Buda és vidéke, 1897 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1897-08-08 / 32. szám

Budapest, 1897. (4) A tiszteletére rendezett ünnepély aug­1-jén d. e. fél 10 órakor vette kezdetét egy. házi szónoklattal s nagy misével. A vendégek, valamint a jubiláns tisztelői ezután az újlaki elemi iskola diszes tornatermébe • vonultak, üdvözlendő az ünnepeltet, a kiért Dr Gööz József indítványára deputácziót menesztettek. A jubiláló plébánost, ki az iskoláig zene szó kísérete mellett jött, el lelkesen megélje­nezték az egybegyűltek. Azután előlépett Ei­tzing er Mátyás és a hitközség nevében üdvözlő beszédet intézett az ünnepekhez, s ajándékul egy remek mívű aranykeresztet nyújtott át neki. A III. kér. fővárosi bizottsági tagok ne vében Dr. Tntay Adolf kir. tanácsos üdvözölte a jubilánst. Különösen szép volt beszédének az a része, melyben az ünnepelt demokrata­érzelmeit, valláskülönbséget nem ismerő fele baráti szeretetét emelte ki. Majd Csüléry Dávid dr. lépett elő s a III. kér. iskolaszék nevében üdvözölte a jubi­lánst. A katholikus hívek nevében Kari Nán­dor intézett néhány üdvözlő szór, az ünnepek­hez, ki meghatottam mondott köszönetét külön- külön mindegyik üdvözletre. „Ha a kötelességek elmulasztása — úgymond — bűnnek tekintendő úgy azok tel­jesítése még nem érdem.“ A mit ő ottani 7 évi ténykedésével elért, azt, legfőképen hívei — és a kerületi polgárság áldozatkészségének köszönheti. Kéri őket. hogy őt hivatásában továbbra is támogassák azon az úton. a me­lyen eddig haladt,.“ A lélekemelő szép ünnepély Dr. Gööz József záróbeszédével éri véget. * A másik jubileum szerényebb körben, szerényebb körülmények között folyt le. Ennek ünnepekje Gondos Miksa volt. a Ganz-féle vasöntő részvénytársaság első leve- lezője, kit alapos műveltségén kívül egy­szerű. de finom és lekötelező modora jellemez, 8 a ki mint szakiró is előnyösen ismeretes. Az ünnepély maga julius 31 én a Ganz- gyárban folyt le, a hol Mechwart András igaz­gató meleghangú beszédben méltatta a jubiláló tisztviselő érdemeit, melyeket a gyár üzemé­nek emelése és fellendítése terén szerzett. Az a 25 esztendő, melyet a társaság szolgálatá­ban mint első levelező eltöltött, teljes elismerés­re méltó s összeesik a gyár föllendülésével. Az igazgatóság, valamint, a jubiláns tiszt­viselő társai tiszteletük jeléül gazdag ajándé­kokkal lepték meg az ünnepeltet, ki megha­tó ttan köszönte meg a személyét, ért jóleső óvácziókat. Ugyanaz nap este a Pálffy-téri Kubanek- féle vendéglőben ünnepi bankettet, rendeztek, melyen számos szép felköszöntőben éltették a jubilánst. Ad multos annos ! Ismerőseink. — Árnyak és fények Dömötör Gedeon. A hívek szeretetteljes vezetése a leg­szebb hivatások közé tartozik, s boldog az az ember, kinek ez a hivatás jutott élete fel­adatául. Az emberek rangra, természetre, élet­módra, gondolkozásra s egyéb tulajdonságaikra nézve rendesen különböznek, szétválnak egymástól az életben. Az Isten háza az, a mely a különböző elemeket az ő magasztos csarnokában egyesíti, a hol szétomlanak az elválasztó falak, a hol egyenlő minden és mindenki. Boldog, ki ilyen közös nagy otthon­nak vezetését tartja kezében. Dömötör Gedeon, a vízivárosi plébánia derék adminisztrátora szintén ama boldogok közé tartozik, kiknek hívek vezetése jutott életük hivatásául, ó e kiváló s nagy fontos­B U D A és VIDÉKÉ ságu tisztségét kipróbált s edzett erővel, a rnegkivántató szeretettel s erélylyel. nagy tu­dással és tapintatossággal már régóta a leg­hívebben tölti be. Mint hivatalnokot pedáns rendszeretet s pontosság jellemzi; ez a rend és pontosság megnyilvánul a vezetése alatt álló plébánia minden ügyeiben, valamint a kath. hitoktatás kiszolgáltatásában és az egy­házi szertartások végzésében. Mint ember régismert és nagy tisztelet­ben álló tagja a budaitársas életnek, mely­ben előkelő állásánál s egyéb jótulajdonainál fogva kiváló pozicziót biztosított magának. A II. kerület érdekeiért valamint régebben, úgy most is igazán lelkesedik, s nem mulhatik számba menő mozgalom a kerületben a nélkül, hogy abban Dömötör Gedeon ténylegesen részt ne venne. Haypá! ßenö. Hogy a budai reformátusok a Fazekas- téren oly remek szép templomot kaptak, annak bizonyára nem ok nélkül örvendenek. E fölött, való örömük egészen érthető, mert jogos. ^Az a fiatal karcsú épület stilszerü alakjával, sugár szép tornyával s az ezt körülvevő üde parkjával határozott díszére válik a II. kerü­letnek, mely nem épen szerencsés fekvésénél fogva a legnehezebben bir kibontakozni ósdias mineműségéből. Hogy aztán e szép templom ügyeinek, va­lamint a hívek lelki javainak a vezetése Hay­pá,1 Benőre bizatott, annak a budai reformá­tusok — azt hiszem — kétszeresen örvendenek. És úgy vagyok meggyőződve, hogy e fölötti örvendezésük sem ok nélkül való. Mert, Hay- pál Benő úgyis mint ember, úgyis mint tiszt­viselő a leghívebben, a legjobban tölti be ren­deltetését. Mint ember, mint polgártárs köz- becsülésnek, közszeretetnek örvend mindenfelé, mert a társas érintkezésben lekötelező finom modorával ragaszkodást és vonzalmat kelt maga iránt mindenütt. Mint lelkész e téren csaknem páratlan ; nagy iskolázottság nyilvá­nul hivatalos működése minden fázisában; finom műveltségével meghódította a magasabb körök becsülését és szeretetét is ; leereszkedő nyájas modora révén pedig belefészkelte ma­gát az alsóbb rétegek megérdemelt bizalmába. Mint egyházi szónok bízvást a legjobbak kö­zött említendő ; e tekintetben különösen nagy előnyére van nagy készültsége mellett kitűnő orgánuma, mely az ő lágy baritonszerüségével fenomenális hatást gyakorol buzgó híveire. A II. kerületben Haypál Benő még rövid időt töltött, de azért már eddig is megmutatta, hogy a társadalmi kérdések és mozgalmak iránt is kész lelkesedni, sőt tenni is. Kedvelt egyéniség lett ő e rövid idő alatt mindenfelé, s ha még elárulom róla azt, hogy finom mo­dorával, valamint férfias szép alakjával nem egy asszonyi szivet hozott már kisértetbe, azzal csak örömét és büszkeségét kívánom fokozni annak a tisztelt és kedves ifjú hölgy­nek. a kit Haypál Benő élete boldogitására mintegy másfél évvel ezelőtt nőül vett. Dr. Goldberg Rafael. Ezt a mi kedves ismerősünket, úgy lehet, kevesen ismerik közelebbről. Nem is az az ember ő, ki a feltűnést keresné. Egyszerű, szerény férfi, ki a leghívebben teljesiti hivata­los funkczióit, ki mintaember az ő családi körében, s a ki közkedveltségnek örvend, bárhol fordul meg, mindenütt. Ez a közkedveltség pedig nem leli egyéb­ben a magyarázatát, mint az ő egyszerű sze­rény modorában, kiváló nagy műveltségében, továbbá abban a ritka szép tulajdonságában, melyet mint toleráns ember a többi hitfeleke- zetekkel szemben tanúsít. Ezek az erényei vetették meg az ő ki' válóan erős poziczióját a budai kerületekben’ ezek tették őt közkedveltté úgy a polgárság, mint az izraelita hitközség vezető férfiai előtt, a mely hitközségnek ő már évek hosszú so­rán át köztiszteletben álló rabbinusa. Nagy műveltségéről fényes bizonyságot szolgáltathatnak azok, kik vele gyakrabban érintkeznek. Humánus gondolkodásának több­ször adta már jelét a II. kér. szegén}7 sorsű iskolás gyermekeket segítő egyesületben, a melynek ő alapítása óta egyik legbuzgóbb tagja. Tagja azonkívül a vízivárosi iskolaszék­nek is, melyben hitfelekezetét képviseli, s a hol okos és átgondolt felszólalásaival már több­ször tett hasznos szolgálatot az iskolaügynek. Scholcz Gusztáv. Ha valaki ékes szavú, tartalmas beszédű s szép hangú egyházi szónokot kíván hallani, az ne röstelje a fáradságot és sétáljon fel a Várba. Keresse ott fel valamelyik ünnepies alkalomkor az ág. evangélikusoknak újonnan épült szép templomát s nem fogja kárba ve­szettnek mondani a megtett fáradságot. Mert Scholcz Gusztávnak a várbeli evang. templom derék lelkészének a szónoklata gyógyító bal­zsamként fog hatni nemcsak a bágyadó leiekre, hanem a fáradt tagokra is. Nagy adománya az Istennek, a ki ilyen hatalmában van a szónak, s még nagyobb, a ki azzal híveit ma­gához ragadván, a vallásos meggyőződés szár­nyain felemeli az istenség boldogító eszményi világába. Ilyen vezetőkre, ilyen lelkészekre vau nagy- szükségünk ma, az anyagiasság si­vár és rideg napjaiban, a mikor némely bűn fenhéjázva hordja fenn a fejét, mig számos erénynek e miatt lepel alá kell rejtőznie. De Scholcz Gusztávnak nemcsak az ékesszólás a főérdeme. Egyháza ügyeit minta­szerű rendben tartja. Híveit mintegy varázs­erővel vonja maga köré; az egyházfelekezet jóhirü iskolájának ügyeit a legszerencsésebb kéz zel vezeti, amellett páratlan ember úgy a család­ban, mint a társas életben, a melyet azonban nagy elfoglaltságai miatt csak ritkán keres fel. A budai evangélikusok büszkék lehetnek derék és nagyérdemű lelkészökre. Az ó-budai főcsatorna A fővárosi közmunkák tanácsa több sür­gős és fontos ügy elintézése végett a nyári szünet megszakításával rendkívüli ülést tartott báró Podmaniczk y Frigyes elnöklete alatt. Napirendben volt az óbudai fő gyűjtő­csatorna tervezete. Ó Buda csatornahálózata jelenleg az újlaki főcsatornába torkol; ez azonban nem elégséges az egész pőczeanyag befogadására és levezetésére, következőleg Ó-Buda számára okvetlenül külön fő gyűjtő­csatorna építéséről kell gondoskodni. Erre vo­natkozólag a főváros már 1890-ben mutatott be egy tervet, ezt azonban nem találta a tanács elfogadhatónak, mert igy a csatorna nagyon közel jutott volna a budai vízvezetéki telephez és aggódni kellett, hogy a csatorna ártalmára volna a vízműnek. Az újabb terv, melyet a fő­városi mérnöki hivatal vízvezeték igazgatója és __________ Augusztus 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom