Buda és vidéke, 1899 (8. évfolyam, 1-36. szám)
1899-04-01 / 10. szám
Budapest 1899 Vili. évfolyam IO. sz. Április I (Szent Györey hava.) BUDA íss VIDÉKE SZERKESZTI: ERDÉLYI GYULA. KIAI) Ó-HIV A TÁL, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek : Budapest, I., Városmajor-u. 28. Megjelenik havonként háromszor. Előfizetési árak : Egész évre 12 korona, fél évre 6 korona, évnegyedre 3 korona. SZERKESZTŐSÉ G : I., Városmajor-utcza 28. Kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. Husvét ünnepén. A Megváltó feltámadásának emlékünnepén imára hívnak a harangok. A ki értünk meghalt, az fel is támadott érettünk, adva azt a reményt, hogy uj élet következik a holtak porán túl . . . s a ki ezt megváltotta, még eljön Ítélni eleveneket és holtakat. Az ébredő tavasz legszebb ünnepe a feltámadás ünnepe. Az üdvözítő szelleme, Isten ereje érinti meg a lelkeket és sziveket és önt bizalmat a csüggedőbe, erőt a kétkedőbe. A sir zárja felpattan. Zsolozsmák hirdetik: Nincs itt, feltámadott. A keresztfán szenvedett dicső halál után feltámadt az Ur és osztja a hivőknek az élet koronáját. Keljünk fel mi is halálával a bűnösnek és gyarlóságunknak mély álmából és járjunk uj életet. Hit, remény, szeretet vezessen bennünket és ne legyünk soha hűtlenek ahoz, ki értünk a keresztfán szenvedett, kiben van az élet, igazság, hatalom, erő és eszmény. Kövessük.őt híven, hogy az ő országa legyen ebből az országból való. 0 váltságot adott az embernek. Hálaadó vallásos érzéssel tekintsünk az ő keresztjére, tekintsünk feltámadására, várva bűneink bocsánatát, és az örök életet. Örvendezzetek! Feltámadt Jézus e napon ! A „Buda és Vidéke“ tárczája. Széchenyi sírján. — Irta: Tömör Ferencz. — Volt az idő, mikoron könyüink omlottak utánad, S fölvájt volna kezünk a sürü hantok alól. Testedet elsiratók, mely már nem birta .a lelket, Mely megtört a súlyos nemzeti gondok alatt. Szellemed itt maradott, hogy köztünk éljen örökké, S a magyar embernek hű kalauza legyen. Szellemed él sok ezer könyvben, de temetve lomok közt Nem mozdulhat, mint tested a hantok alatt. A gyónás. Irta: Vidats Jánosné. Jöjj csak ide kis leányom, majd én leülök ebbe a nag3^mamaszékbe, te ide mellém, és vagy te mondasz el nekem egy történetet, vagy én egy mesét, mi szinte igaz lehetett. Apád azt mondja, nagyon komoly vagy. Én pedig úgy tapasztalom, szórakozott, gondolkozó! Megmondod-e az okát ? Kit láttál Szegeden ? Senkit! Segítsek gyónni ? No majd elmondom az egyszeri kis lány meséjét, talán megérted kis leányom, és ha van titkod megnyílik szived Útmutatás a szőlőmivelésre. Darányi Ignácz földmivelésíigyi miniszter ur egy vaskos kötetet adott ki a fentebbi czimmel, a mely a földmivelésíigyi miniszter kiadványainak 21. számát viseli a homlokán. Ez a 143 ábrával, 262 rajzzal ellátott munka halára kötelezi a magyar közönséget, mert le van benne rakva a legnagjmbb szakértelemmel,. ügyszeretettel, hazánk birtokosai és munkásai iránt nyilvánuló meleg rokonszenv- vel — annak az alapja, miként kell elpusztult szőleinket ismét uj életre kelteni. Minek emlegessük a múltat, ifjú korunk e gyönyörteljes álmát, — a mikor nagy sátoros ünnepszámba ment a szüret megkezdése. Nem kellett ahhoz nagyképüsködő plakát, elég volt ami gyöngyöző bort termő vidékünk táján a kis bírónak dobpörgése, hogy ettől kezdve szabad a hegy, tehát bekövetkezik a szüret. A diákok vakácziót kaptak, sőt a szüret alkalmával a sárospataki kollégium három hetet szabott erre a mulatságra, úgy gondolkozván a nagy tiszteletű iskolaszék, hogy majd behozzák a diligenczia alkalmával az elmulasztottakat. Nem volt a hegyeken fényes tűzijáték, nem süstörgött a rakéta, fényes lampionok nem kápráztatták a szemedet, de volt puska durranás, pisztoly ropogás, és volt lobogó tűz a borházak előtt, a melynek melege és világossága mellett boldog volt a földes úr, a gazda, a kapás, gyermekestül együtt. Fent a csillagok fénye, lent az emberekben a csendes nyugalom. Talán majd eljön az az idő, a mikor a lobogó tűz mellett ismét pöfékel a juhhusos kása, és pirosán vigyorog a paprikás, a czi- gány a régi czikornyátlan nótákat húzza, és magyar daltól visszhangzik a szőlőkért, a hegy. Hogy bekövetkezzék ez az idő, azon munkál ^teljes erejéből Darányi Igngcz miniszter ur. Ő maga legjobban szivén viseli az elpusztult szőlők újra felvirágoztatását, és e nagyés megkérsz engem, hogy meghallgatva a bajt segítsem gyógyitni. Volt egyszer egy nagyon komoly kis leány, mamája meghalt, egy darabig a mostoha anyja nevelte, majd az megunta, elküldték a nagymamához, kinek szemefénye, boldogsága lett a kis unokája, kis angyalának hívta és annak is tartotta. Imádta azt a komoly kis babát, elkövetett volna mindent, hogy neki örömet szerezzen, mosolyogni lássa. -De ez nagyon nehezen ment, mert a kis leány a mostohájától nagyon sokat szenvedett ártatlanul, ezért mindenki iránt bizalmatlanság nőtt a kis szivében, azt hitte, hogy őtet senki sem szeretheti, ő mindenhol csak egy felesleges ember és örül, ki tőle szabadul, persze mindezt csak elgondolta, de elmondani nem merte. Legjobban bízott az erdőbe, ha kis szive nagyon is túláradt keserűséggel, kiment az erdőbe és a legsötétebb bokrok közé elhúzódva megölelt egy ágat, vagy átölelt egy fát, hangos zokogásra fakadt és panaszos hangon kérte, hogy szeresse őtet az a csendes erdő, értsetek ti meg, hogy a szivem nem rideg mint a mama mondja, hisz úgy tudnék szeretni mindenkit csak ne bántana. A nagymama nem bánt, olyan jó, hogy í munkához előszavában a többek közt ezeket írja: „A jelen „Útmutatás“ szerkesztésére a vezetésem alatt álló minisztérium illetékes osztályának felügyelete mellett E n gelbrecht Károly központi szőlészeti és borászati felügyelő vezetése alatt Mórágyi István nagy-enyedi, Kosinsky Viktor tarczali és Balassa István bihardiószegi vinczellériskolai igazgatókból, és Rácz Sándor központi szőlészeti s borászati felügyelőből álló szerkesztő bizottságot alakítottam. Ez a bizottság, melynek minden tagja már számos év óta a közpályán eredménnyel működő szakember, összegyűjtötte a szőlőművelés, különösen az elpusztult szőlők helyreállítása összes kérdéseinek anyagát, kiválasztotta abból mindazt, a mit évek során szerzett tapasztalatok honi viszonyaink közt igazoltak és megvizsgálván a tapasztalati jelenségeket s eredményeket az elméleti ismeretek megvilágításában, megállapította azokat a tételeket, a melyek összefoglalásából a szőlőmivelés mai rendszere — honi viszonyainkra alkalmazva —- alakult.“ Végül Darányi Ignácz miniszter úr ezekkel a szavakkal bocsájtja útnak ezt a becses munkát: „a jelen „Útmutatását azzal az óhajtással bocsátom a közönség rendelkezésére, hogy annak a szőlőbirtokosok minél számosabban hasznát vegyék, s alkalmazásának eredményét minél gazdagabb szüretekbe n tapasztalják. Bizalommal fordulok különösen a lelkészekhez s a tanítókhoz, mint a kiknek leginkább van alkalmuk a népre hatni s azt hasznos munkára vezérelni, hogy a jelen „Útmutatás11 nyomán a közvetlenség utján világosítsák fel a kizgazdákat a szőlőművelésnél szükséges eljárásról. Bárki is, a ki szőlőjét helyesen újítja meg és miveli, úgyszintén azok is, a kik a népet e tekintetben helyes tanácsokkal látják el, mindannyian munkatársaim és közreműködtán nem is szeretetből teszi, mert csak sajnál, tán tudja, hogy sokat bántottak bűntelen ? szánalomból ? hisz hogyan is szerethetett volna meg ily hamar. Odahaza tiz évig voltam és még se bírt megszeretni a mama, mindenki csak ütleges kisasszonynak hivott, hogy fájt ez nekem ! Itt nem vernek. Azt mondja a jó nagymama, hogy a kis angyala vagyok. Es ő nekem ? Ő mindenem ! Szeretem nagyon, de nem merem neki megmondani, hátha megharagszik, ellök magától mint a mama, és azt mondja; menj te érzelgős szamár. így panaszkodott a kis leány az erdőnek. Az a végtelen nagy erdő lelket emelő csendjével, áhítatot ébresztő madárdalával volt az ő bizalmasa. Mint egy zarándok ut volt az neki, enyhülést keresni ment és talált ott. Egyszer a jó nagymama megleste, hova megy naponként az ő kis unokája ? honnan mindig kisirt szemmel, de mégis nyugodtabb kedélylyel jött vissza, és kihallgatta. Hogy örült, mikor megtudta azt, hogy a kis leány mennyire szereti, bár fájt, hogy annyira rosszul bántak vele, hogy ily fiatal szívbe a bizalmatlanság termett meg, de tudva a bajt, igy majd módjában lesz gyógyítani is. Meg is gyógyult annyira, hogy a jó nagymamát imádással hatá-
