Buda és vidéke, 1897 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1897-12-12 / 50. szám
VI. évfolyam 50. sz. Budapest. 1897. (Karácsony hava.) Vasárnap, deczember 12. Hetenként megjelenő lap a közigazgatás, közgazdaság és társadalom köréből. BUDA ÉS VIDÉKE ÉRDEKEINEK ÉS A MAGYAROSODÁSNAK KÖZLÖNYE. Szerkeszti: KIADÓ-HIVATAL, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek : Uárocmajor-utcza 28. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 12 korona, fél évre <; korona, évnegyedre 3 korona. • SZERKESZTŐSÉG: Városmajor-utcza 28. Kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. Széchenyi István gróf és a társaskörök. Outlay József dr-tól. II. Midőn azonban virradni, pirkadni kezdett; midőn a nemzet jövőjébe vetett remény körvonalai mindinkább kibontakozni kezdettek a jelen ködös homályából : a régóta elnyomott társulási ösztön újra. érvényesülni akart és különböző alakokban ki-kitört, mint Persia gyantás téréin a földalatti láng. Eleinte félve, óvatosan, aggodalmas körültekintéssel keresték a társulási hajlam meg- nyilatkozhatásának formáit, nehogy a ránk nehezkedő önkény féltékeny, sanda gyanúját magukra zúdítsák. Oly időben, midőn a költők éneke is „örömtől idegen“ vala, midőn a nemzet lantosai is m-'g mindig elburkoltan és allegorikus képekben szólhattak csak a nemzethez, beszélvén a „Madár fiaihoz“ a „Gólyához“, melynek ,,két hazár, adott végzete, — nekünk egy volt, az is elveszett“ : — még a jobb időkre derengő e napokbau is, kénytelen volt a magyar oly társulási alakot kitalálni, mely számíthatott a hanyatló önkény- uralom türelmére, de a mely alkalmas eszköz volt arra, hogy bár elrejtetten, de mégis megérthetően kifejezze a honfinak a honfi előtt érzelmeit. Eleinte a dal volt az éltető elem és lön i azon eszköz, mely köré a honfiak cso- j portosultak. Megzendültek tehát újra a régi j sirónóták és a honfikebel mint a költő | énekli: v . . a fájdalomban, mely elfojtva sirt, Önfájdalmát leié. 8 hozzá az írt. . . . Sebet, tör a dal. de balzsamteli Ujjával ismét, megengeszteli És valóban e korra illett legjobban az, mit a költő a dalról mond: .. .a dal, mint betegnek a balzsam, Úgy kell a magyarnak. Sírni kell minékünk tengerbánatuukban Zokogó nótákon ; Vigadni a. frissen, hogy könnyünk esője Néha meg megálljon“.... így keletkeztek eleinte a sírva vigadó daloskörök, melyek a zene akkordjait használták fel a honfibánat érzelmeinek tolmácsolására; igy támadtak a tisztán mulattató, szórakoztató jelleggel biró és a drámai költészetet cultiváló műkedvelői társaskörök. Igaz ugyan, hogy mindezen, job- i bára a városokban keletkezett körök nem mindenütt lehelték azon szellemet és nélkülözték azon magyar zamatot, melyet. Széchenyi a társaskörök éltető elemének kijelölt,— de oly időben, midőn a magyar érzés legkisebb hullámzását is elnyomni törekedett a hatalom és a nemzeti aspiratiókkal ellentétes intézmények ápolására buzdított; oly helyeken, mint minők jobbára nem magyar ajkú városaink valának, a hol a polgárság nevelése századok óta összeforrott a német nyelvvel s a hol még nem tört utat azon gondolat, hogy a műveltségnek magyar vonást kell kölcsönözni és hogy a magyar nyelv és a magyar műveltség ápolásával kell erősebben hozzáfűzni magunkat a nemzet testéhez ; ezen időben és e helyeken, a hol a magyar nyelv tudásában még nem látták a hazafiság tanujelét és a hol megelégedtek azzal, hogy szívben, ?érzületben, de nem egyszersmind magyar ajakkal is, magyaroknak vallották magukat: ily helyeken csodálkozni nem lehetett azon-, hogy a keletkezett körök nem a Széchenyi szellemét hordták magukon és hogy uSi törzsgyökeres polgárok conservatismu- sukhoz makacsul és görcsösen ragaszkodva nem tudtak megválni a fiaialkori nevelésükben elsajátítottaktói. De az is tény, hogy éppen ezen* nem a magyar szellemtől és műveltségtől áthatott körök lettek később, mint epy varázsütésre, az alkotmányos élet helyreállta után, a magyar társadalmi műveltség otthonai, ápoló fészkei és lettek tagjai a magyar aspiratiók lelkes harczósai, bizonyságot tevén ismételve a magyar föld azon csodálatos átalakító erejéről, mely szerint, ki ennek kenyerét eszi, vizét iszsza és a magyar műveltség BUDA és VIDÉKÉ TÁRCZÁJA.“ w_ _ ___ ________ Az iskolai fürdőkről.f) Köztudomású tény. hogy iskoláztatni és gyermekeit tisztán tartani minden szülőnek kötelessége Köztudomású tény az is, hogy legtöbb esetben az iskolába járó gyermekek az isko Iából viszik haza a szülői házhoz a ragályt, mely gyakran végzetessé válhatik. Annak, hogy az iskolák és legfőképpen a népiskolák a járványok fészkei, legfőbb oka az. hogy a tisztaságra nem ügyelnek eléggé úgy a szülők otthon, mint a tanítók az iskolában. Ha a korral haladni akarunk, hogy a kórt megelőzzük, szükséges minden módon arra törekedni, hogy a szegényebb néposztályokban a tisztaság iránti szeréletet fokozzuk és ezt csakis a népiskolai nevelési ügyünk okszerű berendezésével lehet keresztül vinni. A mit a gyermek az iskolában megtanult, az vérévé válik és ha egy generaczióba a *) Ajánljuk a budai tanfórfiaknak. Most entól kell ezt a jó indítványt megfontolni. tisztaság iránti szeretetet, — ha erőszakkal is — beleneveijük, megtettünk mindent, hogy a másik generaczio már magától tisztább legyen, megtettük különösen azt, hogy a népiskolák és kisdedóvodák nem lesznek a járványos betegségek fészkei Megtettük azt, hogy legkényesebb igényű szülő is gyermekét minden aggodalom nélkül fogja a kisdedóvodába küldeni, mint az Svédország- és Németországban szokásos, hol a királyi család is gyermekeit mind nyilvános iskolákban neveli. Hogy mit tesz az. ha a királyi család jgyenneke és egy szóval nz előkelő emberek gyermeke a nép gyermekével együtt t nu 1, nem szükséges bővebben fejtegetnem. Gondolkoznunk kell erről és meg kell szereznünk az utakat és módokat arra, hogy ez — ha nem is ma — de egy pár évtized alatt keresztül vihető legyen. Ha valaki a népiskolákat figyelemmel látogatja, el kell, hogy borzadjon nálunk, ha észre veszi, hog}T a legtöbb népiskolába járó gyermeknél mily keveset fordítanak a tisztaság fenntartására a szülők és hogy milyen enyhe ellenőrzést gyakorolnak az erre hivatott tanítók. Ezt nem szabad már tovább elnézni, mert ha nem együtt neveljük gyermekeinket, hanem társadalmi rendszerint külön külön, úgy sohasem fognak azok együtt érezni, hanem meg lesz minden társadalmi osztályúnak a külön társa, külön érdekbaratja, megmarad a széttagoltság a világ végéig, úgy, a hogy az hazánkban ez ma is van. Az első lépés erre a népiskolai fürdők felállítása. Tétessék kötelességévé a népiskola és kisded óvodák fenntartóinak, hogy iskolai fürdőket létesítsenek. Támogassa ebben őket a kormány, a varosok, faluk és egyéb közhatóságok úgy, hogy ez ne legyen csak egy kidobott eszme, hanem lehetőleg minden népiskolában és kisdedóvodában megvalósíttassák. Egy czélszerüen berendezett zuhany is elegendő volna. A dolgot tovább úgy képzelem, hogy az iskolai fürdőkben a nyilvános közös fürdés rendes tantárgy legyen és a tanító a nélkül, hogy előre jelezné, naponként épen úgy szólítana ki a fürdésre egy nehány tanulót, mint más tantárgyakból és az előtte történt raeg- fürdés után úgy alsó ruhájuk tisztaságát, mint „Nyeltében él a Nemzet.“ A magyar egyesület jelszava.
