/abolcska Mihály költeményeket szaval s Hegedűs Sándor záróbeszéde rekeszti be a diszgyülést. Azután a tagok közgyűlése következik, a melyen folyó ügyeket tárgyalnak. A debreczeniek fényes fogadásban részesítik illusztris vedégeiket. Szeptember 19-én ismer­kedő est lesz. Másnap délben a város, a deb­reczeni egyház és kollégium adnak diszebédet. A délutáni órákat a város nevezetességeinek megtekintésére szánják. Este a 39. gyalogezred zenekara térzenét ád a nagyerdei parkban; majd az ugyanott lévő vigadóban hangversenyt rendeznek az összes debreczeni dalos-egyesü­letek. A kereskedelemügyi miniszier a társu­lati tagok részére a M. Á. V. vonalain ked­vezményes vasúti jegyet engedélyezett, Iga­zolványért Debreczenbe a püspöki hivatalba kell fordulni. A protestáns irodalmi társaság, mely je­lentékeny irodalmi erőkből áll, nagy eredmé­nyeket ért el a keresztény vallásos érzések ébresztésében, s hatásában egyenlő a Szent- István társasággal. Irodalmi ünnepén üdvö­zöljük. Magyarul! Télen is hallunk mi elég német szót itt Budán, de nyáron még többet. A tisztelt nya­raló urak, mintha nem is Pestre valók lenné­nek, hanem Bécs-Uj helybe ugyancsak dajtsol- nak. Bizony. Az Országos Magyar Iskola Egyesületnek volna a feladata, hogy tagjai tekintélyével és hazafiságával ellensúlyozva a németesedést. Elvárhatnánk kazafiui polgár­társainktól is, hogy a németül beszélő nem németeket megszégyenítsék. Azok a németül beszélő hölgyek és urak mind tudnak magya­rul, tehát beszéljenek is magyarul.

Next

/
Oldalképek
Tartalom