Buda és vidéke, 1898 (7. évfolyam, 1-36. szám)
1898-01-23 / 3. szám
Január *23. Budapest, 1898 (5.) «» Itt a levél : Budapest, 1898.: Január hó. Tisztelt Szerkesztő úr! Sajnálattal hallottam, hogy a Technika tnég sem jön Budára, csupán azért, mert a főváros oly nagy árt . kér a szükséges telkekért, hogy lehetetlen azt az államnak komoly megfontolás után megvenni. A budai polgárok és képviselő urak hazafiui kötelességének tartanám ennél fogva mindent elkövetni, hogy a főváros méltányos árért engedné azt át az államnak egy ily fontos tudományos intézet létesítése czéljából, a pesti polgárok és képviselő urak pedig bizonyítékát adnák a testvéri szeretetnek a testvér fővárosbau a budaiak iránt ha ezt lehetővé tennék. Más dologgal ez ügyet összeköttetésbe hozni nem tartom üdvösnek, mert a kerületi községház mehet némelyek a műegyetem kérdésével összeköttetésbe hoznak, nem szükséges, hogy az Andrássy utón legyen, létesüljön az az illető község középtáján egy nyugalmas helyen a közönség saját érdekében. Eu ki a testvérfőváros érdekeit szivemen hordozom és magam pestoldali vagyok, azzal az óhajjal végzem szavaimat, hogy legyen méltányosság és hazafiság a fontos ügy érdekében, mert a szükkeblüség meggátolná a nemes czél sikerülését. Kiváló tisztelettel Siebreich Károly Eszterházy herczegi központi építész. Állítsunk múzeumot! Hazafias akezióra hívjuk fel Buda és egész vidékének értelmes polgárságát. Erős a reményünk, hogy szózatunk nem marad eredmény híján, mikor egy oly szent czél megvalósítására törekszük, mely a legjobb erők érvényesítését, a iegkegyeletesebb aldo zatok meghozatalát kívánja. Rendíthetetlen a bizalmunk, hogy hazafias felhívásunkat megfogják érteni mindazok, kik Budi város múltja iránt kegyeletes csodálkozással vannak eltelve, s a kik e változatos és eseményekben gazdag múltat megjeleníteni s a késői utókor részére megörökíteni hazafiui kötelességnek ismerik. Hazánk ezeréves történelmében mindenkor Buda városáé volt a legkiemelkedőbb, a vezérszerep Buda város történelme köré csoportosul ezeréves múltúnknak csaknem valamennyi fényes és szomorú eseménye. Edzetten, törhetetlen, szívós kitartással küzdött meg ez ős város az évszázadok romboló viharaival, mindig fennen hirdetve büszke ormairól a magyar nép életrevalóságát, s egy egy megrázkódtatása után megifjodva, délcze- gen, s ragyogó színben tükröztette ismét vissza sokat szenvedett nemzetünknek békehozta.örömnapjait. A nemzet lángtelkű lantosa soha nem múló emléket állított e nagymultu város részére, kimondván ez örökké igaz aranymondást: „El magyar, áll Buda még !“ E fényes múlt, e mozgalmas események bizonyára megérdemlik, hogy a letűnt napok fennmaradt emlékeit egy helyre hordjuk össze és az elismerés és kegyelet adójaként e drága ereklyéknek kebelén szentélyt emeljünk. Avagy emlitsük-e a természet örökké csodás, nagyszerű alkotásait, melyekkel a környező vidéket oly pazar bőkezűséggel ellátta. Emlitsük-e érdekes állatvilágát, gazdag flóráját, földjének ásványait, kőzeteit kövületeit és változatos alakulásait. Emlitsük-e különféle nemzetiségű népeinek életviszonyait, szokásait és néprajzi tárgyait, melyeket egybehordani, köny- nyen áttekinthetővé tenni városunk és a környező vidék szempontjából kiválóan fontos és tanulságos. Buda ezredéves múltjának különleges, gyakran önálló szerepet juttatott a történelem ; a környező vidék természet világa pedig a BUDA és VIDÉKE maga sajátos vonásaiban különös érdeklődé- ■ sünk tárgya. Mindannak, a mit a múlt reánk hagyott a mivel a természet gazdagon megáldott, e közös anyaföldön van helye ; ezeket egybe- gyüjteui, közszemlére tenni és az utókor részére megőrizni a Budai Muzeum hivatott. Jelentéktelen vidéki városoknak is vau már ily helyiérdekű és vonatkozású muzeumuk s a hol még nem volna, ott hazafiui igyekezet iparkodik az elődök mulasztásait helyrehozni. Csak egy példára mutatunk. Ott van Arad, ahol a tizenhárom vértanú gyászos halál'al áldozott a szeretett haza oltárára. Micsoda remek tárlatot állított egybe e kisded vidéki városban az áldozni tudó hazafiui kegyelet! A kívánt áldozatokat nekünk is meg kell hoznunk ! Meg kell hoznunk, mert nagy, fontos és hazafias kötelesség rója azt reánk. Hadd lássa meg a hozzánk tévedő idegen, hadd lássák és ismerjék meg édes hazánkfiai is egy helyre, a legmegfelelőbb helyre gyűjtve azokat az emlékezetes dolgokat, melyek Buda város mozgalmas múltjából mindmáig fennmaradtak, s melyék nagyságának, régi fényének öregbedéséhez hozzájárultak ; hadd lássak egy helyre felhalmozva mindazt, a mit a természet kiterjedt vidékünkön szétszórtan felmutat és okuljanak, tanuljanak, merítsenek ismereteket s hazaszeretetei belőtök fiaink. Sorakozzék tehát hozzánk testestül telkestül mindenki, a ki e czélért, hevülui s annak megvalósításáért áldozni tud. Községek, testületek és egyesületek — főurak, tisztviselők és polgárok válivetett buzgalommal fogjanak kezet, és ne hiányozzanak e nagyszabású mozgalomból a környező vidék bírái, jegyzői, lelkészei és tanítói sem. Egy mindnyájáért s mindnyája egyért egy testté, egy lélekké olvadjon össze e szent akarat megvalósításán Mi szárnyra bocsátottuk az eszmét, abban a boldogító tudatban, hogy hivő <re, lelkes követőkre s hivatott apostolokra találunk. A kezdeményezés nagy munkájára is kész örömmel vállalkoztunk de ebbeli törekvésünket biztos siker csak úgy fogja koronázni, ha nehéz utainkon a jók es hivatottak bölcs tanácsaikkal, eredményre vezető gyámolitásaik- kal segítségeinkre sietnek I A nemzet lánglelkü lantosa kimondotta a j jelentős szavakat. Tűnődnénk talán azok igazságában "? — I Nem ! Nekünk adatott tényleg is bebizonyítani, í hogy , j „El magyar, áll Buda még !“ i A budapesti magyar királyi kertészeti tanintézet. Az 1894. évben létesült budapesti magy. í kir. kertészeti tanintézeten rendszeresített ker- j tészképzö tanfolyamon a tanév évenként szept. j 15-én nyílik meg. E tanfolyam czélja a kellő előképzett- I séggel belépő ifjakat a kertészet összes ágaiban, valamint a modern szőlőmivelésben is teljesen kiképezni; azokból elméletileg és gyakorlatilag egyaránt képzett szőlő- és faiskolakezelőket, vándor- és szaktanítókat nevelni. A tanfolyam 3 évig tart és hat félévre oszlik. A tanév mindenkor szeptember hó 15 én kezdődik és a következő év ugyanezen napján végződik. Szorosan véve tehát szünidő nincsen ; de az elméleti oktatás julius- és augusztusban szünetel. Ezen két hónap alatt a tanulók felváltva kaphatnak 4—4 heti szabadságot az igazgatóságtól, de csak a mennyiben ezáltal a gyakorlati oktatás szempontjából az illetőre hátrány nem háramlik és a mennyiben a szabadságolást a tanuló jó magaviseleté és szorgalma által megérdemli. A tanitás elméletileg és nagyobb részben gyakorlatilag történik oly módon, hogy. a tanulók minden előforduló munkában résztvesz- nek s az előadási és étkezési órákat kivéve, a többi időt reggeltől estig munkában tartoznak eltölteni Az első évfolyamban a növendékek az elméleti részből az alap és segédtantárgyakat tanulják, de a gyakorlati fogásokban és mun- káliban is kellő gyakorlottságot szereznek ; a második és harmadik évfolyamban a szaktan- tárgyak tanulása mellett az összes kéuyesebb s önállóbb működést igénylő tudnivalókat sajátítják el. Az előadott tantárgyak 3 csoportba oszthatók, u. m. a) alaptantárgyak; ilyenek a vegytan, ásvány- és kőzettan, talaj- és trágyatan, növénytan, állattan, fizika, számtan (és az algebra elemei), mértan es földmértan b) Szaktantárgyak; ilyenek a gyümölcs- termelés, gyümölcsisme, szőlőmivelés, szőlő- fajisme, hajtatás, kouyhakertészet, disz- és táj kertészet (és gazdasági fatenyésztés), virág - és növénykertészet, kertészeti technológia, méhészet, kertészeti üzlettan, rajzolás és festés c) Melléktantárgyak ; ilyenek a növénybetegségek ismertetése, irálytan, könyvvitel-, latin , német-, franczia- és angol-olvasás kerti- ipari gyakorlatok. A felsorolt tantárgyak úgy elméleti, mint gyakorlati tanításának sikerét előmozdítják az intézet taneszközei, belső felszerelése és külső gyakorló terei, műhelyei, növényházai, múzeumai, gyűjteményei s az intézet könyvtara, melyben nemcsak az összes hazai, hanem a jelesebb német, franczia, olasz és angol kertészeti, gyümölcsészeti, szőlészeti, borászati és természettudományi folyóiratok és szakmunkák is gazdagon vannak képviselve. A gyümölcsészet, szőlőmivelés, kouyhakertészet, hajtatás, virág- és növénykerteszet valamint a diszkért íszet és gazdasági fatenyésztés a másik tanévben es a harmadik év téli felében elvégeztetvén, az utolsó (hatodik) félévben e tantárgyakat tulajdouképen csak ismételni kell. Tavaszszal a szorgosabb munkaidő alkalmával az előadások szünetelnek ; viszont a téli félévben (de a szükséghez képest nyáron is) külső munkára alkalmatlan idő beálltává! az órarendben előirottnál több idő is fordítható az előadásokra, mire vonatkozólag esetről esetre történik intézkedés. Az intézetben az elméleti és gyakorlati oktatás, továbbá a kézi ügyesség kifejlesztésere irányuló törekvés a kellő egyensúlyban vaunak ; ezért a tanulók kivétel nélkül kötelesek az előadásokat minden előirt tantárgyból szorgalmasan látogatni és a gyakorlati munkákban egyaránt buzgón és lelkiismeretesen résztvenni. Egyes előadási óráról való elmaradásra ugyan — foiUos ok kimutatása után — az illető szaktanár is, de egész napi elmaradásra es az intézetből való távozasracsak az igazgató adhat engedélyt. Minden tanuló tartozik az egyes tantárgyakból a félév végén (február és junius második felében) tartandó vizsgálatoknak magát alávetni. Azon tanuló, ki betegség vagy más fontos okból a rendes vizsgálatról elmaradt, engedélye alapján azt később is leteheti. Ily utólagos vizsgálat idejet az igazgató szabja meg. Addig, míg valamely tanuló az utólagos vizsgát sikeresen ki nem állotta, a követkézé félév hallgatására csak feltételesen bocsátható. Ha valamely tanuló a félévi vizsgán egy vagy legfeljebb két tantárgyból „nem kielégítő“ osztályzatot kapott, e tárgyakból javító vizsgálatra bocsátható, de a jövő félévre csak feltételesen vehetővel; mert azt most csak akkor hallgathatja végérvényesen, ha előbb a „nem kielégítő“ osztályzatot ismétlő vizsga utján kijavította. E vizsgálat a félév után csak 4 hétre, a nyári félév után pedig csak 8 hétre tehető le Az ismétlő vizsga idejét az igazgató állapítja meg.
