Buda és vidéke, 1897 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1897-01-24 / 4. szám
Budapest, 1897 (4.) BUDA és VIDÉKÉ Január 24. . ■ t': \ , I , ' Tengeri kikötő. Nagy és hatalmas terv foglalkoztatja a közlekedés vezetésével megbízott államférfiakat és az irányiadé köröket. . Gróf Széchenyi István eszméje és terve, a vaskapu megnyitása már valóság s nem beteges álomkép Budapestnek összeköttetése a tengerrel. A Duna hajózása ezáltal nagyobb arányú lesz s a miért sokan úgy esengenek a világvárosok sorába lépés közelebb lesz. Hogy mennyi nagyobb és kisebb helybeli dolgot kellene elintézni, mig a világvároshoz való képesítésünk első alapvizsgáját letennénk azt rövidesen elbeszélni nem lehet. Én azt szeretném, hogy Budapest lenne magyar város szellemében és nyelvében és csak azután világváros. Az én álmaim nem a világvárost, de a rendezett, tiszta, jó közlekedésit fővárost óhajtják. Mire is való púpos termetnek a fényes ruha ? A nagy jelszavak gyilkolják a fővárosok és városok, fejlődését. A külföldre való kacsingat ás akkor derék ha azt tanuljuk, a mit onnan tanulni kell. De ha csak kaczérkodásból, úrhatnámságból kacsingatunk, rossz helyre kerül a bársony nyereg. A főváros közgazdasági és pénzügyi viszonyai nem fényesek. Kölcsönök és kölcsön- forgatások tengetik gazdálkodását. Igaz, hogy a beruházások egyszer j . kamatot hoznak, d« a fejlődés és fejlesztés aránytalan. Nincs szilárd budapesti jellege az intézkedéseknek, még mindég ingadoznak a főváros helyzete és rendeltetése megállapításában. A múlt hibáit újabb hibákkal orvosolják. Egyik betegséget áthajtanak a másik betegségbe. Nem mindenben egészséges a városrendezés politikája. Erős elhatározás, vasmarok, a magánérdekek üldözése nyithat utat a természet törvényei teljesülésének és a földrajzi fekvés szerencsésebb felhasználásának. Sok idő pazarlódik a bureaukratiára és kevés jut a helyzet tanulmányozására. A kerületi választmányok és elöljáróságok hatáskörének szélesítése, a személyzet szaporítása, a törvényhatóság tagjainak lelkiismeretes működése segíthet csak a polgármesteren és a tanácson. Kevesebb beszéd és több tett. Mikor magunkat egészen jól ismerjük, hibáinkat tudjuk akkor következhetík be a javulás. A hivatalt, tisztséget nem csak be kell tölteni, hanem jó azt átérezni. A polgármester és tanács jóakaratában teljesen megbizunk csak a befolyások ne uralkodjanak. A jog és igazság győzze le az egyéni önérdeket és akkor boldogulunk. A tengeri kikötő csak dunai kikötő lesz, de emeli a fővárost különösen, ha annak valódi helyét eltalálják. A ki lát az mindjárt meglátja, hogy a budai Dunapart erre alkalmasabb a pestinél. Nagy hiba lenne és a czélt eltemetnék vele, ha a kikötő nem a budai részen lenne. Nem csak Budának volna igy jobb, de a hajózás ügyének is é3 a természet törvényei is igy kívánják. A sárga folyó. (Levél a szerkesztőhöz.) Eddig azt hittem, hogy a sárga tenger chinai fenhatóság alatt áll. A túlságosan enyhe január és nehány havazási kísérlet azonban arról győzött meg, hogy ez az ázsiai tenger íölött tulajdonképen az 1. kér. elöljáróság parancsnokol. Ha ez az érdemes hatóság ezen szokatlan körülményről még esetleg nem tudna semmit, akkor az alábbi sorokból hatalmi körének nem remélt kiterjesztéséről tudomást szerezhet, Ugyanis van az I. kerületnek egy uj útja: a Krisztina-körut. Szép és változatos, elegáns épületek sorakoznak azon egymás mellé. A gyalogjáró asztalt; az ut közepe macadam. Dehogy az ! Ez a sárga folyó, a Hoang-ho. A földrajzban járatos emberek azt állítják, hogy a Krisztina-körut a déli vasút pályaháza felé vezet, egyesül a Városmajor-, Bors- és még nehány utczával, melyek közül az Alkotás-utcza és Kékgolyó-utcza nem épen a legutolsók. Miután igy a folyam vidékét megismertük ' : • . í: > !» volna, üljünk csolnakra - (gőzösök csak éjjel járnak arra) s tegyünk pgy kis felfedező utazást. A Willingereházhoz átvezető kövezett átjárás bodros hullámokban kavarog a macadam sárga leve. Szerencse, ha válami gyorsan haitó kocsi nem kerül elénk; mert ez esetben a szétfecskendező sár gallérunknál fogva csurog le hátunk közepén. Jobbra-balra egy-egy megfeneklett jármű,, lassú társzekerek, csilingelő lóvasut élénkítik a tájékot. Elérvén az aszfaltot, most már nyugodtabbün mehetünk addig, míg ez egyszerre a Bors-utczán túl el nem fogy. Innét kezdve a Városmajor-utczáig anyaszüz meztelen hazai földön járunk. Itt torkollik be egy a Városmajor fasorához vezető ut és az ördögárok. Az utóbbinak beboltozásához egy gátló vezet, melyben bennrekedt czipők és csizmák is láthatók voltak. Ezen a kritikus helyen túl oly utegyenetlenségek következnek, melyek leírására nem merek vállalkozni. (Kupán csak azt akarom megjegyezni, hogy az itt álló házak előtt kövezett gyalogjáró nincs, a maláta gyáron pedig az ereszcsatorna is hiányzik. Vájjon nem lehetne-e ezeken a szégyenletes állapotokon segíteni ? Valaki felelős mégis csak lesz, hát nem lehet az illető urat erre az Istentől is elhagyatott tájékra küldeni ? Nem akarom magamat feltüzelni, csupán egy körülményre akarom T. szerkesztő urat figyelmeztetni. Az Attila-utcza sarkán áll az elemi népiskola. nem tudom hány száz apró növendék jár belé; a Várfok-utcza sarkán áll az I, kér. főgymnázium 300-nál több tanulóval. Utóbbiak tornázni és rajzolni a Bors-utczai épületbe járnak át. A gyermekek ködökig sárosán, átázott czipökkel jönnek az iskolába, mert nagy részük ezeken az áldott vidékeken kénytelen járni. Ugyan mondja meg nekem T. Szerkesztő úr! kell-e annak megítéléséhez orvosi tudomány, ha vájjon ezen állapotok a kerület zsenge ifjúságának egészségét előmozditják-e ? Hol takarítanak az I. kér. utczasöprői azt nem tudom ; de azt merem állítani, hogy én két hét leforgása alatt ezen a tájékon, a merre minden reggel 8 előtt járok, (mert hát én is iskolába járok még.) még egyetlenegyet sem láttam. Lehetséges, hogy mások e tekintetben szerencsésebbek. Azt a becsületes embert pedig, aki egyik sárbarekedt kalucsnimat megtalálta, kérem, szíveskedjék illő honorarium tejében tulajdonomat a T. szerkesztőség utján kezeimhez juttatni. Mélyen T. Szerkesztő urat pedig kérem, szíveskedjék soraimat most, a fagyok beállta előtt és április havában, az olvadás kezdetén becses lapjában közölni. Dp, Bozóky Endre. Közöltük ezt a kis útleírást. Czikkiró igazat mond, csak azt tesszük hozzá, hogy az elüljáróság nagyon is jól ismeri ezt az állapotot. Ismeri, de az eszközök hiányában teljes gyógyszert nem adhat. Ide a főváros polgár- mesterének, tanácsurainak kellene kirándulni, hogy a nyomorúságon változtassanak. Az elöljáróság jelent, sürget, de pénzt és segítséget elegendőt nem kap. Az utczasöprök is folytonosan munkában vannak, de kevés van. Kanalazzák a sarat itt és amott és szállitgatják, de tizszerannyian sem bírnának vele, Burkolatot kérünk. Szerkesztő. Telek darabolás. A budai szőllők pusztulása után, remek szép vidékünk viila-épitkezésekre lett hivatott. A szollővész elkeserítette a szőllő-tulajdono- sokat és csak nagy nehezen indult az újra ültetés. Nem tudjuk mennyi telket ültettek be újra szőllovel, de azt látjuk, hogy az egész vidéken szaporodnak a szőllők és nagyobb a szüreti eredmény, jobban és többen veszik a szollovesszőket s a szőllőveszőkből sokan pénzelnek. A székes főváros tanácsa gondolom 800 Q-ölnél kisebb területre telket darabolni (parczellázni) nem enged. Ennek a megszorításnak az az oka, hogy a szőllőültetésre alkalmas területeket ne vonhassak el rendeltetésükből. Helyes, de csakis a szőllőterületekre alkalmas területekre álljon a törvény. Hogy micsoda területek alkalmasak a szőllőültetésre és művelésre azt borvidékünk évszázadokon át megmutatta. Meg fogja magát boszulni, ha az évszázados szokást nem tiszteljük, mert a talaj adja meg a termés értékét. Jó talajban nem csenevészesedik el a jó faj. Mint a dohánytermelésnél úgy a szőllő- termelésnél is meg kellene vizsgálni a talajt s a mi arra nem való ott azt betiltani. A villa-épitésre alkalmas télieket azon- ba i kisebb területre lehetne darabolni s meghatározni mi a villa-telekre alkalmas nem szőllőmüvelésre való terület ? Itt 2 - 300 ölre lehetne leszállítani a fel- darabolást. Ez az eljárás és a szabályrendeletnek ilyen megváltoztatása a település kedvét fokozná és a telekszerzést a vagyontalanabbakra nézve megkönnyítené. Úgy tudjuk, hogy a közmunkatanács egy teleknek kisebb feldarabolását nem hagyta helybe és a midőn erről az érdekelteket tudósította, jelezte azt, hogy a fő és székvárosnak telek feldaraboló szabályrendeletét nem volna felesleges megváltoztatni. A székes fővárosnak ez a szabályrendelete csakugyan megváltoztatandó, mert sérti a közönséget és tulajdonosokat egyaránt és megnehezíti a családi településeket. A székes fővárosnak az az érdeke, hogy Budapest fejlődjék, emelkedjék és a lakosság lakási és megélhetési viszonyai olcsóbbak legyenek, mert az elszegényedés még jobban terjed, mint eddig terjedett. Ezt pedig meg kell gátolni tűzzel, vassal. Egy szabályrendelet megváltoztatása nem nehéz és kívánatos is. Szellem-uralom. (Közbiztonság a Gellérthegy tövénél.) A havazás és esőzés újabb és végnélküli korszaka alatt ismételten beállott a budaiaknak az a réme, hogy az uj hídon illetőleg az arra vezető utón közlekedjenek. Hiszen nem ismeretlen fogalom a sárba való lubiczkoiás Budán, de hogy olyan „mellék garnirung“-gal is legyen fűszerezve, mint a hogy az az én háziasszonyommal történt a minap, arra már csakugyan az írj h’d közlekedő útja alkalmas. Úgy esett, hogy a háziasszonyom a múltkor Pesten volt. (Már csak úgy mondom Budapest székes-fővárosnak balparti részét, mint a hogy mi budaiak a jobbpartit Budának nevezzük.) Valami hölgy-társaságban volt-e, elég az hozzá, hogy férfi gavallérja nem akadt, a hölgyek elkísérték egész a hid kezdetéig, de tovább menni nem volt kedvök, mert akkor nekik is kísérő kellett volna — visszafelé. Esteli 9 óra volt. Nem is olyan nagy idő ha meggondoljuk, hogy Párisban akkor 12 óra van s az élet Budapesten is úgy 1—2 óra tájt záródik éjfél után. De nagy idő, ha az ember az uj hidra gondol! S pláne a Krisztinavárosba menni egy magányos nőnek gyalog! A hídon csak átjött valahogy nagy ügy- gyel-bajjal, az ott ácsorgó és beszélgető rendőrt is kikerülte valahogy, aki a jegyszedővel és sokszor mással is egész akadályt képez a hid kijáratánál; de a Gellértnek zeg-zugos, szakadékos részén, a barlangok és sziklák komor tömkelegében váratlan meglepetés érte. A sár-szellem épp ott nyújtózkodott az ut közepén, midőn a háziasszony kicsi, takaros, de azért érzékeny érintkezést produkálható czipellőjével rálép a szörnyeteg tyúkszemére. Nosza, neki se kellett több, fölugrik és elkapja a háziasszony piczike topánkáját. (Magasszáru czipő volt ám, ne tessék gondolni, hogy^ fél- czipő.) A háziasszony megrémül és elkezd kiabálni. Zajára a barlanglakok, a fekete és még feketébb hegyi szellemek kiröppennek s kétségbeesett tusát vívnak a zsákmány fölött. Ezt az időt használta a háziasszony arra, hogy meneküljön. Azonban minden hiába lett volna, ha egy véletlen segítségére nem jön. A Gel- 1 ért-hegy tövénél egy jól (tehát félreismerhet- lenül) öltözött csavargó megtámadta és űzőbe vetté. Ettől természetesen még jobban megijedt és ez volt a szerencséje. — Nagyobb lépésekkel és megkettőztetett rémülettel rohanta
