Buda és vidéke, 1898 (7. évfolyam, 1-36. szám)
1898-04-11 / 11. szám
Budapest. 1898. VII. évfolyam II. sz. (Szent-Györciy hava.) Április II BUDA ÉS VIDÉKE ÉRDEKEINEK ÉS A MAGYAROSODÁSNAK KÖZLÖNYE. Szerkeszti: ITISDEL-Y’I KIADÓ-HIVATAL, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek : Várocmajor-utcza 28. Megjelenik havonkint háromszor. Elöíizetési árak: Egész évre 12 korona, fél évre <> korona, évnegyedre 3 korona. SZERKESZTŐSED: Városmajor-utcxa 28. Kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. Húsvét. Tél apó, a vén altató, belefáradt a mesterségébe ; elbódult, elkábult, álomkórságba esett! A télnek ez az ájultságszerü álla- I pota működésre csábítja a tavasz t, ki miután permetező könnyeivel megsiratja' zord elődjét, lágy zephyrjével végig; csókolja az alvó természetet. És újra virít a fű, fa s virág. Itt a tavasz. És a madár ismét cseveg, újra dalol. Ismét vidám a határ. Minden és mindenki örül, örvend a természet ébredésének. A rügyező fák és a bimbózó virá- I gok pedig felújítják bennünk a hitet, | a reményt és a szeretedet! Elmúlta nagyböjt; a magába- száliás és a bűnbánat ideje. P e I t á m a d t a m e g v ál t ó, Alleluja, Alleluja., .A * * * Krisztus Urunk feltámadásának emlékünnepe, a husvét: kezdettől fogva legnagyobb ünnepünk s nagy jelentőséggel bir. Mert miként tavaszszal a nagy természet évről-évre, újból és újra feléled és miként Krisztus Urunk, ki általunk és érettünk balt meg a keresztfán, istenségét bizonyítandó, feltámadt és mennybe ment; akként fog bekövetkezni majdan az ítélet napja,! melyen mindenki feltámad, hogy az ö r ö k üdvben vagy kárhoz a t- b a n része legyen! A feltámadás ünnepét megelőző n a g y h é t, a megváltás n a g y eseményeinek emléke; — de szertartásaink központja a — felt á m a d á s, a. mely fölötti örömünknek jelszava : Alleluja, Alleluja. . . * ' * * Az Egyiptomból kiköltözött zsidók szentelt bárányt ettek ezen a napon, melyen az öldöklés angyala megkímélte első szülötteiket. Ez a húsvéti bárány eredete. Krisztus Urun k feltámadása után tanítványainak: megjelent, a kenyeret megáldá s velők evett. Ez a li u s- véti kalács eredete. A himestojás pedig a tojásból kikelő madárral, a sírjából feltámadó m e g v á Dór. jelenti. Alleluja, Alleluja . . . * * * A húsvéti g y e r t y a, a rái llesz- tett öt tö mj éndárab bal, szintén a feltámadott Krisztust és szent testének a keresztfán szenvedett öt sebeit jelenti. A húsvéti locsolás talán onnan ered, mivel a keresztény vallásra térés első időszakában az uj hívek húsvétikor szoktak volt megkereszteltetni. A húsvéti kirándulás és az — ö r ö m tű z gy u j t á s pedig az ébredő természet üdvözlése. Alleluja, Alleluja. (Boros-Jenő.) NAVARRA JÓZSEF. Vinczellér-képző intézet Zsám- békon Zsámbék község elöljárósága örök emléket emelt magának az által, hogy a községben viuczellér-kópző iskolát akar állítani. A község derék elöljárósága 15 tagú küldöttséggel járult a földmivelési minister ur ele es átadott egy jól szerkesztett emlékiratot, mit alább egész terjedelmében közölünk. A minister a küldöttséget, a. legelőzékenyebben fogadta, s a kihallgatás alkalmával azonnal kijelentette, hogy kérelmüket teljesíteni fogja. És múlt hó 25 én már a kiküldött ministen meghatalmazott a közseggel a tárgyalásokat megindította. Végre valahára tehát a várkastély értékesítve lesz. Nagymelióságu Minister Úr ! Kegyelmes Urunk ! Pest-Pilis Solt Kiskun vármegyébe kebelezett, Zsámbék nagy község mély tisztelettel alulírott elöljárói a Nagymóltóságod államférfim bölcsességébe s a gondozására bízott ti agy- fontosságú tarcza keretébe eső közgazdasági kormányzati ügyekben ugyancsak Excellentiád állal oty lelkes előszeretettel történt felkarolásába, vetett teljes bizalommal párosult mély tisztelettel járulunk alább előadandó alázatos kérésünkkel Excellentiád mágus szine elé. Az utóbbi meddő gazdasági évek országszerte dúlt sújtó csapásai, — melyeknek soro zatat. szőlejüknek a „phyloxera vastatrix“ rovar által már előzőleg teljes mértékben történt, elpusztítása nyitotta meg, — községünket sem kímélték ; mert a midőn népijüknek a „BUDA és VIDÉKE“ TÁRCZÁJA. Furcsa duellum. — Tréfás elbeszélés. — Azaz, dehogy, nem : a duellum, hanem a causa volt furcsa ! Mert úgy tessék gondolni, hogy sok mindenféle furcsaság lehet ma már előidézője egy párbajnak, vagy mint nevezni szokták : „lovaglás elégtétel “-nek. Egy kis mértékben jobban nézzünk rá akar a legjobb barátunk feleségének szemébe, elég ok arra. hogy reggel két assisteus zavarjon ki az ágyból a fenyegető névjegygyei, nem is szólva a sok „tyúkszem“ párbajról, melyek napirenden vannak, vagy kicsit iiluminált állapotban neki megyünk egy gavallérnak, s minek rendszerint egy ősz szemeiéit test vágj egy átlyukasztott koponya a méltó befejezése, stb , stb. * * * Balogh Demeter is széf) legény, sőt fiatal legény volt, haj danában. Ki hinné el. hogy sokan veszedelmesnek is tartottak a szép nemre nézve. Hej! haj ! csakhogy az idő lereszeli a j szépséget, elviszi a fiatalságot! Miért lett volna kivétel Balogh Demeter ? Egyszer csak kezdte észrevenni, hogy I akárhány szép asszony, leány elmegy mellette i az utczán, annélkü). hogy reá ne nézne ; mu lats ágok bau, összejövetelekben pedig eppeu nem látja, hogy egymástól kérdezősködnének a szépek, félig ráfordított szemekkel : Ki az a csinos fiatal ember? Nem volt Ördögi mesterség az okát ki- j találnia, hiszen mindennap belenézett a tükörbe i s láthatta, hogy bizony deresedik a, haja, ba- 1 jusza, a fehér szálak hívatlanul, szemtelenül I betolakodnak a feketék köze. Balogh Demeter j i úgy argumentált, hogy ennek az invasion;)k j | elejét kell venni addig, a meddig lehet, mert hat ha denique a fehérek számban fe.liilkere- i i kednek s majd egyszer csak azt habja kér | dezni: ki az az ősz ember ? Balogh Demeter próbálta előbb „nincs i | többé őszhaj“ jal kenni a haját, bajuszát, de j mivel az igy előteremtett feketeség egyaltalá ban nem ért, fel az eredetivel, drasztikus ku- j rához fogott r. i. minden szombaton kit«• p;e egytől egyig a fehér haj- és bajusz szálakat. Valamely héten talán eltalálta ezt a dolgát mulasztani, vagy mi ? elég az hozzá, hogy egy szombaton túlsókéig tartott a fehér szálak irtása majdnem egesz délután ott ült nz ablaknál és szedegette különösen az orra alól a bajusz szálakat legalább másfélóráig. Másnap korán reggel két úri ember kopogtatott be Balogh ur residencziáján — Miben lehetek szolgálatokra? — kérdé Balogh Demeter, gavaíléros udvariassággal kínálva meg a két, vendéget egy-egy szivarral. — Mi Pásztor Misi barátunktól jövünk. — Ah ismerem — itt lakik velem vís-á vis ; a kinek az a széf) felsége van — Ugyanaz — válaszolt a. két úr egyike. — Gzéjunk, hogy önt lovagias Megtétel adásra szólítsuk fel Pásztor úr részéről. — Lo o-vá agias e e lég-tétel ? ! — hebegett áitatl an ságátiak maximális tudatában Demeter úr, de hiszen uraim, nekem soha sehol nem volt szerencsém Pásztor út hoz, se nejéhez, se más hozzátartozójához, ergó : meg sem sérthettem őket. Amazok vállukat vonogatták. „Myelvéh n él a Nemzet.“ A magyar egyesület, jelszava.
