Buda és vidéke, 1899 (8. évfolyam, 1-36. szám)
1899-02-11 / 5. szám
Budapest, 1899. (2) BUDA és VIDE K E Február 11. a gyárak a rakodó-partot nem használhatják. | Ez az első komolyabb konfliktus, a mely eset- i leg megakadályozhatja, hogy a Lágymányos egészséges gyárvárossá fejlődjék. Ma ezt a kér- ' dést higgadtabban és nyugodtabban lehet tárgyalni, mert a jövő gyárvárosa még puszta terület s magánérdek még nem zavarja a közérdek higgadt tárgyalását. A hatóságoknak kötelességük, hogy áldozatok árán is előbbre segítsék a magyar gyáripar fejlődését. Könnyebben megtehetik, ha csak jóakaratra s nem pénzbeli áldozatra van szükség. A hatóságoknak s első sorban az államnak a hivatása, hogy ha nagyobb áldozat nélkül megteheti, szabadítsa meg a magyar gyáripart a fölösleges terhektől. Az államnak az az intézkedése, hogy a rakodó-partot elzárja a gyárosok elől éppen az ellenkezőjét teszi. Megakadályozza, hogy Budapesten a gyáripar nagyobb lendületet vegyen. A főváros mérnöki hivatala nagyon helyes ) irányba terelte a dolgot. Előterjesztést tett a | tanácsnak s azt javasolja, hogy a Lágymányoson építő gyárosoknak engedjék meg, hogy a rakodó-partot a nap bizonyos szakában használhassák s a gyártelepről síneket fektethessenek le e rakodó-parton úgy, hogy az árut már a gyártelepen vasúti kocsiba rakhassák s forgó korongok segítségével közvetetlen összeköttetést kapjanak a nagy vasúttal, vagy elevátor segítségével beemelhessék a partról a hajóba. A mérnöki hivatal czélja világos és helyes. Megakarja menteni a gyárost, hogy az árut tengelyu-e rakja, s úgy szállítsa a vasúti, vagy hajóállomásra s ott újra átrakja. Megtakarítja a gyáros a tengelyen való szállítás költségét és elkerüli a gyakori ki és berakással járó esetleges kárveszteséget. A főváros, a mely néhány esztendővel ezelőtt telekajándékozással milliókat áldozott eredmény nélkül a mjfgyar gyáripar fejlődésére, bizonyosan magáévá teszi a mérnöki hivatal javaslatát, a melyoiek bizonyosan nagyobb"’ eredménye lesz, mint a felekajándékózásnák. A magyar gyáriparnak, ha prosperálni akar, lehetővé kell tenni, hogy az üzemi költséget fölösleges és elkerülhető kiadások ne terheljék. De ’nemcsak a fővárosnak, hanem az egész országnak érdeke, hogy7 az uj gyárváros megépüljön s egy kis jóakarattal a nehézségeket meg lehet oldani. Ha a kormány7, a köz- nunkatanács s a főváros, tehát az a három nivatalos faktor, a melymek a gyárváros létesítésébe beleszólása van együttes erővel törekszik arra, hogy az állam, a főváros és a gyárváros érdekét összeegyeztesse ; akkor rövid idő alatt száz és száz kémény emelkedik a mostani síkságon. Ha a hatóságok lehetővé teszik, hogy a Lágymányoson épülő gyárak a tengelyen való szállítást mellőzzék, nagyon hamar benépesül a kopár terület s Budapestnek meglesz a gyárvárosa. A különböző érdekek összeegyeztetése most a mikor tisztán elvileg lehet határozni, sokkal könnyebb és jobb, mint a mikor áz egyesek talán ellentétes magánérdeke is beleszól a tárgyalásokba. Az államnak, a közmunkatanácsnak s a fővárinak közös érdeke, hogy a gyárváros megépülhessen és virágozzék. Ha nehézkes rendszabályokkal, önző érdekek kielégítésével fognak a munkához, akkor hiába építik meg milliók árán a rakodópartot s a kikötőt, hiába építik a nagy vasutat, a gyárváros nem épül meg. Lehet, hogy egy-két gyáros, a kit mostani gyárának nagy telekértéke kiszorít a mai telepéről, fölhasználja a kedvező fekvésit Lágymányost, de életerős, számottevő gyárváros nem lesz belőle soha. Ezeket írja a Budapesti Hírlap. A közlemény értékes és komoly. Oly7 komoly, hogy szinte aggodalmat kelt, mert nem találgatást, hanem tényeket tartalmaz. A közmunkatanács és a Budapesti Hírlap azonban számításon kívül hagyják azt, hogy a Lágymányosra helyezik a műegyetemet, s ezzel ha a paedagogiai elveket megsérteni nem akarják, el van döntve az, hogy a Lágymányos gyárváros nem lehet. Erre Budafok hivatott. A Lágymányosból nem lehet más, mint Uj-Buda és pedig kitűnő munkatársunk Sibrich Károly tervei szerint, a miről az egész sajtó bő tudomást vett és dicsérte is. Első tekintetre bármily tetszetős is az uj gyárváros terve, ha bővebben vizsgáljuk abban Buda fejlődésének gátjain kívül a paedagogiai czélokkal való ellenkezésbe jövést látjuk. Ajánljuk tehát a megfontolást. Betörések Budán. Minél inkább közeledünk városunk kiépítésével a világvárosok felé, annál inkább mutatkozik nálunk e világvárosok társadalmi életének egyik rákfenéje, a gonosz, elzüllött emberek meglehetős nagy száma is. Városunk minden részében, újabban azonban különösen, Budán nap-nap után adtak életjelt magukról társadalmi életünk e salakjai, napirenden levő betörései vagy ebbeli kísérleteik által. Egyebek közt alig két hete múlt, hogy egy városmajor-utczai kiskereskedőnek boltját törték fel, s ime nehány nappal később ugyanaz utcza 47-ik számú házába tettek betörési kísérletet. Az utóbbi esetben éjjel 1 óra tájban lo- pódzkodott a betörő a villaszerű ház kertfelöli oldalához, hol egy magával hozott létra segítségével (melyről később kisült, hogy a budai jégpálya felszerelései közül lopták el.) iparkodott a ház verandájára jutni. Egyedül a házfelügyelő figyelmének köszönhető, a ki a rablót még ideje korán észrevette, hogy a betörés meghiúsult. — Ez ugyanis ■lakásából kirohanva, a kellemetlen éjjeli látogatót megragadta, földre teperte; de miután az nehány kés szúrás sál illette, kénytelen volt, mielőtt a ház gazdája puskával kezében megjelent, a menekülőt futni engedni. E két eset, melyet itt röviden felhoztunk Budának e részén nem áll egyedül. Csaknem minden éjjel tesznek ,egy-két betörési kísérletet a Városmajor körül fekvő nagy területen, a mi csak annak tudható be, hog}7 a rendőrség nem terjesztheti ki figyelmét ez óriási területre. Semmi felügyelet, sem lévén Buda e meglehetős nagy, búvó helyekre alkalmas részein, nem csoda tehát, ha a legtöbb rabolni, lopni szándékozó, vagy hajléktalan, gyanús külsejű ember itt üti fel éjjeli tanyáját ; innen intézi veszedelmes útjait s teszi annyira rettegetté éjjel a Városmajort. A bajt, mel}7 nap-nap után égetőbb lesz, minél gyorsabban orvosolni kell, a melynek orvoslását égy rendőr-őrszöbának a Városmajor - utczában, hol a két-három emeletes bérházak egymás után épülnek, leendő felállításában látjuk. Ez őrszoba ugyanis, miután különösen e táj rendben tartására lenne hivatva, a Városmajorba is állíthatna 2- -3 őrszemet, s egyrészt felügyelhetne azokra a sötét, még nappal is teljesen kihalt utakra, helyekre hol e veszedelmes emberek tartózkodnak, másrészt megakadályozhatná jelenlétével a betöréseket, melyekre a gyanús alakok rendesen a sötét Városmajorból indulnak ki. Mint hírlik, a Városmajor környékének lakói már mozgalmat is indítottak arra nézve, hogy küldöttségileg a belügyminiszter előtt megjelenjenek, a hol is a rendőri’ létszám fölemelését kérjék, hogy módjában legyen az I. kér. kapitányságnak az ő vagyon és életbiztonságuk védelme i s. Fényes úri nász. Folyó év február hó 1-ső napján délelőtt 11 órakor Pest-Pilis-Solt és Kis-Kun t. e. vármegyék házának díszterme, egy kiváló és részletelvben gazdag ünnepélynek volt színhelye. Itt fogadott polgári úton örök hűséget Dalmady Ödön m. kir. á. v. mérnök, Dalmady Győző pestmegyei árvaszéki elnök, koszorús költőnk és neje született Hajós Róza úrasszony egyetlen fia, — Góth Mária Lujza kisasszonynak, -Góth Lajos köz- és váltó-ügyvéd megyei nagybirtokos bájos ifjú leányának. A polgári szertartást maga Beniczky Lajos vármegyei alispán mint a vármegye főfő anyakönyvvezetője, — teljes diszmagyarban, finom elegancziával és kiváló eloquentiával végezte. Násznagyok illetve tanukként, teljes diszmagyarban rendjelekkel mellükön : Tolnay Lajos és gróf Batthyány Lajos országgyűlési képviselők szerepeltek. A vármegye díszterme pálmákkal és délszaki növényekkel díszítve kellemes benyomást tett —- de az egész közönség meglepetése bámulattá fokozódott s a diszterem falain függő kiérdemült főispánok komoly arczképei is enyhébb szemekkel látszottak alánézni, midőn 10 teljesen diszmagyarba öltözött daliás levente ugyanannyi s mind halvány rózsa szinti, kiváló- lag magyar stylü báli öltözékben megjelenő deli ifjú hölgyet karjaikon szép párosán vonultak fel, — s végül mikor az ifjú menyasszony kecses alakja tűnt fel pompás nehéz fehér selyem brocatt menyasszonyi magyar szabású köntösben, melynek hosszú uszályát két megyei tar- solyos huszár vitte. A közönség körében ott volt : Beniczky Ferencz főispán, Földváry, Lehotzky, Kubinyi országgyűlési képviselők, Fazekas főjegyző, Lángos, Tőkés, Hindy árvaszéki ülnökök, Kemény Gusztáv főbíró, Kampis miniszteri biztos tanyakönyvi főfelügyelő, dr. Tóth Béla takarék- pénztári ügyész, Hajós, Halász, Beniczky, Zlinszky stb. családok és velük együtt a megyei és közélet előkelő tagjai közül számosán. A rövid, de velős polgári szertartás után az egész fényes násznép festői csoportban a megyeház udvarán kocsikba ült s a Deák-téri evangélikus templomba robogtak, egyházi esküvel is megerősíteni a polgári frigyet. A dologban kiválóan érdekes és feljegyzendő azon körülmény, hogy az' 1894. évi XXXV-ik t.-ez. é-létbe lépte óta ez volt a legelső eset, hogy a vármegye háza dísztermében tettek -volna házasulandó párok polgári fogadalmat és hogy a vármegye alispánja mint főfő anyakönyvvezető ilyen minőségében fungált volna. Említenem sem kellene, hogy a díszes és festői képekben gazdag felvonulást — hol a tiz deli hajadon, fehér hattyú prémes éntréje-ukkal, mint lebegő angyalok néztek ki — nemcsak a megye háza előtt, de a Deák-téren is nagyszámban összeverődött közönség nézte s úgy a daliás magyar ifjakat mint a deli nyoszoló leányokat sűrűén éljenezte. Mi pedig — s azt hisszük velünk együtt egész Pest vármegye közönsége — nemcsak az árvaszéki elnöknek és kedves nejének gratulálunk, hanem kiváló részt adunk abból koszorús költőnknek is — kinek egyetlen fia jövő családi boldogságához, a Mindenható menyei áldásának bőséges malasztját tiszta szívből kérjük. Tinny ei. Országos statisztikai hivatal. Darányi Ignácz maradandó érdeme, hogy az országos statisztikai hivatal remek palotája Budán épült. Nagy számú hivatalnok család telepedett le Budán s ezzel az Országút és vidéke fejlődésének útja megnyílt. Az országos statisztikai hivatal, nem csak hivatal, de egy tudományos intézet, mely számokban nyújt adatot a történethez, számokban igazolja nemzetgazdasági politikánk helyességét, vagy helytelenségét. Az országos statisztikai hivatal Budán való elhelyezése szaporította Buda szellemi munkásainak számát s egy lépés ahoz, hogy Buda a szellem városa legyen. Az országos statisztikai hivatal igazgatója hozzánk a következő levelet intézte : Budapest, 1899. évi január hó 25-ikén. 675. ein. sz. Tisztelt Szerkesztőség ! A m. kir. központi statisztikai hivatal 1899. évi kiadványaira kibocsátott előfizetési felhívást •I. alatt idemellékelve oly kéréssel van szerencsém
