Buda és vidéke, 1899 (8. évfolyam, 1-36. szám)
1899-04-11 / 11. szám
Budapest 1899 Vili. évfolyam II. sz. Április II (Szent György hava.) SZERKESZTI: ERDÉLYI GYULA. KI AI) O-HIYA TÄL, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek Budapest, I., Városmajor-u. 28. Megjelenik havonként hárony Előfizetési árak : Egész évre lV'K^rlarLa^'él ^ 6 korona, évnegyedre 3 korona. SZERKESZTŐSÉG: I., Városmajor-utcza 28. Kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. tott meg csaknem kizárólagosan. Hatóságaink e rendszernek adtak előnyt, ennek elősegítésén fáradoznak és a megszabott telekfelosztással csakis ezt tették és teszik lehetővé. Pedig ez épitőrendszerről kulturtörténelmünk tanulsága a következő tételt állapította meg: „A mint az első lakóház építése az emberiség őskorának végét, a legelső város alapítása a magasabb kultúra kezdetét jelöli, úgy képezi a több családnak összefoglalása valamely idegen házban mai czivilizácziónknak ha nem épen visszaesését, de bizonyára egyik sötét és szomorú árnyékoldalát.“ Egyelőre tehát bele kell törődnünk abba, hogy épitőviszonyainkkal Budapesten czivilizá- cziónk ez árnyékoldalát terjesztjük, öregbitjük. De — s ez a megdöbbentő — mi más városok szokásaihoz képest a bérházrendszer hátrányait és sötét oldalait fokozni, azok kártékony kihatását még tulliczitálni törekszünk. A ki Budapest belterületeit áttekinti, azoic alakulatát összehasonlítja más városokéival, azt fogja találni, hogy óriás nagy házblokkok mellett igen laza az úthálózatunk; nagy kiterjedésű háztömbök mentén az utcza kevés, azon felül szűk és keskeny. A beépítésre nézve felállított szabály szerint a város területének legalább egy- harmad részét kellene u/czákra és terekre fordítani, holott a mi fővárosunkban az utczák és terek a területnek még csak tizedrészét sem teszik. Lakásaink nagy része tiszta levegővel nincs ellátva, nem szellőztethető s szép fővárosunk azért állandó fészke a ragályos betegségeknek és nem sorolható kedvező viszonyoknak örvendő városok közé. Igazolja ezt a halandósági arányszám. Budapesten 10.000 ember közül 29 egyén hal el, mig Párisban, Londonban, hol 3- egész 7-szerte több a lakosság, a halálozási arán}^- szám 18.—20 között mozog, tehát közel 30°/o-al kedvezőbb. De hasonlítsuk össze fővárosunk lakás- viszonyait, építkezését Európa többi nagy városával bármely más szempontból is, az eredmény mindig az lesz, hogy jóval hátrább vagyunk amazoknál. Másutt is a legnehezebben vajúdó kérdések közé tartozik a lakásügy, de mig ott inkább csak a nép legalsó osztályának lakásszükségéről kell gondoskodni, addig nálunk nemcsak a munkások lakásügye javítandó, hanem az egész közosztályé is. Pár évvel ezelőt Konstanzban egy nyugalomba vonult gyáros munkásházakat épített. Úgy találta, hogy a munkáscsaládnak, hogy emberileg méltón lakjék, 4 szobára van szüksége. Ily házakat, számra 16-ot, épített és ezeket évi 120—150 márkára terjedő törlesztési részletfizetések fejében 16 év múlva a munkások tulajdonába bocsájtja. Szerény kis házikók kis kertecskékkel, az igaz. De hány család — a középosztályhoz tartozó hány család van nálunk, kik lakásukat más családdal kénytelenek megosztani, hogy a lakásbért megfizethessék. Honosítsuk meg végre valahára a magánházak rendszerét.“ Paloczi Antal véleménye döntő lehet, mert nem csak ízléses, de emberies is, az emberszeretet mondatja el vele tudományos nézeteit. A mostani politikai szélcsendben végre a társadalmi elmélkedésekre is ráérünk és a napisajtónak is ideje van, hogy az úgy nevezett kis kérdésekhez is hozzá szólljon, és csináljon ezekből olyan nagy kérdést, mint a Reggeli Újság szokta, mely a politikai viharokban is ráért a társadalmi kérdésekre s most is lekötelezi vele a közönséget, hogy kiváló gonddal szól mindenhez. Magánházakra elég hely van Budán csak a magán vállalkozások legyenek lelkiismeretesek s ne fejlődjék belőlük uzsora. E. Gy. Uj tisztviselő telep. Egy vállalkozó a Budaörsi ut mentén a Gazdag-réten négyszáz házat akar építeni a kis- állásu tisztviselőknek. A vállalkozó húsz csoportban akarja a telepet megépíteni. Minden csoportba 20 házat épit. Egy ház 200 négyszögölre kerül. Minden csoporton belül kerti utat tervez, a hol a csővezetéket helyezik el, hogy a homlokzat előtti utat ne kelljen bolygatni. A telep egész hosszában egy húsz méter széles kereskedői utat tervez. A mérnöki hivatal a tervet általánosságban jónak mondja, de ki akarja kötni, hog3^ a telepen kétemeletesnél s 15 méternél magasabb házat építeni nem lehet. Az uj telep jó és czélszerü helyre van tervezve, csak az a kérdés, hogy minők a feltételek ? Nincsen e lekötve a települő túlságosan a vállalkozónak, mert a magán vállalkozásnak ez szokott a hátránya lenni. A kifelé terjeszkedés igaz, hogy terheket ró a székesfőváros nyakába, ámde jövedelmet is hoz és korántsem olyan veszélyes, mint a minőnek kikiáltják. Az ember szabadságra van teremtve, leg}ren a szabadság kifejezve lakásában is. Az összezsúfolt lakások okozzák a tüdővészt. A bérházaknál előnyösebbek a közegészségre is a magánházak. Jól mondja Paloczi Antal lapunk kitűnő munkatársa az építész egyletben tartott érdekes felolvasásában : „Szóval nincs s nem lehet kétség: hogy a magánház erkölcsi, közegészségi, társadalmi és művészi tekintetekből a bérház fölé helyezendő. Anglia a magánházak rendszerének otthona. A közel 6 millió lakost számláló Londonban a magánházak építése elégíti ki a lakás igényeket. Sőt legújabban törvény készül, mely szerint az állam a ház költségének négyötöd részét adja amortizácziós hitelbe annak, a ki az ár egyötöd részét bírja és házat épit. Budapesten azonban a körülépitett házrendszer, a több lakásu nagy bérház honosittaA „Bnda és Vidéke“ tárczája. Levelek a Szerkesztőhöz. II. Az én munkáim tehát nem drágák, sőt, aki csak annyit tud a számtanból, hogy 10 kr 20 fillér, el kell ismernie, hogy ennél potyábban sohasem vett könyvet, ha csak a sajtosnál nem bukkant valami nevezetes munkára, mint pl. én Verbőczy Corpis Jurisára Kecskeméten, amelyet aztán font számra meg is vettem 12 váltó krajczárért, amit akkor négy garasnak is czimeztek. Ennél fogva most csak azt kell bebizonyítanom, hogy munkáim, akár eredetiek, akár fordítottak, jók is. Lássuk először a Schiller- féle forditmányokat, amelyekre eddig még legnagyobb nem tisztelőim sem mondották, hogy ferditmények, mint én már akadémiai kiadványokra is rámondtám e sújtó ítéletet, a mit természetesen be is bizonyítottam. Az én fordítási elvem röviden ennyiből áll: „Úgy fejezd ki pl. Schillert magyarul, a mint ő maga magyarul kifejezte volna, ha szerencséjére nem németnek születik.“ A fordítás vagy alak- és tartalomhű, vagy csak tartalomhű, úgynevezett szabad fordítás, amely néha aztán nagyon is szabad annyira, hogy még az eredetinek tartalmát sem adja híven. Az én fordításom az előbbi sorozatba tartozik, vagyis megtartottam a verses alakot, sőt a versfajt is, a tartalomra nézve pedig azon voltam, hogy az- eredetinek egyetlen gondoiatja se vesszen kárba. E mellett az irály, vagy amint magyarul mondják a stilus, eme nélkülözhetetlen kellékeit tartottam szem előtt: Tisztaság, ment minden idegenszerűségtől, ment minden magyartalanságtól, szókötés és szóvonzat minden szabálytalanságtól. Szóval: tiszta magyarság. Világosság, ami máskép érthetőségnek vagy értelmességnek is neveztetik, hogy mind az, a ki olvassa, vagy a színpadról hallja, könnyen meg is értse, föltéve, hog}^ a tárgy magában meg nem haladja felfogását, műveltségét. Ha e kellékek meg vannak a fordított műben, akkor az irály eg}mb követelményeinek is okvetlen meg kell lenniök, föltéve, hogy az eredetiben meg vannak. Schiller nyelvétől pedig senki sem vitathatja el a német nyelvnek erejét, szépségét, következésképen az én magyar Schilleremtől sem a tiszta, világos, erőteljes képekben és alakzatokban bővelkedő magyarságot. Tessék megizlelni vagy hinni, azoknak, akik egyikét másikát megbírálták. Az 1., II. kötet átesett a Kisfaludy Társaság rostáján; két nagy gyűlésen dicsérték agyba-főbe. Az első alkalommal, midőn először bemutattam, némely helyeknek hibás felfogását és magyarítását is kimutatták; második alkalommal, midőn a megrótt helyeket kijavítva küldöttem be. A bírálat vékony kivonatban igy szól: „A nyelv tiszta és folyékony ; több fellengő hely nehéz fordítása szépen sikerült. Leggyengébb az első rész, a Wallenstein Tábora, a melynek az eredetiben a tiszta könnyű verselés és játszi rimesengés alkotják főbáját.“ Nohát a gyengeség épen a rímekben van, amiben köztudomás szerint a magyar nyelv a némettel nem versenyezhet. Teli Vilmosról pedig, amely- lyel más rendelkezik, Szarvas Gábor emlékezett meg a Tanár-egyesület Közlönyében elismerőleg, buzditólag, hogy én csak fordítsam tovább Schillert, a tankönyv-írásban ne támaszszak versenyt az ő kedves barátainak, a kik a tankönyv- irást egyedáruvá — monopóliummá — akarták tenni és rövid időre tették is, mig én ki nem mutattam, hogy az egyedáruság szatócsai nem tudnak magyarul. Teli Vilmost különben Wodi- aner adta ki másodszor, annál kapható 50 krjával.
