Buda és vidéke, 1896 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1896-01-12 / 2. szám

Budapest, 1896. (3.) BUDA és VIDÉKÉ. Január 12. örüljünk, bogy ilyen is van, ne ellenségesked­jünk a társulattal. Erre az a feleletünk, hogy mi a társaság érdekében szólalunk fel, mert azt akarjuk bogy az igényeknek megfelelve annyi jövedelme le­gyen, bogy ne legyen kénytelen likvidálni. A kocsik olyan tormán közlekednek, mintha csak kegyelemből járnának Budára. A legjobb útvonalak el vannak hanyagolva. Mig a király- utczán és egyéb pénzvilág által lakott terüle­teken sűrűn egymásutánban (sokszor szintén üresen) közlekednek a kocsik, addig Budára | nem közlekednek ilyen tempóban. A társaság- 1 nak természetesen nem hajthat igy annyi jőve- I delmet Buda mint várható lenne. A Gizella- j téren, a Város-major torkolatán csakhamar megtelnek a kocsik és a közönség jó része inkább gyalogol, minthogy a hidegben ácso- rogjon . Budán is adófizető polgárok laknak. A hatóságnak védeni kellett volna a szerződés' megkötésénél az adófizetők érdekeit és még most is szoritani kellene a társaságot, hogy a saját és a közönség érdekeit kielégítse. Csak egyet mondunk ezúttal az elhanya­golt útvonalak közül, az A 1 k o t á s-u t c z á t, hol a katona-kórház és a déli vasút pályaháza, a Frimm-féle intézet stb. van, miért nem közle­kedik társaskocsi. A kanárikocsik nem elegendők. Ha a társaskocsi-vállalat nem akarja belátni azt, hogy itt haszna lenne, tessék magánembereknek adni engedélyt. A régi kocsik beszüntetése folytán sok ember maradt kenyér nélkül, igy szocziális bajokat is okozott a társaság. Ezen lehetne és kellene is segiteni . . . Jövőre a kiállítás lesz A budai közleke­désnek nem szabad ilyen hanyagnak és ké­nyelmesnek lenni. Avatkozzék bele mielőbb a hatóság . . . Ismerőseink. (Árnyak és fények.) Gróf Zichy Jenő, Gróf Zichy Jenőnek újabb útja bizonyára még eredményesebb lesz az előbbinél. Saját- szerű, hogy az önzés korszakában, midőn any- nyira szereznek, az úgynevezett élelmes ele­mek pe'nzt, kincseket, a mikor a leggazdagab­bak is majdnem kivétel nélkül fukarkodnak az ő vagyonukkal és majdnem csoda számba megy, ha egy-egy százezrekkel biró vagy még sokkal — Demeterné! — szólt Déri — Itt ez a levél, vigye ezt el a gróf úrhoz. De vigyázzon, mert a gróf ur — tudja — nagyot hall. Siket. Ezért jól kiabáljon a fülébe. — Ne tessék félni, hisz ha csak az kell, hát... — Jól van jó. Ne itt, hanem ott! — Azután figyeljen ide. Ez a gróf nehezen igér meg valamit, hát addig ne menjen el — érti — ne menjen el, mig az alkalmazást meg nem ígéri. Mikor pedig elmentek, hát csengessen be hozzá még egyszer ! Demeterné hálálkodva ment el és pedig egyenesen a Déri lakására, honnan a két tyú­kot visszavette és vitte gróf Kreith Bélához. Hogy mi történt vele a grófnál, azt tisz­telt hallgatóim onnan sejthetik, hogy rövid idő múlva visszatért a két tyúkkal a szerkesztő­ségbe, hol szemrehányó hangon ennyit mon­dott Dérinek — Hát minek tetszik a szegény ember­ből gúnyt űzni? Hisz jobban hall az a gróf, mint mi ketten. Kidobatott. Másnap délután otthon a feketém mellett ültem. Jelentik, hogy egy szegényes külsejű em­ber levelet hozott nekem Déritől. Bebocsáttattam. Vörös arczu, lilaszin orrú, delirium tre- | mensben levő alak nyújtott át egy levelet, mely igy hangzott. „Édes Andorkám, szives gyöngéd figyel­med viszonzásául itt küldöm neked Hinkmár | dusabb is csak valamicskét, vagy épen ezreket áldozna közjó oltáráráu, legyen az mágnás, iró, művész, szerkesztő, gyáros vagy kereskedő : ak­kor Zichy Jenőnek egész vagyont tevő áldoza­tait, buzgó fáradhatatlanságát gúnyolni akar­nák. A tudóst játszó tudákos előáll, hogy Zichy rósz nyomon jár, mert a magyarok nem ott jártak, a hol o keresi, a nélkül, hogy meg tudná mondani, hogy hát hol is jártak. De hiszen természetes, hogy azért kell keresni, mert nem tudjuk még hogy hol jártak? A ki nem keres, az bizony nem talál. Meg aztán a leve­gőbe beszélő tudákosok ellenében valódi szak­emberek bizonyítják, hogy a kutatás helyes irány­ban történt. És Zichy nem mondta, hogy kuta­tásának teljesen biztos eredménye lesz, hogy az elmosódott nyomok felderítése, pláne az utolsó darabka a biztos. De annyit előre tudott, hogy a meglátogatott tartományokban igen érdekes, a tudományra igen hasznos adalékokat fognak gyűjteni ő és a vele utazó tudósok, legalább is nyelvészeti és ethnografiai irányban. A szerzett tapasztalatok persze még feldolgozatlanok, de a Zichy által gyűjtött tárgyak, a melyek meg­szerzésénél ő épenséggel nem fukarkodott már is egy igen érdekes szép múzeummá nőttek, a melyek a néprajzra nézve igen nagy értékűek sőt valószínűleg nem egy tárgy a müipar szem­pontjából is szerfelett becses és kereskedel­münkre nézve is tanuságos lehet, megérdemel­vén ki- vagy beviteli tekintetben a tanul­mányozást. Mindez elég arra a mai korban, hogy gúnyolják a nagy buzgalmat, a fáradhatatlan­ságot, a hazafiságot, a nagy á’dozatkészséget. Farsang. A Zöldmái-, Pál.völgy- és Csatárka dűlői közbirtokosok első igen fényesen sikerültfjó- tékonyczélu mulatsága í. hó 4-én, szombaton este zajlott le ifj. Holtzspach Nándor elnöklete alatt a Császárfürdőben. A csinos hölgy- és ügyes férfi rendezőség mindent elkövetett, hogy a mulatságnak kiváló sikert szerezzen; s való­ban meg lehet elégedve azzal az igen szép ered­ménynyel, a melyek a zöldmáli közbirtokosok számára első nyilvános fellépésükkor szerzett. A mulatságot hangverseny előzte meg, ! melyre a műsort Hackl N. Lajos tanár állította Adolf napszámos urat, ki írni, olvasni, sőt fo­galmazni is tud. Alkalmazd őt kérlek, mert megígértem neki, hogy te őt alkalmazni fogod. Szívesen ölel gyöngéd barátod Gyula.“ — Hol fogadta fel önt Déri ur ? — kér­deztem. — Fogadott az Isten; hisz ép azért küld­tek ide, hogy az ur fogadjon fel. — Hát nem adott önnek Déri ur pénzt azért, h gy ide jöjjön? — Ne tessék gúnyt űzni — a szegény­emberből. Adtam a szegénynek valamit, — aztán elküldtem. Rövidre azután belép Déri nevetve. — Itt volt Hinkmár ur ? kérdé s aztán nagy mosolyogva elmesélte, hogy Hinkmárt már hozzá viszonzásul küldötte Kreith. Pokoli gondolat villaut meg a Déri agyában, hogy ő meg hozzám küldi őt. — Egy jószivü úrhoz küldöm. De hát lássa az az ur csak akkor van meghatva, ha legalább három-négy öreg asszony sir előtte. Nincs önnek néhány nagynénje? — Nincs nekem kérem egy se. — Édes anyja csak van ? — Van, de — tetszik tudni — bolond. — .Hisz annál jobb! — kiált fel Déri. Bolondot akart rám küldeni . . . Még csak annyit! Ne sajnálják azt a De- meternét, mert mint később megtudtuk, — pénzért árulta a protekcziót — Jászapátiban. össze elismerést érdemlő ügyességgel. Első számnak Kasszner Károly ur jeles czimba’om játéka keltett osztatlan tetszést; utána dr. Barthos Andor miniszteri titkár érdekes felolvasásával, melyet tárczaczikkünkben közlünk, tartotta ál­landó derültségben a közönséget, nagyban emel­vén „Protekczió“ czimü felolvasásával az est jó hangulatát. Fekete Olga kiváló művészettel játszott zongora szárúja után Gábos Nelly, az operaház jeles tagjának éneke következett. A bájos művésznő ,,L’ Estasie„ keringet, majd a felzugó tap-okra két kedvencz magyar nótáját énekelte. Az estélyen a népszínház három ki­tűnő tagja, Szirmai Imre, Mihályi Ernő és Solymossi Elek működött közre. Szirmai két fényesen előadott monológgal, Mihályi éneké­vel az „Orpheusbói“ és a „Boszorkányvár“ belé­pőjével, végül Solymussi a gyorsan közkedvelt­ségre szert tett „Rika“ operette meuazsen i kupléjával keltett nagy hatást, mely után a kedvelt komikus a „Le Pere la Victoire“ hires utánzatát adta elő. Szép sikert aratott "Schopp J. F., az operaház fiatal tagja, a ki Bánk-bán hires bordáiét oly bravúrral énekelte, hogy a közönség alig tudott tapsaival betelni. — Szukk Endre gordonka játéka volt az est egyik fény­pontja. A hangversenyt Horváth Elek kitűnő zongora száma fejezte be. Az ügyesen öszeállitott hangversenyt haj­nalig tartó táucz követte. A négyeseket vagy száz pár tánczolta. A d:szes közönség soraiban, mely a ter­met zsúfolásig megtöltötte, ott láttuk Dr. Bsncze Benő elöljárót, Masschauer alezredest, Rózsa őrnagyot, Benedek Sándor min. osztálytanácsost, Czájlik Alajos rendőrkapitányt, Geller Józsefet, Déry igazgatót kedves családjaikkal. A jótékony czélra felülfizettek : Dr. Országh Sándor 8 frt. 50 kr, Haverda J. 50 kr, Freund Adolf 3 frt 50 kr, Klein Ignácz 1 frt 50 kr, Neumann József 50 kr, Graepel Hugó 8 frt 50 kr, Kann és Heller 1 frt, Goldberg Samu 3 frt 50 kr, Andrássy Mihály 5 frt, Heidelberg Vilmos 1 frt 50 kr, Lang Lajos 2 frt, Dávid Béla 2 frt, Verderber József 2 frt 50 kr, Geissler Lajos 3 írt 50 kr, Augenstern Samu 5 írt 50, B. M. 50 kr, Schütz György 2 frt, Goldschein Ignácz 1 frt, Milde József 50 kr, Ucber Ödön 5 frt, Huuszmann Alajos 2 frt, Holtzspach Lujzika 50 kr, Neu- schloss Marcell 50 kr. Baumgarten Mihály 1 frt, Dracsay Gyula 1 frt 50 kr. L5wy Náthán 1 frt, Dr. Tatay Adolf 3 frt 50 kr, Fehr Ju­lia 1 frt, Dr. Goldberger Lajos 1 írt 50 kr, Dr. Kelemen Gyula 3 frt, Samek Sárika 50 kr, Dr. Bürger Árpád 50 kr, Mechwarth András 2 frt, Holländer Mór 50 kr, Weisenbacher Endre 4 frt, Sieburger és Társa 50 kr, Hoff­mann Lipót 3 frt 50 kr, Sczerbovszky Szaniszlo 1 frt, Rumbold B. utóda 10 írt. Dr. Beyer Sándor 2 frt, Kocsis György né 1 frt, Egy franczia 1 frt 50 kr. A mulatságon jelen volt. Asszonyok: Augenstein Samuné, Dr. Bálint Béláné, (Becsből) Bálványi Gyuláné, Baumgartenné, Dr. Bencze Benőné, Benedek Sándorné, Br. Beyer Sándorné, Braun Márkné, Czájlik Alajosné, Csillag Mátéué, Czóbel Er- nőné, Domonkos Ferenczné, Dratsányi Gyuláné, Deutsch Mórné, Ernyei Ferenczné, Epstein Ja- kabné, Edelsteinné, Dr. Fekete Mórné, Fehr Ju­lia, Geller Józsefné, Gartenfeld Mórné, Gonda Lajosné, Gröstenbergerné, Grünsteuané, Heiss Jánosué, Hackl N. Lajosné, Heitzingerné, Holtz­spach Nándorné, Jellinekné, Kozáki Gyuláné, Dr. Krauszné, Láng Lajosné, Lindtmaverné, Leonabussi Jánosné és Vinczéné, Linczenpo czné, Lőwy Nathánné, Mayer Mari, Milde Józseíné Dr. Mittelmann Sándorné, Mordiba Máténé, Muskavics Ernőné, Novák Józseíné, Pichler Győzőné, özv. Porubányi Erzsébet, Schiidi Mari, Sáry Pálné, Szende Alajosné, Schleiszné, Dr. Stern Józsefné, Szép Gézáné, Scheidler Ernőné, özv. Stofán Győzőné, (Székesfehérvárról) Stadler Jeromosné, Sumi Mihályné, Sreiber Laura asz- szony, Ucher Ödönné. Urs Simonné. Vavrek Gusztávné, Weisenbacher Endréné, Weinberg Jakabné, stb. Lányok: Ágoston Etel. Augenstein Ele­onora, Becskey Emma, Benyovits írén és Szidi, Brenner Róza, Bonin Róza, Darás Malvin és Tinka, Déry Jenny, Dratsányi Margit, Eckert

Next

/
Oldalképek
Tartalom