Buda és vidéke, 1899 (8. évfolyam, 1-36. szám)
1899-11-11 / 31. szám
Budapest, 1899. VIII. évfolyam 31. sz Vasárnap, Szent Andráshava (November). KIADÓ-pÜVATALt, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek : Budapest, I., Városmajor-u. 28. A budapesti deákváros. Irta: Lord Albert. A tudományos nevelés követelményei elvégre Budapesten is aktuálissá tették a deáknegyed alapításának kérdését. Szókratész még a szabad ég alatt tartja előadásait, tanítványai ki vannak téve az időjárás minden szeszélyének, de a scho- lasztikusok már templomot építenek a tudománynak, hol zavartalanul vitatkozhatnak elvont sophismáik fölött. A római iskolák mintaszerűek, de a város középpontján állanak, hol a forgalom zaja folyton zavarja az előadást. A középkor és főleg a spanyol alchimia már segíteni akar ezen hátrányon és inkább az éjszaka zavartalan csöndjében, sötét pinczékben hirdeti a tudomány eszméit, csakhogy tanítványai figyelmét annál jobban leköthesse. Az első német egyetemeket egészen jelentéktelen helyeken alapítják és igy teremtik meg a deákvárosokat, mint Gröttingát, Heidelberget, Jénát stb. (A tudomány haladása a nagy városokat tette a tudományok központjává. Világszerte az államok fővárosai azok, hol az igazi, a legnagyobb tudósok székelnek és mi sem természetesebb, minthogy a deák- ság seregestül tódul az ilyen központokba, hogy a tudást az igazi kútfőből meríthesse. De maguk a tanárok is a központ felé törekszenek, hol egyéniségük nagyobb súlyt nyerhet és ahol tágasabb működési teret, méltányosabb elismerést nyerhetnek. E tételekkel szemben azonban a paeA „Buda és Vidéke“ tárczája. Hol a vad leány? — Regény. — Irta : Erdélyi Gyula. ÖTÖDIK FEJEZET. A szív mértana. (Folytatás ) — Egy fiatal állatszeliditőhöz, a ki egyenes unokaöcscse a hires Battynak, anyai ágon meg Delmedigó Ledgarnak. mostohaágon Montenegrónak. Hát nem nagy parthie ez ? . . . — Valóban az Tessék még egy pohárral. Balzamó mester megint leküldött egy pohárral . . . — De hát ez a leány a fejébe vette, hogy ő tanulni fog és nem lesz többé lenézett komédiás. — A kisasszonynak nincs igaza, mert a művészet egy külön királyság. — Ugy-e bár, főhadnagy ur. És milyen szép az, ha a művészet a családban marad. Kövesse mindenki apja mesterségét és művészetét. Előfizetési árak : Egész évre 12 korona, félévre G korona, évnegyedre 3 korona. dagogia, sőt a nemzetgazdaságtan is régen kimondotta, hogy az egyetemek nem maradhatnak a nagy városokban, jobban mondva azok főforgalmi helyén. Gyakorlati példaképen Budapestre lehet hivatkozni. Az üllői-úti orvosi klinika, a szerb-utczai egyetem, a múzeum-körúti műegyetem már régóta sztikeknek bizonyultak a hallgatóság befogadására. Evről-évre ismétlődnek a hiábavaló kísérletek, hogy a helyiségeket kibővítsék, de a telek drágasága mindenkor útját állja az ilynemű törekvéseknek. Más oldalról tekintve a dolgot, a műegyetem például a legnagyobb forgalom közepén áll és azonkívül az összes szórakozó helyek középpontján. A műegyetemi hallgatóknak pedig, a kik egész napon át számításokkal és műszaki rajzok készítésével vannak elfoglalva, teljes figyelmükre és gondolkozó képességükre van szükségök ennél a munkánál. Képzelhető-e, hogy a csak kevéssé szórakozott tauuió is becsületes munkát végezhessen e helyen ? Hasonlóan állanak, a körülmények az üllői-úti orvosi klinikával is. A Rókus-kór- házat kitelepítik a kerepesi-útról, mert egészségügyileg közveszélyes, de arra senki sem gondol, hogy az orvosi klinika halottas háza és boncztermei nem állhatnak a Ba- ross-utczában, a város középpontján. Régi panasz, hogy a szerb-utczai központi egyetem jogász-hallgatósága részint kávéházi életet folytat, részint az aktuális politikával foglalkozik abban az időben, mikor még tanulmányaival sincs készen. — Igaza van. — Mit csináljak ? — Gondolkozzunk róla. — Az ördög is ellenem esküdött. Ma egy ur . . . Ki is volt ? . . . Aztán báró Zendehelyi István vezetése alatt valami tudományos hölgyek — Igen, a Minerva-szalón, a kik tegnap is ott voltak . . . Nők jöttek és elkezdettek beszélni a leányommal, ki az állatregényeket magyarázta, a legérdekesebb állatregényeket — becsületszavamra mondom hogy igazak — magyarázta. A hölgyek elragadva tapsolták. És a báró.. . Szabad még egy pohárral kérnem... A báró elismerését fejezte ki és felszólitotta, hogy lépjen be a Minerva-szalónba. Megmagyarázta annak czélját. hogy ez tudós nők társasága, bemutatta a hölgyeket azok kezet fogtak vele. Most már leányom is tudós nő. A báró égre - földre kérte, Írjon le egy pár állatregényt és tartson erről előadást. Nos, uram, én egy árván maradt atya vagyok. Nem elég. hogy őseim elvesztették a királyságot, én elvesztem kenyeremet. — Bátorság, Balzamó mester, bátorság. Ha lehet, megmentem önt. Egyelőre ne lépjen fel a kisasszony. SZERKESZTŐSÉG: I., Városmajor-utcza 28. Kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. Másrészről maguk a tanárok is régóta panaszkodnak, hogy a tantermek szűkek a hallgatóság befogadására és igy akarva- nem akarva, kénytelenek eltűrni, hogy a tanuló-ifjuság egy része sohase látogassa az egyetemet. Élasonló viszonyok voltak kevéssel ezelőtt a külföldön is és ezért a külföldi városok egyetemeit és főleg műegyetemeit a város nagy forgalmán kívül eső helyekre telepítették ki. A berlini műegyetemet körülbelül húsz évvel ezelőtt a várostól mintegy négy-öt kilométer távolságra fekvő charlottenburgi parkba helyezték át. E főiskola áthelyezése a charlottenburgi kisközségből rövid húsz év alatt kétszázezer lakosú várost teremtett, egy műegyetemi várost a szükséges mellékintézetekkel, nagy parkokkal és a diákság követelményeinek megfelelő szórakozóhelyekkel. Jó és olcsó ellátású diákszállók, egészséges és mérsékelt áru fürdőhelyek, modern berendezésű sporttelepek keletkeztek. Egyszóval ma Charlotten- burgban a diáknak minden kényelme megvan, felényiért annak, mint amit Berlin belterületén kellene fizetni. Ily módon keletkezett Párisban a Sorbonne körül a hires Quartier JOatin, a franezia diáknegyed és a tudomány már maga köré vonta e helyen az irodaimat és művészetet is. Hasonló módú eljárással Budapesten a Lágymányos néhány év alatt egyetemi, azaz deáknegyeddé változhatik át, amihez — De uram, ez veszteség. — Kárpótoljuk. Tanuljon. Egy gyorsírót küldök. Mondjon még több állatregényt a leányának. Ez a Minerva-füzetekben (gondolom igy hívják ezt a szénaboglyát), megjelenik. Reklám, nagy reklám önnek. Emlékezzék még többre vissza. Még úgyszólván szavait be sem végezte, a kis tudós jött be a szobába. — Ah, Balzamó mester is itt van ? — Tessék, ülj le. — Hát miért olyan szomorú signor Balzamó ? — Uram, én tönk e vagyok téve. — Nos? — Leányom . . . Tanár ur . . . — Mi baja van Olimpiának? Talán csak nem beteg . . . Beteg . . . — Veszélyesen? — A tudományos lázat kapta meg, kedves Róbert barátom. — A tudományos lázat . . . Micsoda betegség az ? — Te állapítottad meg a diagnózisát. — Világosabban beszólj. — Légy szives egy kicsit türelmeskedni. Elbeszélem. SZERKESZTI: ERDÉLYI GYULA.
