Buda és vidéke, 1897 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1897-07-04 / 27. szám

Julius 4. A városrendezés, építkezések, út­fenntartások. utczák tisztántartása, köz­egészség, köztisztaság, szabályozások kérdésében ezután is küzdeni fogunk. Buda és vidékének ipara és ke­reskedelmi felvirágoztatása ezután is programmunk lessz-e, a mire, mint a budai kereskedelmi társulat hivatalos közlönye is kötelezve vagyunk. Fokozzuk a közönségben azt, hogy pártoljuk a budai ipart és ke­reskedelmet, s fokozuk a kereskedők­ben, iparosokban az ambítiót, hogy minél jobban és minél jutányosabban szolgálják ki. A mint a múltban úgy a jövőben is egy erőn k, egy kincsünk van : a közönség bizalma, melyre ezután is igyekezünk méltóak lenni úgy én, mint munkatársaim, és kérjük, hogy e bizalom­ban továbbra is részeltessék a Buda és Vidékét, mely Buda és vidéke ér­dekeinek és a magyarosodásnak köz­lönye. Kérjük, terjesszék lapunkat, hogy még többet tehessünk, mint eddig tet­tünk. Kérjük becses közreműködésüket, hogy minél érdekesebb és tartalmasabb lehessen a Buda és Vidéke, és méltóan képviselhesse Buda és Vidékét. Erdélyi Gyula Koncsek Lajos a „Buda és Vidéke“ a „Buda és Vidéke4* szerkesztője. főmunkatársa. Büttel János, a „Buda és Vidéke44 terjesztésére alakult bizottság elnöke. Budapest,(2) ____ Gr óf Huny a ily Lászlóné. 1867. évi nu'jus hó 19-ikén palotahölgygyé neveztetett ki. A kine­vezést tartalmazó s a „Budapesti Köz­löny“ 1867. évi 58. számában közzétett legfelsőbb kézirat szövege a következő: „Császárné és Királyné Ő Felsége a következő úrhölgyeket méltóztatott pa­lotahölgyekké kinevezni: Almásy- Wenckheim Stefánia grófnőt, Andrássy- Kendeffy Katalin grófnőt, Andrássy­B U D A és VIDE K K Pálffy Gabriella grófnőt.Bánffy-Eszterházy Ágnes bárónőt, Bombelles-Hunyady Fran­ciska grófnőt, Chotek Khevenhüller Má­ria grófnőt, Eötvös-Rosry Ágnes bárónőt, Hunyady-Csáky Sarolta grófnőt, Károlyi- Kornis Klarissza grófnőt. Lamberg-Lam- berg Mária Anna grófnőt, Nákó Gyér tyánffy Berta grófnőt, Pejacsevich-Pran- dau Alvine grófnőt, Szapáry György Mária grófnőt. Széchenyi-Sztáray Ale­xandra grófnőt. Wenckheim-Jankovich Stefánia grófnőt, Zay-Kolowrat Kra- kowsky Mária grófnőt, Zichy-Kolowrat Krakowsky Valéria grófnőt, Zichy-Ziehy Lívia grófnőt.“ A legfelsőbb kitüntetés ugyanez esztendőben még megismétlődött, a mi­kor Császárné és Királyné Ő Felsége a grófnőt — Majláth Györgyné szül. báró Hilleprandt Prandau Stefánia; gróf Hu- nyady Kálmánné szül. gróf Buol-Schau- enstein Alexandra; báró Senney Pálné szül. báró Fiáth Mária; gróf Szapáry Lászlóné szül. gróf Grünne Marianna és gróf Zichy Ottóné szül. gróf Csáky Gabriella úrhölgyekkel egyetemben — az 1668. évi szeptember hó 18-án Ele­onora özv. császárné (született mantuai herczegnő) által alapított és Erzsébet császárné és királyné Ő Felsége legfőbb védasszonysága alatt álló csillag ké­rész trend hölgyévé nevezte volt ki. (Ugyanakkor nyerte el férje a császári és királyi kamarási méltóságot). Napjainkba belenyúló sok irányú szereplését e helyütt részletezni nem czéluuk. Sokkalta inkább él az a köztu­datban s napról-napra sokkal gyakrab­ban találkozunk a grófnő érdemeivel, semhogy állandó lelkesedése s nemes cselekedeteinek regisztrálása akár köz­életi, akár időtani szempontból itt indo­kolt lehetne. Kezdve az atyátlan-anyát- lan gyermekek odaadó, szeretetteljes gondozásán, mely tekintetben szivjósága bőségével különösen a budai árvaházak neveletlen százait árasztja eí s folyta­tódva számos közhasznú társadalmi és emberbaráti intézmények és társulatok működése történetén keresztül egész a királyi palotáig, a legfelsőbb udvar nyilvános élete szférájáig, melynek a grófnő nemcsak a. leggyakoribb és leg­kedveltebb vendé:einek, hanem viselt kitüntető udvari méltóságainál fogva egyúttal a. hivatalosan odatartozókuak is egyike,*) neve, szereplése, tevékeny­sége, befolyása egyformán ismert. Bár az úgynevezett „felső tízezreknek“ tagja, de élete nem egy kaszté, nem egy tár­sadalmi osztályé, hanem általánosan ki­ható eszmék szolgálatában az egész nemzeté, a közjóé. Sok oldalú tevékenysége nagyso­káig felejthetetlen s oroszlán részéül fognak megmaradni ama eddig kétszer is megismétlődött szép napok emlékei, melyek a budavári bástyasétányt a fő­városi közönség filantróp irányú moz­galmainak szívesen látogatott, kedveucz közhelyévé avatták volt fel. E jótékonyczélu ünnepélyek, me­lyeknek eszméje Gróf Hunyady Lász- Ióné Csáky Sarolta emberbaráti szivé­ben fogamzott meg s melyek az ő égise alatt és őrgróf Pallavicini Edené Mailáth Adél, gróf Karácsonyi Jenőné Audrássy Kamilla és Országú Sándorné társelnöklete mellett 1895. évben május hó 6-án felerészben a Mária Erzsébet egyesület, felerészben a székelykereszt- uri iskola, — 1896. június hó 5-éu folytak le s melyek nemcsak a dunai jobbpart nőarisztokraciájával ékesiték rendezőségük névsorát, (Gróf Wenk- h e i m F r i g y e s n é Krisztina, báró Szentke r észt by B é 1 á n é, báró V a y H e n r i k n é, báró N a t o r p Alice, Széli 1 g n á c z né, Rolion- c z y Györgyné) hanem tért nyitottak a budai polgárság előkelő lelkű, a hu­*) Az udvarnál már kezdettől fogva részesült kedvességéről tanúskodik már a „ budapesti Közlöny“ 1S67. május hó 21-iki következő aprósága is: „Ki­rályné Ő Felsége vasárnap este hat óra után négy- fogatu hintón a városligetbe rándult és a jelen volt nagy közönség lelkesült örömnyilvánitása közt három­szor kerülő meg a nagy köröndöt. Hunyady Lászlóné grófnő, palotahöigy, kiséré Ő Felségét.“ Epen a Nyárai pék háza előtt állottak. — Hát bizony nem is illik az ilyen máié szájú legény a mellé a piros pozsgás szép leány mellé ! —- szólt Pista nagy hetykeséggel s ott akarta hagyni Andrist az út közepén. — De bizony nem addig van a! — szólt eii’ö Andris dühtől tajtékozva s teljes erejéből belekapaszkodott hetyke vetélytársának izmos karjába. Addig egy tapodtat se innen, a mig számot nem adsz alávaló viselkedésedről! Julis nekem mindent szóról szóra megvallott. — Hát akkor megvallotta ! . . Jól tette ! A’ mondó vagyok most is, hogy az ilyen vé­konyka czéinaszál sehogyan sem való ahhoz a ragyogó szép lányhoz, a kinek az arcza majd kicsattan az élettől .... S nem is lesz addig, a inig ki nem ütlek a nyereg­ből .. . viszonzá Kelemen Pista csaknem ke­délyes hangon. De Julis nekem már a menyasz­Bzonyom ! — Azzal én nem türődöm. No, hát akkor döntsük el ebben az álltunkban: enyém legyen-e a Julis, vagy a tied ! válaszolá határozottan a czingár le­gény, mialatt eleresztette Kelemen Pista karját. Az utcza sötét volt és csöndes. A na°y neaztelenséget csak a kószáló ebek fel-felhang­zó csaholása szakitá meg olykor, a mi még félelmetesebbé tette ezt az éjféli találkozást Te, Andris, jó szóval mondom, ha nem állsz félre az utániból — szólt' ekkor Pista halk suttogó hangon — biz Isten, úgy elbánok veled, hogy szakajtóba szedik össze reggelre a csontjaidat! — Nem addig van ám a pajtás! Mert ón bírókra veled nem megyek! Tudom úgy is, hogy legyőznél. . . Hanem nézd itt ezeket a husángokat; — szólt a pék háza elő t ölbe hányt farakásra mutatva, — fogjunk ezek kö­zül egyet-egyet marokra, s verekedjünk meg, a mint illik, tisztességesen azért a leányért. A kire neked annyira rávásott a fogad.... Valamelyikünk majd csak vesztes lesz... — Ha te nem bánod, én se! szólt erre foghegyről a hetyke legény. Es ekkorra már mindakét legén}7 neki- gyürkőzve egy-egy jókora husángot tartott a kezében. Andris adta meg a jelt az összecsapásra. — Egy — kettő — három ! A ké/t haragos irtóztató dűhvel rontott egymásnak. A husángok összecsapkodása olyan ijesztően hangzottéi az éjféli néma csöndben. . Erősen tartotta magát mindakét viaskodó Egymás csapásait derekasan kerülték ki jó darabig . . . Kelemen Pista jókedvűen, szinte játszva forgatta meg fegyverét a levegőben. Hanem egyszerre csak zuh ! — egy nagy zuhanás, s az egyik legény nyögve és hörögve terült el a földön. A másik némán állt meg fölötte. — Lám. lám. hát kellett ez neked? — szólt az elterült alak mellett lehorgasztott fővel s tompa hangon a győztes. — No, ha életben marasztal az úristen kegyelme, tanuld I meg. hogy nem lehet, velem olyan könnyen I elbánni, a mint gondoltad! — s ezzel elhajtva j rögtönzött fegyverét, sietve távozott a félelme­tes helyről. * A faluban ez éjféli esemény óta sok min­den megváltozott, sok minden jóra fordult. j Vasárnaponként rend, és békesség van minden- j felé. Verekedés, dulakodás soha nem esik a legények között, mert nincs, a ki az izgága- j ságra okot adjon. Az ünnepi mulatságokat sem zavarja meg többé senki, semmi, mert Kele­men Pista feléje sem néz többé a korcsmának, nem keresi a legények társaságár,, hanem ott­hon ül. otthon gubbaszt magába szálltán s ápolgatja megsérült lábát És ha a múltakra gondol, egyedül csak azt röstelli. hogy ő, a falu egykori büszke­sége, a kitől annyira rettegtek annak idejében, épen abban a czingár kis Rapes Andrisban ta­lált emberére, a ki azóta már boldog házas­társa a, falu legszebb leányának. (Vége)

Next

/
Oldalképek
Tartalom