Buda és vidéke, 1897 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1897-06-20 / 25. szám
Budapest, 1897. VI évfolyam 25. sz. (Szent Iván hava.) Vasárnap, junius 20. Hetenként megjelenő lap a közigazgatás, közgazdaság és társadalom köréből. BUDA ÉS VIDÉKE ÉRDEKEINEK ÉS A M A G Y A ROSO D ÄS N A K KÖZLÖNYE. Szerkeszti: EIESIDiÉZLrsri C3-"STTTX_i^.. KI ADO-HIYATAL, Hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek Várocmajor-utcza 28. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 12 korona, fél évre (> korona, évnegyedre 3 korona. SZERKESZTŐS FG: Városmajor-utcza 28 Kéziratokat és közleményeket ide kér, k küldeni. V Pest városának jövedelmei a Kövezetvámbol és kiadásai az iitczáfcáá'1750—1770. 1771 márczius 26-án azt a rendeletet kapta Pest városa a helytartó tanácstól, hogy a helytartótanácsnak tudomására jutván, miszerint a város sorompóinál a parasztoktól minden behozott zsák élettől egy polturát, némelykor egy garast is, a nemesektől pedig két dénárt szedet a tanács: meghagyja, hogy e törvénytelen eljárást azonnal szüntesse be s amennyiben ahoz mégis némi jogot tart, ezen jogát kellőképpen mutassa ki. A város nem késett a felsőbb helyen kétségbe vont jogának beigazolásával. Bemutatta másolatban II. Lipót királynak Bécsben 1703 okt. 23-án kiállított kiváltság levelét, mely több jogok közt a Duna közepéig halászat és révvámsze- dési jogot biztosit a városnak, (a Duna másik fele Budát illette.) Ugyanez a kiváltságlevél a török uralom alól nem rég felszabadított várost Magyarországba, illetőleg a magyar királyság kormányzása alá vissza kebelezvén s a többi szab. kir. városok sorába vissza iktatván, bele helyezte mindazokba az előjogokba és kiváltságokba, melyeket régtől fogva ezelőtt élvezett. Ennél fogva érvényben maradt ugyancsak II. Lipót királynak az a diplomája is, melylyel 1694 okt. 7-én átíratta és megerősítette Plass Ferdinánd — Helfried budai kamarai administrator, mint Pest városa közvetlen felettes hatóságának Budán 1692 márcz. 29-én kelt szabályrendeletét, melylyel megengedte, hogy a város az utczáinak jó karban tartására, kövezésére, tisztogatására a vásárra érkező áruktól (bele nem értvén a vizen érkezőket) kövezetvámot szedethessen a következő árszabás szerint: 1 akó belföldi bortól 2 dénárt 1 akó külföldi bortól 4 99 1 akó pálinkától 4 99 1 akó sörtől 2 99 1 mérő gabonától 1 99 1 ökörtől vagy lótól 5 99 1 tehéntől 2 99 1 disznótól 1 99 1 mázsa haltól 1 99 1 szekér, kereskedői portékától 40 99 1 szekér vadhústól és madártól 25 9) V2 szekér vadhústól és madártól 8 99 1 szekér hazai szárnyastól 20 99 1 szekér zöldségfélétől 20 99 1 szekér fától 2 99 1 szekér szénától 5 99 1 szekér szalmától 2 99 Az utak, utczák kövezése, jókarban és tisztántartása szigorú kötelessége a városnak. A királyi biztos által a város részére 1767-ben előirt helyhatósági szabályrendelet 17-ik pontja ekként intézkedik : Ügyeljen a városi tanács, hogy az utczáknak a sártól és szeméttől való tisztogatását illetőleg a vállalkozók a magukra vett kötelezettség és az előirt utasítás szerint eleget tegyenek. A 18. pont szerint ez a rendelkezés kiterjesztetik az alsóváros tisztogatására is, hogy az eddigi rósz szokásnak, miszerint a trágyát és szemetet a város kapui elé hordták és rakták le, vége szakadjon. A 16-ik pont pedig e czélra egyenesen a kövezetvám jövedelmét rendeli fordittatni. Ezen jövedelem nélkül a város ebbeli kötelezettségének képtelen volna megfelelni. Bátran mondhatja az elöljáróság, hogy nincs az országban olyan szab. kir. város, amelyiknek több utczátj külső utat, kő- és tahidat kellene fenntartani, mint Pestnek. Ha valamiért meg lehet róni, az csak az, hogy a felsőbb helyen jóváhagyott vám-árszabályhoz nem tartotta magát szorosan, némely tételnél magasabb, de viszont némelyiknél alacsonyabb vámot szedvén. De erre az eltérésre a helyi viszonyok változása kény- S2eritette a tanácsot. Most ugyanis a következő vámot szedi : 1 akó hazai bor 2 dénár 1 akó pálinka 4 „ 1 mérő gabona 2 „ 1 ökör és ló 5 „ 1 tehén 2!/2 „ „BUDA és VIDÉKE“ TABÚZÁJA. A falu szép legénye. — Elbeszélés. — Irta : Koncsek Lajos. (2) Igen ám, de van egy kis bökkenő is a dologban! Beleegyezik-e majd a vetélytárs abba, hogy a jegyese idegen legénynyel tánczoljon ? Bele-e? No. szeretné ő azt látni, hogy vele szemben az a hitvány ficzkó akaratoskodjék !... Kelemen Pistát nem lehet, nem merik csak olyan könnyű szerrel letromfolni! Meg aztán Kelemen Pista nem ijed ám meg az árnyékától, ha még oly hosszú is, s nem is fél holmi bárgyú következményektől. Rajta hát!... A zene ép akkor hagyta abba ; a fiatalság felhagyott a tánczczal s körben sétálgatva hűtőzött a nyitott tánczhelyen. Kelemen Pista még mindig ott állt annál az oszlopnál, a melyhez támaszkodott. Minden sétáló pár reá vetett egy-egy pillantást, csak ő nem ^nézett egyikökre sem. Csupán a Kádár Julis karcsú szép termetét kereste az ő szere- jernittas szeme. S mikor ez már vagy harmadszor járta meg a kört Rapos Andrissal, odaszegődött melléjük egész bátran, s egészen közel a szép leányhoz, úgy, hogy mindenkinek elállt a szeme-szája, a ki ezt a merész tolakodást látta. A legények, leányok összedugták a fejőket s olyau szörműködő1 arczot vágtak, a minőt még soha; mert hát azt mindenki tudta, hogy a milyen vékonyka legény is az a Rapos Andris, épolyan szerelemféltő is, no meg szerfölött hirtelen természetű. No, hiszen lesz most ebből rögtönösen olyan összetűződés, — gondolák — minőt a világ még nem látott! Pedig hát nem lett. Kelemen Pista, a különben kötekedő legény olyan szelíddé változott egyszeriben a lihegő keblű leány oldalán, mint az egyhetes bárány. Beszélni is alig tudott, csak hebegve, csak akadozva nyögte ki e pár szót: — .wegrontod magad, Julis, meglásd ! Sok volt már a tánczból! • A leány helyett Rapos Andris felelt, de csak úgy félvállról, mialatt kedvesét jobban magához vonta: ( — Az már a mi gonduhk lesz, ugy-e bár, Julis lelkem ? Kelemen Pista szerelmesen nézett megint a leányra s részvétteljes hangon válaszolta: — Sajnálnálak ! Rapos Andris szúró pillantással válaszolt e szóra. Azután megjárták a kört még sokszor, igen sokszor. A leány szinte félve húzódott kedvese mellé, nem tudván mire vélni Kelemen Pista szokatlan viselkedését. Talán már többet ivott a kelleténél?... Hisz azelőtt soha szóba sem állt vele, ha itt-ott találkoztak, s most odatolakodik hozzájok, csak nem az egész falu szeme- láttára s keresve-keresi az alkalmat, hogy vele beszélhessen. Ez furcsa és olyau félelmetes! Enuek rossz vége lehet! A muzsikusok e közben újra hangolni kezdőnek, mint rendesen, ha valami új darabra fognak. A tánczos párok megint készülődni kezdtek a megújuló mulatsághoz. Rapos Andris is magával húzta szép menyasszonyai a tágas tánczhely közepére, hogy jó helyre juthasson, de legfőképen azért, hogy attól a tolakodó legénytől valahogyan szabaduljon. Ámde ez nem ment olyan könnyen. Kelemen Pista velük ment a porond közepére is. — Hát igazán nem fáradtál még bele, „Nyelvében él a Nemzet.“ A magyar egyesület jelszava
