Buda és vidéke, 1898 (7. évfolyam, 1-36. szám)
1898-05-21 / 15. szám
Budapest. 1898. VII. évfolyam 15 sz. (Pünkösd hava.) Május 21 BUDA és VIDÉKÉ BUDA ÉS VIDÉKE ÉRDEKEINEK ÉS A MAGYAROSODÄSNAK KÖZLÖNYE. Szerkeszti: EEDELY1 GESTCrX-.-AKIADÓ-HIVATAL, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek : VároBmajor-utcxa 28. MeKjíenik havonkint háromszor. Előfizetési Tirak: Epósz évre 12 korona, fél évre 6 korona, évnegyedre 3 korona. mmmmmmmmnawsr,; j SZERKESZTÖSEG: Városmajor-utcxa 28. Kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. Magyar helynevek. Irta: Navarra .József. I. Motto : Wir suchen die Dinge zu bonennon, Und glauben »m Namen sie zu kennen, Wer tiefer sieht, gesteht es fr®* : Es bleibt immer vras Anonymes dabei. Göthe. A helynevek értelmezését, magyarázatát sokan megkísérelték már és az eziráuyu szellemi kutatás a tudományok egész sorozatára valóságos kincsesbányát nyitott. De másrészt a dilettantismus szörnyű garázdái kodást vitt véghez e téren. a hangrokonság után indulók erőszakos eljárást követtek el a helynevek értelmezésénél, megmagyarázásában. Ifj. Réső Ensel Sándor „A helynevek magyarázója“ cziinű munkájával téves utón haladt és legnagyobb hibája a del&ábos szófejtés. Vesztett hitelű eszmekörben forogván, a tudom á u y helyett, a tudák osság fegyverével harczolt, azt hívén, hogy reá nézve kötelesség minden hely- ' nevet megmagyarázni. És azért kapkodott fühöz-fához s nem ritkán a legsö- j tétebb Afrikában keres egy-egy magyar ; helynévnek megfelelő helynevet ! Hál' az égnek, hogy e ki sér let rendszerré nem lett! — Pesthy Frigyes, a in. tud. akadémia rendes tagja, (1878) székfoglalójában és később (1888) .Magyarország helynevei“ cziinű munkájával más irányt adott a helynevek meghatározására tőre kv ő^s3«űlénn kutatásnak. Sajnos, hogy hely- és dűlőneveinkről még ina sincs rendszeres és teljes gyűjteményünk. A nyelvész és történetíró számára még sok, eddigelé ismeretlen adat fog napfényre kerülni ebből, a sokszor félre magyarázott földrajzi nevek értelmezéséből ! Miként Pesthy Frigyes mondja, oklevelesen bizonyítható, hogy helyneveink kasonlithatlanul nagyobb részükben a magyar nyelvből származnak és ezt a nemzetiségi erő varázshatalmával indokolja; mégis a legtöbb helynévmagyarázó idegen nyelvekben ,, utaz i le ! “ Elöltem van két könyv, az egyik 1839-ből való. Czime : Ma gyar Régiségek. Szerzője: Kiss Bálint. A másik 1894-ből való. Czime: A honfoglalás története. Szerzője: B o r o v s z k y Samu. Mind a kettő helynévmagyarázással is foglalkozik. A két müvet időleges sorrendben fogom ismertetni; tehát első sorban a „Magyar Régiségek“ czimű munkából mutatok be szemelvényeket. Mielőtt azonban a helynevekre rátérnék, más mondani valóm volna. Kiss Bálint uram, a szerző, haragszik a finnekre, sarmatákra, vogu- lokra, tatárokra és a tótokra s a magyar nyelvet egyenesen a régi zsidó és syró-chaldaeai nyelvből származtatja, még pedig az alábbiakhoz hasonló —. délibábos szófejtésekkel: 1) Harah — viselős, a domború; ebből lett :ha r ah d a = hordó ! — Hozzá tehette volna még, hogy hordó = hor- d ár; terhekkel viselős, a terhek súlya alatt görnyedő háta d o m b oru, . . 2) Zéjt zód, olajfa: szüntelen zöldellő voltáért vehették ezt fel régi eleink a ződ szin előadására. 3) Táv vasz = tavasz, páva: tündöklő szép zöld színű tollaiért vehették fel őseink apávát a tavasz előadására. 4) Rapa - orvosolt, gyógyított. Ebből lett: Ha r ap a-a s ==.- oropos orvos • gyógygyal munkás. — Másutt igy okoskodik: As, ás. es, os=tehetős, munkás, birtokos; p. o. orpos vagy o r v o s = gyógyitni tehetős 5) T a 1 a h = fán függő. A vval = | gonosztévő. T a la h = avv al tolvaly, tol- | vaj : fán függő gonosztévő. Ha ez igaz i volna, heh jó dolga lenne a budapesti [ rendőrségnek. A városliget és a j városmajor fáiról könnyű szerrel BUDA és VIDÉKE TÁRCZÁJA.“ 77 __________________ Az á llatok szine. i Az állatok a létért való nehéz küzdelem- : ben külömbözö erőket és tehetségeket fejlesz- j tettek ki magukban. Ezen tehetségek hozzák létre azt az eletet, melynek kél fő mozzanata a j védekezés és élelemszerzés. A védekezés vagy cselekvő, vagy szén- j vedőleges; itt csakis az utóbbi fajtáról szólok, j — A szenvedőleges védőeszközökkel a termé- j szét ruházza fel az állatokat, hogy a rajok váró nehéz küzdelmekben tudják magukat fenntartani Ezen eszközök között első helyet foglal el az állatok ruházatának különös színe. A természet az egyes állatokat rendesen olyan ruházattal latja el, melynek szine környezetükkel összhangban van; igy a hófedte vidékeken a fehér szint alkalmazza, a mérsékelt éghajlat alatt a barnás és szürkés színeket használja, a forró égöv alatt pedig, a dús növényzet hazájában az élénk színeket paza- j rólja. — Jellemző példái a környezethez való alkalmazkodásnak a medvék és rókák, melyek | északon fehérek, nálunk pedig sötét színűek. A tehetetlen nyulat is szürke szine védi meg i a szántóföld hantjai között sok ellenségétől ; a figyelő vadász is rendesen csak akkor pillantja j meg, mikor közvetlen labai előtt ugrik föl. — , A forró égöv alatt az oroszlánok és gazella 1 csapatok is színük miatt külömböztethetők meg oly nehezen a sivatag homokjától. A madarak közül a havasi fájd (Lagopus albus) fehér mezbe öltözik. A lappantyú (Cap- rimulgus europaens) pedig, mely rendesen a faágakon húzódik meg. a fahéj barna sziliét veszi magára, miért is néha nagyon nehezen lehet meglátni e madarat, — úgy tűnik fel, mintha a faágnak egy részét képezné. Ép igy védi meg a természet a pacsirtákat és uádi- szalonkakat, oly öltözettel, mely összhangban van a környezet színével. A foglyok, de kivált \ a fürjek, csendesen ülve maradnak, a vadász j közvetlen közelében is, úgy, hogy az ember j néha rájok is lép mielőtt fölrepülnének, — j mert jól tudják, hogy színük áltál jobban megvannak védve, mintha fölszállnának. — A déli vidéknek papagájai és lepkéi élénk, tarka sziliekben pompáznak Az alsóbbrendű állatok, melyeket a természet gyámoltalanabbakna; alkotott, még inkább fölveszik környezetük színét. A halak pikkelyei külö-mböző világítás mellett, olyan színekben játszanak, mint a víz hullámai. A sziklás és homokos helyek kígyói, gyíkjai éi békái szürkés, vagy sárgás színűek ; inig a leveli bóka. az erdei gyik (Lacerta viridis) ép oly zöld, mint a fűszál és erdei lomb Még érdekesebb jelenséget látunk a . lepkéknél és különösen hernyóiknál, melyek néha csalódásig hasonlítanak kis faágakhoz A természet még különösebben gondoskodott egyes állatokról ; ezek évszakok szerint I is változtatják öltözeteiket. A menyét és hermelin télen fehér, nyáron pedig vörösbarna ! színűek. — A madarak közül a süketfajdtyuk télen fehér ruhában jár, nyárra pedig a tér mészette! együtt sötétre változtatja ruházatát. Legbőkezűbben bánt a természet a leg- tehetetlenebb állatokkal — „Egy meglátott í kaméleon egy elveszett kaméleon,“ — mondja | egy olasz közmondás. Brehmnél olvassuk, mily ! sok ellensége ^a^ a kaméleonnak ; ez az allat már rég kihalt volna, ha veszély idején szinét nem tudná változtatni. Mindezen példákból kitetszik a természetnek czélszerü háztartása. Ezen berendezés azonban a tudomány magyarázata szerint, csak lassanként fejlődött ki. Kezdetben az egyes állatfajokban sokféle egyed volt; ezek közül azonban csak azok maradtak fenn. melyek a környezethez alkalmazkodtak és csak hosszú öröklődés után állott be az a czélszeiüség. mely bámulatra inditja a vizsgálót. Élczy Géza. Aranypor. Mindenki panaszkodik rossz emlékező tehetsége miatt, de senki sem panaszkodik rósz itelő tehetsege miatt. Az emberek nem élhetnének sokáig társaságban ha nem tudnák egymást ügyesen ámítani.
