Buda és vidéke, 1897 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1897-10-03 / 40. szám

Budapest, 1897 (3.) BUDA és VIDÉKE Oktober 3. rendezésük azonban csökkenti a hatásukat S noha maga az izzó és lobogó lángok özöne magában véve is mámoritó, az alkalmi díszí­tés törvényeit szemelőtt tartván, e téren is művésziesebb hatást idézhetnénk elő ugyan­azokkal az anyagi eszközökkel. Tudom, hogy a kivilágításnál azt tartották szem előtt, hogy a királyi várpalota erkélyéről érvényesüljön legszebben ; mégis pusztán a háztetők körvo­nalainak lángokkal való kiemelése nem sok ízlésre vall, mert hisz épen a háztető a leg­formátlanabb a modern épületeken. A villamos lámpákból összerótt monogrammok is vajmi csekély szellemességre vallanak, művésziet- lenek s oly benyomást keltenek, mint valami czégtábla. Bizonyára szebb lett volna a Gellért­hegyi ezitadellát kellő távolságban elhelyezett villamos vagy acethylen lámpákkal beszegni, ehhez nem kellett volna több láng, mint az ásításra gerjesztően sivár monogramm-kolosz- szushoz. Ugvancsak apró lángok özönével a Duna partját, a tükrén czirkáló hajókat, a hidakat, mint a vámház tétit, a parti házakat kevésbbé sűrűn telehinteui, mikor is úgy tűnt föl volna a várhegy alatt, elterülő házteuger, mintha az ég csillagos kárpitja borult volna reá. ennél aztán szebb kivilágítást, azt hiszem, képzelni sem lehetett volna. Lesz még alkalmunk fejedelmi vendége­ket fogadni s igy talán még sem hiába való, ha objektiv megfigyeléseimről beszámolok. Természetesen az volna a legjobb, illetékes köreink gondoskodnának arról, hogy h az al­kalmi diszitések kis kátéját megírják.“ Zárólövészet az 1897. évi szeptember hó 26-án tartott z árlövészet eredménye : I. versenytblán. 1 dij Belházy Jenő, 2 dij PártosGyula. 3 dij Zintl János, 4 dij Jellenek Antal, 5 dij Wirth Károly. 6 dij Habicht Károly. 7 dij Vándory József, 8 dij Mautner Károly, 9. dij Freyber- ger Pál II. mester (rendes ez éltáblán. Mély lövésekre: 1 dij Pártos Gyula, 2. dij Jellenek Antal, 3. dij Zintl János, 4. dij Lakos Lajos, 5 dij Benkő Ferencz, 6. dij Bel­házy Jenő. 7 dij Wirth Károly. 8. dij Ván­dory József, 9. dij Gravacs Tivadar, 10. dij Mautner Károly. Találó lövésekre: 1 dij Mautner Károly, 2 dij Wirth Károly. 3. dij Pártos Gyula 4. Zintl János, 5 dij Vándory József, 6. dij Jel lenek Antal, 7 Belházy Jenő, 8. dij Benkő Szegény állat, hogy elszabadult, futott a merre a két szeme vitte ; az utczán nehány fajrokonja még a pocsolyába jól meghemper- gette. ilyen helyzetben az utczán közeledett gazdája felé, a ki a midőn azt megpillantotta, látva, hogy tiszta vér és sár a szőre, megvolt győződve, hogy dühödt, fegyveréhez kapott és leteritette szegény megfizethetetlen hű kutyáját. Hazajövet megtudta a valót,... de Lő- rinczke is megszűnt iskolai tag lenni. Bar ő azon csak örült — mint mondani szokta : ugyan mit tanultam vohia még a tanító­tól, mikor maga sem tud semmit. Olvasni, szá­molni tudok,' ha kell verselni is, a hunezut- ságba senki fia meg nem szégyenit; ezután legalább dolgozni tanulok. Ez idő alatt özvegy anyja férjhez ment a falu bakterjához Csengeri Miskához. Sehogy nem egyezett a mostohával. Fogta magát, be­állott egy gazdáho ostorosnak. Itt szorgalmas volt. jószághoz, gyerekhez, mindenhez igen al­kalmas volt, sőt egész éjen át is elfont a fe­hér cselédekkel, csakhogy danolhasson és ma­gát kedveztesse. (Vége következik.) Ferencz. 9. dij Habiéin Karol)', 10. dij Frey- berger Pál III mester (mezei) czéltáblán. Mély lövésekre: 1. dij Belházy Jenő 2. dij Wirth Károly, 3. díj Zintl János, 4. dij Pártos Gyula 5. dij Benkő Ferencz, 0. dij Vándory József, 7. dij Makovszky Ferencz, 8. dij Freyberger Pál, 9. dij Habicht Károly, 10. dij Jellenek Antal Találó lövésekre : 1. dij Jellenek Antal, 2. dij Wirth Károly, 3 dij Zintl János, 4 dij Belházy Jenő 5. dij Párta« Gyula, 6. dij Makovszky Ferencz. 7, dij Benhő Ferencz. 8. dij Habicht Károly, 9. dij Rausch Ferencz, 10. dij Vándory József. IV. vadász ez éltáblán. 1. dij Sigmund Sándor, 2. dij Jellenek Antal, 3. dij Belházy Jenő, 4. dij Makovszky Ferencz. 5. 'dij Pártos Gyula, 6. dij Habicht Károly. V pisztoly versenytáblán. 1 dij Makovszky Ferencz, 2 dij Ván­dory József, 3 dij Wirth Károly, 4. dij Járitz András, 5. dij Dr Axaméthy Lajos, 6. dij Molnár Béla, 7. dij Pintér Ferencz, 8. dij Bel­házy Jenő, 9. dij Lederer János. T Y. p iszto lymes tertá blán. Mély lövésekre: 1. dij Molnár Béla. 2. dij Makovszky Ferencz, 3 dij Belházy Jenő 4. dij Jeilenek Antal. 5. dij Vándory József, 6. dij Dr. Axaméthy Lajos, 7. dij Pintér Fe­rencz, 8. dij Járitz András, 9. dij Wir h Károly, 10. dij Lederer János. Találó lövésekre: 1. dij Dr. Axaméthy Lajos 2 dij Molnár Béla, 3. dij Vándory Jó­zsef. 4. dij Belházy Jenő. 5. dij Wirth Károly, 6. dij Járitz András, 7. dij Jeilenek Antal 8. dij Makovszky Ferencz. 9. dij Rosconi Károly, 10. dij Pintér Ferencz. VII. Hölgy (Flaubert) lövészet. 1. dij Pártos Gyulané. 2. dij Bún Jó- zsefné, 3. dij Vándory Józsefné, 4. dij Béndel Gusztávné, 5. dij Brevszler Amália, összesen: 5603 lövés történt. Rabok élelmezése. 34069/1897. A budapesti és a pestvidéki kir. ügyészség felügyelete alatt álló kir. tör­vényszéki központi és a pestvidéki kir tör­vényszék területéhez tartozó pestvidéki, gö­döllői, monori, uagykátai szent-endrei, ócsai, ráczkevei és váczi kir. járásbirósági fogházak­ban letartóztatottak rendes élelmezésének, va­lamint a betegek részére orvosi rende­letre kiszolgáltatandó étadagok és egyéb élelmi szereknek a jövő 1898. évre, esetleg 1898. évi január hó 1-től 1900. évi deczember hó 31-ig terjedő 3 évre leendő élelmezésének biztosítása iránt, a budapesti kir. ügyészség hivatali helyiségében (V., Markó utczai tör­vénykezési palota I. emelet. 21. ajtó) zárt ajánlati versenynyel egybekötött árlejtés fog tartatni és pedig : 1. a budapesti és pestvidéki kir. törvény­széki és a pestvidéki kir. törvényszék terüle­téhez tartozó Összes kir. járásbirósági foghá­zakban letartóztatottak részére együttesen, vagyis úgy mint eddig. 2. Csupán csak a budapesti és pestvidéki kir. törvényszéki központi fogházakban letar­tóztatottak részére Vállalkozó tartozik azon letartóztatottak részére, a kiknek a fennálló szabályok értel­mében a sajátokból való élelmezés megenged­tetett, a megállapítandó étlapban foglalt étke­ket a piaczi árjegyzék alapján meghatározandó árakért s a külön megállapítandó módozatok mellett kiszolgáltatni. Erről vállalkozók azzal értesittetnek, hogy az 50 kros bélyeggel s az alábbi ‘kellé­kekkel ellátott zárt Írásbeli ajánlatok f. évi szeptember hó 25-én d. e 9 óráig a budapesti kir. ügyészségnél nyújtandók be. Később érkező ajánlatok, valamint az ár­lejtés befejezte után tett utóajánlatok figye­lembe nem vétetnek. Az írásbeli ajánlatokban számokkal és betűkkel kiírva, külöu-külön ajánlat tehető: 1. a rendes étadagra 56 dekagramm ke­nyérrel együtt, 2 a böjti étadagra (112 dekagramm kenyér), 3. a betegek részére kiszolgáltatandó ét­adagok és élelmi szerekre, mely utóbbi aján­latnál a száravevőleg megállapított betegét- rendben kitüntetett árakhoz viszonyított szá- zalékleendés mennyisége tüntetendő ki. A bánatpénz 5000 fiában állapittatik meg, mely készpénzben, vagy óvadékképes érték­papírokban melléklendő. Az ajánlatokhoz csatolandó vállalkozó erkölcsi és vagyoni bizonyítványa, továbbá az ajánlat a vállalkozó vezeték- és keresztnevé­vel, lakhelyével és annak határozott kiemelé­sével, hogy az árlejtési feltételeket ismeri és azoknak magát aláveti látandó el. Az egészséges és a betegek részére kü- lön-külöu megállapított étlapok és az árlejtési feltételek a budapesti kir. ügyészségnél (V. kerület, Markó utcza, törvénykezési palota I. emelet, 19. ajtó) naponta délelőtt 10—>12 óra közt megtekinthetők. Budapesten. 1897 évi szeptember hó 7-én. Dr. Fittler Bálint, királyi főügyész-helyettes Buda vidéke és a magyarság. Bocsássanak meg azok, a kik a ezimet olvasva, Buda elragadó szépségű vidékéről vél­nek olvashatni, de én e czikkem Buda környé­kén lakó reszelőképü sváboknak szentelem, a kik közel nyolezszáz év előtt telepedtek le ná­lunk. közel nyolezszáz év óta eszik a magyar kenyeret; de azért nem tartották érdemesnek a szép magyar nyelvet megtanulni, hanem a mi gazdasszonyáink, bármily nehezükre esik is, még is ahogy úgy törik a német nyelvet a piaczainkat elözönlő sváb asszonyok kedviért, — de azért utón útfélen hirdetik rólunk, hogy ilyen meg olyan németfalók vagyunk. Pedig mily könnyű volna ezeket a mi derék svábjainkat az édes magyar szóra meg­tanítani, jobban mondva rákényszeríteni; csak egyetlen egyszer határoznák el magukat haza­fias érzelmű gazdasszonyáink, hogy csak olyan­tól vásárolnának, ki megszívleli a magyar szót. had tuduá meg a nyolezszáz év óta itt lakó sváb, hogy magyar földön, magyar emberek közt él, akik elvárják tőle azt, hogyha a ma­gyar pénz és kenyér jó nekik, tanuljanak is meg magyarul. Magyarok, magyar hölgyek csak olyan­tól vásároljunk, ki legalább nem haragszik, ha vele magyarul beszélünk, mint némely köz­ségek lakói, a kik tudnak, de nem akarnak beszélni magyarul. Az építőmesterek és pallérok is lehetné­nek olyan hazafiak, hogy budai építkezéseknél magyarul beszéljenek és olyannak több előnyt adjanak, ki akar magyarul beszélni, ha tud. Az építéseknél csak német és tót kiabá­lásokat hallunk, még a magyar vidéki paraszt is elnémetesedik és előkelőséget lat abban, ha a német nyelvet töri. A napokban például egy egészen magyar ember kiabálta utcza hosszat a Stroh kaufot, de mikor már alkura került, magyarra változ­tatta a beszédet, mert a Strohkaufnál többet németül nem tudott, de hát azt hitte, hogy jobb kelete van Budán a portékának, ha né­metül kiáltja a portékáját Hogy a felső vidéken a tótokat mennyi­vel jobban hozzá szoktatják a magyar nyelv­hez, mutatja, hogy a bádogedényt áruló fiuk szívesen törik a magyar nyelvet és belátják, hogy nem okvetlen szükség, hogy Budán az ember németül beszéljen. Bizony nagy munka vár a magyar iskola egyesületre és ha életjelt nem ad a nemzeti szövetség iparkodása elhódítja előle a magya- rositás érdemét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom