Buda és vidéke, 1897 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1897-07-18 / 29. szám
hatatlan munkásságát két évvel ezelőtt megtörte egy makacs betegség, a mely a különben életerős férfiút halálba vitte. Köztiszteletben részesülő családja kisérte örök nyugalomra e hó 12-én d.u. ötöd fél órakor a kerepesi úti temető halottas házából, a hova Dávidot a Margít-szigetről, a hol megüalt, virággal ékesített ravatalra tették. Az egyházi szertartást Ott Adáin dr. újlaki plébános végezte. Budapest. 1897. (4) ___ _____ A székes főváros közgyűléséből. (Villamos vasúti mizériák. — Omnibnszügy. — A bombatéri vásárcsarnok építése.) A parázsból kikapart gesztenye meséjét, azt hiszem, mindenki ismeri. És bár mindenki tudja, hogy az ilyen gesztenye milyen jól esik, de bizony kikaparására vajmi kevesen szeretnek vállalkozni. A parázsból kikapart gesztenye meséje sokban hasonlít a közúti vaspálya társaság által fenntartott villamos vasutak esetéhez. Mindenki tudja, mindenki tapasztalta azokat a tűrhetetlen rendellenességeket, melyek e vasutaink berendezése és közlekedése terén fennállásuk óta nap nap után előfordultak. De vajon gondolt-e valaki is arra, hogy e rendellenességek mielőbb megszűnjenek, s a nagy közönség nyugodtan, életének és egészségének veszélyeztetése nélkül élvezze ezen közlekedési alkalmatosság előnyeit? Tények mutatták, hogy bizony igen kevesen. Kigázolások, kocsi összeütközések, rendetlen indítások, áram-megszakadások. kocsihiány s egyebek nap n p után előfordultak s a közönség már-már odajutott, hogy életének assekurálása nélkül e vasutakat igénybe sem merte venni. A felfelhangzó panaszok siket fülekre találtak, mert a napi sajtó igen csekély kivétellel, nem reagált a jogos felszólalásokra s hasábjait egész mereven es hidegen elzárta a panaszos nyilatkozatok elől. így történt aztán, hogy az állapotok egyre tarthatatlanabbaka váltak, s igy történt, hogy ez az ügy iuterpelláczió alakjában a székes főváros közgyűlésé elé került alapos és gyökeres orvoslás czéljából. Kollár Lajos. kir. tanács és főv. bizottsági tag úré az érdem, a miért ezt az ügyet férfias nyíltsággal s emberséges felfogással a főv. közgyűlésében szőnyegre hozta. Hogy az ő alapos okokon nyugvó felszólalását követő tanácsi válaszadást a közgyűlés nem vette tudomásul, ez azt bizonyítja, hogy a. felszólalás alapját képező panaszok és észleletek nem egyes emberek tapasztalatai, hanem azokból csaknem minden utazó egyén kivette és pedig túlontúl a maga részét. Igen helyesen cselekedett tehát Kollár Lajos úr, hogy e tűrhetetlen állapotokat a főváros színe előtt szellőztette, mert orvoslás csak is ezen az úton várható, a mennyiben a főváros a megkötött szerződés értelmében felügyelő, ellenőrző, sőt megtorló hatalmat gyakorol a közúti vaspálya társasággal szemben, a mely kocsijait a főváros területén járatja. A f. hó 14 én d. u. megtartott közgyűlésnek ezt a tárgyát a szokottnál nagyobb érdeklődés kisérte. Kollár Lajos helyeslésekkel kisért hosz- szabb beszédben ecsetelte a villamos vasút kőiül tapasztalt hiányokat és rendellenessége- ket. A panaszok — úgy mond — folyton ismétlődnek, azokat mindenki ismeri, azok nem egyes ember agyában szülemlettek. A közönség esetleges panaszaival szemben a sajtó az e8y „Pesti Hírlap“ kivételével, a mely néha- néha egy-egy csipkedést megereszt, érthetetlen közönynyel viseltetik. Szóló a fővárosnak a szerződésben biztosított jogait a nagy közönség érdekében teljes érvényben kívánja fenn- taitani. Ki ős kritika alá veszi a villamvasuták eddig követett menetrendjét, mely a közrendészeti bizottság által megállapított menetrendtől április hó eleje óta mindmáig teljesen eltért és soha meg nem tartatott, különösen a Lanczhidfő-Zugligeti vonalon tapasztaltatok, a legnagyobb rendetlenség. A főváros hatóságának szerinte — ezt tovább tűrnie nem BUDA és VIDÉKE lehet, nem szabad: felolvassa az ide vonatkozó szerződésnek azt a szakaszát, mely szerint a tapasztalt rendellenességekért a fővaros a társaságot birsággal sújthatja. Ez eljárás foganatosításától annál kevésbbé tartózkodik, mivel a vasúttársaság eddigi magatartása nem volt reánk nézve elég garanczia. (Zajos helyeslés). Beszédje további folyamán rámutat arra is, hogy ha a közlekedési vonalakon — miként többször tapasztalható — bármely ok miatt több kocsi vesztegelni kénytelen, az üzem csaknem egészen megszűnik, mivel a végállomásokon nincsenek tartalék kocsik, melyek a fennakadást megszüntethetnék. A Károly kaszárnyánál hallomása szerint nincsen elegendő hely tartalékkocsik elhelyezésére ; ebben a szóló kételkedik, s szakközegek kiküldését kéri annak konstatálására elhelyezhető-e a nevezett végállomáson 1—2 tartalékkocsi, vagy sem. A lánczhid fői állomáson ilyenek elhelyezésére — szerinte — bőséges hely kínálkozik, mert hisz a rendes kocsikon kívül most is található ott 1—2 régi lóvasúti kocsi, melyekben a vasúti alkalmazottak — kaszinóznak. (Derültség.) Végül a nagy közönség kényelmi és egészségi szempontjából külön téli és külön nyári kocsik alkalmazását sürgeti, mert az nem kívánható, hogy a közönség a hidegebb időszakban csúznak, fül- és fogszaggatásnak legyen kitéve, — nyáron pedig a zárt kocsikban a -nagy hőség következtében agyon izzadjon. A villamos vasúti balesetek kapcsán felemlít szóló végül egy famózus esetet, mely nehány héttel ezelőtt történt, melyről privatim szerzett értesülést, a, mennyiben azt a napilapok szépségesen elhallgattak. Ugyanis a Vígszínház előtt két villamos kocsi teljes erővel összeütközvén, az utasok közül egy főv. zon- goratanitónő oly súlyosan megsérült, hogy hosszabb időre munkaképtelenné vált. Midőn aztán a vaspályatársasághoz folyamodott kártérítésért, csak nagy nehezen bírt dO frtot kapni. Indítványát aztán a következő 3 pontba foglalva terjesztette a közgyűlés elé : 1) Utasítsa a közgyűlés a tanácsot, hogy a társaságra bírságot szabjon ki, s a határozat jogerőre emelkedéséről, valamint a birság mérvéről tegyen jelentést. 2) Kötelezze a tanács a társaságot, hogy a végállomásokon elegendő számú tartalék- kocsikat, tartson készletben ; s minthogy a Károlykaszárnya előtt erre állítólag nincsen hely, erről szakközegek kiküldése által győződjék meg a tanács. A Lánczhidfőnél azonban mindenesetre helyezzenek el tartalékkocsikot. 3) Végül kötelezze a tanács a társaságot, hogy az évszakoknak megfelelően téli zárt és nyári (nyitott) kocsikot járasson. Kollár Lajos indítványát a közgyűlés a legnagyobb lelkesedéssel csaknem egyhangúlag magáévá tette. Buda és vidéke közönsége e lelkes és sikeres intervenczióérfc bizonyára a legnagyobb köszönettel tartozik Kollár Lajosnak, ki ez ujabbi fellépésével is megmutatta, mily őszinte, igaz lelkesedéssel, s nemes önzetlenséggel karolja fel és védelmezi város részeinek érdekeit. Dűlőre került e közgyűlés folyamán még egy másik fontos ügy is, r. i. a társaskocsi közlekedés iránt a vállalkozókkal kötendő szerződés ügye. A közgyűlés az új vállalattal kötendő szerződés föltételeit egy hangulag elfogadta, a mi annál örvendetesebb, mivel ily nagy városban az ptazó illetve közlekedő közönség igényeit a hagy kerülőket tevő villamos vasútokkal teljesen kielégíteni nem lehet. E czélra legalkalmasabb a társaskocsi közlekedés. Megjegyzem, hogy a közgyűlés e tekintetben, Dr. Heinrich Kálmán indítványára, egy igen fontos klauzulával fogadta el a bemutatott szerződési feltételeket, t. i. ha a vállalkozók a szerződést f. é. augusztus hó Í jéig alá nem Írják, a fővárosra nézve a szerződési kötelezettség megszűnik. Julius 18. Végül még egy specziális budai ügyet tárgyaltak az említett közgyűlésen, s ezzel egy régebben húzódó tervet vittek a megoldása felé. Ez a Bombatéren létesítendő vásár- csarnok építésének ügye. A közgyűlés az erre vonatkozó javaslatot egyhangúlag elfogadta s Freyberger Pál indítványára kimondotta, hogy az építési terveket a mérnöki hivatal mindjárt a nyári szünet után mutassa meg. Ezzel az ügy látszólag a legjobb stádiumba kerül, s ha csak valahol meg nem fenekük, Buda nemsokára egy impozáns szép épülettel fog gazdagodni, mely közgazdasági szempontból is nagy fontosságú lesz. T idositó. Ismerősein k. — Árnyak és fények M. Vörös Sándor. Kevesen ismerik őt, mert nem az az ember, ki szeretné a föltünést. Családjának s hivatalának él; családjának, melyben feltalálja lelke nyugalmát, s hivatalának, melyet emberi rendeltetése jelölt ki számára, s melyet híven, pontosan és nagy tudással tölt be. S a mily jó tulajdonságokkal ékeskedik a családban. mint szerető férj és gondos apa. ép oly erényekkel van felruházva nagy fontosságú hivatalát illetőleg, mennek sok oldalú teendőit, mint az állami hidak műszaki tanácsosa kivaló készültséggel s nagy szakértelemmel végzi. E mellett azonban jut ideje mellék foglalkozások teljesítésére is. Megbízhatósága s a személye iránt tanúsított köztisztelet révén az idő szerint a vízivárosi iskolaszék gondnoki teendőit is végzi s e téren is pontossága, lelkiismeretessége és jószívűsége által tűnik ki. A II. kerület minden fontosabb mozga L mában készséggel részt vesz és szava az intéző körökben döntő hatású szokott lenni. Mint a budai polgári kör tagja szintén közkedveltségnek örvend s a különben komoly természetű férfi itt maga a megtestesült kedélyesség. Petőfi azt mondja, hogy a ki a virágot szereti, rossz ember nem lehet; — ezt a mondást magyarbéli Vörös Sándorra azzal a változtatással lehet alkalmazni: „a ki az adomái szereti, csak is jó ember lehet.“ És tényleg ez úgy is van. Alig van ember, ki oly nagy figyelemmel hallgatná az anekdotázást, viszont kevesen vannak, kik adomákkal oly kellemesen tudnák fűszerezni a társas együttléret, mint ő. Ez a tulajdonsága is erényei közé tartozik, mert öregbiti tisztelőinek s jóbarátainak számát. Tartsa meg ezt a jó tulajdonságát soká, soká! Egy „ hírlapírólí A szerkesztőségbe egy halvány arczú, nyurga ifjú lép be. Az ember valami szekun- dába ponált kereskede'tnistának hinné, olyan sanyarú s kétségbeesett az ábrázatja. Mély meghajlással közelit a szerkesztő felé. s szerényen mondja: — X. Y. dijnok vagyok, s egy „hipt,“ hoztam a t. szerkesztő úrnak. Igen lekötelezne, ha befogadná. — Ah, szól a szerkesztő az Írásra tekintve — már megint a villamos gázolt el valakit? Ez napi renden van. különben majd meglátjuk ! — Köszönöm ! s tíz ifjú távozik. Egy héttel később ismét beállít az iff úr, de most már nem oly bátortalanul. Oldott nyelvvel mondja:
