Buda és vidéke, 1898 (7. évfolyam, 1-36. szám)
1898-04-01 / 10. szám
Április. i Budapest, i >svi-\ (-4.1 Kezelésre, nyoniim- ványok, évkönyvek, postadijak, felhívások stbre „ 761 82 6,332'62 írt s igy van ma készpénzünk 13,989 70 frt, ehhez jön: a budai telkünk inai értéke .......................... 18,340'— „ a kamaraerdőbeli telek értéke 13,872 — ,, Sorsjátékunk tárgyai, festmények szobrok, könyvek ... 3617'— ,, 1897. végén összes vagyonunk értéke...................................49,818'— ,, Ide számítandó az 1898. évben máig befolyt 651 20 ,. „ a főváros építési segélye . 15,000'— ,, ,, ,, az állami jótékony sorsjátékból O felsége kegyességéből nyerendő eshetőleges segélyösszeg talán 5000 — ,, s igy; tehetjük mai vagyonúnkat 70.470 írtra, melyből azonban a kamaraerdőbeli telkünk értékét le kell vonnunk, minthogy azt saját használatunkra tartjuk meg Ezekből látható, hogy a nagy czélhoz viszonyítva, vagyonunk még mindig csekély s eszközeink elégtelenek ; de bízunk a jó Istenben : hogy áldó kezeit megnyugtatja rajtunk s a jószivü adakozók számát megsokasirja. A társaság összes ügyeiről! ölvilágositást és teljes tájékozást nyújt első s második évkönyvünk. Nem kérünk egyelőre senkitől sem többet: csakhogy figyelemmel olvassa el évkönyveinket és azután cselekedjék szive sugallata, anyagi tehetsége szerint ! Mimién pénzküldeményt, adományt vagy tagsági dijat a társaság gondnokához Takách Lászlóhoz (Budapesten, II., Donáti utcza 17.) kérünk küldeni. Szives pártfogást, és támogatást kérve, vagyunk Budapest—Buda, 1898. márczius havában. Őszinte tisztelettel! Az elnökség nevében: Hegedűs Sándorné Gróf Károlyi Tiborné Dr. Kiss Aron B. Kemény Kálmánná Takách László Bálint Sándorné Gróf Festetits Andorne Ragyái Benő Szöts Albert. A Gellérthegy*). A székes főváros két pontjának felhasz nálása és rendezése körül számos ideális és még több megvalósithat.lan tervről vettünk tudomást. Pedig a fővárosunkban minden talpa latnyi tért a legeszszerlibben felhasználni legpas ancsolóbb kötelességünk. Ezúttal a Gél lórthegyról és a közelebb lebontandó Rókus- hegyről emlékszünk meg. A Gellérthegyi ezitadellát májusban lerombolják. Ott fog állni a történelmi nevezetességű bega orom, mint Siculíában a rabonbánok által századok előtt védett és az idő viszontagságai folytan már romba dőlt sziklavár És midőn 1 e begyormot illetőleg a magyar metropolisban a vilaglátott szakemberek közül az egyik ötletesebb tervvel állott elő, mint a másik, meg- emktjúk azt a tervezetet, mely szerint a Gél- ' lérthegy ormáról — a vízvezeték segítségével — egy óriási vízesés oinlanék le a Dunába min den cseppje megtörve ott, a hol Gél lért püipök piros vére bucsujáróvá emelte e helyet. A másik tervezet szerint a Gellérthegy deli oldalán két évvel ezelőtt, pálmakertet tér ve/.tek és ezen pámlakert tervezete Budapest kirakataiban még egy pár hó előtt is látható volt. A ki látta és leírását olvasta, meggyőződhetett, arról, hogy itt nem egyszerű speku látiv tervről van szó, hanem azon társaságnak, mely azt létre akarta hozni, egyszersmint a székes főváró8 8 különösen a nagyközönség különleges érdekei is szemei előtt lebegtek. Ki ne emlékeznék a. Gellérthegyi sikló tervezetére és máig is vajúdó kivitelére. Néhai BUDA és V 1 I' EK K Gondöcs Benedek, volt pusztaszeri apát és országgyűlési képviselő még a múlt évtized elején indítványozta a országgyűlésen, hogy a gellérthegyi ezitadellát le kell rombolni és helyébe egy magyar Pantheont emelni. A menynyire büszkesége lett volna a magyar nemzetnek ez a. Pantheon, ép oly nagy elismerést és tiszteletet szerzett, volna a nyugoti nemzetek előtt Mindezen szép tervek álomképpé váltak, megtörtek, jó részben már el is mosódtak a városi tanácsos urak bölcs — és a székes fővaros emelkedését annvira szivén viselő — elméjében és akaratában. És ott fog állni a hegyorom kopáram pusztán a főváros most már kellő közepében, dicsérve a külföldi turisták előtt a fővárosi tanácsot, a honnan ép úgy visszapattan miden életrevaló terv, a mely a fővárost lassacskán világvároossá emelné, akárcsak a Gellérthegyről az ágyúgolyó. A levegő tisztasága adja meg minden embernek azt a munkakedvet és erőt, a,mely napról napra munkára kelti az embert És ha csak kizárólag a munkáról van szó, hagyjam mert munkakereső ember mindig találkozik, de gondoljunk a székes fővárosnak szomorú közegészségügyi viszonyaira. Magyarország fővárosának nincsen egyetlenegy oly kórháza, a hol egy tüdőbetegségben szenvedő ember a szigorú téli időkben is meglelje azt az enyhe, üde levegőt, melyet az ily betegség alapos gyógyítása feltétlenül megkíván ; mert nem mehet el mindenki, mint a tehetősebbek és a gazdagok Arcóba, Meránba, Terítettbe vagy Nizzába üdülést találni. A Budai Református N(V gylet hamrversenye. Hat év óta él és munkálkodik szerényen a budai református egyház kebelen alakult nő- egylet. Hogy mennyi nyomort enyhített, mennyi könyet szárított fel. azt azok a szegény, munkára képtelen férfiak és nők, azok a szegény sorsú iskolás gyermekek mondhatnák meg, a kiknek gyámoliását, segélyezését tűzte ki czéljául De nemcsak a. segélyezettek hálája kiséri ez egyesület lépéseit; hanem mindazoknak nagyrabecsülése, a kik a korlátot nem ismerő szeretet munkáit méltányolni tudják, mert bizonynyal igaz, hogy a legfelségesebb, a legellenállhatatlanabb hatalom az önzés nélkül való szeretet, a. mely cselekedetének erejével rabul ejti a lelkeket. A legtiszteletesebb szo- czialis munka az, a mely keveset beszél, hanem a helyett, a mezítelennek ruhát ad. az éhezőnek kenyeret szeg. a beteget meglátogatja, a szenvedő lelkűt megvigasztalja, a tépe lődőt a hitnek bizonyosságával megnyugtatja s mindenütt a szeretet országának hatarait igyekszik növelni. Ez országnak terjedéséért imádkozunk mindnyáján, ezért fáradjon az ifjú lelkesedésével, az öreg bölcseségével, ezért ajánlja fel a tehetség Istentől nyert javait, ezért áldozzon a gaza ag kincseiből A csalhatatlan egyházfő dogmája, vagy az eleve elrendelésé, a kegyelem által való megtartás, a hit által való üdvözülés, vagy a. jó cselekedetek érdemszer- zésének hitezikke egyébként bármilyen áthághatatlan válaszfal lehet, az emberek között, de a szeretet, munkájának gyakorlásában nem lehet akadály. Ez a felfogás adja magyarázatát, an mik. hogy miért találkozott a. Budai Református Nőegylet, oly osztatlan támogatással akkor, mikor e hónap 21-én hangversenyét rendezte. A budai társadalom minden rétegeiből sereg- lett össze a díszes közönség a krisztinavárosi kaszinó nagy termébe, hogy egyfelől a gazdag tartalommal összeállított hangverseny szépségeiben gyönyörködjék, másfelől, hogy pusztán csak megjelenésével is a nőegylet iránt való elismerésének adóját lerójia Ritka műélvezetben volt, részünk. A köz reműködők tehetségük javát adták a jótékony szeretet, oltárára Lichtenstein Dóra kisasszony gyönyörű mezzo szopránjával a, legszelídebb es a legfelségesebb érzelmeknek adott visszhangot; Csánky Kornélia k. a. ez kicsiny művésznő Kun László átiratában a Bánk bántól czimbalmozott el egy részletet bámulatba ejtve hallgatóit nemcsak nagy technikájával, hanem kifejezésteljes játékával is; gy. Takách Zoltán úr Chopin örökszép melódiáit interpretálta magával ragadva a, közönséget; Dienzl Oszkár saját, szerzeményeit adta elő zongorán, a melyek csudálatos finomságukkal, lágyságukkal szinte érthetően beszéltek a szivekhez ; Hornyánszky Lajos úr Beranger-től szavalt nagy művészi erővel ; Perényi István úr gordonkán játszott úgy, hogy nagy tanítómestere, Popper büszke lehet tanítványára ; Szegő Sándor, Lutter Nándor, Schmelhegger Árpád és Perényi István urak Volkman vonós négyes G módját adták elő csudás precizitással. Nemcsak örömmel, de büszkeséggel is tölt el, hogy Budán ennyi művészi tehetség és erő van. mert a szereplők Lichtenstein Dora k. a. kivételével mind budaiak. Az ember ez ifjú gárdában maga előtt láthatta a jövendő idők világhírű nagy művészeit, a kik hivatva vannak arra, hogy a magyar névnek hirt, dicsőséget szerezzenek. Csánky Kornélia már most kész művész, Dienzl Oszkár odaállhat a nagy zeneköltők sorába, Takách Zoltánnal, hiszem, hogy nemsokára mint önálló hangversenyzővel a redout nagy termében fogunk találkozni, Perényi Pista nagy mesterének nyomdokait követi. Hornyánszky nak kiválóságát a kolozsvári nemzeti színház szerződése már is honorálta, Lichtenstein Dóra nevét a külföldön már ismerik És itt letehetuém toliamat, ha a rendezőség a hangverseny végén azt a kijelentést nem teszi, hogy az est gyönyörűséget táncz- mulatsággal óhajtja bekoronázni. Meglopyiés számba, váratlanul jött e kijelentés s az utána következő mulatság annak bizonysága lett, hogy a jókedv a hangverseny alatt, a legmagasabb fokot éi'te el. a mely külső kifejezést a tánczolásban nyerhet. A t.áncz reggel 6 óra felé ért véget.. A jelen volt hölgyek közül a következőket sikerült feljegyezni: Sassy Frigyesné. Balogh Janosne, Székely Elekné, Kántor Fe- renezné, Kiner Józsefné, Houchard Sándorné, Púm Józsefné, Kántor Józsefné. Ajtay Józsefné, Rothammer Károlyné, Dr. Hornatzky Jánosne, Harmat,zy Beláné, Dr Novák Sándorné. Dr Csánky Dezsőné, Dr Jámbor Gyuláné. Gerőcs Mihályné, Német Istvánná, Jakab Dánielné, özv. Benár Alajosné. özv Lakatos Gyuláué. Wladár Mihályné, Oláh Gyuláné. Faluvéghy Vilma és Julia, Sassy Mariska, Takách Irén, Boné Anna. Székely Ilona, Bartalos Ilona, Csáük'y Kornélia, Kurcz Emma, Jámbor Ilona, Okos Rozsika, Kramrner Miczi, Gerőcs Margit, Gerőcs Esztike. Német Margit, Márton Anna, Ercsey Rózika, Szalay Böske. Oláh Piroska, Farkas Jolán, Kántor Vilma. Bezák Irén. Svo boda Teréz, Rothammer Irma és Terka. Skoda Tilda. Hűmmel Olga, Húsár Mariska. — A no- tabilitások közül jelen voltak: Boné Géza cs. k. kamarás, Sassy Frigyes ezredes. Virkner Manó báró és neje, Haypál Benő ref lelkész és masok Felülfizettek : Boné Gézáné 6 frt. Hegedűs Sándorné, Dr Fáik Miksa. a. budapesti gázgyár igazgatósága 5—5 frt. Rothammer Károlyné 3 frt, Csorba Thekla, özv.Girókuthyné. Dr. Göőz József, Norm Károlyné, Pótsa Fe- renezné 2—2 frt; Fodor István. Sassy Frigyes, Vaszary Kolos herczegprimás úr ó fő- magassága, Steindl Vinczéné 1 — 1 frt, Bleyer testvérek, Jager Ignacz. Mooré Zsófia. 50—50 kr. Az összes tiszta jövedelem 147 frt 20 kr. A budai vár emlékei. Egy borongós őszi délután, mikor az embernek nincs kedve a lombtalan erdőkben és kopár mezőkön kóborolni, a budai várban járkáltam. Kifáradva, leültem egy padra, hogy kissé kipihenjem magam. A mint magam elé képzeltem a várnak szűk utczáit és nevezetesebb pontjait, — a. magyar nemzetnek dicső s gyászos korszakait láttam magam előtt elvonulni Ú Háztulajdonosok Lapja.
