Buda és vidéke, 1899 (8. évfolyam, 1-36. szám)
1899-10-11 / 28. szám
BUDA ÉS VIDÉKÉ Budapest, 1899. (5) kereskedőink és egyáltaljában a nagy közönség éroekóben való azon felszólalásunkat és kérelmünket: méltóztassék sürgősen intézkedni, hogy a székesfővárosnak Duna jobbpartján elterülő részein az évek óta tervezés alatt álló vásár- csarnokok minnél hamarább kiépitessenek Budapesten, 1899. évi szeptember hó 24-én. A budapesti (budai) kereskedelmi társulat : Kollár Lajos, Freyberger Pál, titkár. elnök Eljegyzés. Kis-Baczoni Benedek Sándor és neje szül. Manó Mloyzia örömmel tudatják, hogy Margit leányuk Kis-Baczoni Benedek Endre, pozsonyi pénz ügy igazgatósági fogalmazóval, özv. Kis - Baczoni Benedek Mronné szül. Lukács JInna úrnő fiával jegyet váltott. Budapesten, 1899. szeptember hó. Őzv. Kis-Baczoni Benedek Mronné szül. Lukács JJnna örömmel tudatja, hogy Endie fia Kis-Baczoni Benedek Margittal méltóságos Kis-Baczoni Benedek Sándor ur, a közigazgatási biróság Ítélő birája és neje szül. Manó JJloyzia úrnő leányával jegyet váltott. 1899. szeptember hó Brassón. Ezt az eljegyzést érdeklődéssel fogják olvasni Budán, mert egyik kitűnő vezérünk tisztelt családjában történt s mindenki áldást és boldogságot kiván a jegyeseknek és tisztelt szüleiknek. A budapesti kereskedelmi- és iparkamara jelentése A kamara évi jelentése vastagság tekintetében nem maradt az előző éviek mögött A 370 oldalas jelentés igyekezett mindent felölelni, a mi csak a kamara életében előfordult, s bár birálata sok helyütt részrehajló, — mert hiszen czikkei érdekeltek tollából eredtek — mégis fontos útmutatásokat és érdekes meg- megfigyeléseket foglalnak magukban. A vaskos kötetet forgatva, valóban nem értjük a kamara azon eljárását, hogy egyáltalában nem vesz tudomást a biztosítás ügy fejlődéséről és mai állapotáról, s a hol mégis megemlékezik, alapos tájékozatlanságot árul el. Az alsó-ausztriai kereskedelmi kamara évről-évre 2—3 Ívben foglalkozik a biztosítás ügy kérdésével és csodálatos, hogy a mig a budapesti keresk. kamara, mit sem tud a magyar biztosítás ügyről, addig Reich Zsigmond, ki a bécsi kamara ily irányú jelentéseit készíti, bámulatosan jól és alaposan van ér tesülbe a magyar viszonyokról! noha ez talán inkább helyén való lenne a budapesti kamara 370 oldalas jelentésében ! Még egyszer felemeljük hát szavunkat a kamarához, hogy jövőben pótolja a hiányo kát, mert ha oly aprólékos dolgokról is megemlékezik, mint X. Y czég sajátkezüleg írott reklamjelöntései, akkor az oly hatalmas intézmény is, mint a magyar biztosítás ügy. kétszeresen megérdemelné a figyelmet. Annál nagyobb mulasztásként rójuk ezt fel a kamara terhére, mert két olyan nagy tekintélyű levelező tagja van a biztosítási szakvilágból, mint pl ormódi Ormódy Vilmos vezérigazgató és Poór Jakab vezértitkár urak, a kik bizony legalaposabban és leghivatottabban is informálhatnák a kamarát a biztosítási ügyek állásáról és fejlődéséről. A jelentés czime: Kereskedelmünk és iparunk 1898-ban. Első pillanatra ez a czim nem felel meg a munka feladatának, mivel hogy a budapesti kamara nagysága és előkelősége daczára csak a saját kerületének kereskedelmét és iparát öleli föl és nem az egész országét. Más oldalról azonban figyelembe veendő, hogy a főváros kereskedelme és ipara mintegy exponense az egész ország ide vágó gazdasági működésének, a melynek összes szálai itt csomósodnak. Ez a munka tehát, a mely általános részében múlt évi gazdasági helyzetünk megvilágításával foglalkozik, tartalmával nem marad adósa czimének. Miképen elődei, úgy ez az évfolyam is nyílt szemmel figyeli meg a jelenségeket és világos, szókimondó magyarázattal kiséri azokat. Az észrevételek és tanácsok, a melyeket ilyeténké- pen bőven tartalmaz, ezt a munkát kiemelik a rövidéletű évkönyvek sorából és tartós értéket biztosítanak neki. „Biztosítási és Közgazdasági Lapok.“ Öngyilkossági mánia. Zimándy Ignácz Hz Ébresztő Hangok XVII-ik kötetében, a közlött temérdek történeti adaton kívül, melyek megczáíolására 1000 korona jutalmat tűzött ki, a frázisok korának következményeit is bírálja s a társadalmi betegségeket, is onnan származtatja le. Érdekes és tanuságos, a mit a könyvben Kolmár József az öngyilkosságról ir, mit égé z terjedelmében itt közlünk: Pusztulunk, veszünk! erkölcsileg és fizikailag, párbajban, nyomorban, elmezavarban s a mi legszomoritóbb önkezűleg! Korunk öngyilkossági mániája rémületgerjesztő a társadalom minden rétegében s az életkor minden fokozatán. Naponként hullnak ezen vad őrjöngés áldozatai: gyermekek, ifjak és vének, közép- és főosztályuak, koldusok és királyok közül, rang és nemi állapot különbsége nélkül egyaránt, egyenként és csoportosan: mert napjainkban a családi katasztrófák rémesetei sem ritkák, midőn a kétségbeesett családfő előbb lemészárolja nejét, gyermekeit s azok holttestei fölött gyilkolja meg önmagát! „Fővárosunk (Budapest) — írja Jókai lapja — nevezetes ugyan a halandóság nagy számáról, melyben az öngyilkosok felette nagjr számban fordulnak elő ; de az öngyilkos- sági mánia talán még egy évben sem öltött oly veszedelmes jelleget, mint ez évben; rövid két hó lefolyása alatt huszonöt öngyilkosság fordult elő Budapesten“. („Nemzet“, 1885. márczius 2.) . Alig múlik el nap, hogy egy, sőt több öngyilkossági eset ne fordulna elő“. ( Pesti Napló“, 1881. julius 28). Becsben, 1884. évi augusztus havában huszonhárom, 1885. évi júliusban huszonnégy öngyilkossági esetet jegyzett fel a rendőri statisztika. De ki győzné regisztrálni e lelki betegség megdöbbentő jeleneteit! Oly számosak azok, mint a novemberi ég meteorjai? Az erkölcsök példátlan d/sszoluciója miatt jajgatott Trefort is, a liberális miniszter. Valóban, a forradalmi láz rövid s/áz óv alatt a feloszlásig meglazította a társadalmi kapcsokat! E borzasztó század épen forduló pontján egész szörnyű mivoltában emeli rém- alakját az aggódó világ fölött: a népek tönkre- jutása árán, nagy erőfeszítéssel és mesterkedéssel fentartott, ingadozó világbéke, az elvallástalanitott néprétegekben fogait csikorgó „anarchia“ száz fejű hidrája, az öngyilkosságok megdöbbentő sokasága a kunyhóktól a palotákig, a koldusoktól a koronaörökösök-, sőt királyokig — hangosan, szivszaggatólag intik a hüledező emberiséget a megfordulásra, kijózanodásra! Hiszen, még a vak is beláthatja, be kell látnia, hogy a mily mértékben hanyatlik a vallásos érzés, az Istenben való hit az emberekben: ép azon arányban sülyed és vesz az élet becse, a hivatáshoz való lelkiismeretes hűség, a kötelességérzet az emberi szivekben; ép azon mértékben veszti vezérlő világát s válik csaló lidércz- fénynyé a tudomány, mely a helyett hogy a csüggedő lelket egy magasabb erkölcsi eszmény felé emelné s megnyugtatná, lesülyeszti a rideg kétségbeesés, a török fatalizmus örvényébe ! íme, az ominozás év kezdetén az egész birodalmat megrendítő katasztrófa, a népmilliok reményének korai ravatalánál hogy vigasztal a tudomány : a dicsőséges orvosi pathológia I megállapította, hogy az agyszervek fejlődési mivoltában gyökerezik az öngyilkossági őrültség okai (Lásd: „Gutachten der medizinischen Fachmänner über den Tod des Kronprinzen Rudolf in Mayerliug, 30. Jänner 1889“. aláírva: Hofrath Dr. E. Hoffmann, Prof. Dr. Hans Kundrat, Prof. Dr. Hermann Widerhofer). Különös, hogy épen napjainkban, a nagyhírű haladási korban, s épen az egyre növekedő atheismussal arányt tartva, fordult elő oly temérdek számmal az öngyilkosságiőrültséget szülő rendetlen agyképződés! S még különösebb a dologban az, hogy előbb hosszas és nagyon helyes Ítélőképességet tanúsító előkészületeket, tervezeteket csinálnak az öngyilkos-kandidátusok, s csak azután adják át magukat (a tudós pathoiogus doktor urak kedvéért) a pillanatnyi őrültségnek ! Igenis, ón is azt mondom s minden józan elme velem együtt, hogy valóban az agyvelőben gyökerezik korunk őrjöngő betegsége, az öngyilkossági mánia oka; de nem az öngyilkosokéban, hanom a tudomány „Schwind- lerjeiében“, a kik a világot az Isten és lélek, az erény eszményképétől a porba rántják a materializmus, a demoralizaczió posványába sülyesztik ! A tudomány, mely nem boldogít embert, hamis utón jár. Térjünk meg ! Józanodjunk ki! Kolmár József. Déli vasút. JI háló és közvetlen kocsik forgalma Budapest 7). V. pályaudvarról az 1899/1900 évi téli menetrendben. /.. II. oszt. hálókocsi Budapest D. V. Velencze (Venezia) között. Pragerh of—Nabresina—Cormonson át. Budapest D. V. ind. este 8 óra, Velencze érk. d. u. 2 óra 15 perez. Menettartam 18 */* óra. — Velencze ind. d. u. 2 óra 10 pecz, Budapest D. V. érk. d. e. 9 óra 53 perez. Menettartam 193/4 óra. I. II. oszt. közvetlen kocsi, két I. oszt. hálöhelylyel. Budapest D. V.—Jlla között. Budapest D. V. ind. este 8 óra, Alá érk. d. u. 4 óra 17 perez. Menettartam 201/* óra, — Alá ind. d. u. 2 óra 33 perez. Budapest D. V. érk. d. e. 9 óra 53 perez. Menettartam 197* óra. I. II. oszt. közvetlen kocsi Budapest D.- V. Velencze ( Venezia) között. Pragerhof-Nabresina-Cormonson át. Budapest D.-V ind. este 8 óra — perez Velencze érkezik d. u. 2 óra 15 perez. Menet- tartam 18'A óra. Velencze indul d. u. 2 2 óra 10 perez, Budapest dóli-vasut érkezik d. e. 9 óra 53 perez. Menettartam : 193/4 óra. Budapest D.-V. Mbbazia—Fiume között. Pragerhof—St.-Póteren át. a) Budapest dóli-vasut indul reggel 8 óra — perez, Fiume érkezik este 9 óra 15 perez Menettartam : 131/4 óra. b) Budapest déli-vasut indul este 8 óra — perez, Fiume érk. d. e. 9 óra 38 perez. Menettartam 131 2 óra. Fiume érkezik reggel 7 óra 45 perez, Budapest Déli-Vasút érkezik d. e. 9 óra 20 perez. Menettartam: 13V2 óra. Fiume indul este 7 óra 55 perez, Budapest Déli-Vasút érkezik d. e. 9 óra 53 perez. Menettartam : 14 óra. Budapest D. V.-Pákrácz között. Nagy-Kanizsa-Barcson át. Budapest D. V. ind. este 9 óra 25 perez Pakrácz érk. d. u. 1 óra 20 perez. Menettartam: 16 óra. Pakrácz ind. d. u. 2 óra 50 perez Budapest D. V. érk. reggel 6 óra 32 perez. Menettartam: lő"/4 óra.
