Buda és vidéke, 1897 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1897-02-21 / 8. szám
Budapest, 1897. (3) BUDA és VIDÉKE Február 21 nemcsak az ünnepély előkészítéséről, hanem impozáns lefolyásáról is gondoskodott. A ie- folyt évben 12 esetben rendezett szövetségünk ily módon hazafias ünnepélyeket. Természetes, hogy mihelyt megfelelő tőkével rendelkezünk, a társadalmi osztály is azonnal megkezdi alapszabályszerü feladatainak teljesítését. A nemzetiségi osztály. Ez az osztály, tekintve, hogy az elébe szabott czélok némelyikének megvalósítása alig igényel pénzbeli áldozatot, képes volt némi sikert elérni. Nagyfontosságu, szinte fényes vívmánya volt az osztálynak az a ténykedése, melylyel az 1895-ben megtartott nemzetiségi kongresszus határozatainak élét vette s hatásában teljesen meggyöngitette. Midőn ugyanis az osztály tudomást szerzett arról, hogy a nemzetiségi izgatok itt az ország fővárosában együttes gyűlést akarnak tartani és demonstrálni ellenünk, hogy ezáltal a külföld figyelmét felhívják magukra — értesítette a nemzetiségek velünk érző előkelő férfiait, kik a kongresszussal egy időben gyűlést tartván, tiltakoztak az ott hozott határozatok ellen. Az osztály ezt kellőleg ki is használta és a külföldi lapokkal közölte a tények igazságos leírását. Ezután is igyekezett az osztály a külföldi lapokkal fentartaui az összeköttetést, hogy azokat mindenkor a tiszta igazsághoz híven tájékoztassa viszonyainkról. Mihelyt sajtóirodánkat felállíthatjuk, a nemzetiségi osztály is fokozottabb és intenzivebb tevékenységet fejthet majd ki. Befejezés. Részletesen ismertettük a fentebbiekben, mit cselekedtünk, mit tettünk az elmúlt év alatt. Hittük és reméltük, hogy többet tehetünk, de a társadalom nem karolta fel eszméinket eddig a sikerhez feltétlenül szükséges mértékben. Ez azonban korántsem akaszt meg bennünket munkánk folytatásában. Szilárdul meg vagyunk róla győződve, ' hogy a nemzetnek szüksége van ránk, szüksége van azoknak a czéloknak megvalósítására, melyeket az „Országos Nemzeti Szövetség“ maga elé tűzött. Azt hisszük, hazánk és nemzetünk második ezredévének legbiztosabb záloga az erős, egységes társadalom. Olyan társadalom, melyben a legnagyobb egyéni szabadsággal a leg- éberebb hazafiság párosul: a melyben mindenki űzhet hatalmi- és párt-, társadalmi és állami , országos- és helyi politikát, de a melyeken valamennyin felül emelkedik annak a hazának meleg szeretete, melynek kebelén mindez igaz otthonra talál. És az összetartásra, az éber őrködésre nagyon is szükségünk van ! Most, midőn a román ligát újból feltámasztották halottaiból b a kiszivárgott hírek szerint a hazánkban lakó nemzetiségek egymás között szövetséget akarnak létesíteni s újból megkezdeni az ádáz, áldatlan harczot ellenünk; most, midőn a társadalmi békét részint politikai okokból, részint a fent említett törekvésekből kifolyólag megbontani törekszenek, az „Országos Nemzeti Szövetséginek nagy és fontos misszióját minden igaz hazafi felfogja ismerni s megvagyunk róla győződve, méltányolni is. Az első év nehézségeit nagy erőfeszítéssel le bírtuk ugyan küzdeni, de a jövőben oly hatalmas feladatok megoldása vár reánk, hogy azokat csakis az egész magyar társada- , lom összetartó erejével leszünk képesek legyőzni. Bizalommal fordulunk minden magyar emberhez, minden hazafiasán érző polgártársunkhoz, hogy csatlakozzék hozzánk, sorakozzék az általunk kibontott zászló alá, hogy foglalkozhassunk a testben-lélékben éhezőkkel; a szoczialisták és naczionalisták által félrevezetőitekkel ; hogy törődhessünk a kisdedek} kel, kiknek a szülők csak életet, adtak, de megélhetést nem biztosíthattak ; a kivándorlókkal, kik fájjó szívvel érzik azt, hogy nincs honjuk e hazában. Jerünk, segítsük egymást ahhoz, a mire szükségünk van! Segítsük kenyérhez éhező polgártársainkat és segítsük eszmékhez idealizmushoz azokat a testvéreinket, kik tán gaz- I dasági jólétük túltengésében az ember magasabb erkölcsi czéljairól néha megfeledkezni látszanak ! Budai Panaszkönyv. Kezdjük a villanyos vasúttal. Ez a tiszteletreméltó vállalat sehogy* sem tudja levetkőzni azt a mostohaságot. a melyet még ló- vasut korában magába szedett a budaiak iránt. Az átalakulásból Budának a következő kedvezmények jutottak ■' 1- A villanyos gyorsabban röpít bennünket a túlsó partra, ha t. i. a szusz ki nem fogy belőle, a mi sokszor megtörténik nemcsak este, hanem fényes nappal is. a mikor aztán csaknem visszakivánkozunk a ló-korba. 2. Legújabban esti 7 óra helyett 9 óráig közlekedik téli időben is. Ez is va- ! lami. Elég gyakran is használhatnék, ha a ki- ' vülről befelé közlekedő kocsik minduntalan nem késnének. Hol ? Ki tudná azt megmondani ! E tekintetben a ki a villany gyorsaságában bizakodva, csak egy negyed órával is j későbben indulna, pl. a várból, mint a lókorban, az bizonyosan későn érkezik hivatalába, ! vagy a hol teendője van, a túlsó oldalon. Eddig tehát mindössze kevés a budaiak nyeresége. Pénzügyi tekintetben azonban határozottan semmit sem nyertünk. A zugligeti vonalon minden maradt úgy, a mint volt. A villanyos urak, úgy látszik, nemcsak föl nem találták, de még csak el sem tudják sajátítani azt a kedvező üzleti fogást, a mely a levéldijjak leszállításával, a vasúti zóna behozásával a jö- vedemet nemhogy apasztotta volna, hanem igen is tetemesen növelte s e mellett a közönségnek oty kedvezményt nyújtott, a melyért minden okos ember elismeréssel, mondjuk, hálával adózik. A villanyos urak a budaiak elismerését, úgy látszik, semmire sem becsülik, mert arra ugyancsak nem adtak semmit; holott azzal együtt jövedelmüket is szaporíthatnák. így pl.: Miért nincs a lánczhidtó) legalább a Szt.-János kórházig épen ug}^ zóna, mint van a lánczhidtól a Császárfürdőig ? Ezt a lókorban azzal ütötték el. hogy a Ganz- gyárnál előfogatot kellett használni Nos a villanyosnak nincs szüksége előfogatra. 2. Miért nincs a zugligeti kocsikon épen úgy 6 kros dij, például a Horvát-utczáig. mint van a Császárfürdőig, a nyugoti pályaudvartól számítva ? 3. Miért nincs a Zugliget—Károlykaszár- nyai kocsikon zóna azok számára, a kik a Városmajorból vagy a várból a Lukács- és Császárfürdőkbe mennek. És az ilyenek nem szállhatnának-e át a primás-utczában ama fürdők felé robogó kocsikra? — Lássa a tisztelt üzletvezetőség, ha e zónát életbe léptetné, én és velem együtt sokan, talán soha nem mennénk gyalog, kivált oly förtelmes utakon, a nevezett két fürdőbe, nyáron porban, télen locs-pocsban. Vagy önöknek 5—6 kr., kétszer véve 10 — 12 íh\ nem pénz? 4. És nem lehetn e-e abból a két fürdőből a lánczhidi kocsikon menni akár a Margit- hidig, akár a Pálffy-térig és ott a zugligeti kocsikra átszáll n i -— természetesen zónajegy gyei? Szűnjék meg már valahára a -vállalatnak az az ellenszenve a budaiak iránt, a mely még abból az időből származik, mikor a Szent- János kórházig is csak kényszeritve járatta kocsijait és csak esti 7 óráig; mert nem igen fizette ki magát, vagy jobban mondva kevesebb százalékot adott. Ma már Budának is más képe van, üres kocsik nem igen láthatók, a Szent János kórháznál rendesen megtelnek télen is. kivált, ha kevesebb ideig kellene ott várakozni. Mert bizony eddig még igy áll a dolog: Én a var nyugoti részében lakom, a honnan a Szent-János kórház igen kezemre esnék pesti foglalkozásom vagy látogatásaim színhelyére indulnom ; de ha kissé megkésem itthon, semmiért sem merem magamat a villamosra bízni, hanem csak megyek a lánczhidnak gyalog, akkor bizonyosan nem kések el hivatalomból. Épen igy vagyok azzal, ha az alföldi-utczában lakó komámat akarom meglátogatni, akár a villamosra üllők a Szent- János kórháznál s a nyugoti pályaudvarnál átszállók a nagy körúti kocsikra, a mi 20 krajczáromba kerül, akár gyalog megyek a kerepesi-utig, onnan lóvonaton a Kun utczáig, vagy a kerepesi temetőig, a mi 6 krajczáromba kerül; mindegyik utamra körülbelül egy óra kívántatik, csakhogy az előbbi 14 kraj- czárral többet varázsol ki zsebemből. Sokat mondhatnék még ez utazásaimról a pesti oldalon is, főképpen este 9 —10 óra tájban, de hagyjunk máskorra is. Még csak egyet akarok fölemlíteni a mi már a vállalat mentségére szolgál. Értem a gyakori elgázolásokat, a melyek többnyire a pesti oldalon történnek, a mi azt bizonyítja, hogy a budaiak óvatosabbak is, becsület- tudóbbak is; mert a budai gyermekek nem futnak versenyt a robogó villamos kocsik előtt, I mint Pesten láttam akárhányszor; valamint azt is. hogy az ideges pestiek nem érnek rá a nagy geschattelés közben bevárni, inig a villamos kocsi előttük elhalad, nekik mindig sietős az utjok, azért neki vágnak és ha a kocsi közelükbe ér, mint afféle ügyetlen emberek. elvesztik eszöket és a kocsi alá kerülnek. Hiába kalimpál azoknak az a szegény kocsivezető, mert vakok is, süketek is, nem látnak, nem hallanak a nagy sietésben. Mindezeket pedig ajánlom a budai bizottsági tagok becses figyelmébe, a kik szintén nem látnak, nem hallanak, és a hol kellene, nem tudják a szájukat felnyitni. A viszontlátásig ! Tömör Ferencz. A budai piaczok. A Duna balpartján a vásárcsarnokokat megnyitották. A fényes nagy palotákba behur- czolkodtak a tehetős kereskedők és az élelmes és meggazdagult kofáknak csoportja. A főváros futólépésben előbbre ment, és annyi áldozatok árán világvárossá fejlődését fokozta. Nagy és diszes közönség jelenlétében nyíltak meg a vásárcsarnokok kapui. Ott voltak a miniszterek, a polgármesterek, tanácsnokok, a képviselő-testület, a főváros polgárainak szine-java ott volt az érdeklődők sokasága, a kik a fővárosnak ezt az újabb alkotását saját szemükkel megakarták nézni, hogy gyönyörködjenek a nagy újításon, a mi korszakot jelent a fő és székváros történetében. A központi vásárcsarnokon hatalmas lobogók hirdették, hogy ünnepre készültek. A csarnok száz meg száz villamos lámpája nappali világosságot árasztott a nyüzsgő embertömegre, mely eljött a felavatásra. A mikor megnyitották, ott állottak az elárusítók, kirakott áruikkal. Hívatlan vendégek is tolongtak ott a karzatokon. M a t u s k a Alajos, a vásárcsarnoki bizottság elnöke, elmondja az intézet történetét rövid vázlatban, a melyből csak ezeket közöljük, hogy igazoljuk rajongásig való lelkesedését a vásárcsarnokok iránt: „Itt áll a mű, biztos tényezője a lakosság egészségesebb, jobb. és olcsóbb élelmezésének s új hathatós eszköze a mezőgazdasági, kereskedelmi és ipari fejlődésnek. Záróköve a törvényhatóság egy nagy jelentőségű közigazgatási alkotásának, de egyszersmind kiindulási pontja egy nagy jelentőségű közigazgatási alkotásának, de egyszersmind kiindulási pontja egy nagy közgazdasági akcziónak. Ez ünnepélyes órában, a midőn életműködését megkezdi és az ember mindennapi
