Buda és vidéke, 1897 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1897-11-14 / 46. szám
November 14. tatása alkalmából és kívánjuk: virágoz- | zék az ő leendő bölcs vezetése alatt a székes főváros jólléte minden tekintetben, gyarapodjék nemcsak vagyonban és szépségeiben, hanem erősödjék meg igaz, hazafias érzületben s váljék igazi magyar fővárossá, melynek minden egyes polgára magyar név birtokában magyarul közölje másokkal gondolatait s lelke érzelmeit, — magyarul, magyar szellemben végezze és vezesse üzletét s hivatalát, hazafias magyar szellemben nevelje gyermekeit, s zengzetes szép magyar szóval imádja istenét, a ki őt ez áldott föld lakójának teremtette. Mindenek fölött pedig kívánjuk, hogy Halmos János nemes elhatározása már a legközelebbi jövőben egy általános s az egész ország minden részére kiterjedő névmagyarositási mozgalomnak vesse meg fényes sikerre vezető szilárd és biztos alapját i K. L. Budapest. 1897. (2) ___________ __ Ki vonat a Zöldmái, Pálvögy- és Csatárka-dülők s ezek környéke közbirfcokosainak 1897. évi junius 20-diki választmányi ülésén, valamint folytatólag ugyanez év okt. hava 4 én tartott közgyűlésén felvett jegyzőkönyvből. Jelen voltak: Holtzspach Nándor elnök, Markusovszky Béla titkár, Nagy Ferencz jegyző, Gállfy Lajos társelnök, Pataky Antal és Breitfeld Alajos aielnökök, továbbá Novák József, Kovács János, Szigethy István, Petik Pál, Orr Gábor, Klikk Ferencz, Preiss Rezső, Vörösházi József, Mihalek János, Leb- hardt Károly, Túrják György, Luif János, Wavrek Gusztáv, Nemesánszky Károly, Melczner Ferencz, Sancz Pál, Lázár János, Kürthy András, Saáry Pál, dr. Pauker Bertalan, Péczely Henrik, dr. Halász Aladár és Müller Ferencz stb. telektulajdonos urak. 8.) Gálffy Lajos, ügyvivő társelnök BUDA és VIDÉKÉ | ur indítványozza, hogy a „Buda és Vidéke“ czimü lapnak szerkesztője E r- d é 1 y i Gyula úr, ki a székes főváros Duna jobbparti részének kulturális fejlődése és közgazdasági felvirágoztatása érdekében már is oly sokat tett s a budai részek javára nem kis eredmény- nyel folyton buzgólkodik : hogy ez az érdemekben gazdag férfiú, az érdekeltség tiszteletbeli elnökévé választassék meg. A közbirtokosság elébb választmányi ülésben, majd a választmány ajánlata folytán közgyülésileg foglalkozván az inditványnyal, azt mindkét alkalommal egyhangúlag magáévá teszi, s ha- tározatilag kimondja, hogy Erdélyi Gyula urat, a „Buda és Vidéke“ szerkesztőjét, a Zöldmái, Pálvögy- és Csatárkai érdekeltség tiszteletbeli elnökévé, eddigi lelkes működésének spontan megnyilatkozó elismerésekép megválasztja. Miről Erdélyi Gyula, tiszteletbeli elnök úr a jelen jegyzőkönyvi kivonaton értesittetik. Kmft. ifj. Holtzspach Nándor elnök, Markusovszky Béla titkár, Gálfíy Lajos társelnök, Nagy Ferencz jegyző, Pataki Antal és Breit- feld Alajos aielnökök. Emlékeim a szabadságharczából. Irta : Dr. Halai a Péter. Jellasich is. — mert a távozó Windisch- grätz helyett ő volt ideiglenesen fővezér — April 23-án nagy garral kiállította dandárait a Rákoson, mintha támadni akarná Aulichot, de csak tüntetett a támadási felvonulással. .. Egy ideig állott, mintha farkasszemet nézne a magyarokkal. .. Aztán a városba húzódott vissza, s a Dunán való éjjeli átvonulás iránt intézkedett. Senki sem tudott erről. . .Jellasich még az este a színházban is páholyában megjelent. Az éj sötétségének leple alatt átmentek csapatai a hajó-hidon, melyet aztán felgyújtottak ... Vida pedig reggelre, lapjában azt irta, hogy a császári hadak tönkre tették a lázadókat a Rákoson, s ezek hányát homlok menekülnek a Tisza felé. . .Ilyen voltekJcor a fövez ériéinek ámi- tási rendszere. Ehhez sorakozott Hentzi két levele is. . . IV. Az ostrom harmadik napjára Május 6-ára virradtunk. Hentzi egész éjjel s még reggel is Pestet bombáztatta. A magyar vezérlet pedig belátta, hogy rendszeres ostrom nélkül, csupán megrohanás- sal a vár be nem vehető. A Krisztinaváros és Ráczvái'os határán elnyúló magaslaton, a fehérvári kapu irányában, a Naphegyen faltörő üteget szerveztek. A faltbrő nehez ágyukat Komáromból kérték, de Guyon parancsnok, csak Kossuth határozott utasítására adta át Gör- geiuek. Mig ezen üteg létesül, addig a kisebb lövegek működnek a hegyekről A mi ütegünk O-Budán csendben vesztegel, gyakorlatokat tartunk ágyúinkkal, iskolában tanulunk,... majd a várbelieknek minden irányban szétröppenő lovegeit figyeljük meg. Görgei főhadiszállását a Svábhegyre a Heidrich-féle nyaralóba tette át, melynek erkélyéről szép kilátás nyílik a var egész krisztinavárosi oldalára. A várból több gránát tűzet gyújtott a Ráczvárosbau. Éjjelenként mindenik hadtestből négy század, a mi hadosztályunkból két század czirkál kora reggelig, hogy a várőrséget folytonos riadásbau es viadalban tartsák. A várbeli őrség a polgárokra is lő, ha az utczán mutatkoznak. Május 8 ári este arai lövegeink tűzet gyújtottak a vár több pontján; viszonzásul Hentzi reggeli négy órától majdnem hatig erősen lövette, bombázta Pestet. A Redut, hol a képviselőház tartotta üléseit, sokat szenvedett, s a belváros több épülete lánggal égett, jijjelenként hol itt, hol amott felgyujtat a vár tövében egy-egy házat, hogy meglássa merre sompolyognak, őt egész éjjel zaklató honvédeink. . . Több csatában volt már részem ; nyári, őszi és téli időben ; de a csaták sajátszerü alakját, a várostromot, most tapasztaltam először. Éjjel-nappal folytonos ágyudörgés, tűz, füst, villámlás az ütegekből a hegyeken ... a bombák és gránátok repülése nagy ivekben a levegőben nappal egész tejuton, éjjel forgó csillagok gyanánt . . .épület beomlás ; az emberek lepuskázása, agyonbombázása, utczákou, pia- czokon, a házakban. . .városrészek felgyujtasa, lángtenger. . .Ilyen volt Budavár ostroma s vele szemben Pest lángokban... Ha gyakorlatainkat elvégeztük, vagy az iskolából hazatértünk ; gazdáinkkal, kik csaladjukhoz tartozóknak tekintettek bennünket; a bombázásról, Hentziről. Buda és Pest felgyujtójáröl folyt a beszéd.. Hol gyújtott megint? . , . Mennyi ház égett le ? . . . Hol és hány embe rt lőttek le a várból?.. Ezek voltak a folytonos kérdések ... A lapokat is mindenki kapkodta, mindig érdekes tartalmúak voltak . . Az ütegtől csak ritkán s felsőbb engedelemmel háttá és hallgattak mindketten, csupán egy-két tücsök czirpegett mellettök. Egészen este lett. — Vili — szólt a beteg leány cousinjé- hez — ugy-e terhetekre élek már én ?. . . Vili tovább nézte a felkelő réz-vörös holdat. — Nézd csak — folytatta a beteg leány — igy esténkint mindig úgy érzem, mintha utoljára láttam volna lehunyni a napot ; hogy az esti szél a halál lehellete; érzem itt van mellettem, elvisz; pedig mily jó volna holnap is élni!. .. Vili megszokta már unoka nővérének érzelmes töprenkedéseit, de azért meg nem állhatja, hogy meg ne simogassa sápadt ar- czát, be ne takarja erősebben és vigasztaló szavaival el ne űzze a beteg rémlátásait; aztán beszél neki a holnapról; hova mentiek, hogy mulatnak ott és a sápadt arczu leány felpillant a lugas nyílásain át bekandíkáló, csillagokra: — istenem, csak meggyógyulnék!... Ilyen forma volt eddig szegény Malvinnak egész élete. Anyját korán elveszté ; atyja, a többszörös százezres Kuthy csak esténkint jött haza a kastélyba tanyáiról, hová kötelességből vagy passzióból lovagolt. Vili a cousin volt mindig a beteges leány oldala mellett, mulatatta és ha elszunnyadt legyezte. Kuthy egy este vendéget hozott magával a városból, Vedres bárót, ki valahol addig dicsérte a Kuthy-istálló paripáit, mig a földesur erőnek erejével kereste az alkalmat vele megismerkedni es ez könnyen sikerült is. A báró ez estén különösen jól nézett ki. Haja és bajuszsza valami festéktől a régi szint visszanyerte és különben is halvány arczának a créme-pouder érdekességet kölcsönzött. Egész lényén meglátszott a báró, a snajdij katona. Malvin nagy kék szemei folyton rajta függtek; arcza kipirosodott és reggelig elhallgatta volna a páratlanul kedves modorú bárót; mig Vili félrehuzódva czigarettázott és hallgatott Vedres főhadnagy naponta kilovagolt a Kuthy-majorba tarokkozni; majd Malvint szórakoztatta pompás humorával, vagy lábaihoz ülve olvasott fel neki kötet számra és mindez a szegény leánynak olyan jól esett, hogy észre sem vette, ha Vili eltűnt oldala mellől. A városban már azt beszélték, hogy Vedres báró elveszi a beteges, de gazdag Kuthy-leányt. Ottó mosolyogva fogadta a még korai gratulácziókat; nem utasította vissza, pedig a kéz-kérési czeremoniába bravour-lovas létére sem mert bele ugratni, félt, hogy nyaka törik. Az ő hadi terve más volt. Meghódítói a leányt, lelkét összeforrasztani az övével és a többi már ő rajta áll ; ha akarja nőül vés zi ha nem — otthagyja. És ez az összeforrasztás nem is ment volna nehezen ; mert a lány vonzódott a báróhoz éső pedig, ha egy kicsit ivott, úgy érezte, hog3^ megtudna halni azért a nefelejts-s zemü, sápadt arczu teremtésért... III. Vili reszketve közeledett a lugasho z, meglapult mint az egerésző macska és ha 11- gatódzott, mint a lesben álló vizsla. A lugas asztalán egy szál gyertya pislogott, azt is elfujta a szél; csak a holdvilág sütött be. A báró hangja törte meg a csendet; lágyan, remegve, majdnem fuldokolva szólt valami uj, eddig nem ismert érzésről; éskü- dözött szenvedélyesen, a leány előtt térdelve, kezeit csókolva és a beteg leány sápadt arcza odahanyatlott az aranysujtásos attilára ; már meg is csókolják egymást.. . — Gazember! — sziszeg fel Vili és jobbja mint villám vágja arczul a főhadnagyot, aztán karjai közt az elalélt leánynyal elrohan. A báró arczára szorítja fehér selyemzsebkendőjét és szemei előtt a százezer nullái tüzesen karikáznak...
