Buda és vidéke, 1897 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1897-01-17 / 3. szám
Y Budapest 1897. (3.) BUDA és VI DE KE Jauuár 17. es dramakat az o-budai szomorú és rendkívüli esetet kivéve. A rendőrség fekete könyvében nagyobb- szabasu esetek nincsenek nagy számmal beirva. Mi legfelebb itt és amott laza közbiztonsági állapotokról, a rendőrség elégtelenségéről, szol- gálattulterkelésről beszélhetünk. Egyébként Isten kegyelméből a ki nekünk őriző pásztorunk, a büukrónikákhoz kevés közünk van. Mig mi az Istent el nem hagyjuk, addig ő sem hágy el bennünket. Meglehet, bogy a jó Isten ezeregy éj alatt el nem beszélheti, egyéb elhanyagoltságunkra azért nem terjesztheti ki gondviselését egészen, mert a mi közbiztonságunkra vigyáz, és megerősíti, szívóssá teszi tulcsigázott szolgálatukban a szegény rendőröket. A Vérmező korlátja oly hiányos, hogy itt a nyaktörés naponként várható, s nemsokára ezt az utat rendőrileg tilalmazni kell, mert lámpák alig vannak többen, mint abban az időben, midőn azt tartották, hogy ha nincs holdvilág ne mászkáljon senki. Sárba fulásra és nyakkitörésre annyi alkalom van, hogy ide a regényhősök és hősnők még ez ideig nem kívánkoznak. Élőterjesztések, indítványok, sürgetéseknek legtöbbször az a vége: nincsen pénz. Közlekedés alig van, de közlekedő is kevés akad, mert a ki teheti az nem megy ki a küszöbön. Sok helyen a vendég marasztaló sár még a tolvajt is megfogná. Mit keresnének itt a Chimay herczegnők és egyebek? A „Buda és Vidéke“ Jeremiás siralmainál egyébbel nem szolgálhat és semmi helybeli szenzácziót nem találhat fel. Igaz ugyan, hogyha történnének rémdrámák azzal az erkölcs és nevelés szempontjából nem szolgálhatnánk, mert útját kell állni az erkölcsi és anyagi ragálynak. Az Írott és élt rémes történetek ragályoznak. Minden érdekes életdráma, öngyilkosság, gyilkosság ismétlődik. Kiüldöztük a betyárromantikát és ime most a szalonromantika garázdálkodik. A népdalok, akasztófa búcsúztatók edzettek a betyárt. A hirlapok nevelik a szalon gonosztevőket. Nemrégibe i nagy zajt csaptak azért, hogy a rendőri sajtóiroda nem segiti szerkeszteni a lapokat azért, mert nem pazarolják a pikáns laptöltelékeket és nem adják világgá a hivatalos titkokat, nem döntik dugába a rendőri nyomozásokat. Ezekre a hírekre a lapoknak semmi szüksége nincs, s a közönségnek szerintem még kevesebb van. Melyik családapa akarja azt, hogy gyermekeit az ily olvasmányok alapján idegessé és a beszámító képesség, erkölcsi egyensúly csökkenése folytán beteges erkölcsüekké nevelje ? Azt hiszem egy sem, pedig az olvasóból könnyen lehet olyan, a kiről olvasnak. Magának a tisztességes sajtónak lenne kötelessége a reformálás. Deák Ferencz azt mondta: mindent szabad Írni a mi igaz. A sajtónak el kellene határozni, hogy azt írja csak a mi bűnre nem izgat. Ezzel a keresztény valláserkölcsnek eleget tesz és nem neveli a vallástalanságot s nem lesz iskolája a bűnnek. Azt hiszem a tisztességes magyar sajtó igy gondolkodik, de jóakaratu újítását az elnevelt közönség nem venné be. A sajtónak ezt a reformját a közönség jobb része készítse elő s akkor legalább azon nem fogunk pirulni, hogy nem tudunk elpirulni. A pirulás a javulás kezdete. De ma csak kevésnek az arczába szökik a vér, ha szemérmetlen dolgokat, közönséges emberek, vagy nagyurak családi drámáját olvassa. Ez hát a modern és magyar ? Erdélyi Gyula. Egyleti élet. A „Buda és Vidéke“ múlt számában a különfélék rovata egy híre az egyleti életek pangásával és tespedésével foglalkozik. Többször olvastunk felszollitást a Buda és Vidékében, hogy az egyletek ismertessék életüket. Az a kérdés és ezt figyelje meg a felszólító szerkesztő, hogy minden egyesület él-e, mely évenkint közgyűlést tart és arról a kőnyomatos lapok utján a napi lapokat értesíti ? Ha a szerkesztő ur egy kicsit gondolkodik maga is belátja, hogy nem él, mert még az öndicséretben túltengő évi jelentésekből sem olvashatjuk ki, mert az egyletek élete az eredmény, a siker. Vegye csak t. szerkesztő barátom a czim- jegyzéket kezébe és nézzen végig hány egyesületet vesz fel ez a vaskos könyv, melyekből 2—3 megszűnt, de a többinek vannak elnökei és választmánya, van közgyűlése is. Nem tehetek róla, de éu úgy tapasztalom, hogy a sokféle egylet sok felé tagolja társadalmunkat és sokakból öli ki a hazafias kötelességeket. A nagy széttagolás után egy kis központosulásnak kell következni. Egyesülések legyenek az egyletek és ne szétmálások. Az elnök van az egyesületért és nem az elnökért van az egyesület. Magyarország elnök ország. Kevés ember hal meg a nélkül, hogy legalább al- bizottsági elnök ne legyen. Ismerem a budai és buda vidéki egyesületeket és ezek jó szellemét hasznos működését, de ismerem és iátom némelyeknek ferdeségeit. Nem szeretném akkor szülőföldemet, ha ezt meg nem merném mondani. Több szellem, több erély, több lelkesedés kell ahoz, hogy ennyi egylet viruljon, mint a mennyi a mai társadalomban vau. A közöny idejében csak tenyószkednek, de nem virulnak az egyesületek és táplálják az erkölcs legnagyobb ellenségét a hiúságot. Nemcsak az egyesületi elnöknek, választmánynak, de minden tagnak sokkal több a kötelessége, mint a menynyit teljesít. — Mit bánom én, a gyűlést megnyitom bezárom, vise- selem az elnök nevet szenvedek érte eleget . . . így szól az elnök ur s az évi jelentés áradozik az egylet virágzásának világgá zengésében. Pedig sokszor nem az agyon beszéléore, de az agyon hallgatásra volna szükség. Magok a közművelődési, dunántúli, felvidéki, erkélyrészi stb. egyletek nem érnek el nagyobb sikereket. Az emberek valósággal nyögnek az egyleti adók alatt. Nem is lelkesedésből fizeti a tagdíjakat mindenki, de u g y i 11 i k b ő 1. Egy angol királynő idejében a humanizmus divatja miatt szegényedtek el az emberek, mi nálunk is kezd az teher lenni a rendszertelenség divatja miatt. Az igaz ! gazdag emberek aránylag kevesebb jótékonyságot miveinek, mint a középsor- suak. Talán nagyobb összeg a mit a gazdagok adnak, de kevesebb a résztvevő . . . Ne értsen félre senki, én nem a jótékonyság, nem az egyesületek ellen beszélek, de ostorozom a kinövéseket s figyelmébe ajánlom a kerületi választmányoknak, hogy a saját hatáskörükben és társadalmi utón úgy, mint a községek elöljárói szabályozzák e sokfelé kanyargó folyót, és a szabályozás munkájánál használják fel a nem divatos kényszerből, de szívből eredő egyesülési hajlamokat. Azt hiszem ez a munka áldásos lesz. a. f. Minél több, annál jobb. „Jogos óhaj“ czimmel közöltük a dunántúli kereskedőktársaságának a Il-kerületi gym- názium érdekében a közoktatás ministeréhez beadott kérését. Ezzel a derék társaság azt bizonyította be, hogy az egyesületi élet szellemét rendeltetését átérzi. Igen is átérzi mint több buda és vidéki egyesület. Mert nem elég az ha csak önérdek közös gyámolitás a testületi szellem alapja és egyebektől elzárkózik. A. mi egyleteink, társasköreink között épen úgy mint a dunántúli kereskedők társasága ha nem is mind, de legalább sok foglalkozik a közügyekkel is. A dunántúli kereskedők társaságának ez a hivatás átérzése a mi kereskedői karunk tisztességes és jó polgári gondolkodásának a tanúsága. A dunántúli kereskedők társaságának igaza van, midőn a gondolatok, tett és eszmék ministerénak, dr. ^Vlassics Gryulanak alüalmat ád, hogy Budával szemben egy valódi nagy közművelődési programmot érvényesítsen. Nincs igaza azonban aunak a levél írójának, ki a krisztinavárosi érdekeket látja koczára téve a kereskedők társasága kérelmében. Szerintünk az iskolákat, gymnasiumokat szaporítani kell. Miuél több, annal jobb. Az iskolákra fordított tőkét az iskolák téritik vissza a képzett ifjúsággal. . . . Maradjon meg a Il-ik kerületi gymnazium a mostani helyen, legyen felsőbb iskola a várban, a Krisztinavárosban, O-Budán, Tabánban. Legyen legalább algymnásium S z t. - E n d r é n Budafokon. Ez mind Buda felvirágzására szolgálna és magyarosítana s elérkeznék az az idő, mikor Buda csakugyan Dunántúl szive lesz. Az egyetem kérdése most áll elintézés alatt. Két terv között választ a minister — Józsefváros vagy Buda. Az egyetemek költségvetése pénzügyi elbírálás alatt vau. Az ifjúság többségi már lelkesedve beszél a budai diákvárosról és ezért a ministerhez küldöttség megyHatalmas képviselőink közbe járnak ugyan de leghathatósabb pártfogónk a minister bölcse- sége és Buda remek fekvése, jó egészségi viszonyai. Nem szeretnénk ily pártfogókban csalódni. Jó gyógyszer. Pestvármegye tanfelügyelője, Tóth József királyi tanácsos ur sokat, nagyon sokat tett Buda és vidéke magyarosításáért. Ha valaki egy budavidéki község népiskolájába bemegy meghatja a népfanitók buzgó- sága és szorgalma. Az iskolás gyermekek szépen felelnek magyarul és éneklik a nemzeti énekeket. A múlt évben tartott ezredéves ünnepek a német községekben is hazafias tűzzel töltötték meg a sziveket. A faültetésekkel minden községben emléket emeltek a hazafiságnak. Tisztelet a jó igyekezetüeknek ! Áaide mi történik. Az iskola épit de az élet ront. Milyen botrányos az például, mikor a magyar ezredektől, huszároktól szabadságr i vonuló legénység, kinek már át kellett volua venni a magyar föld hagyományait olyan szépen énekel németül, mintha Szász-Koburg-G-othából kapta volna az obsitot. A „Buda és Vidékét“ a magyar egyesület azért ajáulotta, hogy az elnémetesedés felett a lap hasábjain a hazafiak kipanaszkodhassak magokat . . . E t is a mi lapunk hasábjain siránkozom azon, hogy a mit az iskola épit, azt az élet elrontja . . . A katonaság t. i. a magyar katonaság a magyar nyelv jó oktatója. A német, tót, horvát, oláh vagy szerb legény, ha magyar ezredbe kerül bizony magyarul beszél, mig ott van. Otthon a saját tisztán anyanyelvét beszéli és magyar helytől távol eső községében nem csoda, ha elfelejti a nyelvet, de nem lesz soha sem a magyarnak, sem az államnak ellensége. Ezeket nem is csodálom, de azokat már másképen Ítélem meg, kik a főváros közvetlen közelében husz-huszonhárom éves korukra vissza némete- sednek, vagy totósodnak. Sajátságos jelenség az, hogy az öregebb német születésű — ha tud — szívesebben szólal meg magyarul, mint az iskolából kikerült leány, fiú vagy katonaságából szabadságolt tartalékos. A német községek egyleteinek könyveit németül vezeti sokszor nagy kínnal a magyar jegyző vagy tanító. Forradalmat okozna, ha a pap magyarul beszélne, még olyan is, mint Zimándy Ignácz, ki községét nagygyá tette. Ha a lelkész, tanító, jegyző erélylyel magyarosítana eleven szenet gyűjtene a fejére. A hatóság csak a társadalom támogatásával ér czélt. A nyaralók sokat tehetnének, de nem tesznek semmit. Ok pihenhetnek, d e a hazafiságnak pihenni nem szabad. Dicséretet érdemel az a ki a saját hatáskörében terjeszti a magyarosodást. Dicsérjük meg a többi között a békásmegyeri tanítót, ki ott dalárdát szervezett és magyarul énekeltet s ezzel is éleszti a magyarul beszélés kedvét. A napokban egy úriemberrel beszélgettem arról, hogy a sváb fiuk nem akarnak megszólalni magyarul. Annak a majorosnak a fia, ki
