Buda és vidéke, 1897 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1897-03-07 / 10. szám

Budapest. 1897. (6) _________ ­— D öntvény vasúti ügyben. A bécsi cs. kir. kereskedelmi bagatellbiróság egy előfordult eset al­kalmából 70776/95. szánni döntésében kimondotta, hogy visszatérítési és a fuvarozási ügyletből eredő egyébb igények iránti felszólamlásokat a vasút nem tartozik a felszólamló fél ál'al önkényüleg kitűzött határidő alatt elintézni, mert e tekintetben esak az üzletsza­bályzat 73. §-ának (3.) tétele szolgál irányadóul. B szerint a vasút a felszólamlásokat a lehető leggyor­sabban tartozik ugyan megvizsgálni és a határozatról a felszólanilót értesíteni, azonban a rendes ügymenet körétől eltérő különös gyors elintézés rendszerint nem követelhető. Ha a fél ezen elintézést be nem várva a vasutat perrel támadja meg, úgy részére perköltsé­gek meg nem Ítélhetők. — Rendőri állapotok. A Gellérthegyen egy uj rendőr őrszobát állítottak fel. Ez az in­tézkedés nagyon helyes. A budai rendőrség kevés. Csakhogy egyet említsünk a Városma­jor, Krisztina-körut, Retek-utcza a Rózsadomb és tovább nagyon megkívánná, hogy itt is állítsanak fel rendőr őrszobát. Ez a vidék igen nagy és nehezen látható el a többi rendőr­őrszobákból. Magának a Városmajornak er­kölcs és közbiztonság rendőri felügyelete is nagy munka. A Városmajor nyilvános regé­nyei miatt nem lehet ott a gyermekekkel tar­tózkodni. — Gazdasági hirek a vármegyéből. — A mező gazdaságról és a mezőrendőrségről szóló törvényt a vármegyei mezőgazdasági előadó a községek elöljáróinak Bián és Szent-Endrén magyarázta. — A gazdasági egyesület mezőgaz­dasági előadást rendez márczius 25-én Pomázon és Szent-Endrén, május 30-án Bián. — Apa állatoJc kiosztása megkezdődött. Kiosztottak Cso- bánkának 1, Pomáznak 2 simenthali bikát. Buda- i kész és Tóthfalu rendelt l — l simenthali bikát, Csobánka 2 kant. — Az egyszerű gyorsírás tankönyve czitn­mel uj gyorsírást szerkesztett Tarczal Viktor szépirástanár. ¥j rendszerének legfőbb előnye, hogy a vastagitást teljesen mellőzi, a hogy 10 —12 óra alatt magánúton is elsajátítható. A könyv ára 30 kr. Kapható a legtöbb könyv­kereskedésben. — Színes vetített képek Budán. Vágó Bertalan, (czime: keleti pályaudvar) a ki a mi­nisztérium felhívására többjhelyen tartott már elő­adásokat a sziues vetített képekről, és előadását j nagyméretű és igazán szép fénykép felvétele- | ivei magyarázza, hajlandó volna Budán a jövő hét elején valami tágas helyiségben előadást tartani a budaiaknak. A tudomány terjedése érdekében ezt a szándékot meg kell ragadni. Felhívjuk rá a körök, kaszinók és egyesületek figyelmét, hogy igyekezzenek megnyerni a ki­tűnő tudóst a korszakot alkotó találmány be­mutatására. Kisfaludy színház. A Kisfaludy szín­ház két bemutatójáról kell beszámolnunk. Az első Géczy népszínműve „ A leszámolás," mely­nek igazi magyar zenéjét szintén kívánja a darab. Nyelvezete, színpadi hatása oly meg­lepő, oly sikerült, hogy az a közönségre foly­ton vonzerőt fog gyakorolni. A darab meséje különben nem uj. Két egymást gyűlölő csa­ládfő ellenszenvét megtöri a két gyermek Mariska és Andris szerelme. — Szerzője ez esetben azonban oly jól oldotta meg feladatát, hogy úgy ő, mint a közönség is, meglehettek elégedve. — A siker nagy része — mint min­den darabnál — a szereplőké, és Ó Buda, sőt az egész budai oldal méltán mondhatja: „Nem kell már Pestre mennünk, van kitűnő állandó színházunk, a Kisfaludy színház!“ Az összes szereplők játéka igazolja e mondásunkat, és ezek után legelső sorban Ó-Budának kell párt­fogásába venni e színházat. A közreműködők közül H. Lévay Bertát kell említenünk legelői ki csillagja az intézetnek, és a darab egész menetén egy remek kis Esztike volt. Utáuna Mariska — Salamon Katalin — szerezte a babér szalagjait, melyeket csokorrá fonni Hat­vani Ede és Szentes János segítettek, Igen jók voltak még : Erdélyi Margit, Szilassy, Kiss' és Ivanyi. — A második uj darab Lindau ope­rettje „A menyországban“ volt. Sajnos, hogy mindjárt itt egy szomorú körülményt kell konstatálnunk. A Kisfaludy színházban hiányzilc O-Buda közönségo. Mire véljük ezt? Az a sok BUDA és VIDÉKE Márczius 7. gazdag, előkelő család, mely gond nélkül év­tizedeken át él és szerepet játszik e kerület­ben, nem találna elég szórakozást, elég mu­latságot a Kisfaludy színházban ? Avagy mi tévedünk és többre becsüljük a színház műér­tékét? Nem, mi nem tévedünk ; ezt igazolja az a sok pesti látogató, ki napról napra eljön, nem törődve a hosszú úttal, a késői hazame­néssel, és jól mulat. Pedig a pesti publikum eléggé kényes. Itt Ó-Buda a hibás, s ha ez tény, úgy való az is, hogy e kerület még ma is német, ez pedig elég szomorú. — Mit kell legelső sorban pártfogolni egy magyar ajkú, művelt és vagyonos kerületnek, ha színházát nem, hol napról napra szórakozva, jól és kel­lemesen eltölt egy pár órát? Csakis a színhá­zat, s ha az megfelel és teljesiti feladatát, akkor a legközelebb élő és lakó közönség fel­adata első sorban oda hatni, hogy az létez­hessen és sikerrel tovább működhessen. ,E kis közbeszurást befejezem e szavakkal: „Ébredj Ó-Buda, s mutasd meg. hogy létezel!“ — A darabról szólva konstatáljuk, hogy úgy meséje mint zenéje igen szép. Előbbin a közönség folyton kaczagott, utóbbinál kifejezte tetszését azzal, hogy több számot megismételtetett, ri darabban is a főszereplő H. Lévay Berta v- lt, ki egy remek kis primadonna, s oly kedvesen, oly megnyerőleg adta Kalpagi Rózsi kát, hogy a közönség már egyes megjelenéseinél is tap­solni szeretett volna. Meg is ismételtették du­ettjét Rédey Istvánnal, kinek szép tenor hangja bármely színpad díszére válna Igen jól mula­tott a közönség Fehérváry Ottón (Kapotsfy), Hatvani Edén (Korogi), és Szentes Jánoson (Jancsi), kölönösen az utóbbi mókáin folyton kaczagott. Jók voltak és a darab sikeréhez járultak minden tekintetben : Cserváry Irma (szo­baleány), Bartó Aranka, Szende Rózsi, Széchy Sándor és Kőszeghy Károly. Fel tehát Ó-Buda, ébredj! Nem minden kerület mondhatja magá­ról: Nekünk is van oly jó színházunk mint a Kisfaludy színház. Lhmn. — Olvasóinkhoz. Zarándy A. Gás­pár, (Z. A. G.), a kit lapunk közönsége is ismer, kiadta Való és Mese czim alatt el­beszéléseit. A ki a jeles tollú iró tárczáit az „Egyetértő 8“-bői, „M a g y a r o r- s z á g“-ból, „Élet “-bői, „Nép Zászlój á“- ból, „Nemzeti U j 8 ág“-ból, „H azánk“- ból és „A 1 k o t m á n y“-ból ismeri, annak merőben felesleges ezt a kötetet ajánlani, a mely csak szellemi gyönyör forrása lehet az olvasónak. Zarándy ur minden egyes példány­ból, a mely a „Buda és Vidéke" révén kel el, 15°/0-ot, vagyis majdnem az egész tiszta be­vételt a „Budai Mentő-Egyesület“ javára adja. b. kötet ára 1 frt, a mely hozzánk küldendő be. Tekintettel a jótékony czéira, tisztelettel kérjük a minél számosabb megrendelést. — „Buda és Vidéke“ szerk. Budapest, L, Város- major-utcza 28. sz. — „A Magyar nemzet aranykönyve“. Pongrátz Béla hírlapírónak az az ötlete támadt, hogy megörö­kíti az ezeréves magyar nemzet most élő családait. E czélból a fent olvasható czimmel genealógiai lexikont szerkeszt, mely — személyválogatás nélkül — dijta- lamul fogja közölni minden honpolgár rövid életrajzát és leszármazási adatait. SzóZal, ez a vállalat uj „ve­I lenczei aranykönyv“, valósággal a demokrácia „Gothai ; Almanach“-ja lesz. A nagy vállalatból minden hónap- ! ban egy, két, körülbelül 1000 életrajzot tartalmazó könyv, betüsoros névmutatóval ellátott kötet jelenik meg diszes kiállításban, albumalakban. Egy ilyen ön­álló eg szét képező könyv ára 1 frt lesz. Megjegy­zendő, hogy az érdekes vállalat nincs előfizetésre ala­pítva. A vállalat igazgatója Pongrátz Béla, szerkesztője Kulcsár Béla, kiadója pedig Éble Lajos, a Károlycsa- lád jeles történetírójának testvére. A vállalat szer­kesztősége és kiadóhivatala Vili., Gyöngytyúk-utcza 9. szám alatt van. — Felülfizetések. Az I—III. kér. szállo­dások és vendéglősök által f. évi február hó 18 án tartott tánczvigalom alkalmával befolyt felűlfizetéseket a rend. bizottság elnöksége köszöneté nyilvánításával ezennel nyugtáz és pedig: Polgári serföződe 50 frt, Első magy. részv. serföződe 30 frt. Wagner Alajos ur 27 frt, Werner Adolf ur 25 frt, Haggenmacher ur 25 frt, Schleicher József ur 12 frt, Fran­cois Alajos 10 frt, báró Szedmayer ur 10 frt, Törley József ur 10 frt, Kotzor Rezső ur 10 frt, Löwenstein Nándor ur 7 frt, Zalder V. ur 5 fit, Raják N: ur 5 frt, Király serföződe 5 frt, Stadler Károly ur 3.50 kr, Glück Fri­gyes ur 3.50 kr, Noszek Ignácz ur 3 frt, Raj- kay Mihály ur 2 frt, ifj. Haszmann József ur 2 frt, Hermayer M ur 2 frt, Brukner J. ur 2 frt. Farkas István ur 2 frt, Granichstädten ur 2 frt, Valentin Antal ur 2 frt, Gatnauf F. Károly ur 2 frt, Löwy Gusztáv ur 2 frt, Schierer Károly ur 2 frt, Röszler N. ur 2 frt, Leikam Ágost ur 2 frt. Hölczel József ur 2 frt, Krahl ur 1.50 kr, Feder József ur 1.50 kr, Staudhatnmer., lg. ur 1 frt, Graf Sándor ur 1 frt, Straszhoffer János ur 1 frt, Wittmann József ur 1 frt, Dobsicska József ur 50 kr, Pescz Károly ur 59 kr, és Halásziig János ur 50 kr. Rupp Zsigmond ünnepeltetése. A „Budai polgári kör"-ben ősidőktől fogva uralkodik az a szokás, hogy a téli évad alatt, a szombati napokon, a kör tagjai fölváltva, „borgazdai estély“-t adnak Ilyenkor a bor­gazdák saját boraikkal vendégelik meg bará­taikat. Ilyen borgazdai estélyt adtak együtte­sen február 27-én Haussmann Sándor vállalkozó, Schiller György mészáros és Ott Alajos háztulajdonos, a kerület e kiváló polgárai. Az estélyen körülbelül 90-nen jelentek meg, kik között láttuk: Darányi Ignácz dr.-t, m. kir. földművelésügyi minisztert, a II. kerület képviselőjét, H a b e r h a u e r János alpolgármestert, továbbá Rózsavölgyi, Kulim ann Lajos és Vaszilievits, székes fővárosi tanácsosokat és a kerület legtekintélyesebb embereit. A pecsenyénél Lúd wigh János, a közigazgatási bíróság másodelnöke, mint a kör alelnöke, beszédében kijelenté, hogy a kör elnöke, Rupp Zsigmond, más helyen lévén elfoglalva, csak későbben jelenhetik meg s azért neki jut a szerencse, felköszönteni a borgazdákat. A lendületesen előadott beszéd után Kozma Gyula ékes szavakkal vázolta Darányi Ignáczuak érdemeit, ki viszont a kör másodelnökére emelte poharát. — Majd G ö ő z József dr., a székes fővárosi tanács jelenlévő tagjaira ürité poharát, gyöngéd czél- zást tevén azon körülményre, hogy a budai részek érdekei nem részesülnek a kellő figye­lemben. Mire Haberhauer alpolgármes­ter csattanós és konkrét példákkal rámutatott arra, hogy a budai részek elhanyagolásának részben maguk a budaiak első sorban a bu­dai fővárosi bizottsági tagok az okai. így a budai tervezett r e d o u t e érdekében történt egyik kisajátítási ügyet is a pénzügyi bizott­ság legutolsó ülésén neki magának kellett megvédenie, mert e bi­zottság budai tagjai közül egy sem volt jelen Az estély hátralevő része a Rupp Zsigmondot ováczióban részesítő lelkesült han­gulattá változott át. Azzá tette dr. B u d a y Józsefnek, a budapesti tudomáuy-egyetem ma­gán-tanárának és az „Országos Magyar Is­kolaegyesület“ központi jegyzőjének toasztja, mit jövő számunkban hozunk. Lelkes, viharos éljenzés követte a szép beszédet. A szónokot tömegesen üdvözölték, a tagok bensőséggel jelentvén ki, hogy a szó­nok híven, igazán tolmácsolta érzelmeiket. És midőn később Rupp Zsigmond ur megjelent a lakomán, az éljenzés vehemens erővel tört ki újra. — Rupp Zs. értesülve az előbb le­folytakról, csakhamar szót kért és fneghatot- tan biztosította a kört, hogy annak felvirágoz­tatására ezentúl is minden tőle telhetőt meg­tesz. — Rupp Zsigmond, kiről tudva volt, bogy nemsokára hosszabb üdülésre Nizzába utazik, még többször volt a lelkes üunepelte- tés tárgya az estély folyamában, mely a leg- vigabb hangulatban reggelig tartott. *

Next

/
Oldalképek
Tartalom