Buda és vidéke, 1899 (8. évfolyam, 1-36. szám)
1899-01-01 / 1. szám
Január 1. BUDA és VIDÉKÉ Budapest, 1899. (3) Innen röppent ki a haladás jelszava, itt forrtak ki azok a nemes ösztönök, melyek munkára késztették a nemzeti törekvések utegyen- getőit. S kinek nagy szivéből ez a hazafias mozgalom erőt merített, az régen az enyészetté ; de áldott munkásságának emlékezete egy évszázad múltán is él az eredményekben, él a nemzet köztudatában és élni fog századokon keresztül. A Georgikon alapításának századik évfordulóját a közérzület elévülhetetlen elismerése ünnepélylyé avatta, mely alkalommal földmive- lési miniszterünk fölvette azt az eszmét, hogy külső jellel is örökítsük meg az ünnepelt emlékezetét : állítsunk szobrot gróf Festetits Györgynek, a magyar gazdasági tanügy kort megelőző j alapítójának, mely indítványával kapcsolatban adománynyal nyitotta meg az adakozók sorát. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület az indítványt örömmel karolta fel és megalakította a „Festetits Szobor-Bizottságot“. Az eszme kivitelére immár szervezkedve vagyunk. De annak a szobornak, mely gróf Festetits György emlékéhez s a magyar gazda- közönség elismeréséhez egyaránt méltó legyen a közadakozás filléreiből kell felépülnie. Fölhívjuk tehát a magyar gazdaközönséget: járuljon hozzá adományaival a kegyeletes terv kiviteléhez. Hívjuk a közkegyeletet: jöjjön, segítsen megteremteni a szobrot, az első s igazi értékű emlékkövet a magyar mezőgazdasági kultúra terén, a mely hirdesse nagyságát a megöröki- tettnek s legyen tanúsága a magyar gazdák hálateljes kegyeletének. Adományokat a Festetits-szoboralap javára, „Festetits Szobor-Bizottság“ czimén az „Országos Magyar Gazdasági Egyesület“ pénztárához kérjük küldeni. * Darányi Ignácz földmivelésünk er- nyedetlen miniszterének oroszlánrésze van e kegyelet felkeltésében. Becsüljük meg a nemzet igazi alkotó nagyjait a szóvirágok szomorú korszakában. Had legyen példa a múlt. Szózat a nagyérdemű közönséghez! Tagadhatatlan tény, hogy a legnépszerűbb, leggyakrabban emlegetett és minduntalan csak jót cselekvő társulat a Budapesti önkéntes Mentő Egyesület, mely immár 11 -ik éve áll fönn .és 100.000-nél több esetben nyújtott segítséget a szenvedőknek. És mégis ez az egyesület az, a melynek alig van néhány száz fizető tagja. Habár feladatunk végrehajtásában a fővárosi törvényhatóság, kormány és rendőrség nagyrabecsűlt jóindulattal támogat és egyes kiváló emberbarátok tesznek javunkra indítványokat, vagy rendelnek végakaratilag csekélyebb hagyományokat, mindez, valamint a tagdijak kis összege alig födözik azt a tetemes kiadást, a mit emberbaráti működésünk magával hoz. Milyen kiterjedt működést fejt ki az egyesület a humanitás terén, erről a nagyközönségnek bő tudomása van, fáradozásainkat az elismerés általánossága jutalmazza. Pedig a mi segítségünkre minden pillanatban és a társadalom minden tagja kivétel nélkül számot tarthat, mert mindnyájunkat érhet baleset, Isten kezében van sorsunk. A tagok csekély számában és igy a nagy- közönség közvetlen pártolásában rejlő anomáliát óhajtja megszüntetni az egyesület az által, hogy minden igaz szivü embert (nem, kor, vallás, nemzetiség és álláskülönbség nélkül) fölkér, hogy az egyesületbe lépjen be, vagy pártolja azt egyébként és állandóan. Hasonló kéréssel fordulunk casinók, társas és dalkörök, ipartársulatok és testületek, pénzintézetek és szövetkezetek t. ez. vezetőihez. Az egyesület czélja: „Mentés és első segély-nyújtás balesetek alkalmával (utczákon, gyárakban, nyilvános épületekben, mulatóhelyeken és vasutakon); árvíz, mozgósítás, nagyobb járvány, háború esetén, valamint egyáltalában a rendőrségnek és hatósági közegeknek ezen a téren való támogatása.“ A hygienikus követeléseknek és a beteg állapotának megfelelő berendezéssel és fölszerelésekkel rendelkezik az egyesület a súlyos betegek, részegek, epileptikusok és elmebetegek szállítására. Ennek a sokoldalú föladatnak csak akkor felelhet meg az egyesület szabatosan és köz- megelégedésre, ha a nagyközönség fokozottabb anyagi támogatásban részesíti. Alapitó tagok egyszersmindenkorra 200 forintot fizetnek, nevüket a központi állomáson levő márványtáblán örökítjük meg. Pártoló tagul egyszersmindenkorra fizetett 50 forintért lehet belépni. Éves fizetők 3 forintot áldoznak évenkint az emberbaráti nemes czélra. Elég, ha a tagul belépni óhajtó ezt a szándékát levelező lapon közli az egyesülettel : „Mentők Budapest, Markó-utcza 22.“ czimmel, a melyen a nevet, foglalkozást és lakást olvashatóan kitünteti. A tagdijakat csakis az egyesület pecsétjével, az elnök, igazgató, pénztárnok és ellenőr eredeti aláírásaival kiállított arczképes meghatalmazás utján igazolt pénzbeszedőnk veszi át a megjelölt helyen (a tag lakásán, üzlethelyiségében, hivatalában), vagy az egyesületi pénztáros, lovag Fáik Zsigmond úr (Hold-utcza 7). Három forintnyi csekély díjért mindenkinek van alkalma arra, hogy szerencsétlenül járt, baleset sújtotta szenvedő embertársán segítsen. Szívesen fogad el az egyesület bármily csekély pénzbeli vagy természetbeli (kőszén, tűzifa stb.) adományt örvendetes események (eljegyzés, esküvő, keresztelés, sikeres vizsga- letétel, betegségből való fölépülés, ezüst- és aranylakodalom, fogadás vagy valamely játék megnyerése stb.) alkalmából és a 10 forintos vagy nagyobb összegekről díszesen kiállított köszönő levéllel számol el. Ügybarátainkat és pártfogóinkat nagyon kérjük, hogy abban az esetben, ha ismerőseik végrendeletet terveznek : az egyesületet ajánlják, mint olyant, a mely a végrendelkező adományára érdemes, azt megbecsüli. A mélyen tisztelt közönség fokozódó érdeklődése, illetve anyagi támogatása lehetővé teszi nekünk, hogy a nagy kiterjedésű főváros különböző pontjain, főképen a gyárak, nagyobb ipartelep»k közelében és a külső részekben fiókokat állítsunk föl, a melyek a középponti állomáshoz hasonló berendezéssel és fölszereléssel gyors és biztos segítséget nyújtanak a balesetek ezreinél. Nem hallgathatjuk el e helyütt, hogy a Budapesti Önkéntes Mentő Egyesület szerény viszonyaihoz képest is szép sikerrel tanitja a baleseteknél szükséges első segítség tudnivalóit; ingyen tanfolyamokat rendez, a melyeken a sérülttel való bánásmód szabályait gyakorlati példák bemutatásával (demonstratio) ismerteti, hogy minden ember tisztában legyen azzal, mit kell tennie addig is, mig az orvos az esethez megérkezik. Jövedelmének nagyobbodásával mindegyre szélesebb körre terjesztené ki az egyesület a népies cursusokat, úgy hogy hazánkban is olyan általánosan elterjedne, mint Németországban, a hol a legelőkelőbb körökbe tartozók*is tömegesen látogatják az első segély tanfolyamait. Teljes bizalommal kérjük tehát a nagyérdemű közönséget, hogy tagdijak s egyéb adományok befizetésével a mentés emberbaráti szolgálatába állani, egyesületünket minden alkalommal pártolni kegyeskedjék. Pénzbeszedőnk minden czimzettet saját tartózkodási helyén keres föl és a belépő nyilatkozatot ott veszi át. A nagyérdemű közönség szives jóindulatát kéri a Budapesti Önkéntes Mentő Egyesület: Andrássy Aladár gróf, valóságos belső titkos tanácsos, elnök; Gelléri Szabó János, I. alel- nök ; Gerlóczy Károly, II. alelnök ; Fuchs Lajos, ellenőr; Dr. Kresz Géza, igazgató; Fáik Zsig mond lovag, pénztárnok. Közöltük ezt a felhívást: Adakozzunk a mentőknek, hogy mielőbb létesülhessen a budai fiókmentő egyesület. Községeink. A „Buda és Vidéke“ első évfolyamának első számában rámutatott arra, hogy a megyei hatóságnak, a községeknek és székes fővárosnak valami czim alatt szövetkezni kell, hogy Buda és remek vidéke szép fekvésében rejlő kincset értékesíteni lehessen ... A „Buda és Vidéke“ folytonosan ébresztett ezért, de az ébredés csak halad s nem mutatkozik a kellő rendezőképes érzék. Az összejövetelre kínálkozik alkalom. Könnyű a közlekedés. A községi elöljárók az érdekelt vidékről többször megfordulnak Budán. A budaiak sokszor rándulnak ki a községekbe. Érintkezés van, csak alakot kell adni. — A Budával érdekelt két járásnak közigazgatási fejei Csapó Lóránt és Tahy Iván magas műveltségüknél fogva minden tekintetben hivatottak arra, hogy előnyösen működjenek a szép hegyvidék ellátásában. Szent-Endre város polgármestere szintén alkotó erő. Minél előbb jöjjenek tehát össze az I—III. kerület elöljáróival és kezdjék meg a munkát. Ha Buda és vidéke a tájék szépségeit és előnyeit kihasználja, az egész ország követni fogja s a boldog és megelégedett embert nem kell a mesékben keresni, de itthon is meg lehet találni. Az egész ország hivatott arra, hogy idegen forgalommal javítsa helyzetét. Adjon példát s mutasson utat erre Buda és vidéke. . Szent-Endrén már ott van a munkás- otthon, Pomázon a messze földön párját ritkító Martin-féle sanatorium, Budakesz, Leányfalu, Tahi-Tótfalu, Török-Bálint, Békás-Megyer, Kalász, Visegrád nyaraló telepek, Pilis-Csaba, Solymár, Vörösvár szintén e felé fejlődnek. Földváry Miklós a kerület képviselője sokat ígért a kerület modern fejlesztésére. — Szeretnénk a beváltott Ígéretekkel beszámolni. A képviselők az ő befolyásukkal sokat tehetnek. Kis-Tétény, Tétény-Bndafok haladnak. Budafok jövője nagy, csak értsék meg a hivatottak és tegyenek valamit. Zsámbék Tinynye fejlődés képesek, de az itt minden hely és pont. A főszolgabírók és elöljárók tegyenek meg mindent. Kár minden perezért. Erre való volna a társadalmi érintkezés, erre a szövetkezés. Nem marad el. Bízunk a székes főváros tanácsában és elöljáróságaiban, a megye alispánja Beniczky Lajosban, tisztikarában, a fő- szolgabirákban és elöljárókban. Ó-Buda. Székes fővárosunk egyesítése — aminek nemrégiben ültük meg huszonötödik évfordulóját, Ó-Budára, e ma is csak maradiságával kapcsolatban emlegetett városrészünkre volt a legkevesebb hatással. A világváros eleven forgalmától félreesvén, senki sem törődik e területtel, a mely elhagyatottságában semmiféle kulturális szerep betöltésére nem képes. Gyárak, óriási ipartelepek lépten-nyomon terpeszkednek területén, a kik azonban e kincses bányák hasznát látják, óvakodnak attól, hogy nevük a hírhedt városrészszel kapcsolatba kerüljön. — Szegény munkásnép, filloxera elpusztította szőlők kapásaiból áll lakosainak a zöme, a mely szegénységében még a könnyed múzsa áldásai után sem áhítozik, s egyetlen hajlékában : színházában a nagy önzetlenséggel ott fellépő társulatok sorban buknak. A pesti ember, jóléte fölött elbizakodva, csendes mosolylyal veszi tudomásul az apróbb tragédiákat, Ó-Buda puszta emlegetésére is elmosolyodik, s mig külföldre vetődve, útikalauzától vezettetve, szent áhítattal napi járó földön is utána lát a múlt idők emlékeinek, a melyek a mieinknél sok esetben jelentéktelenebbek: Aquincum-nak, a hol külföldi tudósok hosszú sora is bő anyagot talált a tanulmányozásra, a hol jeles tudósunk Kuzsinszky Bálint vezetése alatt ma is szaka-
