Buda és vidéke, 1898 (7. évfolyam, 1-36. szám)
1898-06-21 / 18. szám
Budapest. 1898 (3.) BUDA és VIDÉKÉ Junius '21 Elővezettek összesen : a) szopós csikóval bemutatott, 16 anya- ka ncz át ; b) 18 két éven felüli kancza-csikót; C) 58 tehener és d) 30 üszőt. Az anyakanczák közül díjazták : id. Steiner György perbáli lakos kanczáját, „Lator"1 nevii csikajával ; ifj. Steiner György perbáli lakos kanczáját, „Gúnár" nevű csikajával, és Ifiinger András vörösvári lakos kanczáját, »Nóniusnevii csikajával 2—2 (10 francos) aranynyal ; Manher ez György vörösvári lakos kanczája. „Anonymus“ nevű csikajával pedig 1 drb. 10 fi'cos aranyat nyert. A kér éven felüli kancza-csikók közül ) díjaztak 5 darab arany nyal: Pallenbüchel József perbáli lakos Gúnárját; 2—2 darab aranynyal : Kupka. Antal csobánkai lakos Liliomját, s Milbich Tamás solymári és Szauter Jakab vörösvari lakosok névtelen kancza csikóit ; 1 — 1 aranyat nyert: Peller Ferencz vörösvári lakosnak Liliomja és Walter András perbáli lakos Gunár és Nónius nevű kancza-csikói. A jó tenyészképesnek talált tehenek közül : 2—2 aranynyal díjazták Kupica Antal és Mönchhoffer József cső ban kai, valamint Freiste er Árpád es Szeszics Döme pomázi lakosok simmenthali jellegit pirostarka teheneit és 1 — 1 aranyat nyertek Eschler Jakab, Ko- peczky Márton és Radovits István csobánkai, Gottlieb Móricz pomazi, valamint Mauterer János és Wittek Antal vörösvári lakosok simmenthali fajteheneivel. Arany disz oklevelet kapott Radvánszky beíró Pomazról es Schwarzmann Sebő Csobánkáról ; ezüst díszoklevelet nyertek özv. Ehleiter Györgyné Csobánkáról. Kollerits Béla Pilis-Szántóról és Lászlófszky Béla Pomázról ; bronz disz oklevelet kapott Podmaniczky báró Pomázról. Jó tenyészképesnek talált üszőikkel dijat nyertek és pedig 5 — 5 aranyat Bajtek Mihály és Mariok György csobánkai; 2—2 aranyat Miakics Illyés pomázi. iclb Steiner György perbáli es Verebes József tótfalusi ; 1 — 1 aranyat Beider Lörincz perbáli, Binder József és Bremdhuber József csobánkai, Drobinoha Pál perbáli. Herbst Adám vörösvári, Kampf Andor budakalászi. Mauterer József vörösvári és ifj Steiner György perbáli lakosok. Úgy a bemutatott marhák létszáma, mint a bírálat, eredménye tekinteteben a dijosztás sikerültnek mondható; daczára. hogy az erre vonatkozó hirdetmények kissé későn tétettek közhírré és daczára annak, hogy a dijosztást a budapest (Medárd napi) országos vásár napján tartották. A d j sztáő urán a dijosztó szakbizottságot Poraáz község közönsége a pomázi kaszinó helyiségeiben megvendégelte. Tudósító Borosjeuő község története.*)A római katholikus egyházközség 200 éves fenállásának emlékére irta NAVARRA JÓZSEF borosjenői jegyző. A község erdős hegyekkel bekerített kies völgykatlanban, elrejtve fekszik a Nagy- Kevély (537 m) aljában, a természet által bőven áldott szép vidéken. Nevét hihetőleg a hajdan oty hires b o- r á n a k köszönheti. Mint bortermő hely még a török uralom előtt s már 1351-ben emlittetik. Hogy neve nem családnévről ered, bizonyítja a községnek mar 1695 ben ismert német W ein d o rf elnevezése. Hogy pedig ez, az 1695 évi porta-rectificationális névsorban Wein- doi'f névén előforduló B oro s j e n ő község azonos-e . a már Beél Mátyás által is említett B or o n y helységgel ? nem vitatjuk. Mindazonáltal nyilvánvaló, hogy neve a lakosságnak régente számottevő bortermelésével függ össze; — de immár pusztán állanak régi jeles bortermő szoléi, melyeken csak helylyel-közzel terem meg a kukoricza, burgonya vagy zab. Silány kárpótlás ez, az elveszett bő szüretekért! *) A horosienői róm kath. plébánia ugyanis 1698-ban alapittatott. A község, mint ilyen, a többi hudavidéki falvakkal együtt. :» török járom alatt, elpusz tulván, újból való megtelepedése 1696 ban történt. Legalább a mellett bizonyít a község nek még most is meglevő, legrégibb czimeres pecsétje, melynek mezejében eg\ mensö jobb lábával szőlőfürtöt tartó s kiterpesztett hátsó lábain álló kettősfarku oroszlán van, a szélén „8 i g i 1 1 u m B o r o 8 g e n u i e ti 8 e 1696.“ körirattal A kettős farkú oroszlán bizonyára a vármegyének 1659-ben nyert, hivatalos pecsétjéből van kölcsönvéve. de a szőlő fürt a bortermelés elvitázhatatlan jelképe. Borosjenő község 1351-ben, mint szőlő telep. 1525—1528-ban pedig, mint prepostsági birtok előfordul ugyan egyes régi okiratokban, de ennél többet nem mondhatunk régmúltjáról. Annyi bizonyos, hogy e község, környékével együtt, úgy a törökvilág előtt, mint az után is, a margitszigeti, illetve a budai szent, Klára apáczák birtokához tartozott s midőn 1782-ben e női testvérrend eltöröltetett, a pilis-csabai uradalomhoz tartozott összes javak, tehát Borosjenő is, a Margitszigettel együtt, a 1 vallás- és közoktatási alapítványokhoz csatol- I tattak, migien boldog emlékű József nádorunk | püspökladányi uradalma árán cser ébe vette a j pilis csabai uradalmat, kitől István nádor, ennek ! magtalanul lett elhalálozásával pedig József | főhe rezegő fensége örökölte ezt az ura1 dalmar, s vele együtt az ennek tartozékát képező Borosjenőt, is. Az 177 0 évi (Mária Terézia-féle) urbárium alkalmával Borosjenőn 17 egész és 3/4 jobbágy-telek osztatott, ki. minden sessióra‘28 hold szántó, 2 pozsonyi mérővel számítva s 12 napszamot igénylő kaszáló adatván. Mind össze 43 alig féltelkes jobbágyot, 25 kis házas zsellért, és 5 házatlan lakót számlált a község akkoriban. Az 1805 ik évi procentuátióban külön fölvéve nincsen s hihetőleg a Dominium (Pilis ) Csaba függeléke gyanánt szerepel, mint fő- herczegi birtok. 1818-ban — Kollár Gyöngy bírósága idejében — aziránt nyilatkozik a község, hogy miután a lakosság nem képes a plébánia földeket megművelni, a párbuzát megadni és a plébános részére szénát kiszolgáltatni, ennél fogva tekintettel az általános szegénységre 37 — 40 frt évi párbért és dupla stólát ajánlanak föl kárpótlásul a fentiekért, mely ajánlatot József, székesfejérvári püspök ideiglenesen elfogadva, jóváhagyta A szegény lakosságnak jövedelmezőbb kereset forrásokat biztosítandó, megengedtetett a földesuraság részéről 1821-ben az u n. Laza- re th dülőbeli közöslegelőnek feldarabolása és szőlővesszőkkel való kiültetése, mely alkalommal minden telkes jobbagy, továbbá a plébános. jegyző és az urasági erdész 570, minden zsellér és az urasági korcsmáros pedig 196 □ ölnyi területet kapott. 1826-ról szomorú dolgot kel! feljegyeznünk. A mondott évi ápril hó 8 án tűzvész dühöngött Borosjenőn. Összesen 15 ház esett a tűz pusztító lángjainak áldozatul. Az ürömi és solymári becsüsök 15934 frt 37 krnyi kárt Írtak össze. 1839 évi julius hó 26-án és augusztus hó 2 án a zápor és jégeső tönkre tette a határbeli összes szőlőket. A község adózói a vármegyétől a kivetett adó mérsékelését kérik. 1857-ben már jobb idők járhattak Borosjenőn. A szőlődézsmát önkéntesen megváltják 18.000 frton. hat egymás után következő esz tendő alatt, évi 3000 frtos részletekben 5% os kamat, fizetésének kötelezettségével. A 18000 frt, és járuléka, 1863 évi január hó 15-éig a legutolsó krajezárig ki volt fizetve. . . . * * * Borosjenőn is, mint mindenütt, kezdetben a község jegyzői tisztség egyesítve volta kán tor tanítói állással s igy érthető, hogy egy és ugyanazon név alatt, hol a „J u r á t ó L ó c i N ó t á r i ó“ hol pedig az „Iskola M e s- t e r“ czimmel találkozunk. Egy 1781 évi számadási nyugtából tud juk, hogy a kántor tanító évi fizetése 25 frt voit. de a ieiryzöi javadalmazásról régebbi I időkből nem találtunk föl jegyzést. Mindazon- | altul nem lehetett s >k a. jegyző díjazása, mert , egy 1859 évi január hó 26-án fölvett jegyző- ) könyv szétüt a felsőbbség jóváhagyásának reményében az addigelé csekély (9 frt 36 krnyi) bírói fizetés 50 fiiban, a (60 frtnyi) jegyzői ávadalom pedig 120 frtban állapíttatott meg. A régi „K ö z s é g i L á d á b ó 1“ napfényre került, aktákból álábbi jegyzötanitók nveit sikerült összegyűjteni : N ie g r e i s F ü 1 ö p (1781 —1786), P a ttok a r Jzsef 1811 —1818) H o 1 t ság A n tál (1824—1830) és Klopfer József Antal (1883 — 1858). Niegreis Fülöp a közaégnek 1786-ban készült első rendszeres földkönyvének szerzője, Klopfer József Antal felől pedig még most is hálásan emlékeznek meg a község éltesebb lakói. (Folyt köv) Ismerőseink. (Árnyak és fények.) Buda csalogányai Nem azokról a kedves dal las madarakról akarok ismertetést, közölni, a. melyek a Hárs vagy a Svábhegy csendes berkeiben hallatják isteni hangúkat, hanem a, mi jó Krecsányi bácsink csalogányairól. Nem hiszem, hogy olvasóink közü) ne hallotta volna valaki hírét Ámon Margitnak, Anelay Blankának vagy R. Pataky Rózának, hiszen az az igazi művészet és tehetség, mely a Krecsányi társulat, e három gyöngyét áthatja, nem csak Budán szerzett hírnevet és általános, megérdemelt elismerést, hanem Pesten is. ők a mi csalogányaink, a mi kedves operett énekesnőink, a kik bájos hangúkkal gyönyörködtetik és vidítják fel a napi fáradalmak után a színházban szórakozást, keresőket. Örömmel ragadjuk meg az alkalmat, hogy róluk egyet-mást közöljünk egyszersmind büszkeségünk érzetet is kifejezve, hogy őket magun kéinak inondhatjuk. De, mig egyrészről büszkék vagyunk színházunk kitűnő művésznőire, a kik nemcsak maguknak, de a magyar színművészeinek is szép, feledhetetlen babérokat aratnak, s bájos énekükkel gyönyörködtetnek bennünket, budaiakat; másrészről fájdalom fog el, mert jól tudjuk, hogy rövid, legfeljebb egy, két év az, melyben őket körünkben üdvözölhetjük. — Kétszeresen csalogányoknak nevezhetjük őket. Nemcsak énekükért, hanem mert azoknak a kis madaraknak a jellegét is magukon viselik. Azok is. ha a borús őszi napokat elunják, elköltöznek más, szebb tajakra, ott hagyva a puszta ligetet, a melybe egykor isteni hangúk lehelt életet. Krecsányi vezetése és képzése alatt, a bennök rejlő szép tehetség jobb kifejtésnek indul, s ha mint hírnevesebb, ünnepeltebb művésznők elunják azt a „fabódét“, tudjuk, hálátlanok lesznek hozzánk ők is, s elrepülnek oda, a hol zöldebb a babér, nagyobb a dicsőség... * * * Az aranyos Ámon Margit, a ki nem csak kedves hangjával és művészetével hódit, hanem szépségével és kedvességével is, három és fél évvel ezelőtt, tehát 1895 ben lépett a színészi pályára. Eleinte, több hajlamot érezvén a dramatikus darabok eljátszásához, drámái színésznőnek készült, mig aztán többek biztatására le mondott e szándékáról, s Bello- vich Imre énektanár tanítványa lett. Miután az énekben teljesen kiképezték, Rákosy Szidi iskoláját látogatta, honnan a szükséges tanul-
