Buda és vidéke, 1896 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1896-10-04 / 40. szám
Budapes* 1895. (2.) BUDA és VIDÉKÉ Október 4. repelhet az ipar és kereskedelem terén vagy nem volnának-e orvoslandok azon gründolási visszaélések, melyeket a kereskedelmi törvény 14. §-a alapjan a közgyűlések összehívásával a részvényesekkel szemben elkövetnek ? Nyilvánvaló, hogy a kisiparosok és kereskedők pusztulnak, habár Ausztria az általa monopolizált Magyarországra, kisiparosainkat látszólag mintegy kiméivé és a nálunk folytonosan előforduló veszteségekre számítva, az ipari czikkeket drágán, azaz úgy adja el, hogy amit tőle Németországban egy márkáért vesznek meg, azt nekünk egy forintba számítja. A baj íőleg az, hogy a hitelértesitő irodák gyakran oly egyéneket juttatnak nagyobb hitel élvezéséhez, kik erre érdemtelenek. Az ily hitelt élvezők, mert rendesen semmi elveszteni valójuk sincsen, nyakra- főre bukhatnak és egyezkedhetnek. E műveletek által az összeharácsolt s majdnem ingyen szerzett ruházati, butorzati, kézműipari stb. árukat oly potom árért adják el a fogyasztó közönségnek, hogy az a kiiparos és kereskedő, ki becsületes utón rendes árban szerzi be czikkeit, ezzel a versenynyel megbirkózni nem képes. A baj másik főrésze pedig az, hogy az ország nyerstermelő s a rossz terményárak miatt, ami népünk jövedelme nincsen arányban azon országbeli népekével, hol a nyers terményeknek ipari czélokra való feldolgozása által tízszeres értéket is teremteni tudnak. Nemzeti jövedelmünk mindig kevesebb s népünk mindig szegényebb lesz, mentői több idegen árut fog az ország elfogyasztani. Megdönthetetlen adatokkal igazoltam ez állításaimat a f. év május és junius hóban megjelent „Iparügyek“-ben. Honi iparunkat tehát elpusztulni hagyni, nemzetünk ön- gyilkossága lenne! Budavár urai. — Irta: Z A. G. — A mohác&i ütközet után, még 1526-ban Szulejmán elfoglalta Budát s miután Marosig, Komáromig és Győrig feldúlta a Duna menti vármegyéket s 200,000 embert részint leölt. részint rablánczra fűzött, a büszke királyi várat átadtadta Szapolyay Jánosnak, aki már 1527-ben odahagyta Budát Ferdinánd seregeinek közeledése hírére. Ferdinánd német őrséggel látta el a várat, de parancsnokul Nádasdy Tamást tette meg, akiben nem is csalódott. 1529-ben Szulejmán ismét beütött Magyarországba és ellenállás nélkül ért Buda alá, amelyet a német zsoldos csőcselék, Nádasdy ellen összeesküdve, föladott. De a szultán megverette az árulókat és levágatta valamennyit, ellenben Nádasdynak nemcsak megkegyelmezett, de szabadon is bocsáttatta, megdicsérve hűségét, állhatatosságát és vitézségét. A szultán ismét Szapolyainak adta a várat, amelynek tizenkét esztendeig békéje volt. De 1541-ben Ferdinánd Roggendorff vezérlete alatt 40,000 főnyi sereget küldött 40 ágyúval a vár megvívására. Az ekkor már özvegy Izabella ki rályne nagy szorongattatásában Szulejmánhoz fordult segélyért, aki európai hadait küldte Mohamet pasa parancsnoksága alatt Buda föl- mentésére. A pasa Roggendorff közelében ütött tábort s a német vezér védsánczait többször megtámadta, de sikertelenül. Roggendorff csak akkor ijedt meg, hogy a szultán egész erejével útban van ellene, mikor pedig Perényi Péter átpártolt Szabellához, a német vezér visszavonulása valóságos vad futásba tört ment át s a janicsárok száz számra öldösték a menekülőket. Ekkor szerezték meg a törökök csellel a már kétszer elfoglalt, de Szapoiyaynak meghagyott királyi várat. Ugyanis kíváncsiság örve alatt ötével, tizével különböző utakon a várba özönlöttek s egy adott jelre előrántva eldugva volt fegyvereiket, a piaczon összegyűltek és a várat elfoglalták. Szegény Izabella királyné kénytelen volt belenyugodni szövetségesdinek ebbe a csínyébe és Kolozsvárra tette át székhelyét. I. Ferdinánd e közben megnyerte V. Károly császár támogatását s a római szent birodalom választói, fejedelmei és urai Speyerben elhatározták, hogy Budát kiragadják a törökök karmai közül. Joachim, brandenburgi választófejedelem 1542-ben nagy haddal megindult és Budát ostrom alá vette. De egyrészt a törökök vitéz védelme, másrészt az ostromlók között dühöngő és ezereknek életébe kerülő ragályos betegségek lehetetlenné tették a sikert s a szép sereg, amely annyi reménynyel indult meg, mint valami rom tért vissza Németországba. Otvenbét esztendeig nem háborgatta ezután senki Budát. Csak 1599-ben jutott Schwar- zenbergnék eszébe 10,000 gyalog és lovas katonával váratlanul Budára ütni, de a meglépés nem sikerült, s a támadók véres fejjel verettek vissza. 1602-ben Schwarzenberg komoly ostrom alá vette a várat. Szeptember 3-án kezdődött az ostrom, de a törökök mindjárt az első napon kirohantak, hogy a keresztényeket megakadályozzák a sánczásásban, csakhogy az ostromlók visszaverték a várba őket. 4-én a keresztények fölégették a Pest és Buda közötti hajó- hidat, melynek védelmében sok török esett el. Ugyanekkor Sultz gróf emberei a Dunáról és a szárazról egyszerre megrohanták a Vízivárost, megmászták a falakat és kardra hánytak mindenkit, aki nem menekülhetett a felsővárosba. Ekkép a városbelieket teljesen elzárták a Dunától és lehetetlenné tették a Pest felőli támogatást. Már másnap, 5-én, daczára a törökök kirohanásainak, elkészült a hajóhíd a pesti oldalra s 6-án vizen és szárazon éjjeli rohamot intéztek Pest ellen, de a roham nem sikerült. Schwarzenberg most erősen lövetni kezdte a várat s miután 12-én 100 bányász érkezett meg, rögtön hozzáfogtak az aknafuráshoz. A törökök aznap ismét kitörtek s a kifejlődött igen heves harczbau csupán a Schwarzenberg-ezred többet veszített száz embernél, mire a támadókat visszaverhették. 15-én, daczára a keresztények kereszttüzének nagy segítséget kaptak az ostromlottak. Sok katonaság tört át az ostromvonalon és meglehetős mennyiségű élelmiszerrel bejutott a várba, ahol persze roppant örömmel fogadták őket, meri a védsereg már any- nyira kifogyott mindenből, hogy a lovakat vágták le és azok húsával táplálkoztak. 22-én rést lőttek a keresztények és d. u. 3. órakor nagy rohamot tntéztek a vár ellen. A roham késő éjszakáig tartott, de a törökök csodálatraméltó vitézségét nem bírták legyőzni s miután a kirohanások is rzppant veszteségeket okoztak, a fővezér megunva az eredmenytelen és hosszas ostromot, egész seregével fölkerekedett és elvo- nált Buda alól. 1635-ben tűz ütött ki a várban, amely csaknem egészen leégett. Ezer embernél több veszett el a tűzben, két kapu és az ágyuk talpai is elégtek, de a törökök hamar helyrehozták a károkat. Ezután következett az a két ostrom, amely közül a második 1686-ban Buda végleges visz- szavételével végződött. A diadalteljes hadjárat után a külföldi seregek hazamentek telelni, mig a császáriak és a magyarok a következőképen helyezkedtek el téli szállásokon, hogy 1687-ben folytassák a háborút. Csehországban voltak: a Picolomini, Hannover és Sainte Croix lovasok, a Souches (2 század) és Stahremberg Guido gyalogosok, továbbá a lovas és gyalogos ujonczok, a tüzérség és a szekerészek. Sziléziában a Cominercy, de Pace és Styrum lovbsok, az Alt-Stahremberg, Mansfeld (8 század) és Sollm (4 század) gyalogosok. Morvaországban a Pállffy és Taffe lovasok, Leszle, (3 század), Baden (9 század), a gránátosok (1 század) és az anhalti (1. század) gyalogosok. Helyőrségül mentek: Prágába és Egerbe a Keyser8tein-féle 6 század. Gross-Gloggauba és Brüggébe a Metternich-féle 5 század, Phi- lippsburgba Stahremberg Miksa, Costnitzba Stadel. Alsó Ausztriában a Serau lovasok és a Lothringen (8 század) gyalogosok az élelmezési osztálylyal. Felső-Ausztriában a Serau lovasok (5 század), a Leszle (5 század) és Serffenberg (2 század) gyalogosok. A többi osztrák tartományban a monte- cuccoli és Erbe vilié lovasok, a Thüngen (8 század) Aspermont (8 század) és Heuszler (3 század) gyalogosok. A Drávavidéken a vezérkar, tüzérség és szekerészét, továbbá a mitroviczai, simonytor- nyai és pécsi lovasok, a Leszle (2 század), Thüngen (2 század) és Scherffenberg (2 század) gyalogosok. Felső - Magyarországon : Sachsen - Lauenburg, Caraffa, Gondala, Veterani, Heuszler, Götz, Truchsess, Savoya, Castell, Magni-Dettwin, Keyserstein, Serini (4 század), Croy, Metternich, Wallis (8 század), Tiem, Hausin, Fürstenberg, Strasser (9 század) és a bajor gyalogság. Alsó-Magyarországon: Ladron, Dünnewald, Caprara, Neuburg és a fesö-rajnai lovasok, Nig- relli és Neuburg gyalogosok. 1526-tól 1686-ig igy váltakoztak 160 éven át Budavár urai, mig végre a magyar királyok fényes székvára újra magyar birtok lett. Azóta 210 év múlt el s Buda csak 18 évig volt idegen birtok, de ez is elmúlt, mint valami gonosz álom s reménynyel és bizalommal lehetünk eltelve, hogy a múlt sok szenvedéséből egy jobb és szerencsésebb jövő fog kicsirázni, mert azt Magyarország igazán megérdemli annyi gyász után. Úgy legyen ! A krisztusi szeretet példája. A bécsi országút mentén, Budától pár kilométerre, kopár domboktól körülvett völgyben él egy becsüleies s józan német nép. Ősei valahonnan nagy Németország sötét erdői mögül, Buda v sszafoglalása idejében telepedtek le azon helyre, melyen jelenleg is élnek. Azt a maroknyi, sziklás földet, mely tulajdonát képezi, példásan műveli Szorgalmas és kedves józan nép ez, mely mindenkor megmutatta a magyar haza iránti szeretetet s bár nyelvében részben német, szívben és lélekben azonban magyarnak vallja magát s ha valahol van a magyarosnás- nak alkalmas talaj, ez bizonyára az. Daczára a nép jóakaratának s a főváros közvetlen szomszédságának, akadnak egyes úri emberek, kiknek igen szent kötelességük volna az állam nyelvét hivatalosan is és magán utón is terjeszteni, mondom akadnak emberek, kik a magyar nyelv terjesztőit a halálig üldözik azon egyszerű oknál fogva, mert ők hazánk szent nyelvén bátorkodnak hirdetni a műveltség csiráit. Kemény vádak ezek, de tényleg igazak s ha nem Budapest közelében történnek, hanem valahol Brassóban vagy Árvában, még akkor is megérdemelnék a figyelmet. A középkor sötét borzalmas időszakaiban midőn senkinek az élete nem volt biztos, midőn a durva erő és hatalom önkény csunyult mások élete után s nem volt ki az üldözöttet megmentette volna a haláltól, akkor történhettek oly dolgok, aminők most történnek a magyar műveltség metropolisának szomszédságában. A 70-es évek elejéről hallottam egy esetet szemtanuk elbeszélése szerint, midőn egy szegény de becsületes tanitót a plébános, mint praedestinált isk, széki elnök, télviz idején nemcsak a lakásából, még a falu határából is ki- hordatott. Méltóztassék elhinni, hogy nem akadt senki, ki a végletekig zaklatott embernek segítségére ment volna s még akkor is úgy maradt a dolog, midőn a szegény tanító megőrült nyolcz tagból álló családot hagyva maga után, kik ki lettek téve a nyomornak és éhhaláluak. Azóta is fordultak elő ilyen esetek, de hála az iskolai főhatóságok igazságérzetének, most már nem engedik csak homályosan elsimitanui a dolgot, hanem időt engednek a védekezésre is. Nincs az országnak annyira elhanyagolt, annyi üldözésnek kitett hivatalnoka, mint a szegény
