Buda és vidéke, 1899 (8. évfolyam, 1-36. szám)
1899-09-01 / 25. szám
Budapest, 1899. Vili. évfolyam 25. sz. Vasárnap, Szent-Mihályhava (Szeptember). KIADÓHIVATAL,, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek: Budapest, I., Városmajor-u 28. Erzsébet királyné emléke. Egy éve miüt, hogy szeretett királynénk életét egy rajongásában elvetemült gonosz kéz kioltotta. A merényletnek áldozatául esett királyné ravatalát az egész világ részvéte vette körül s hazánk fájdalmas gyászszal állt ott. A virágok miket koporsójára helyeztek elhervadtak, közöttük az a rozmaring bokréta, mit a <J3uda és Vidéke helyezett el oda. A külső gyásznak vége, de a szivek gyásza ma is olyan, mintha tegnap történt volna . . . A nemzet kegyelete mindenképpen megnyilatkozott. Gazdag és szegény, az ország, vájjpiok, községek, agg, ifjú, férfi és gyerm^^áldozott a hála, a szeretet, a tisztelet oltárán. A királyné szobra ott fog állni a Szent-Györgv téren, ott az ország sok helyén, ott a hol úgy szeretett merengeni a budai János hegyen s a legkisebb faluban a legmesszebb pusztán Erzsébetfa hirdeti, emlékezetét. A mit mi indítványoztunk először királyné kálvária is lesz. Nagy Erzsébet az ég királynéjának nyújt Megváltónk keresztje előtt koszorút. A szenvedő a szenvedőnek. Fájdalmas anya, mind a kettő. A kinek nem volt földön nyugta, annak Isten kegyelme biztosit az égben maradást. A királyné példája örök időkre intse a magyar nőket, hogy a nő legszebb erénye a hazaszeretet. Megjelenik havonként háromszor. Előfizetési árak : Egész évre 12 korona, félévre 6 korona, évnegyedre 3 korona. A mai nőnevelés nagyon tudományos, kiképezik az észt, a Szellemet, de a szív, melyből a családi élet táplálkozik, melyből a hazaszeretet fakad, az bizony a nevelés mostok#^gymrrneke. Múltúnk legfényesebb 1 apj ai^Jwf’vi Z8 gá 1 j u k, a magyar nő mindig honleány és no volt . . . Es ma ? Kétségbe kell esnünk a többséget látva és elkeserednünk a női erények alkonyára . . . Ha ilyenek a nők, ilyenek az anyák, milyen lesz a jövő nemzedék. Rettenetes sülyedés a tisztaságban mindenfelé. A fiú nem tanulja anyjától : Szeresd hazádat! Kitől tanulja hát ? Az iskolai oktatás minden önfeláldozó lelkes működése mit ér, ha az anyatejjel nem szívjuk be a hazafiságot, ha az anya meséi, dédelgetése nem vetik meg annak megingathatlan alapját. Az Erzsébet szobrok, az Erzsébet emlékek, fák és ünnepek hirdessék az anya kötelességeit, a hazaszeretet táplálásának kötelességeit. Síagy Srzsébet legyen a haza- szeretet patronája. Vagy ez a gyász is csak külső volt ? A gyászünnepélyekben hódolat szólt és nem őszinteség. A fekete gyászruhák, fekete keretű lapok és levelek, levélboritékok pusztán feltűnést kereső külsőségek. Bűn a hazugság, de legnagyobb bűn a kegyeletben. Ez megsértése az érzéseknek. A hiúság vásárának egy jelenete csak. A ki Erzsébet királynét szívből igazán gyászolja, az tetteiben szeresse hazáját. Az a magyar nő, ki szivéből siratta a kiSZERKESZTÖSÉG: I., Városmajor-uteza 28. Kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. rálynét, ápolja a hazaszeretetet, a hazafiságot. Neveljen jó hazafiakat a hazának és igyekezzék védni, fenntartani a valódi magyar vért. Legyen ereje és hűsége elegendő, hogy ez a vér haszontalan elemekkel ne vegyüljön. Legyen a családi tűzhely czimere a cTurul madár és ne a kakukk . . . A magyar nők a gyász kezdetén megkezdették szivök törvényei közé iktatni az Erzsébet kultuszt, ne térjenek attól el. Miért vettük mi oly rajongó szeretettel körül a boldogult királynét ? Azért, mert tények bizonyították azt, hogy szereti hazánkat. A hazaszeretetre intsen hát emléke . . . Megcsufolja a királyné emlékét az a nő, ki nem tiszta leikével, szivével, tetteivel magyar no. Hej pedig kevés a magyar nő, az olyan magyar nő, mint a hajdan korban volt. Nézzék a nők példáit, éljenek úgy nem az érzéki regény, de a történet emlékezik a nőről. 6. c9y. A Mayer árvaház. Az Isten végtelen bölcsességének és jóságának legszebb tanúsága, hogy öltözteti a rétek liliomait és táplálja az ég madarait. A mit elmulaszt a törvényhozás, a mit csak hidegen lát el a társadalom a szegények gondozását, ő veszi kezébe és senkit, a ki benne bízik el nem hágy, ha az magát el nem hagyja. A „Buda és Vidéke“ tárczája. Hol a vad leány? — Regény. — Irta : Erdélyi Gyula. HARMADIK FEJEZET. Változatok. (Folytatás) — Szeretek szembe nézni a veszedelemmel. A legveszélyesebb hegycsúcson legjobban erezem magamat, igy szólt Helykőihez, mikor kijött. — Egy veszedelemtől féltelek csak pajtás. — Melyiktől ? — Attól, hogy mélyen néztél nagyon Olimpia szemeibe. Meredekre érhetsz, vigyázz, össze ne zúzd a fejedet. — Mi más az élet végső akkordja, mint az, hogy megtudjuk az elmúlás titkát. A tudomány sokat áldozna ezért, ha előre sejthetnénk, de a rejtély kulcsa hitünkben és Istenünkben van. — Miien csodákat müveinél a hadak élén ! — Az élet folytonos háború. Berdár Róbert bemutatta Helyköi Aladárt a Minerva-szalon hölgyeinek és urainak. Agatha úgy tett, mintha sohasem látta volna s a volt főhadnagy is jól eltitkolta azt a sebet, mit a tudományos kaczérság a szivén ütött. A tudós nők szerettek volna tudományos fejtegetésekbe bocsátkozni, de Berdár Róbert a humor terére lépett és tréfásan kérdezte, hogy mit szólnak a vad leányhoz ? — Tehát ez ő ? kutatták. — Igen, ez ő . . . A főhadnagy egyik-másik hölgygyei szót váltott s Rezeg Kálmánná, az elnöknő, kinek az összehasonlító hélyeggyüjtés volt a spe- cziállitása s egy pályamunkát is nyert. JJ hélyeggyüjtés erkölcsi értéke czimen, tudakozódott, hogy mivel foglalkozik a tanár barátja. A szín méreteinél, felelte Berdár Róbert. — Ez egy uj tudomány. — A legrégibb a világon. A ki a szivet ismeri, az mindent ismer. Miért van baj a világon ? Mert a szív ismeretlen világ. Egy kicsit beszélgettek még, azután a hölgyek távoztak Helykői Kálmán és Róbert Olimpiával és Balzamo mesterrel társalogtak. A hires Kalipszánó kérkedésben a hiúság igazi elöljárója. Gyorsírónak kellene az ő mondásait feljegyezni. Kifakadt a czirkuszok, komédiások és állatkertek ellen. Manapság a jóravaló állatszeliditő csak kínlódik, maga kezére nem dol- gozhatik; állatkertek konkurrálnak vele és czirkuszokban is folynak mutatványok. Olimpia csak most vette észre, hogy a kis tanár púpos, A szabó, a mennyit lehetett, elrejtett belőle. Választékos, finom modora is palástolt el valamit. Milyen kár érte. Elfordította tekintetét, nehogy észrevegye száudékozását ... A közönség fog37ott és lassanként magukra maradtak. A tanár meghivtaőketvacsorára.Őszintén, előzékenyen, a mit a mester örömmel fogadott el. — Menjünk, signor, az emberek állatseregletébe Itt is vannak ám remek példányok. Olimpia vezesd a signor professzort. Reád fér, mert a professzorok mindent tudnak, de te bölcsebb vagy, mert az emberi tudományokból nem tudsz semmit, még nem is olvashatsz erről a rettenetes menazsériáról. — De atyám . . . — Nincs abban semmi szégyen, hogy nem olvasol. A signor professzor és az emberek is boldogabbak lennének, ha nem volna és nem ölne a betű. A volt főhadnagy lefoglalta a mestert, hadd legyen Róbert egészen boldog arra a Hazai ásványvizeket igyunk I SZERKESZTI: ERDÉLYI GYULA.
