Buda és vidéke, 1897 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1897-10-10 / 41. szám
/ Budapest. 1897. _______ VI. évfolyam 41. sz. (Mindszent hava.) Vasárnap, október 10. He tenként megjelenő lap a közigazgatás, közgazdaság és társadalom köréből, BUDA ÉS VIDÉKE ÉRDEKEINEK ÉS A MAGYAROSODÁSNAK KÖZLÖNYE. Szerkeszti: <3-"5TXTIL^.. KIADÓ-HIVATAL, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek : Váracmajor<utcza 28. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 12 korona, fél évre (> korona, évnegyedre i> korona. SZERKESZTOSEG: Városmajor-utcza 28. Kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. A király ajándéka. Hazafias örömmel tölti el minden magyar ember szivét a király ajándéka. Nagyjaink emléke a történeti nagy múlt emléke, a kazafiság ápolása, a lelkesedés forrása. Minél több a nagyok szobra, arczképe, annál jobban ápolják azok emlékét és női a múltban gyökeredző kegyelet. A király ajándéka már tervben is lélekemelő, hátha még megvalósul, hogy milyen örömmel tölti el a nemzetet, azt csak lantos költő zengheti el. A szobrok és képek az élő történelem, ebből fakad a hazafias költészet a drámai és elbeszélővel együtt, mely hogy most menynyire pang, azt szomorúan tapasztaljuk. Mi ennek az oka ? Az iskolában úgy a hogy tanultuk a történetet, de azért nincs történeti készültségünk, fogékonyságunk és hangulatunk, pedig itt Budán és vidékén minden kő egy-egy történeti emlék. A király elhatározása magát a társadalmat is arra késztető, hogy nagyjainak szobrokat emeljen, képeket festessen és ez által a képzőművészetnek történeti irányt adjon. Az ajándék viszonzása 1 e- h e t n e, h o g y a nemzet Vise g- rád romjaiból Nagy Lajos és Mátyás Visegrádját építtetné fel és azt a királynak ajándékozná. Ez a szép emlékű vár meg is érdemelné, hogy ne enyészszen el végképpen. Ennek a mozgalomnak az élére állhatna Pestvármegye és a többi törvényhatóságokkal egyesülve a régi alakban emelkedjék Visegrád vára. A szobrok nagy részét, mit a király ajándékozott. okvetlen Budán emelik, a mi által ismét több művész vonódik Budára és megvalósul az a terv lassanként, mit annyiszor indítványoztunk és hangoztattunk, hogy a^ király lakóhelyét, művészek, Írók és tudósok körözzék, a miből okvetlen be kell következni egy más tervünk valósításának s ez az egyetemek Budára helyezése, a mi történelmi igazságszolgáltatás és méltányossága a jelennek. A király ajándéka felébreszti a nemzetben a történeti'érzéket és egymásután örökíti meg azokat, kik megalkották a történetet. Honszerzö Árpád szobra is ott fog állni Fehéregyháza terein, mint a nemzeti zarándoklat helye és nyomában O-Buda fejlődik, emelkedik. Árpád szobrát a nemzet olyan remek alkotásban készítesse, mely párját ritkíts a amessze országokban, had lássák azt, hogy a magyar megtudja becsülni nagyjait, a kik között egyik legnagyobb a honszerző Árpád, ki hazát szerzett, a mely hazának minden hű fia áldozzon szobrára. | Buda gyöngye. i A Riginek nagyszerű a kilátása. A Szemlő- i hegynek, Csatárka dűlőnek is remek a pauo- i rámája. A Rigi másfélezer méter magas A j Csatárka hozzá képest vakamltúrás. De köny- ! nyebb a Rigi legmagasabb csúcsára, a Kulmra j feljutni, mint a Csatárka hegyre. A Szép lloná- j nál jobbra fordul az ember felfelé, halad I .járatlan utakon" és öt percznyi légvonal-utat- I megtesz busz perez alatt Az utak, labirinth, jelző tábla sehol ; a telkek kerités nélkül, mert a kultúra itt megtűr ősi állapotokat, világításnak nyoma sincs, vízvezetékről, kozkutakról szólni sem lehet es minden jel rra mutat, hogy Buda gyöngye nem tartozik a székes- főváros rayonjába Ha ez a paradicsomi vidék Kőbányán volna, volna útja, volna vize, volna világítása. Ha a VII. kerületben volna, telke hatósági rendelet következtében mind be volna kerítve Ha — — Budakeszen volna, volnának jelző táblái. így azt sem tudja a hegymászó tourista, hogy a Kecskehegyen van-e, avagy a érit egyen. És ha megtudja egyik hegyről, hogy az Guger-hegy. törheti a fejét, hogy miért van annak idegen neve. vagy ki volt az a Guger úr. Bizonyosan osztrák katona, mint a Laudon tábornokról elnevezett Terézvárosi utcza. Avagy volt becsületes, de halhatatlanságra igényt, nem tartott nyárspolgár. Fogadni mernék, hogy egy hónap alatt máskép lenne minden, ha az alom-travesztia úgy meglenne itt, mint Laboulay Ede hires munkájában (Páris Amerikában.) Nem akarok sérteni, nem mondom, hogy cseréljünk hatóságot. De ha Buda gyöngye kerületeinek hatósaga felébredne „nasy álmaiból“, a Gyöngy legszebb szilánkja csak félév alatt is túlhaladhatná a mai Guger-hegyi állapotokat. Hiszen az elül- járóságoknak nem lenne az olyan nagy baj, ha javaslataik, rendeleteik és sürgetéseik alapBUDA és VIDÉKE“ TÁRCZÁJA. V) _ __________________________________ A k ukoricza jogász. 2 Állítólag mostohája még gyerek korában több társával a falu végén sátorozó oláh czi- gányokhoz lement bámulni, s a vajda fölismerte volna és azt kérdé a vajda a feleségétől: dáde Csenge ricsku? Oly dáde, válaszolt az asszony. Társai ezt hallva, kikötöttek rajta, folyton kiabálták utánna. Ez a gúny név a családot úgy elmérgesitette, hogy ha valakitől meghallották, készek lettek volna megölni Az illető községben, abban az időben egyes kapukban egy-egy deszka volt a kapu félfára függesztve s az éjjeli bakternek azon el kellett kopogni az éjjeli 12 órát. A hol Lőrinczke szolgált éppen a kapun volt ilyen jelző készülék Égy éjszaka fon Lőrinczke a szolgálóval s nagyban dalolnak. Óra a konyhában nem lévén. kérdi a szolgáló : ugyan van-e már 12 óra? Még nem hallottam a mostohám koezogni. Nohát csendesen legyünk! — Tudod-e te Erzsu mit? j — Nó? — Ha majd a mostohám koezog, kisza- í ladjunk a kapuba. Én kiáltom : D á d e C s e n- 1 g e r i c s k u ? Te kiáltsd : 0 1 y Dáde! —- Jaj de haragszik ezért; tudod vasárnap is, hogy odahaza voltam igen megtraktált, liát csak azért is boszantom. így ment ez sok estéken át Csengerit j majd megette a méreg, hogy ki mer ő utánna I kiabálni Egyszer végzett munkája után megbújt s ! kit lát? Holdvilágos est lévén, felismerte a fiát. í Volt aztán szegény anyjának fekete leves. De azon a gazemberen is inegboszulja j magát Cselhez folyamodott. Tettette magát, i hogy mindent feledett. I r Azt mondja egyszer: — Hallod-e anyjuk I Én búzát viszek a malomba, hivd már I haza azt a szegény fiút.— Ezt tett is követte. Nagyban lakraározik Lőrinczke, de inig ! anyja érette volt. Csengeni elhelyezkedett egy fél fenekű hordó alá úgy, hogy a közepén lévő lyukou mindent látott és hallott. Egyszer csak mozogni kezd a hordó s ki lép alóla Csengeri, az ajtót becsukja. . . — Nohát kukoricza jogász, dáde Csengericsku-é ? Püf! Paf ! Tüstént a vendég helyzetére gondolt Lőrinczke. — De nem is látta többé belsejét annak a hajléknak, mig a mostohája a pap erszényébe nem került. Lőrinczke 20 éves koráig úgy szólván hasból állott, hanem utánna egy szép száll legény lett belőle. Reávarrták egy telkes gazda élhetetlen leányát, kivel egész életén boldogtalan volt. Fűt fát Ígértek vele, de semmit nem kapott, hanem az őtet legkevésbé sem aggasztotta. A leleményeségeért úgy szerették, ha az erdőre akart menni kis szánnal fáért, az utczá- ról bekiabálták a fonóházakba, ott segített fonni, dalolni kapott enni. este megrakták a szánját jó száraz fával s úgy bocsájtották haza. Ha valahol lakodalom volt hetekkel előtte felkérték hivogatónak, mert el volt ismerve, hogy a népet, illetve vendégeket zene nélkül is remekül tudta mulattatni. Sőt a hivott vendégek előre kikötötték : csak úgy megyünk el. ha Lőrinczke lesz a hívogató. Dehogy is ne, mikor, ha azt akarta, hogy okvetlen elmenjenek, oly szépen verselte: Egy üveg borra- vagy kettőre egy tál ételre.. szívesen elvárjuk. „Nyelvében él a Nemzet.“ A magyar egyesület jelszava.
