Buda és vidéke, 1898 (7. évfolyam, 1-36. szám)

1898-10-01 / 28. szám

Budapest 1898. VII. évfolyam 28. sz (fóinds:ent hava) Oktober ADAKOZZUNK AZ ORSZÁGOS MAGYAR I SKOLAEGYESÜLET PERZSELYÉ8E. Szerkeszti: lEZIRIDIEI-.^ri KI ADO-HIYATAL, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek Városmajor>utcza 28. Megjelenik liavonkint háromszor. Eiöftzetési árak: Egész évre 12 korona, tél évre t> korona, évnegyedre 3 korona. SZERKESZTŐSÉG: Városmajor-utoza 28. Kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni Nagy Erzsébet emléke. A királyné emlékét törvénybe ik­tatták. A nemzet leányaiuak, fiainak szivében is ott van, ott lessz, ott ma­rad. Nemes alakját fehér márványba vésik, hadd hirdesse késő unokáknak, hogy volt egykor egy nagy királyné. A királyné emlékét másutt nem lehet elhelyezui mint Budán, hol a természet, a vidék szépsége kínálva ki nálja a legszebb helyeket. Hoytsy Pál az Egyetértés ben pálmaligetben akarja eihelyeztotui a királyné emlékét, mert a fehér márvány nem állja a mi éghajlatunkat. A pálmaligetet az A u- d r á s s y-u t végére javasolja, hol az artézi vizet fel leltet használni a kert melegítésére. A kitűnő természettudósnak az a terve, hogy a hővizet felhasználják, megerősíti a Buda és Vidékének több czikkéfc, m< ly a meleg fonásoknak a kertészet érdekében való értékesítését javasolja. A királyné szobra a fenséges pál- ■3 mák között csak emelné a kegyeletet és művészi hatást, ámde az Andrássy-ut porában és zajában ennek az emléknek nem lenne olyan otthona, mint például a Gellérthegyen hol a Pálmakert egyesület fog létesülni. A terűié szét csendjében a szobornak illőbb helye vau s nem is szabad máshová tenni Egy valódi kegyhely lenne, hova nép milliók zarándokolnának . . . imát re- begni a boldogult királyné lelki üd­véért. A királyné emlékét ezen a szobron kivűl meg keli örökíteni a leg­utolsó faluban is, bogy mindenki előtt lebegjen az örökké. Nevezzenek el ]> Nagy Erzsébetről hegyet, völ- P gyet, fát, virágot patakot, hogy folyto­nosan folyton ápolhassák az emlékét, mely élni fog mind az idők végéig szív­ben, természetben, népdalban, népme­sében, hol a nép kedvesei emlékét leg­szívesebben ápolja. A „Budapesti Hírlap“ is beleszólt abba a vitába, mi a sajtóban indult, bogy hazai vagy külföldi művész kószitse a szobrot? Lovagias hangon erélyesen >zóllal fel a czikkiró a m a- gyar szobrász művészek érdekében és helyesen mondja, hogy a magyar királyné szob­rát csak magyar géniusza te­remtheti meg. Ideje, hogy a művésze­tünkben a magyar géniusz f el­em e 1 k e d j é k, mert a kosmopoiita szellemnek magyar irodalomban magyar művészé tb£n nincs helye. . . Művészeink­nek, Íróinknak adjon maga a közönség ihletet megtisztult Ízlésével, hogy ne kö­vessenek el hűtlenséger a m a g y n r géniusz ellen. Van elég jó sz »érászunk s igy til­takozunk a nemzetközi pályá­zat elten, bár kitűnő sz frászainknak nincs a versenytől mit félni. Aláírjuk, elfogadjuk a. Budapesti Hírlapnak ezt a kijelentését: Tessék megérteni, bogy itt bizonyos es e- t e k b e n kőnek, ecsetnek, vé­ső n e k magyarul kell be szélni stb. Csak azt tesszük hozzá, hogy nem bizonyos, de minden esetben... Nagy Erzsébet azobrát csak magyar zobrász készüli éti. Nem csak - gy szoborról van szó, de többről, mert, a gödöllői szob­rot sem szabad elejteni. A nemzet egyik legmagyarabb művésznője B 1 a- háné kezdette meg az adakozást a gödöllői szoborra. Kövesse a nemzet a nagy művésznőt. Gyászbeszéd. A II kér. köze. polg. fiúiskolában, 1898. szept 19 én tartorta Búzás István tanár. Kedves tanuló ifjúság! Nehány napja egy hir szárnyalt a művelt világon keresztül, s e röpke hírben annyi fáj­dalom ! „Éreztük, a mint e föld szive megren dili. és át,vonaglik róna, völgy, halom.* A hihetetlennek latszó hir eleinte félel­mes kétségei, majd rómséges megdöbbenést, végre mérhetetlen fájdalmat okozott, s e vég heteden fájdalmas érzés átnyilallott a Kárpá toktól Adriáig minden magyar szivén, midőn igaznak bizonyult a szomorú hir. hogy egy nyomorult orgyilkos tőrétől megszűnt dobogni szeretett királynénk szive, az a nemes, jóságos szív, mely a királyi trónt a nemzettel össze­kapcsolta s a melyért a maga szivét egy egész nemzet odaadta. Édes, jó királynénk, tündöklő csillagunk borús égen. hazánk védő asszonya, nemzetünk őrangyala, kit a gondviselés annyi lelki és testi bajjal megáldott es választott ki fejedelem­asszonyunknak. bána:os anyai sziveddel hűséges magyarjaidnak nem haltál meg. Emlékedet, képedet megőrizzük szivünk­ben örökre; megérdemled ezt tőlünk valóban, ki a hazát Szivedben hordozád Kedves íanuló-ifjak ! Ti bizonyosan hallottátok már, hogy 1849-ben, a világosi katasztrófa után hazánkra az elnyomatás gyászos korszaka következett, mely nemzetünk életerejét erős próbára tette. Alkotmányunkat elvették; nyelvünket jogaitól megfosztották, e helyette a közigazgatasba és iskolákba a német hozatott be; a magyar szel­lem minden nyilatkozata erőszakkal fojtaiott el A magyar szív vérzett, aajgott. do a szót kimondani nem volt szabad. Maguk a költők, Írók. a hazafiaág és nemzetiség apostolai is esik félve szólaltak meg itt ott, s csak fátyol alatt mutogatták a nemzet vérző sebeit. így tartott ez hosszú ideig, ínig aztán a nemzet kitartó ellenállása, melyet sem erőszak, sem édesgetések nem voltak képesek megtörni, és a nagy világ- események nagyot fordítottak az időn és el­következett 1867. mikor alkotmányunk vissza­állíttatott s jóságos királyunkat, és megdicső- üit nejét, Erzsébetet, megkoronáztuk. Hogy igy nemzetünk sajat sorsának ura lett és ezredéve« dicsőséges múlttal dicseked­hetik, nagy érdeme van ebben a mi boldogult, jóságos királynénknak, kit a Gondviselés hoz­zánk vezérelt, nemzetünk védőasszonyává, ór- zőangyalává. avatott s a ki osizekötő kapcsává lett a koronának es nemzetünknek. A Gondviselés idegenből ajándékozta nem­zetünknek megdicsőült Erzsébet királynénkat: Miksa bajor hercieg és Ludovika herczegnó leánya volt és 1837-ben deczember 24-én szü­letett Possenhofenben, Bajorországban Már gyermekkorában szerette a szabad természetet, 3 nyilván e vonzalma őrzötte meg fogékony szi­vében a kölrőisóget Mikor elérte a 16 ik évet, jó királyunk Ischlben megtartotta vele eljegyzését 1863. évi aug. 18-án. nem egészen egy év múlva pedig esküvőjét Béesben, 1854. évi április 24-ón. Az ifjú királyné a szépség és ifjúság teljes pom­pájában ragyogott; de szirének jósága, leiké­nek nemessége, túltett szépségén b nagy igaz­ságot mondtak, mikor azt állították, hogy a leg­jobb királyné Bécsben lakik A Bécsben megtartott esküvő fényéből Magyarországra kevés jutott; de az ő jó szi­vének tulajdonítják, hogy ez alkalom emléke­zetére sok politikai elitéit kegyelmet kapott, b hogv országunkban az ostromállapotot meg­szüntették. A királyné magyarföldre először 1867-ben lépett, a mikor felséges férje, királyunk kísé­retében az ország legnagyobb részét bejárta. A magyar nép mindenütt lelkesen, saeretettel fogadta; sejtette, hogy ez a jóságos es nemes szivü asszony áldást terjeszt maga körül. Nemzetünk remélni és hinni kezdett ez után a dolgok jobbrafordulásábm. Szinte val­lásos hitté vált. hogy ez a csodáalelkü feje­delmi leány más útra tereli a velünk ellensé­ges osztrák politikát Megerősítette ezt. a hitet egy különös véletlen : a fiatal királynét onnét hozta Eerencz József, a honnan szent Istvánnak neje. e bajor Gizella jött, és a nemzet nem csalódott sejtelmében: a királyi esküvő napja a magyar-tag feltámadásának születésnapja. Az áldott ielkü kitályné lassacskán meg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom