Buda és vidéke, 1897 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1897-04-04 / 14. szám

\ r Budapest, 1897. (3) A budai bástya ékességei. A janira annak, akit illet. Nagy szemet mereszt e czimre nem egy várbeli lakos ; ugyan miféle ékességei lehetnek a bástyasétánynak, a melyeket ő még észre nem vett? a melyekről az újságból kell érte­sülnie. Az a két sor fa, a mely még most nem is lombos, nem újság; az a hatalmas vaskor­lát, a mely a bástya harmadrészén ayujtózko- dik, az sem újság, a másik kétharmad rész fehér, de kormos fakorlátja, az meg épen nem újság; a magas és alacsony, magasabb és ala­csonyabb házak, változatos, azaz: regényes, de épen nem vonzó lánczolata, az sem mond­ható valami ékesnek. Hol van tehát a bástya éke. szépe? A kilátás az egj'kor hires bor­termő, ma már kopár hegyekre, idegen em­berre nézve lehet elragadó is, de a budai em­ber szeme már meg sem akad rajta. De bezzeg megakad azokon az élő és mozgó, ácsorgó és heverésző lényeken, a kik mindennap százával vonulnak fel a Ta­bánból, a Vízivárosból. 0 Budáról, Ó- és Uj Pestről a budai várhegyre, lesve, várva, mi­kor jelenik meg a prímás sétáját végzendő, a ki aztán megváltja mind magát, mind a bás­tyán sétálni szokott várbeli közönséget attól a látványtól, a melynek párját Budapesten sehol sem lathatni, de talán másutt sem. Ha a prímás egész nap nem mutatkozik, egész nap ott ácsorog az a piszkos, rongyos tömeg a Perdinánd kaszárnya tájékán reggel­től estig, vagyis napnyugtáig, akkor aztán, mint a jó madarak, szétmennek a világ mind a négy tája szerént, hogy jókor reggel elhagyott fész­keikben folytassák tereferéiket, amelyeket főn a bástyán, a lovas-uton folytattak kisebb-na- gyobb csoportokban egész áldott nap, nem nagy gyönyörűségökre a bástyái sétálóknak. Ezek a budai bástya ékességei. Sokszor gondolom magamban, hogy már minden valamire való faluban tilos az utczai koldulás és Budának e szégyenfoltját senki sem látja meg? Bezzeg az Erzsébettértől tá­vol tudják tartani nemcsak a koldus sereget, hanem még a cselédeket is, hacsak nem va­lami urfiakkal sétálnak! Egy kosaras, vagy bármiféle butyoros cselédet, vagy boltiszolgát minden bejáratnál visszautasítanak az ott őrt álló cerberusok, a kiket a honvédmenedékház- ból vezényelnek ki, gondolom csak, nem in­gyen ? És mi e visszataszító látványtól csak akkor vagyunk mentek, mikor a kegyelmes prímás nem tartózkodik Budán, amit ez az ácsorgó népség jobban tud az újságból, mint a — rendőrség, a melynek teendője volna az ily jelenetekaek véget vetni. A mai oapon kedvem kerekedett dél táj­ban szemlét tartani e söpredéken, s azt láttam, hogy legnagyobb részök ép, egészséges, mun­kaképes, a kinek a leggyengébb szivű keresz­tény ember sem adna egy fülért sem. de nem is adhatna, mert alkalmat sem találna rá. A i templomok csarnokaiban ezek nem láthatók, j de igen is van olyan névtelen jegyzőjük, akik : által folyamodványokat iratnak a szt Vincze- egyesületekhez, meg egyes adakozó hírben álló főurakhoz, asszonyokhoz, főképen pedig a prí­máshoz ; aztán a pálinkás butikokban, meg a nekik való kávémérésekben várják a kegyes adományok megérkezését. A szt Vincze-egylet tagjai ezeket már mind ismerik és alig alig találnak közöttük olyano­kat, a kiket a segélyezésre méltóknak tartanak. A kik a prímáshoz folyamodnak, mindemellett megkapják zsoldjokat, mert a folyamodványra rendesen az utalványozott összeg is rá van Írva, a min természetesen a szt Vincze-egylet sem változtathat, pedig a maga ismert szegé­nyei között sokkal jobban elhelyezhetné a se­gélyt, mint ilyen irodalmilag kolduló naplopók között. Azt is gondoltam már, hogy azt a gyö­nyörű bástyái sétányt nem lehetne-e kol­dus delelőnek, a Lovas-utat k oldu s- börzének, a Nádortért — ad nótám T ö- rökles — kp Idusle s-nek nevezni ? Megérdemlené. — És mindez ékességnek sok, sok BUDA és VIDÉKE t ideig maga az Uri-utcza meg a bájos Lant- í utcza volt a színhelye ! Azokat azonban mégis megtisztította nagy időre az Uri-utcza rendőre, a kit ha az ember megszólít, azzal mentegető­zik, bogy nincs rá parancsa. Tehát az I. kerü­leti elöljáró vagy rendőr kapitány urak ne saj­nálják azt a parancsot kiadni és a budai kö­zönséget nagyon le fogják kötelezni magoknak. Dixi. A budai könyvtár.. Jurányi Győző kőnyvtárőr jelentése a budai könyvtár­egyesületnek 1897. márczius 25-én tartott VI. rendes közgyűlésén. Immár fennáll erősen és szilárdan az épület, melyet öt év tapasztalatai, munkássága és lelkesedése emelt. A lefolyt idő eredményei megmutatták, hogy a lelkesedés nem lelkese­dés nem fellobbanó láng, hanem állandó, jótó- ! kony meleg, melynek tisztitó füzéből kultúr­intézményünk kiforrott. Mindennél határozottabban megerősödött az a törekvés, hogy intézményünket nevéhez híven egy nagy nyilvános Budeci Könyvtárrá kell fejlesztenünk, hogy városrészünkben is bárki feltalálhassa szellemi szükségletei kielé­gítésének amaz eszközeit, me yekhez eddig csak tetemes fáradsággal juthatott. És örömmel jegyezzük fel, hogy a tett intézkedések jogosan engednek arra következ­tetni. hogy hovatovább elérjük azt a czélt, melyhez városrészünk hatalmas kulturális ér­deke fűződik, s mig törekvésünk szálai egy oly férfiúban összpontosulnak, kit tapintata, lankadást nem ismerő buzgalma és kiváló tu­lajdonságai ékesítenek, kivel intézményünk a lefolyt rövid esztendő alatt is már mélyen, elválaszthatatlanul forrott egybe, — a siker jóllehet már a közeljövőben rejlő. Nem volt év, melyben intézményünk oly sokoldalú fejlődést, gazdag gyarapodást ért volna el, mint a lefolyt esztendő. Ez évben, 1896. deczember 5-én nyert könyvtárunk a Toldy Ferencz-utczai iskolában külön, önálló helyiséget, mely most már kizá­rólag intézményünk rendeltetésének és tiszt­viselői zavartalan működésének szolgálatában áll; ugyancsak ez évben az ezredéves orsz. kiállítás közoktatásügyi csarnokából négy ha­talmas szekrénynyel is gyarapodott könyvtá­runk, betöltve ezzel teljesen a helyiségünk­ben rendelkezésünkre álló helyet s jelenlegi helyiségünk a könyvtár rohamos fejlődése és gyarapodása folytán már is szűknek, alkalmat­lannak bizonyult. Intézményünk csak akkor fogja czéljait valóban elérni, csak akkor fog rendeltetésének teljesen és hiven megfelelni, ha alkalmas helyiségnek, állandó otthonnak birtokába jut és egyesületünk a múlt közgyű­lés határozatához képest immár fel is terjesz­tette kérelmet a székes főváros tanácsához, hogy a könyvtár részére az emelendő budai vigadóban egy olvasóteremből és megfelelő könyvtári helyiségekből álló otthont bizto­sítson. Kiváló örömömre szolgál beszámolnom arról, hogy a már évek óta folyt könyvtár rendezési munkálatokat kettőzött erővel be­fejeznem sikerült. Hogy mit jelentenek e sza­vak, csak az képes megítélni, kinek egy nagyobbszabásu könyvtár rendezési munkála­tait a modern igényeknek megfelelőleg vezetni már alkalma volt. Mily alapvető készültség, mennyi fáradság és szigorú rendszeretet szük­séges ahhoz, hogy ily mú fölépüljön, — föl- épüljöu úgy, hogy évtizedek múlva is, ily alakjában fennmaradhasson. Szoros összefüggésben állanak ezek in­tézményünk egész szervezetével és az 1894. évben keresztül vitt reformokkal. Az akkori II. kér. népkönyvtárból Budai Könyvtár lett és kettős czélt tűzött maga elé: a magyarosodás terjesztését és a közraivelő- dés ápolását egyrészt, a mi a régi volt, más­részt a tudományos művelődés előmozdítását; ehhez képest könyvtárát is ketté választotta : Április 4 népkönyvtárra és szakkönyvtárrá ; nevük ma­gukban hordja a czélt, melyet szolgálni van­nak hivatva. Könyvtárunk első részét, nem szabad elterelni soha magasztos, hazafias rendelteté­sétől : a magyar közművelődés előmozdításá­tól ; másik része azonban, a szakkönyvtár hi­vatva van majdan a nagy Budai Könyvtárrá fejlődni. E körülmény figyelembevételével tör­tént könyvtárunk rendszerének megállapítása. A szakkönyvtár a tudományok összes ágaira kiterjedve 11 főszakból, ezek keretében ismét 37 alszakból áll. Ehhez képeit könyvtárunk czimjegyzékót is külön részekbe foglalva kel­lett közzétennünk. A népkönyvtár első czim- jegyzéke már 1894 ben látott napvilágot, azóta is két pótfüzete jelent meg; a szakkönyvtár­nak nyomtatott czimjegyzékót azonban, sajnos, mindeddig nélkülöznünk kellett. A könyvtár rendezésének befejeztével azonban már a könyvtár eme nagyobb és értékesebb részé­nek körülbelül 20 Ívre terjedő czimjegyzékót a sajtó alá rendeztem és választmányunk en­nek kinyomatási költségeire az idei költség- vetés keretébe 400 frtot már be is illesztett. Könyvtárunk a lefolyt évben oly gyara­podást mutat, minővel fennállása óta még egy évben sem dicsekedhetett; nem kevesebb, mint 2728 művel gyarapodott 3331 drbban. Oly eredmények ezek, melynél nagyobbat főváro­sunk nagykönyvtárai sem érnek el. Hogy ez lehetséges volt, az ama számosak áldozatkész­ségének köszönhető, kik adományaikkal a könyvtár gyarapításához járultak; ezek közül különösen meg kell emlékeznem szeretett elnökünknek, Csorba Ferencz dr.-nak 234 drbból álló és dr. Fáik Miksa orsz. képviselő­nek, Bagó Márton, Diószeghy Béla, Koncsek Lajos uraknak nagyobb könyvadományairól ; az ezredéves orsz. kiállítás, valamint a m. kir. tud. egyetemi nyomda igazgatóságai pedig összes kiadványaikat küldötték meg. Azonkívül néh. dr. Barsi József, a tud. Akadémia tagjá­nak 838 drbból álló értékes könyvtára is, melyet még évek előtt oly rendelkezéssel ha­gyott hátra, hogy az egy létesítendő budai közkönyvtárnak alapjául szolgáljon, az orsz. magyar iskolaegyesület révén könyvtárunk­nak jutott. A lefolyt 1896. esztendő gyarapodása a következő : a) a szakkönyvtár 1926 mű, 2093 darab, b) a népkönyvtár 264 mű, 402 darab. c) Barsi könyvtár 538 mű, 836 darab. Össze­sen : 2728 mű, 3331 darab. A könyvtár állománya 1896. deczember hó 31-én a következő volt: a? a szakkönyvtár 4768 mű, 5491 darab, b) a népkönyvtár 1546 mű, 2540 darab, c) Barsi-könyvtár 538 mű, 836 darab. Összesen: 6852 mű, 8867 darab. Könyvvásárlásra a lefolyt évben 187 frt 24 krt, könyvkötésekre pedig 60 frt 80 krt fordítottunk; a könyvtárra eddig fordított be­ruházások mindösszesen 2258 frt 51 kr. A könyvtár a lefolyt évben hetenkint háromszor: hétfőn, szerdán és pénteken dél. után állott rendelkezésre, az egész évben tehát 146 napon; a lefolyt 1896. évben 367 olvas^ 5297 esetben használta; az olvasók száma ezek szerint 86, a könyvforgalom pedig 337 ^ eset csökkenést mutat. Az olvasók számána^ csökkenése jórészt annak tulajdonítandó, hogy a középiskolai tanulók számát a lefolyt évben korlátoztuk ; a könyvforgalom csökkenése pe_ dig eme körülményen kívül kivált annak ere(j_ ménye, hogy a könyvtár az 1895. évben 210 a lefolyt évben pedig csak 146 napon ál]0^ nyitva; mig 1895-ben egy olvasó átlag ^4-7 esetben, a lefolyt évben 14'4-szer haszn4jta a könyvtárt; mig 1895-ben az egyes nap0j-on átlag 41-en, 1896-ban 35-en keresték fel könyv­tárunkat. É csökkenést a milleniumi év sok­féle ünnepségeiben és szórakozásaiban keres­hetjük, mely bizonyára sokakat vont el a csendes és komoly foglalkozástól. Ha a jók gondoskodása, a nemesek áldo­zatkészsége és mindnyájunk lelkesedése kiséri a Budai Könyvtár-Egyesületet továbbra is, hovatovább elérjük azt a magasztos czélt. mely mindannyiunk legszebb vágya, forró óhajtása.

Next

/
Oldalképek
Tartalom