Buda és vidéke, 1896 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1896-01-26 / 4. szám
Budapest, 1896. (3.) BUDA és VIDÉKÉ. Január 26 jébeu 35-ik életévüket be nem töltötték, a biztosított nyugdijösszegnek 7ya70-át fizetik évi tagsági díj fejében; 35—50 éves egyének az alapszabályok 11. §-ában foglalt évi tagdijakat fizetik havirészletekben. 3. 10 évi befizetés után bekövetkezett munkaképtelenség esetén a biztosított összegnek 40°/o-át s minden további év után még 2%-ot fizet az egyesület nyugdíj gyanánt és igy a tag 40 évi befizetés után feltétlenül a teljes nyugdíj élvezetébe jut; 4. ha a tag 10 évi befizetés után meghal, az özvegy a biztosított nyugdíj összeg 40%- ának megfelelő évi járulék élvezetébe lép; .a teljesen árván maradt kiskorú gyermekek pedig 18 életévükig fejenkint 120 frt nevelési járulékban részesülnek; 5. 10 éven belül történő elhalálozás esetén a befizetett tagsági dijak teljes összege lesz az elhalt özvegyének vagy árváinak visszafizetve; 6. három évi tagság után oly tag, a ki a belépéskor a 35. életévet túl nem lépte, a befizetéseknek megfelelő díjtartalék visszafizetése mellett kiléphet az egyesületből; 7. gondoskodva van két évi fizetési haladék engedélyezéséről az esetre, ha valamely tag, időlegesen a tagsági dijakat nem fizethetné, valamint arról is, hogy minden tag a biztosított nyugdijösszegét felemelhesse vagy leszállíthassa; 8. önállósítás az egyesületi tagok jogain és kötelezettségein mitsem változtat. A Magántisztviselők orsz. nyugdíj egyesülete, mint az előadottakból kitűnik, közgazda- sági és emberbaráti szempontból egyaránt kiváló jelentőségű czélokat követ! Az egyesület tagjai megvannak óva a bizonytalan jövő gondjaitól s ez kétségtelenül első feltételét képezi annak, hogy buzgalommal, teljes tetterejükkel felelhessenek meg hivatásuknak. De az egyesület nemcsak ez utóbbi számottevő körülmény következtében teljesít fontos szolgálatokat az intézeteknek és magánvállalatoknak, hanem eszközt szolgáltat ezeknek arra is, hogy a nyugdíjbiztosítással járó illetmények bizonyos hányadának önkéntes viselése által tisztviselőik jövőjéről gondoskodhassanak. A társulatok és czégek ez által csekélyebb anyagi áldozattal eleget tehetnek annak az erkölcsi kötelezettségnek, mely alól eddig sem vonták ki magukat, ha alkalmazottaik munkaképtelennekké, rokkantakká váltak. Az egyesület legutóbbi kimutatása szerint napról-napra növekszik a tagok száma habár tagadhatatlan, hogy a kereskedelmi alkalmazottak zömének még csak ezután kell az egyesülethez csatlakoznia, mert hisz a fővárosban és a vidéken egyaránt elenyésző kisebbségben vannak a magántisztviselők, a melyek alkalmazottaiknak nyugdijat nyújtanak. A vidéken csak szórványosan van egy-egy hivatal, a fővárosban pddig csak egy néliáy pénzintézetről és alig nehány iparvállalatról beszélhetünk, mint olyanokról, a hol hosszú szolgálatnak pensio a julalma. Ezt a következő statisztikai adatok igazolják: Hazánkban múlt év végén létezett; 761 bank és takarékpénztár rész. társ. 788 különféle szövetkezet. 78 gőzmalom 415 ipari részvénytársaság, biztositó társaság és közlekedési vállalat, tehát összesen 2042 társaság azonfelül 82699 önálló kereskedő és 259724 önálló iparos. A 761 bank és takarékpénztár közül csak 268 foglalkozott nyugdíjalap létesitével 493-nál annak még semmi nyomát sem találjuk, sőt azon 268 bank és takarékpénztár között, melynek van nyugdíjalapja csak 60-nak alapja múlja felül a 20,000 frtot mig 208-nál illetve, 180- nál csak 10,000 forint illetve 20,000 forinton aluli, sőt 127-nél még 5000 írtnál is kisebb. Az 1249. szövetkezet és iparos részvény- társaság közt csak 32 bir nyugdíjalappal, 1217 ily alappal nem rendelkezik. Óriási tehát a pénzintézetek, részvény- társaságok, iparvállalatok és magán czégek száma, melyeknél még nyudijalapnak nyoma sincs, az ezeknél alkalmazott magántisztviselők száma pedig ok ezer. Elismerés illeti az egyesület vezetőit tehát azért, hogy most mind ezen vállalatokkal a csatlakozás érdekében tárgyalásokba bocsátkozott, és mint az előttünk fekvő jelentésből kitűnik e tárgyalások már is sok helyen eredményes befejezéshez közelednek, amennyiben ujabóan több nagyobb vállalat a tisztikar belépését kilátásba helyezte, és késznek nyilatkozott a ayugdijbiztositásért fizetendő illetékekhez bizonyos hányaddal hozzájárulni. Kétségtelen, hogy az egyesület fejlődésének, gyarapodásának alapfeltételét a rendes tagok számának fokozatos emelkedése képezi, de kétségtelen az is, hogy különösen az anyagi gyarapodás egyik lényeges segítő eszközét a társadalom támogatásában kell keresnie. Ehhez képest az egyesület igazgatósága kellő figyelmet fordított arra is, hogy az intézmény humánus czólja felöl mindazokat a tényezőket megfelelően tájékoztassa, a melyek hivatva vannak ezt nemcsak erkölcsi, de anyagi támogatásban is részesíteni. Az egyesület igazgatósága ugyanis helyesen abból az elvből indult ki, hogy az intézmény anyagi jólétének előmozdítását nem keresi azokban a körökben, a melyek a magántisztviselők nyugdíjintézményétől teljesen távol állnak, azzal sem közvetlen, sem közvetett összehöttetésben nincsenek; de megfelelő eszközökkel oda fog hatni, hogy az intézménynyel bizonyos érdek- közösségben álló tényezőknek, nevezetesen a hazai pénzintézetek, ipari és kereskedelmi vállalatok intézőinek, valamint a magánczégek főnökeinek érdeklődését a nyugdijegyesület iránt felkeltse és meggyőzze őket arról, hogy eme intézmény méltán tarthat igényt erkölcsi és anyagi támogatásukra. Az egyesület pénzügyi érdekeinek előmozdításával külön is megbízott igazgatós ígi tagok személyesen járnak el a fővárosi pénzintézeteknél és több előkelő vállalatnál, s minden oldalról azt az ígéretet nyeri, hogy az egyesület hathatós támogatásra számíthat. A Magántisztviselők orsz. nyugdijegyesü- lete vezető embereivel, a díjtétel reális megállapításával garancziát nyújt arra nézve, hogy helyt áll ama kötelezettségeiért, a melyeket tagjaival szemben elvállalt. Az egyesületnek Teleki Géza gróf áll az élén, az elnökei : Gu- lácsy Dezső orszgy. képviselő és Weiss Berthold gyáros. Az igazgatóság a kereskedelem és a közélet számos jeles tagjából áll, a kik minden erejükkel munkálkodnak rajta, hogy az egyesületet nagygyá, erőssé tegyék. Mindezek folytán az egyesületnek létjoga és felvirágzása kétségtelen, mert fel sem tételezhető, hogy a saját és családjaik jövője iránt való gondok által terhelt magántisztviselők kara örömmel meg ne ragadja az alkalmat, melyet az egyesület nekik e nehéz gondtól való felszabadításra nyújt, — alig képzelhető hogy a kereskedelem és ipar- vállalatok és czégek intézői és főnőkéi elzárkózhassanak oly egyesület támogatásától, mely hivatva van őket felmenteni azon erkölcsi kö- tekzettség alól, melylyel elaggott, munkaképtelenné vált tisztviselőkkel szemben tartoznak és ha ezektől eltekintve meggondoljuk, hogy az intézetek, vállalatok, czégek mennyivel több és hasznosabb, kedvvel munkálkodó, bizalmat érdemlő és stabilitásra szokó tisztviselőt fognak maguknak képezhetni az által, hogy az egyesületbe való belépésüket elősegítik, az egyesületnek a legfényesebb jövő jósolható. Farsang. A mentő bál. A budai farsang törénetében egy uj lap nyilt meg. Erre a lapra a mentő bál van be- igtatva. A mentő egyesület budai fiókja javára már több mulatság volt a nyáron és megindult a mozgalom a társaság minden rétegében, hogy a mentő egyesület budai fiókja mielőbb meglegyen. A budai tornacsarnokban január 18-án megtartott mentő bál csak fokozza a mentő egyesületért való érdeklődést. Az uj czég diadallal vonult be az elite bálok sorába, a miért az előkelő közönség részvétén kívül a rendezőséget kell megdicsérni. Maga a főváros sajtó is elismerte ezt s ha helyünk megengedné úgy valóságos lapszemlét adhatnánk a mentők báPáról megjelent tudósításokból. A sajtó egyhangú véleménye az, hogy a mentő bál fényes volt, és a szép leányok soha- j sem bánják meg azt, hogy egy éjszakát a men- I tők kedvéért végig tánczoltak. A szépen és ízléssel díszített teremben közéletünk sok kitűnősége jelent meg. Egy lap azt említi fel, hogy száz pár tánczolta az első négyest teljes egy óráig a mi csak házi bálokon szokás, hol csupa ismerősök vannak. Ilyen bizalmas házi jellegű volt a mentő bál, mellyel az elite bálok száma egygyel szaporodott. A terem zsúfolásig megtelt. Az étkezésben a terítetteken kivitl újabb asztalokat kellett elhelyezni. A fényes táuczmulatságra eljött a Il-ik kerület országgyűlési képviselője Darányi Ignácz miniszter a bál fővédnöke. A miniszter a legnagyobb elismerését fejezte ki a rendezőknek és személyesen társalgóit több hölgygyei és úrral. Megérkezésekor és távozásakor lelkesen éljenezték a minisztert, valamint a ■ budaiakhoz oly figyelmes első kerületi kép- | viselőt Dr. Fáik Miksát. (Egy lap úgy irt j mintha Fáik Miksa nem annak a kerületnek ■ lenne képviselője, hol a bál volt). A tánczmulatság meghaladta a szerény mulatság elnevezést mert fényes bál volt. A rendezőség ólén Dévay Szőllősy István, Dr. Szkalniczky Henrik és Gulden Ármin álltak, kik a rendezőséggel együtt mindent elkövettek a bálért. A bál vendégek kiválóbbjai közül felemlítjük Huszár Adolf, nyilhegyi Rupp Zsig- mond, Dr. Gombár Tivadar, Dr. Niderman Gyula királyi tanácsosokat, Zsák Hugó és Tichtl János osztály tanácsosokat Dr. Elischer Gyulát, Dr. Farkas Lászlót, Dr. Kresz Gézát, Dr. Janny Gyulát, Freyberger Pált stb. Jelen voltak Leányok: Sahönfeld Vilma, Jákobéi Erzsi és Margit, Sturdza Biri, Valter Berta, Zsitvay Berta, Etl Gizella, Garai Gizella, Szálkái nővérek, Straub Ilka, Neruda Erna, Jenny Blanka, Juszt Guszti, Frind Gertrud, Schöller Adél, Gretschl Adél, Skalnitzky Zsófia. Reichardt Aranka, Patasits Izabella, Jurányi Anna, Szabó Ilonka, Sturzer Betti, Varga Rózsi és Miczi, Borotta Rózsika, Bozsák Mariska (Sátor-Alja-Ujhely), Zsitvay Margit, Czecher Margit, Hofbauer Szidike, Lengyel Margit, Catri nővérek, Schiller Irma, Adelsberger nővérek, Hillebrandt nővérek. Herold Luiza. Lázár Irénke, Lohrer nővérek, Tímár nővérek, Medvei Ilonka, Rössler Irma, Stesser Margit és Róza, Ballassa Berta, B ilassa Irén, Gangl Margit, Jakab Jolán, Czipjunger Katinka, Flind Gertrud, Zlamál Ilona, Goczigh Stefánia, Erkerb Irma, Decker Julia, Dregály Gusztiira, Kovács Margit, Heroldt Lujza, Márkus Emilia (Fehérvár), Drechsler Juliska, Lakner nővérek, Karb Irma, stb. stb. Asszonyok: Dévai Szőllősy Istvánná. Wladár [Mártonná drné, Hellebront Kálmánná, Janny Gyuláué drné, Skaluitzky Henrikné drné, Elischer Gyuláné drné, Argay Jánosné, E ti Jánosné, Straub Tivadarné, özv. Skalnitzky Antalné, özv, De Petere Jakabné, özv. Gretsel Józsefné, Telkes Simonná, Balassa Gyuláné, Korb Flórisné, Neruda Nándorné, R dchardt Jánosné, Schöller Miksáné, Schiller G^örgyné, Sturdzer Consulné, Varga Ottóné, Szabó Józsefné, Kovács Zsrgmondné, Kovács Lajosné, Hoffhau- ser Elekné, Lengyel Sándorné, Cithri Salezné, Decker Aladárné, özv. Ketsmaver Károlyné, Grün Jánosné drné, Lázár E emérné, Klassav Gy.-né, Pajor I.-né, Lakner Gy.-né, Stesser Jánosné, dr. Kertész Abáné, Bély Mihályné, Gangl Edéné, dr. Jankovits Sándorné, Jakab Lászlóné, loser Mátyásné, Zippinger Károiyné, Kapauer Lajosné, Lengyel TJdorné (Sátoralja- Ujhely), Klassohuné, B merné, Fettl Lipótné, Nemecsek Gyuláné, Freyberger Pálné, mesterházi Nagy Istvánná (Székes-Fehérvár). Barota Simonne, Jens Vilmosné, Drechaier Aladárné, stb. stb. Gürsch Ferencz megelégedésre szobáiba ki a sok vendéget, a mi pedig nehéz volt. A jelenlevők a pontos és jó szolgálatot dicsérik. A rendezőség közelebb Gürsch Ferencz vendéglőjében találkozóra jön össze, a mely estélyre masok is elmennek hogy a bál sikerét és a nemes czél érdekében működő rendezőség érdemeit megünnepeljék. Az es ély idejét nyilvánosan fogják annak idején tudatni.
