Buda és vidéke, 1898 (7. évfolyam, 1-36. szám)
1898-12-21 / 36. szám
Budapest, 1898. (2) BUDA és VIDÉKÉ Deczember 21. tenné, de mohositja az anyagot és | szóvirágot tömjénező kor. j Csak dombormű Vesselényinek ? Nem egy hatalmas érczszobor az ország szivében a székesfővárosban és e mellett nevének ülljeuek éveukint az iskolákban és körökben ünnepeket. Bátorság. Becsület. Lélekjelenlét. Elszántság. Kitartás. Türelem. Ezek a szavak benne vannak a szótárban, de benne vannak e a lélekben? Ezek jellemezték a hajdan erős magyart, mig faját jobban tisztelte és vére vegyi- tésében nem volt könnyelmű, a mikor még a megyeházakra sokszor tűzték ki a fehér zászlót annak jeléül, hogy nincsen rab. Bezeg gazdag ma a törvényszéki rovat a lapokban s a bűnösök között ott van a gyermekifju is. Miért nevezik magukat a testedző körök idegen nevekkel, mikor gazdagok vagyunk hősökben, daliákban. Az ország első testgyakorló körének az A t h 1 é t a klubnak fel kellene venni Vesselényi nevét. Ez a kör czéljaihoz illenék. Nagyon fájdalmasan érinti az a hazafiasán gondolkodót, hogy a kozrno- p o 1 i t i z m u s divatja uralkodik. Sokkal szebben hangzik aBáró Vesselényi Miklós testedző kör, mint a z athle ti kai klub. Évekkel ezelőtt S z e m e r e Miklós és Kisbaári Kiss Ferencz többekkel a báró Vesselényi Miklós vívó kör alakítását kezdették. Vájjon megalakult-e ? Az ifjúság a testedzésre sok hajlamot mutat, folytassa ezt báró Vesselényi Miklós szellemében az ő hagyományai szerint s állítson szobrot a magyar ifjúság az ország szivében báró Vesselényi Miklósnak. Erdélyi Gyula. Budai könyvtáregyesület. Az évkönyv elején Ábrányi Emilnek „A könyv“ czimii s prológ gyanánt irt lendületes költeményét és dr. Csorba Ferencz kultuszminiszteri osztálytanácsosnak, az egye- ' I sülét elnökének a junius 11-iki közgyűlésen mondott megnyitóbeszédét találjuk, ezekután | XIII fejezetben tárgyalja az évkönyv az egyesület fontosabb mozzanatait. Bevezetésében a hazai közművelődési mozgalmakról értekezik. Rámutat a közm. egyesületek amaz általánosan felhangzó panaszára, hogy majdnem valamennyi, az anya- i giakat tekintve a nagyközönség részéről kétségbeejtő közönynyel találkozik. E sajnálatos jelenség okait a nemzeti erők szerfölötti szétforgácsolásában, főleg pedig abban a körülményben találja fel, hogy nincs közművelődési mozgalmainknak oly lánglekű vezére, ki egy nagyszabású programmot felállítani, a tespedő lelkesedést felébreszteni és az összes tényezőket szerves egészbe tömöríteni képes lenne. Az évkönyv bővebben foglalkozik A Felsőmagyarországi Közművelődési Egyesületnek a hazai közművelődési egyesületek újjászervezése érdekében a vall. és közokt. miniszterhez intézett emlékiratával. A közműv. egyesületeknek ebben tervezett szövetkezetének létesítése előtt szükségesnek látja mindenekelőtt egy oly Központi közművelődési egyesület alakítását, mely az egész ország figyelmét a közművelődési mozgalmakra terelve, a székesfőváros nagy szellemi és anyagi erejére támaszkodva indítaná meg az országos szervezkedést. | Megemlékezik az évkönyv a nyomda- | termékek köteles példányainak beküldéséről szóló törvényről és a kultuszminiszternek a múzeumok és könyvtárak országos felügyeletét, szervezései és gyarapítását czélzó intézkedéseiről. Áttérve az egyesületi tevékenységre, az egyesület budai könyvtár czimen tartalmas szakkönyvtárt állított és azt egy nagy nyilvános központi könyvtárrá fejleszteni törekedik. Az egyesület a II. kerületben tartalmas népkönyvtárt tart fenn, intézkedéseket tett egy krisztinavárosi népkönyvtár felállítása iránt, és újabban egy munkáskönyvtár felállítását is elhatározta, í A szakkönyvtára kebelében hirlaposztályt is szervezett, mely részére az ország minden részéből mintegy 300 hirlap és folyóirat díjtalanul küldetik meg. A könyvtárnak van alapja is, mely ez évben a junius 8-iki parkünnepély mintegy 650 frtnyi tiszta jövedelmével gyarapodott. A könyvtáraiban egy begy ríj t ö 11 könyveinek száma a m. év végén 10,518 darab volt, ehhez járult már ebben az évben a feloszlott I. kér. polgári kör mintegy 10,000 kötetre menő könyvtára. A könyvtár múlt évi gyarapodása 1558 mű volt, 216L drbban és 326 apró nyomtatvány. A gyarapodás túlnyomó része adomány. Nagyobb könyvadományokat tettek : ' dr. Falle Miksa, dr. Csorba Ferencz, Wirker ország úgy viszonylik e kerékországhoz (gyáriparhoz), — mint egy gazdag ur egy szegény művészhez, kit házánál tart. A csezmei csatorna a Balatonra emlékezteti, Mimar hegye a Badacsonyra s itt a hazához hasonló tájon már hullámzásba jő hazafias lelke, kicsap medréből, elmereng fölötte és ha szegénynek is találja, futó homokjai, felfuvalkodott lakói da- ezára „hűségesen“ szereti „És te jó Fertőtavam — fűzi tovább gondolatait — téged is szeretlek, habár szép nem vagy ; csak maradj meg nálunk, arra kérlek, mert partjaid nem lévén, elég szi- vesség tőled, ha el nem szaladsz. Mégis legkedvesebb az, a mivel bírunk s az a levegő, melyben születtünk s melyet mint gyermekek magunkba szívtunk, a legegészségesebb, valamint az a nő, kit ifjú korunkban megszerettünk, mindig a legkedvesebb marad előttünk. Bejárjuk a világot, megszeretünk mindent, mi utunkba esik, de utoljára mégis visszatérünk a régi hazához, a régi kedveshez."*) Athénnál búskomorrá teszi az elmúlt nagyság szemlélete s összehasonlítja azzal az ő dicstelenül áttöl- tött ifjú éveit. *) Gróf Széchenyi: Külföldi útirajzai s feljegyzései. 21G. 1. Lelkében a szunnyadás korszaka tehát már múlik s minden jel arra mutat, hogy immár ébred, sőt hullámokat is ver. Az iskolát, a gyermekkort az ébredés kora követi, hogy kirepüljön a közélet terére. Az összegyűjtött, anyagnak tárháza vau, csak idő s ügyesség kell, mely azt kidolgozza és közhasznúvá tegye. Az alkalom erre fokozatosan kínálkozik. Kezd már többet forgolódni a közélet szereplői között, megnyitja előttük szivét. Látóköre a hazai viszonyok iránt már terjedtebb és látva a sülyedést, panaszra fakad, hogy oly kevés természetes tehetség és erő van ebben az országban, pedig egy népnek eredeti jellege olyan, mint a fognak a zománcz. Amerika forog nyugtalan elméjében, hátha ott lehetne igazán tanulni? De mégse hajóz át, hanem elmegy Erdélybe s ez útja, habár csak huszonnégy napig tartott, lényeges befolyást gyakorolt jövendő magatartására. Megköti ugyanis báró Wesselényi Miklóssal a barátságot; lelket talál, ki növeli benne a reformátori szellemet Azon elhatározása, hogy a hadsereg kötelékéből kilép s több időt szentel nemzetének, mind erősebb lesz. Vonzódást érez e durva néphez, „melyet váltakép hőn szeret.“; tudatlansága meghatja, Rezső, Oerlóczy Károly, Mihalovits Antal. Bagó Alajos, a m. tud. egyet, nyomda és még számosán. A könyvtár az egész évben 146 napon volt nyitva; használta 355 egyén 6130 esetben. A tagok száma 411. Készpénzbevétel 1897 ben 1259 frt, a kiadás 1125 frt volt. Az egyesület vagyona az év végén 6482 frt, vftgyonszaporulat 1407 frt. Az egyesület kiadványai közül megemlítjük a szakkönyvtárnak ez évben elkészült és 236 oldalra terjedő vaskos katalógusát és az egyesület értesítőjét, a „Budai Könyvtár Közlönyét“, mindkettőt Jurányi Győző könyvtárőr szerkesztette. Az egyesületet a közoktatási kormány államsegélyben részesíti, e mellett a múzeumok és könyvtárak orsz. főfelügyelősége is rokon- szenvvel kiséri működésüket és hálásan emlékezik meg az évkönyv a sajtóról is, mely nem késik buzdító elismerésének kifejezésével. Budai állandó színház. A budai állandó színház kérdéséhez az I. kerületi bizottsági tagok hozza szóltak. Ez a kérdés sok hullámot fog verni s minden oldalról meg kell világosítani. Mi minden fel szóllalásnak tért adunk s a magunk véleményét is elmondjuk, most az I. kerületi választmányi tagoknak a tanácshoz beadott kérvényéből adjuk a következőket: Budapesten az utolsó évtizedekben négy állandó színház épült, és pedig a Népszínház, a m. kir. Operaház, a Vigszinház és a magyar színház. E színházak elhelyezésénél a jobbparti városrész soha szóba sem jött. Miért? Egyszerűen azért, mert az elhelyezéssel a lakosság zöméhez kellett alkalmazkodni. És ezt mindenki természetesnek találta, ép úgy, mint természetesnek találta, számolni azzal a követelménynyel, hogy a közlekedési hálózat fővonalára jusson a színház. Ez utóbbi követelményt csak a Magyar színháznál tévesztették szem elől, de a színházlátogató közönség tehet róla bizonyságot, mily körülményes, mily terhes e színházba jutni, mennyi időt vészit, még az is, ki a helyi viszonyokat jól ismeri és mennyire boszantó az idegenre, hogy kalauz nélkül nem is tudja e színházat megtalálni. Ha tehát a színházak elhelyezésével az egész világon mindenütt lehetőleg központi elhelyezésre törekednek, e szónak nem éppen helyrajzi mint inkább az érdekelt lakosság zöméhez viszonyított értelmet tulajdonítva, s ha e részben a közlekedési hálózatba való czél- szerü beilleszkedést is uralkodó szempontnak veszik, azt hisszük, hogy ebből az adott esetre is levonhatjuk a következtetést, miszerint oktatni, emelni, nagygyá szeretné nevelni, életével, vérével segíteni rajta s osztozna, „vele együtt szenvedve“, sorsában. Ajánljak, hogy lépjen a diploinácziai pályára, erre azzal felel : „Először is többet éltem, semhogy nálamuál ostobább emberektől most kezdjek routinet s unalmas ügyvitelt tanulni ; korunkban diplomatákká csak szegény embereknek kellene lenuiök.“ **) Ez időben, 1821—1822-ben a ló- tenyésztés ügyét már megmozgatta, össze is hívta az ügybarátokat, de alig jött el egy kettő, azok is inkább csak ebédre. Éz a mostohaság bántja az ő szárnyaló lelkét s szerencsétlennek mondja azt az országot, melynek legjobb s legfelvilágosultabb tagjai az alkalmat elszalasztják, hogy hazájuknak hasznos szolgálatokat tegyenek. Megrójja a főnemessíget, hogy szegény földünkből kínos fáradsággal szerzett ezreiket külföldön fecsérlik el s páni félelem fogja el őket, ha a haza javára csak legkisebb fáradságot vagy áldozatot kívánunk tőlük. Széchenyi buzgó könyein már a hazafi fájdalma ömledezett. Szivében a reformtörekvések örök lámpája ég, de fénye még gyenge, nem hathat el távolabbra. Érzi, h»gy ki kell **) Gróf Széchenyi: Naplói. 126. 1.
