Buda és vidéke, 1897 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1897-08-01 / 31. szám

Budapest. 1897.

vi. évfolyam 31. sz.

(Kisasszony hava.) Vasárnap,' augusztus

Hetenként megjelenő lap a közigazgatás, közgazdaság és társadalom köréből,

BUDA ÉS VIDÉKÉ ÉRDEKEINEK ÉS A MAGYAROSODÁSNAK KÖZLÖNYE.

Szerkeszti: ESZDÉZELf^-T QTTJLkL.

KIADÓ-HIVATAL,

hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek : Várocmajor-utcza 28.

Megjelenik minden vasárnap.

Előilzetési árak : Egész évre 12 korona, fél évro (5 korona, évnegyedre 8 korona.

SZERKESZTŐSÉG: Városmajor-utcza 28.

Kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni.

Budai muzeum.

Erről a kérdésről, tudtommal, null* két közlemény is megjelent e becses lapok hasábjain, de azért e kérdést ki- meritettnek még mindez ideig nem tarthatom. Magát az eszmét oly szépnek és üdvösnek találom, hogy érdemes vele minél többször minél behatóbban foglalkozni. Csodálom, hogy e fontos kérdés minél több oldalú megvilágításához az illetékesebb budavidéki körök azaz tényezők még hozzá nem szóltak.

Mi itt a vidéken, már t. i. azok, a kik újságot rendesen olvasni szoktunk, a legnagyobb örömmel s lelkesedéssel olvastuk e szép eszme fölvetését, s annak megvalósítása érdekében minden lehetőt hajlandók volnánk szerény Ids .körünkben megtenni s azt hiszem, hogy cselekedetbe való lépésünk nem maradna üdvös haszon és eredmény nélkül. Hanem az a kívánatos aztán, hogy a mi adandó jó példánk más körökben is hasonló lelkes követőkre találjon.

Ez alkalommal a létesítendő köz- intézménynek különösen két pontjához kívánok nehány észrevételt fűzni.

Az eddig megjelent közleményekben találtam ugyanis megemlítve egy, a Budai Muzeum berendezésére vonatkozó s szerintem szintén igen fontos körülményt, t. i. Buda és vidéke növényvilágának a leendő bemutatását.

m a rész természetrajzi tekintetben igen fontos, s nem is áll utolsó helyen.

Felölelendőnek tartom itt mindazt, a mi mezőn, erdőn, réten, sziklatetőn, bar-, lángokban szabadon megterem, valamint mindazt, ami az emberi kéz okszerű gondozása mellett a kertekből, gyümölcsösökből stb. kikerül.

Szerintem Buda és vidéke gazdag és érdekes flóráját egy szakértelemmel egy beállított herbarium fölöttébb impozánsan tüntetné fel. A gyümölcsfajokat hűségesen elkészítendő viasz-, vagy pa- pir-maché-utánzatokban gondolnám leghelyesebben feltüntethetni, inig a különféle fanemeket ügyes kereszt- és hossz- metszetekben mutathatnék be a létesítendő helyi tárlatban.

Ezzel kapcsolatban, még pedig szoros kapcsolatban be lehetne mutatni az illető növényféléken élődő kártékony férgeket és rovarokat is, azok átalakulási s egyéb életviszonyait, hogy feltűnővé. váljék: mik az emberi szorgalom s a természet áldásos teremtő munkájának veszedelmes ellenségei.

És ha már ennyire mennénk, ugyancsak ezzel kapcsolatban be kellene mutatni azokat az ellenszereket, eszközöket, óvintézkedési eljárásokat is, miket a gondolkodó emberi fő eszelt ki ezen

alsórendü ellenségeinek elnyomására és kiirtására.

Különösen a budavidéki szőllő- termelés bemutatásának szentelnék én itt nagy teret, a mely szőllöterme- lés különösen a múltjában mindenesetre első- helyen állt a hazai szőllészet terén. Magától érthető, hogy a kertészeti, er- •dészeti és szőllészeti eszközöknek nem volna szabad hiányozni e részből.

És a bemutatandó flóra tekintetében visszanyúlnék a múltba is, kipuhatolnám és bemutatnám különösen azokat a növényfajokat, melyek 150 évig tartott török uralom ideje alatt honosodtak meg Buda és vidékén. Azt hiszem, ezeknek foglalása gazdaság-történeti szempontból érdekesnek s fontosnak bizonyulna.

Hanem hát persze, ezeknek a czéi- és okszerű egybegyűjtése valamint magának a Budai Múzeumnak a létesítése sok időbe, sok fáradságba, nagy és kitartó lelkesedésbe, igazi ügyszeretetbe, s számos munkáskéz vállvetett együtt- munkálásába kerül.

Honnan kerüljön ki mindez?

Gondolom, az e kérdésről irt első közleményben olvastam, hogy a kezdeményezés nagy munkájára a Budai Könyvtáregyesület van jelölve.

Megvallom, hogy mint vidéki, nem ismerem ez intézményt, ebben a kérdés„BUDA és VIDÉKE“ TARCZÁJA.

Az i m p o s to r.

Irta: Matkovich Dénes.

tartó harcz és háború után. végre Kajági Dezső a jegyzői portára került — eszme társulás foly- táu, figyelembe véve a jegyző orrát, — bátran mondhatom ez volt Kajági Dezső életében a réz kor.

De úgy látszik, — a bizalmas vallomás feltette sajátsága a mindinkább kamaszodé Kajági Dezsőnek ezúttal nem vált be. — nem tudni" voltaképpen a jegyző kisasszony arczán jelentkező apró mélyedések sűrű egymásmel- lettiséoe-e. vagy az ifjú kamaszkodásának rohamos" növekedése miatt-e a kisasszonynál nem Gén jelentkeztek a kérők, — és ha a jelen sorok elejét figyelemmel kisérte valaki, — eszébe jut ama bizonyos tábla, mely illetéktelenül ajegy- zőné ruhájára akasztatott fel, bizonyos czél- zatot keltve a bemázolásról — mely aztán Kajági Dezső száműzetését, vonta maga után.

°Ezek után jágerékhez került az ifjú, — élete fordulataként ez jelképezi gyermekkora

vaskorszakát — a belépés betegséggel kezdődött, mely Katicza lelkiismeretét terhelte, — és önkéntes kilépésével végezte, — t i a rakéta tévútj;i miatt.

Ilyetén képen bősünk egész maga mivoltába bemutatva — azt hiszem, nem ismeretlen többé.

II.

Szülőföldjét elhagyva. — miután mint a hajótörött iránytű nélkül bolyongott a széles országba. — sötét képek, valóságos ólombánya keservekkel telve volt élete.

Ha egy lélegzetre elősorolni lehetne Kajági Dezső különféle foglalatosságár, csupa mulatságból megtenném, — de túlságos fáradtság volna részemről, — ennek ellenében bátorkodom mindenkit a nagy Ballagj szótárra utalni — ott tessék kijelölni mind ama szavakat, a melyek bizonyos foglalkozás megjelölésére vonatkoznak - ezeket egybe gyűjtve körülbelöl meglesz a megközelítő fogalom arról, hogy Kajági Dezső mi minden volt, — itt kéi^telen vagyunk egyet hangsúlyozni, — hogy mindezek mellett becsületére soha egy csepp folt nem esett.

Erdély regényes bérczei között, hol ezredéves tölgyek csókolják a felhőket. — hol a levegő más. — hol a természet hírnes szőnyeget terített a vulkanicus sziklákra. — oda vitte sorsa Kajági Dezsőt, — egyik főurnak megtetszett a gyönyörű fiú és valami vándor comédiás nép közül csalta el, — és miután mindenhez értett, nem csak szóval hanem tettel is, — az úri háznál minden volt, — titkár, ispán, istállómester. vadász.

Ezen sokféle hivatalt veleszületett természeténél fogva ki is aknázta, és ezen eljárásában legmagasabb pártfogója saját gazdája volt.

Itt kapta meg a czimmül tett méltóságot, t i. az impostorságot, — sorrendet kellene tartani a hivatalok szerint. — de hát inkább vegyük úgy, a hogy az idő sorrendje kívánja.

A mint egy kissé megmelegedett, körül tekintett az úri kastélyba, nem kapaszkodott fölfelé sem. de nem is ereszkedett le a cselédséghez,— eg'.' különleges állást. foglalván el, — talán ha van valaki, ki emlékezik arra az időre, midőn divat volt, hogy egy nagy úri ház magánál tartott eg.y-egy lengyelt, — tehát ily- féle „lengyel“ állást foglalt el.

Kattauer cseh vadász, — ép azért, mert néha ellenkező vadász véleménye mert lenni Kajági Dezsőnek, határozottan ellenszenvesen viselkedett ellenében, —lépten-nyomon gáncsOj.

„Nyelvében él a Nemzet.“ A magyar egyesület jelszava