Buda és vidéke, 1897 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1897-12-26 / 52. szám
Budapest. 1897. VI. évfolyam 52. sz. (Karácsony hava.) Vasárnap, deczember 26. BUDA ÉS VIDÉKE ÉRDEKEINEK ÉS A MAGYARÖSODASNAK KÖZLÖNYE. Szerkeszti: KIADÓ-HIVATAL, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek : Városmajor-utoza 28. Előfizetési árak: Egész évre 12 korona, fól évre G korona, évnegyedre 3 korona. SZERKESZTŐSÉG: Városmajor-utcza 28. Kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni« Karácsony. Irta : Navarra József. A családi tűzhely költészetének örömünnepén feledve van az élet annyi sivár gondja, csalódása; feledve a külvilág minden ellentéte, a bántó erőszak, a sújtó rosszakarat és a kérlelhetlen mellőzés; feledve a létért | való küzdés terhes fáradalmai, melyekben odakint a nagyvilágban mindnyájunk kivétel nélkül részesülünk, sőt feledve vannak a tán még vérző sebek is. Oly jól esik, ezeket a kelletlen mindennapiságokat odakint hagyva, azok elől elzárkózva, a házi tűzhely biztos zavartalanságában, a családi kör őszinte bizalmasságában, annak melegét, ennek pedig sze- retetét kettős gyógyerejü balzsamként élvezni, mely az élet küzdelmeiben már-már elcsüggedt halandónak üdülést, újabb erőt és életkedvet nyújt. A megváltó jövetele teszi azt, annak a megváltónak az érkezése, a ki rozoga istállóban született és a keresztfán halt meg azért, mert szeretetre ta- nitá az emberiséget. Születését, jövetelét ünnepli a világ és tanításának hódol ott, azon az egyetlen helyen, hol igazi szeretet honol: a házi tüz- helynél, a családi körben. A sors káröröme és zsarnok bo- szuja, dölyf, irigység, animális hajlama| ink fájó kínjai, perpatvar, a hivatal és hivatás terhe és az a sok bántódás, raelylyel méltatlanok a türelmes érdemet illetik, s«4val minden, de minden szünetelni látszik és az örök fényességnek egy máskor láthatlan sugara világit bennünk, előhírnöke annak az ismeretlen és csak a halál utáni létnek, annak a soh’sem látott országnak, honnan még senki vissza nem tért. Ez a fénysugár része az örök boldogságnak, mely a karácsonyfa apró kis gyertyácskái körül összesereglett mieink orczáiról felénk ragyog. A ki ezt a boldogságot ismeri, annak az örök boldogságról is vau fogalma; a ki pedig a családias egyetértés boldogságát ismeri, annak a menyeiek örök összhangjáról is lehet fogaim a. Miként az apró kis gyertyácskák szerte széjjel terjedő fénye a körül- állókat egyaránt világítja be anélkül, hogy sajátságából csak valamit is veszítene : akként nyilvánul e napon az emberi szeretetnek is végtelenül mély forrása. Mindenkit beragyog és mindenkit részesít. Felkeresi a szegényeket, nyomorékokat, betegeket és elhagyottakat; hadd legyen nekik is részök az áldásban, ha már az örömből mi sem jutott számukra; hadd érezzék legalább karácsonykor azt a teljes összhangzatot, mely a csak per- ezekre megnyílt meny országnak múló tanúbizonyságot tesz az emberek s zere- tetéről. E napon az egész emberiség egy szívvel, egy lélekkel ismétli az angyalok karának dicséuekét : Hozsanna! Hozsanna!! Az, a ki teremtett és ki a h ala- dást kötelességünkké, a dolgok felismerését pedig végzetünkké tette, arról is volt kegyes gondoskodni, hogy az emberi életnek is legyen legalább egyetlenegy oly titkos és titokzatos bűbája, melyben mindnyájunk hiszünk és melynek következtében magunkat feiítartás nélkül átengedjük az ihletszerü csodák hatalmának. Ünnepeltetni fog a karácsony szent éjszakája mindaddig és még akkor is, hogyha az általános műveltség százszorta nagyobb, százszorta elterjedtebb lesz is; mert addig, a mig gyermekek lesznek e világon és addig, mig a gyermekek elméjével a természettudományok örök igazságait megértetni nem sikerül, mindaddig angyalok járnak karácsony szent estéjén e földön, a betlehemi istálló felett fényes csillag ragyog és a napkeleti királyok — hódolatuk jeléül — aranyat, tömjént és mirhát raknak az újszülött lábaihoz ! BUDA és VIDÉKE TÁRCZÁJA.“ A régi budai társaskörök. Irta: Büday József-dr. A férfi négyes társaság másik része, jobbára a német és cseh ajkú hivatalnokok, elein e különböző helyeken tartották zenees- télyeiket, végre a vitéz-uteza és fő-uteza sarkán, a mostani Szemlér féle kávéházzal szemben, a vitéz utczának a nyúl kaszárnyával át- ellenében levő oldalán, a gróf Győri-féle sarokházban. találtak állandó otthonra. A „Muri“ társaságba csupa budai fiatal emberek verődtek össze ; idegeneket be nem fogadtak, csak budai polgárokat. Alapszabályaik nem voltak ; elnökük sem volt. hanem a társaság pénzügyi viszonyainak kezelésére egy bizottságot küldöttek ki A társaságot a rendőrség tűrte. Paulovics László Buda főváros akkori polgármestere ugyanis nagyban pártolta a budai fiatalembereknek ezen társaságba való összejövetelét Prottmann akkori hírhedt rendőrkapitány előtt, ki Paulovics in- formatiójára hallgatva, végre is belátta, hogy az ő szempontjából is sokkal okosabb, ha a fiatalok ilyen ártatlan zenei-és színi estélyekre jönnek össze, mintha az akkor napirenden levő tüntetésekben vennének részt, vagy pedig a kávéházakban tartózkodnának. Paulo- vicsnak sikerült Pálffy János gróf kormányzó hallgatag elismerését is kivívnia, a ki szintén nem bántotta ezen összejöveteleket, pedig néha nem kellemes és a németet nem szere- tetreraéltóan apostropháló dalok is megüthették volna füleit, miket e jórészt németajkú polgárok énekelgettek, kik közül sokan egy kukkot sem tudtak magyarul. A reáliskola fölépítése után a férfiuégyes tagjainak egy része tehát „Muri“ név alatt tovább is megmaradt, és az iskola utczai, Heinrich Ödön féle a kék csillaghoz czimzett háznak a Douáti-utczára néző részében két szobás nagy teremből álló lakást vett ki, illetőleg bérelt ki e társaságnak egyik tagja, t. i Kerntler Ferencz és a többi tagok, quasi mint vendégek a házigazdánál, minden vasárnap színi előadásokat tartottak. Hatásuk Buda polgári elemére nagy és állandó vala : vonzóerejük folyton terjedt, nőttön-nőtt Előadásaik, estélyeik igen látogatottak, élénkek voltak. Minden tag évenkint 18 frtot, vagyis havonkint 1 frt 50 krt fizetett Az első előadást az 1860. év decz. 23-án rendezték A társaság 12 évig tartotta fenn magát és ezen idő alatt a tagok a szó szoros értelmében mint egy családnak tagjai érezték magukat és ekként viselkedtek Buda társadalmában is. Az utolsó előadást az 1872 évi május 5-én tartották meg. Ezen 12 év alatt összesen 284 előadást rendeztek és pedig eleinte minden vasárnap ; később a nyári hónapok alatt szüneteltek. Az előadások idényét rendesen szeptemberben vagy októberben nyitották meg és májusban fejezték be. A farsang ideje alatt vasárnapokon a padlóhoz erősített széke Két a termekből kihordták és tánczestélyeket rendeztek. Budának akkori polgári családai vágyva- vágytak ezen estélyek után; ezeket tömegesen fölkeresték az ott uralkodott kedélyes jó hangulatért. E társaságnak szintén Tittl István volt az éltető lelke. 0 volt a főrendező, a szerep kiosztó. az összes ügyek vezetője; ő volt a díszítményeknek festője is Az ének és a szini- előadásokat Schmidt Ferencz rendezte. A „Muri“ jobbára német darabokkal lépett föl. A német költészet nem egy classikus darabját meglepő hivatással, nem kicsiuyelhető praecisióval adták elő. Annyi tény, hogy a magyar szellemet nem dajkálta és terjesztette, hanem jobbára a német költészet szellemének emlőiből táplálkozott, de, különösen eleinte, magyar szavaiaá I i* ti 8 mnnwap anvaeíilf*^ ielfizava.
