Buda és vidéke, 1897 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1897-04-11 / 15. szám
Budapest, 1897. VI évfolyam 15 sz (Szt. György hava.) Vasarnp, április II. BUDA és VIDÉKE Hetenként megjelenő lap a közigazgatás, közgazdaság és társadalom köréből, BUDA ÉS VIDÉKE ÉRDEKEINEK ÉS A MAGYAROSODÁSNAK KÖZLÖNYE. Szerkeszti: EKDELyi n-^TTT . KIADÓ-HIVATAL, Hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek : Várocmajor-utcza 28. Megjelenik minden vasárnap. Elöílzetési árak : Egész évre 12 korona, fél évre 6 korona, évnegyedre 3 korona. SZERKESZTŐSÉG: Városmajor-utcza 28. Kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni Ó-Buda szabályozása. A közmunkák tanácsa átküldötte a fővároshoz O-Buda szabályozási terveit hozzájárulás végett. A főczél ennél az, hogy miután most csak egy sikátorszerü utcza köti össze Ó-Budát a II. kerülettel. létesítsenek olyan útvonalat, a mely a közlekedést könnyűvé és biztossá teszi. A tervben a Dunára derékszögben vonuló utczákról is ^an gondoskodva, úgy szintén arról is, hogy a római fürdőtelep könnyen hozzáférhető legyen. Több utczát és teret megszélesitenek és kibővitenek a terv szerint. A tervekkel foglalkozott a III. kér. választmány s a kerületi bizottsági tagok értekezlete is. Ezek és a mérnöki hivatal is helyesli, hogy a Lajos-utczát és a Pacsirtamező- utczát megszélesitsék. Kívánják, hogy a főváros a Királyhegyet kisajátítsa s azon parkot alakíttasson. Kapcsolatban van a szabályozással az a régebbi terv is, a mely már az egész főváros érdekeit érinti, hogy a Hungária-uttól 0- Budáig széles útvonalat építsenek híddal a Dunán. A hid az ó-budai templomteret érintené a tengelyével s ezért a III. kerületiek értekezlete azt kívánja, hogy a teret 50 ölnyire szélesítsék meg, a templomot pedig, a mely a mai igényeknek már úgy sem felel meg, távolítsák el. A középitési bizottság a szabályozási terveket általánosságban elfogadta. i i í i i Tehát Ó-Budára mégis kerül egy kis Uj-Buda. A mit régen vártunk és óhajtottunk, az a teljesedés felé közeledik. O-Buda egyik elhauyagoltabb része — talán legelhanyagoltabb — az egész jobb parton. Jövőjén régen tervelgetnek a Ill ik kerület vezérférfiai, és csak abban bíztak, hogy a, mi halad az nem marad. A kezdet kezdete kecsegtethet hát. A szabályozási tervében benne van O-Buda emelkedésének, fejlődésének biztosítása. A kerületi elöljáróságok szervezése, a kerületi bizottsági tagok és választmányok tanácskozásai, a körök sürgetéseinek jótékony hatását látjuk a szabályozás tervében megvalósulni. Csak bátran előre a kerületek érdekében és a siker el nem maradhat. Valószínű, hogy O-Buda belsejének szépítésével egyszerre kezdenek a kültelkek rendezéséhez, a mit ez a remek külterület meg is érdemel. Menjen csak valaki fel a Remetehegyre vagy magasabbra, az a kép, mely feléje tárul, igazán szép kép. Ha a honalkotó Árpád sirjául választották e helyet a honfoglaló ősök, úgy igazán jó ízléseket bizonyították be. Az a történelmi hangulat, mely Buda és vidéke begyeiben keletkezik, az ember szivében itt is felébred. A begyek lábánál elterülő sík, a sok kincset érő hévforrásokkal, a föld alul napvilágra kerülő régiségek rninti egy kínálják azt, hogy a nemzet a bon alkotó Árpádnak szobrot itt emel jen, mely szoborhoz a bérezek nagyszerű keretet szolgáltatnak. Ennek a hazafias kötelességnek teljesítése, beváltása sietteti a III-ik kerület kültelkeinek rendezését és szabályozását. Ezek a külterületek szánalmasan el vannak hanyagolva és daczára, hogy a közlekedéshez elég közel vannak, mégis az isten háta megett feküsz- nek, mert a megközelités turista kedv és kitartás nélkül jobbára lehetetlen, ép úgy, mint a többi budai begyekbe. A harmadik kerület képviselője gróf Festetieh Andort még politikai ellenfelei is szervező erőnek tartják. Szervező erejének szép tér kínálkozik a III-ik kerületben. (J és a III-ik kerület vezérférfiai szép szerepet vállalhatnak az ujjáalkotás munkájában. Éhez egy költő bátor képzelete, a festő csoportosítása, a szobrász szerencsés keze, az államférfiu bölcs higgadtsága, az emberbarát jó akarata, törekvése kívánatos. És akkor az elhanyagolt szép vidék fel fog virulni még. Árpád szobrához zarándokol a nemzet, a nemzet országos ünnepén s hazafias daloktól viszhangoznak a III-ik kerület hegyei. E „BUDA és VIDÉKE“ TARCZÁJA. Meglepetés. — Rajz. — Mintha lélek nélkül maradt volna. Oda simult az első ülés ablak melletti zugába s tévedező szemeit, a nélkül, hogy eszmélni látszanék, az ablakon feledé. Halvány arcza észbontóan átélt fájdalomról beszélt, míg némán, mozdulatlanul, mint villám csapott ült helyén. Minél nemesebb a lélek, annál inkább vérzik, a csapás alatt. Ő reá pedig -nagy, elviselhetlen csapást mórt Isten sujtoló keze. „Nem szeretem a meglepetéseket, tudasd jöttödnek még pillanatát is kis buta bolondom.“ A nyomorult ! E pár szóval adta meg neki az utolsó döfést ! E pár szó tette őt oly koldussá, mint az utcza szögletkövén ülő koldus asszonyt. Dúsgazdag ő hozzá képest a koldus is. Fájdalma tomboló hatása alatt nem vette észre, miként fürkészi őt a vele szemközt levő öreg ur, mint figyeli arezvonása minden egyes rángatozásait, ki mint látszik, lélekbeható tanulmány tárgyává tette őt, s megvolt győződve, hogy utitársnője .a lét és nem lét“ nagy problémája előtt áll. „Tudasd jöttödnek még pillanatát is.“ Nem engedelmeskedtem, elbúcsúztam a legjobb anyától, siettem, repültem hozzá... hallgatást parancsoltam a cselédeknek, ne tudja meg, hogy hamarabb megérkeztem, mint ő gondolná. . . csak úgy, hirtelen, váratlan borulni keblére... Ott lenni végre karjai között. . . lábujhegyen mentem, úgy a hogy megérkeztem szobája felé... Női hang iidé meg füleimet. . . A gyávák és kisbitüek aljas fegyveréhez folyamodtam. . . hallgatóztam ! Folyvást az a női hang, majd jó kedvű kaczaj. . . benéztem a kulcslyukon . . . aztán . . . aztán... Mily forrón karoltak egymást., kéz kézben, szem, szemben!.. Vége, mindennek vége ! Aztán egy eszme villant meg agyába, oly tökéletlen eszme, minővel csak nyugtalan, szenvedélyes, meggondolatlan forrón szerető lényeknél találkozhatunk. Nem lépni át e küszöböt soha! El, el, gyorsan el ! Ne lássa őt az életben soha. Két éves menyorszagot fölcserélni az örökös pokollal. Minden ! minden oda! — Budapest! — kiáltja a kalauz, mialatt „hordár“ kiáltások törik meg a vonat folytonos dübörgését fölváltó csöndet. A nő csak ott ült tovább s fűzi, fűzi gondolat menetének tövis lánczait, épen úgy, mintha körűié mi sem történnék. Az öreg úr, kinek élénk figyelme folyvást a hölgy felé irányult, végre oda lépett 8 megérinté kezét. A nő föleszmélt s kérdőleg tapasztó tekintetét az idegenre. — Nincs szándéka kiszállani. — Hol vagyunk ? — kérdé ijedten. — Budapesten. A hölgy köszönetét int fejével, aztán sietve emelkedik föl helyéről ; de. újra vizssa- esik. — Ön beteg asszonyom ! Nem lehetek segélyére ? Nevem dr. Balogh. Karját kérem asszonyom, lakására kisérem önt. Lakására ! Fájdalmasan néz a jó arczu idegenre! — Hát van-e már ő neki lakása ? otthona ? senkije, semmije e nagyvilágon ! „Nyelvében él a Nemzet.“ A magyar egyesület jelszava
