Buda és vidéke, 1897 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1897-09-05 / 36. szám

Budapest, 1897 (3.) volt zárva az utcza testtől Az ott kiszögeit kő­falnak a boltívek elhelyezése végett szükséges­sé vált lebontásakor, de a keszonok sülyesztése- kof is, a midőn e ferde irányú kőfalat egyes helyein teljesen át kellett törni, kitűnt, hogy e kőfal lenyúlik a sziklaalapig és amig fönt x 11-80 m magasságban 0 45 m , addig alul x 7 00 m. Duna 0 fölötti magasságban 1-70 m. vastag­ságú. Ezen kivűl 1 00 m.-nyíre mögötte az utcza felé eső oldalon, x 9\58 m. magasságban még egy második kőfalra is akadtunk, mely fönt 0 45 m. lent T10 m.-ig szélesbedő vastagságú s e két fal közötti üreg agyaggal van betöltve. A koráb­bi kőfal előtt pedig, annak egész hosszában, a tófelöli oldalán igen erős kőliányás húzódik el. A tóban e kőfalakon át haladó 3 vízleve­zető nyilasnak szárnyfalai nem láthatók. Ezek egyike a Zsigmond-utcza alattkereszt- ben áthatol és a tó vizét állandó küszöb magas­ságban x 8 47m.-en a Duna 0 pontja fölött tartja és a viz tükre a források bőségéhez képest legföljebb x 8-50 m -ig emelkedik, úgy hogy a tóban lehűlt fölös forrásvízzel töltik meg a Lukácsfürdő uszodáit, ezzel hűtik a gőzfürdő forró vizét, és még egy hidralikus emelőgépet látnak el vele. A másik nyílás a meder fenekén vasdugóval van elzárva. Ezzel a tó teljesen le­csapolandó és a vize egy csatornán át a Dunába levezethető. E kettő közé esik a harmadik nyílás csator­nája, a inety teljesen be van omolva és tömődve, s a rendeltetése ismeretlen. A mederpillérek elkészültekor, hogy a boltíveket reájuk lehessen rakni, a tó vizszinót az l'OO m.-rel mélyebben fekvő vállkő alsó élén alul még mintegy 70 — 80 cm.-rel le kel­lett, sülyeszteni Ez olyképpen történt, hogy a kőfalon kívül, a Dunába nyíló csatorna fölött egy függőleges aknát építtettünk a kellő ma­gasságig, azután a kőfalat e helyen fokozato­san lebontattuk, melyen át azután a tó vize a levezető csatornába zuhogott. Ez február hó 20-án történt, a mikor is a tó tükre 25 cm.-t, másnap reggelig 22 cm.-t, estig 25 cm.-t. február 22-én reggelig 55 cm.-t és estig 48 cm.-t, tehát összesen 175 cm.-t apadt. E vizszin magasság megtartásával az­után mintegy 65 cm. széles nyíláson átlag 50 cm vastag sugárban közel 2 00 m másod- perczenkénti sebességgel folyt a viz márczius 12-ig, tehát 21 napon át a Dunába, a mi kö­rülbelül egy millió köbméter viz mennyiségé­nek felel meg. E hatalmas víztömeg természe­tesen az egész környék talaj vize volt, mely a tó medre felé szívódott, a mi abból is lát­szik, hogy ugyanekkora a Lukács- és Császár­fürdő területén levő források megapadtak és a tó ellennyomásának megszűnésével, illetőleg csökkenésével e forrásvizek legnagyobb része — Persze, hiszen meggondolva a dolgot, még kapóra jött ez a felmondás. — Tisztára ; de hát miért is bánkódnánk rajta ? Feri jogász kiveri a pernyét öblös sel- meczi pipájából a szoba közepére s mialatt laktársa haját egyengeti a tükör előtt, öltözé­két iparkodik tisztára kefélni, aztán karonfog- ják egymást és fütyörészve megindulnak — más lakást keresni Hamar találnak, mert nem igen váloga­tósak ; mindegy nekik akármilyen, csak más legyen. Az alku is sommás utón végbe megy, s a következő hónapban már ott grasszálnak az uj lakásban. * * * — Te Józsi, szól egy pár nap múlva Feri jogász gondolatokba mélyedve laktársához. — Nos ? — Tizenötödikén költözködünk. — Tessék? Mit beszélsz? — Azt, hogy felmondtam az asszonynak mikor a szobát kifizettem — De hát mért, te szerencsétlen törvény­magyarázó ? — Hát megelőztem őt; csak nem várjuk íneg ismét, hogy nekünk mondjanak fel! W. J. - C. U. III. a tóba s onnan a folyó csatornán át a Dunába szakadtak. A tóba, tudvalevőleg, annak déli oldalán egy sziklahasadékból folyik be a viz, és e hasadék boltozott, falazattal van a beomlástól és bedugulástól megvédve. Nagyon valószínű­nek látszik tehát, hogy a déli hídfőnél azért találtuk a sziklaalapot oly mélyen, a Duna 0 pont magasságában, mert itt, a forrásvizek va­lami ősrégi lefolyó árka lehetett. Márczius hó 12-én az utolsó boltív is elkészült a boltnyilásokat elzáró falakkal együtt s miután gerendákkal és két szádfal közötti agyagtöltéssel a vizet visszatartottuk, a lefolyó csatorna aknáját egy kőlappal elfödtettük és bebetonoztatok. A tó tükre e pillanattól kezdve mindin­kább emelkedett oly mértékben, hogy márczius 18-án eredeti vizszin-magasságát elérte s a Lukácsfürdő, valamint a Császár-fürdő forrá­sai is visszanyerték hiánytalanul korábbi viz- bőségüket. B U D A és V 1 D É K E Budai fürdők. A miről a Buda és Vidéke annyit irt a budai fürdőkről Budáról a fürdők váro­sáról a Budapesti Hírlap egy igen szép czik- ket irt. Mi már sokszor, nagyon sokszor ir­tunk e kérdésről és örülünk, ha más is ir. A Budapesti Hírlap hozzászólását köszönjük és óhajtanánk, hogy annak a szózatnak a mit mi is hangoztattunk, az egész sajtóban vissz­hangja lenne. A szép czikkből okulás ked­véért közöljük a következőket: „Nincsen sza­vunk az ellen, hogy az emberek nyáron el­hagyják a várost és máshová menjenek üdülni. Nagy jótétemény, ha egy időre megszabadul­hatunk szokott környezetünktől és kitéphetjük magunkat mindennapi gondjainkból. De az fáj nekünk, hogy ez a szép város nyárnak idején tűrhetetlen tartózkodó hel}7, hogy7 jóformán meg sem maradhatunk benne, hogy még a ki nem tehetné is, áldozatok árán elhagyja és hogy idegen gondosan kerüli. Mert nekünk nincs idegen forgalmunk- Más városokat ilyen­kor ellepi a kéjutazók tömege, kik csak ilyen­kor utazhatnak. Kisebb német városokban is a szállók zsúfolva vannak S ezek a városok gondoskodnak is róla, hogy az idegennek le­gyen látni valója, hogy jól érezze magát. De mivel kínáljuk mi az idegent? Nagyobb por­ral, tűrhetetlen hőséggel, mert minden talpa­latnyi főidet beépítünk. De nemcsak, hogy nem találunk ki vonzó látványokat, érdekes mulat­ságokat, még elhanyagoljuk egyik legnagyobb kincsünket,, világhírre termett fürdőinket, gyö­nyörű környékünket. Képzeljük el, hogy Mün­chennek, Drezdának. Berlinnek volnának gyó­gyító hatású fürdői, keserüviz forrásai, volna ily óriási folyója, ily remek fekvése, elgondol- hatatlan, mit csináltak volna mindebből. Ne­künk vagy húsz ily elsőrangú forrásunk és fürdőnk van, mindegyik más, mindegyik speci­fikus hatású és egy-két kivétellel semmit sem csináltunk e kincsek áruba vonatása érdeké­ben. Itt a polgárság, a várcs, az állam, de az orvosi rend is sokat tehetne. A polgárság ad­jon vállalkozókat, a város és az állam gondos­kodjék a közlekedés javításáról és a környe­zet szépítéséről, az orvosok pedig ne legyenek megbabonázottjai a külföldi messze fürdőknek.“ Ezeket a tanuságos szavakat jó lenne emlé­kezetűkbe vésni azoknak, kik a fürdő ügyet vezetik. Gróf Andrássy Gyula szalonja. Gróf Andrássy Gyula szalonja magyar miniszterelnök korában a nyugateurópailag emelkedett magyar főúri fény és hazafias szí­vélyesség szalonja volt. Eltekintve a gróf Károlyi Edéék octogon- jától, nem is volt még annyira deraokrat főúri szalon a koronázás óta Budapesten. Az az, hogy nem is fejeztem ki maga­mat szabatosan. Gróf Andrássy Gyula jó hazafi, ragyogólag szellemes gavallér, nemesen érző, f modern műveltségű, világlátott four volt: de ! nem akart ö demokrata lenni még akkor sem, a midőn beeresztette, sőt a lehető legédesge- tőbb módon meghivatta az ö miniszterelnöki szalonjába nemcsak a kevésbé előkelő szárma­zású képviselőket, állami tisztviselőket, de a legigénytelenebb Írókat, journalistákat is. Nem demokrata akart ő lenni ekkor sem. Úgy látszik, verőfénytelt, diplomatizálásai, udvarolgatásai s lovagolgatásai közben beérte ő a demokráezia azon fogalmával, a mely Guizot nyelvén szólva, mindössze is csak fejszám- szerinti tömeguralmat, és „animal-immondetot lát a deinokrácziában, a nélkül, hogy csak tá­volról is sejtené, mily fenségesen nagyszerű azon eszme, — az összes emberi tőke értelmi, erkölcsi és anyagi erőinek lehető legjobb, le- l hető legközhasznubb állami és társadalmi revo- lutiója, — a mely felé századunk vezénylő elméinek értelme tör. Nem emelkedett föl gróf Andrássy Gyula a modern szellemvilág e magaslatára : de igenis jóval magasabban szárnyalt az ő eszmény telt lelke azon színvonalnál, a melyen az ariszto- kráczia fogalmának conservativ értelmezői még minálunk állanak. Gróf Andrássy Gyula sokkal otthonosabb volt Párisban, Londonban, semhogy magába ne szíttá volua a nyugateurópai highlife gon­dolkodás módját, és éppen azért az angol lordok szalonjának, és a Saint-Germain szalon­jainak mintájára alkotott ő magyar miniszter- elnöki szalont Magyar mágnásaink nagyrészt oly sza­lont tartottak és tartanak még ma is, a mely nem annyira Sutherland herczeg vagy Chevreuse herczegné társaskörére emlékeztet, mint a mecklenburgi junkerek, a cseh-osztrák főurak vagy az aragoníai „Ricos Hombres“ szalonbeli kaszt-monopoliumára. Gróf Andrássy Gyulának nem kellettek e részben sem a mecklenburgi. sem a cseh-osztrák erkölcsök ; arisztokrata akart ő lenni a szó felvilágosultabb értelmé­ben : és mégis oldotta ama föladványt a mű­velt modern magyar arisztokrata szalon problé­máját ép oly szeretetreméltólag mint szelle­mesen. Igyekezett a nemzet színe javának lehe­tőleg minden férfi kitűnőségét tündököltetni az ő csillogó termeiben a születési arisztokráczia mellett, tekintet nélkül azon váifalakra, melye­ket a magasabb műveltség és szellem emberei közé lelki-szegény idők emeltek volt; a hölgy­világot illetőleg pedig elment az ő szalon­politikájában odáig, a hol a nőnevelés modern egyöntetűségének és a józan gazdálkodási te­kinteteknek gyöngéd mérlegelése feszély nélkül állapíthatja meg a legeslegkényesebb fölfogá­snak szemében is a határvonalt. E politikát követte gróf Andrássy Gyula azóta is, hogy Bécsből visszajött, saját duna- parti palotájában. A báj, melyet az ő estélyeinek emléke születési rangkülönbség nélkül hagyott vissza összes vendégeinek fölvidult lelkében, —- a repeső vidorság, a melylyel az ő estéinek ese­ményeiről szalontapasztalt ősz mágnások és vidéki gentry-kisasszonyok, átlátszólag finom kacsóju grófnők és himportalanul száraz, parlia­ment! hivatalosak, meg irodalmi, többé-kevésbé komoly nagyságok egymásnak vagy a maguk körében a kandallónál még inesélgetni tudnak: mind ez eléggé beigazolja, hogy gróf Andrássy Gyula nem tévedett, midőn szalonja által ele­get óhajtott tenni a kor kívánalmainak. * * * Azután minő egy szalon is volt ez a gróf Andrássy Gyuláéké ! . Fénytelt palota, sublime Ízléssel. Emelkedettség a gyöngédségben és eről- tetésmentes mosoly az igaz magyar szívélyes­ségben. A társaság, a mely itt egybegyült, élvez­hette azon gyönyört, melyet a teázó, csevegő és tánczra kelt élet tükrében magyar élité nyújthat csak egy-egy gondtalanul hevélytelt órában magának. De részesült időről-időre a legmagasabb kitüntetésben is, mely magyar hölgyet, magyar Szeptember 5.

Next

/
Oldalképek
Tartalom