Buda és vidéke, 1896 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1896-02-16 / 7. szám
Budapest, 1896. (4.) Február 16. BUDA és VIDÉKE. Az elhatározás nagyon fontos az egész Buda és vidékére csak azt szeretnénk, hogy mielőbb az egész országra nézve kötelező legyen a kertészetnek a népiskolákban való tanítása. Itt Budán és vidékén a Molnár István kitűnő vezetése alatt virágzó kerteszkepző iskolában a tanitók megtanulhatják a kertészetet úgy hogy taníthassanak is. Molnár István, ki Boszniát kertté varázsolta itt is elkövetett és elkövet mindent, hogy az eszme testté válljon. Beteges és a tanítás rendszerevei a túlterheléssel meggyötört korunkban nagy ehs és hasznos ha végre lesz hajtva, ha az ifjúságot munkára szoktatják és a természettel megba- rátkoztatják. Eperjessy István ez a buzgó tanitó már régebben tanítja a Zugligetben a mire csak azt mondhatjuk, hogy követésre méltó példa. A mi kültelki 'tanítóink Gottléb és Vellőssy szintén alkalmasak erre a szép tervre. Valóban ennél egy-egy fontosabb és jótékonyabb szándék nem igen keriiit nyilvánosságra mostanában. A faültetés kedve fog elterjedni ebből az üdvös törvényjavaslatból és még a legkopárabb hegyet is befásitják majd a gyermekek. Ültessünk fát, ültessenek a gyermekek az ezred év tiszteletére. Ezt ajánlja levélben lapunk egy barátja. Szép, nagyon szép czél s ha mindenki egy fát ültetne az ezred év tiszteletére Buda és vidékének kopárságai szebb képet mutatnának. Farsang. A budai tanitók bálja. A budai tanitók komoly munkájuk közben, minden évben egy-egy napot szakítanak maguknak s áldozatot hoznak a vig Terpsichore isten- asszonynak. Február 22-én a Fáczán nagy termében a „Budapesti (budai) Tanitóegylet“ táncz- mulatságot rendezett, melyen ott voltak: Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter, dr. Kertész Aba, dr. Gombár Tivadar, Kollár Lajos iskolaszéki elnök, György Aladár, budavári Országit Sándor, dr. Draskóczy Miklós, dr Bozóky Adám, Schwetz Vilmos kir. s. tanfelügyelő Thu- ránszky Irén tanítóképző int. igazgató, Nagy László, Oheroly János, Szabó Gábor, tanárok. Sok bál van egy-egy farsangban Budán is, de altalános a vélemény, hogy a budai tanitók bálja a budai bálok eliteje. Volt hogy is annyi, hogy 130 pár telt ki belőlük, mikor az I. négyeshez felállottak. S tudja Isten, a hadsereg is, mintha lassan-lassan közelebb húzódnék a czibil népséghez. Unifor- must is láttunk ott. A tanítóknak meg az a jó tulajdonságuk, hogy megtudják nyerni a szülőket, a polgárságot, kik azután mindenkor készek a tanítókat támogatni. Annyi nem tanitó elem volt ott, hogy ha tanítok nem lettek volna ott, akkor sem kongott volna ürességtől a tágas terem, akkor is (hogy a bálok fokmérőjét használjam) kitelt volna 70—80 pár négyest tánczoló. De hát fényesen is keli sikerülni annak a bálnak, a melyet egy Bárány és két Farkas a legnagyobb egyetértéssel rendez, (ugy-e bár, mesébe illő: a két farkas a bárányt nem csak hogy nem eszi meg, hanem még két oldalról hatalmasan támogatják is.) S mikor bölcs had- vezéri talentumát egy Nagy Sándor fejti ki s mikor Rácz a Magyarral karöltve igyekszik a a kitűzött czél elérése felé, akkor semmi kétség, világra, akarom mondani Budára szóló dolgokat képesek elérni. A kedélyesség egyik fővonása a tanitók báljának. Az a fiatal lányt a, ki először volt bálba épen úgy, mint az őszülő fürtökkel bővelkedő gardedam mama egyaránt elismeri, hogy sehol olyan jól nem lehet mulatni, mint a tanitók bálján. Más bálokon — hiszen egy újságban egy mama el is panaszolta a napokká1 az ^fjusag csak szemlél, ezen a bálon pedig ^ robotol. És de szívesen robotol! S ez örvendetes jelenség a tanítóknál, hogy köztük a8g ifju alig akad, annál több ifjú agg. S ez a bál eddig még mindig összeboronált nehány párt s már ma is hallottam valamit, azaz hogy valamiket. Nem árulom el, mert hátha nem is igaz, csak annyit mondok súgva: egy volt menyasszony ismét az készül lenni, — a reverenda már . . . (oh! higyjék meg, kérem, most a számra ütöttem, mit fecsegek én ki-mindenfélét; hanem a félreértések kikerülése végett most már annyit ki kell jelentenem, hogy neki szabad, sőt kell is nősülni, ha azt akarja, hogy felszenteljék.) Hanem a valódi pezsgést a tánczba az ország legügyesebb tornamestere és a két székely Szabó vitte s ugyancsak perditették, forgatták a nőket; s mikor megpihentek, folyt a tréfálódzás, a két székely soha sem hagyott magán száradni semmit, mindig utána küldték csokbort. Megvetette ezeknek a báloknak az alapját a budai lelkes ifjúság a jótékony czélu tanítói bál meghívója mindenkor várva várt kedves ismerőse lesz a budaiaknak. Megemlítem még, hogy a tánczrend szép kivételü kis iskolás-táska volt, melyekben a tánczok abc-je volt található. A hölgyek közül sikerült feljegyeznünk a következőket. Asszonyok: Farkas Józsefné, Bárány Zsigmondné. Trettina Józsefné, Farkas Elekné, Hajós Mihályné, Witkovszky Antalné, Czeiner Józsefné, Sziklay Béláné, Schwetz AGlmosné, Nagy Jenőné, Kertész Abáné, Moussung Istvánná, Kovacsik Mártonná, Niemann Vilmosné, Noiszberger F.-né, Holczer Józsefné, Gramer Arturné, Német K. Gézáné, Staub N.-né, Ober- huber Ivánná, Kovách Lajosné, Kovách Józsefné, Bély Mihályné, Ergamen N.-né, Muschál N.-né, Vogl Józsefné, Győri Istvánná, Dorosits N.-né, Fiiegei Kálmánná, Nagy Lászlóné, Draskóczi Miklósné dr.-né, Schauerschitz N.-né, Berger N.-né, Hangi Józsefné, Frimmel Jánosné, stb. Leányok: Dolfer Hermina, Pár Emma, Prokesch Zsófika, Bosnyákovits Katicza, Hölczl Ilona, Szerváczy Rózsika, Horváth Annuska, Almássy Mariska, Tamássy Ilonka, Domonkos nővérek, Harrer nővérek, Mader Etuska, Czekly Etelka, Kultzman nővérek, Halfer Annuska, Kapun nővérek, Cze’ner nővérek, Bogisich Amália, Hirsch mann Irma, Zsiskó nővérek, Hochhäuser Róza, Niemann Anna, Melczer Margit, Hasmann Katalin, Sümegh Ilonka, Beutscher Alberta, Gramer nővérek, Schmidt Matild, Oberhauer Lenke, Kolibál Mariska, Kolibál Margareta, Yolla Mariska, Kovách Mariska, Göndör Angella, Kubik Vilma, (Székesfehérvár), Ergamen Kornélia, Thorn Anna, Adamcsik Anna, Molnár Laura, Hillebraud Erzsi, Koslányi Emma, Fiiegei Hona, Dorosits Gizella, Jászai Olga, Kárpátliy Irén, Sauersits Margit, Sumilovits Róza stb. A vasutasok tánczestélye. Folyó hó 8-án este újra megnyíltak a „Budai polgári kasinó“ termei előkelő vendégközönség számára. A déli vasút tisztikara rendezett zártkörű tánczestélyt, melynek tiszta jövedelme a Budán felállítandó fiók-mentőegyesület javára volt szánva. A kasinó termei akkora nagy közönséget, annyi sok szép leányt és asz- szonyt alig bírt befogadni és az erkölcsi valamint az anyagi eredménynyel minden tekintetben meg lehetnek elégedve. A jelvényes rendezőség következő urakból állt: Palanek Ferencz főfelügyelő elnök, Bursics Antal állomás főnök alelnök, Szalay Géza titkár, Brundl Jenő pénztáros, Bajcsy József, Becker Lajos, Bendtsen Henrik, Breuer Mór, Donaberger Károly, Dor- ninger Hugó, Fischer Bódog, Grundböck Miklós, Hübner Ferencz, Jacob Gusztáv, Kasché János, Kellemfy Oszkár, Komlóssy Lajos, Kovács Imre, Löwenstein Gusztáv, Markovi cs Ferencz, Miksch István, Novák Gyula, Oberhuber Jenő, Paduch Gyula. Pleskot József, Posel Gusztáv, Quoilin Rezső, Soulavy Ottokár, Spády Sándor, Stransky Vilmos, Stransky István, Sturm Gergely, Szakács Péter, Szálé Kálmán, Szőke István dr. és Zelian János rendezők derekasan állták helyüket, nem feledkezvén meg arról, hogy mivoltukat ne jutassák eszükbe az est tánczosnőinek. A tánczrend nem volt ugyan viczinális vasút de igenis volt egy kedves ízléses kis plus ridicul, melynek belsejében a tánczsorozat volt elhelyezve és kivitele minden esetre nagy Ízlésre vall.,A bálanyai tisztet Palanek Ferencz főfelügyelő neje vitte ki a Rákóczy-induló hangjai között jelent meg, ruhája nczélszürke selyemből volt, mely gyöngygyei volt gazdagon díszítve. A rendezőség pompás rózsabokrétával lepte meg. Alig foglalté el helyét a bálanya, a czi- gány rögtön csárdást kezdett, mire a sétáló párok tánczoló párokká alakultak át ebben a minőségben maradtak a legkitűnőbb hangulatban a késő reggeli órákig. Szóval a mulatság igen jól sikerült. A vasutasok minden alkalommal megmutatják, hogy a főváros társadalmában előkelő helyet töltenek be, mely méltóvá teszi őket bármily körben megfordulhatni, a mely körülményre jó budai polgárságunkat különösen felhívjuk. Jelen volt hölgyek névsora a következő : Asszonyok: Bardon Józsefné, Bauer Károlyné, Bekker Lajosné, zöld surach ruhában ezüst hímzéssel, Breuer Mórné fehér selyem ruhában, Bursics Antalné fekete selyem ruhában, mely fekete gyöngygyei volt díszítve, dor- ninger Hugóné szürke selyem ruha fekete gyöngygyei, Engel Aladárné (Székesfehérvár) ruhája szalma-sárga ajour selyemből, Franschitz Adolfné fekete selyem ruhában, dúsan díszítve, Frenkel Ferenczné, Hönigschmiedt Józsefné, Jurasits Ferenczné, Kasché Jánosné, Kautsch Károlyné, Keszler Antalné (Sopron) fekete selyem ruha gyöngy dísszel, Lakota Adolfné, Laska Rezső dr.-né, Lengyel Sándorné fekete plüs ruhában, mely gyöngygyei volt díszítve, Linzbauer Fülöpné, Matz Gusztáváé, ruhája brokát selyem gazdagon diszitve csipkékkel, Miksch Istvánná, Novák Gyuláné, Oberhuber Ivánná, Oberhuber Jenőné zöld surach ruhában az alján moaré szalaggal, Palanek Ferenczné, Puscariu Gyula dr.-né, Salgó Henrikné fekete selyem ruha gyöngy diszszel, Seidl Ambrusné, Seratoris Elekné, Sorsich Antalné, Schlosser Nándorné ruhája sötét-kék chinée selyemből moha rózsával dúsan diszitve, Spády Sándorné alma zöld ottomán selyem ruhában ezüst hímzéssel diszitve, Stránszky Vilmosné bordo vörös selyem ruhában, Soulávy Ottokárné fehér selyem ruhában, mely crépe de chinevel volt diszitve, Szabó Józsefné fekete plüs ruha gyöngy diszszel, Szalay Gézáné ruhája fraise satin mer- velleuxből volt dús diszszel, Szőllősy Istvánná fraise chinée selyem ruhában, Unger Károlyné, Urbányi Jánosné. Leányok: Bursics Irma, Bauer Luiza, Danzinger Miczike, Dorninger Annuska, Dor- ninger Ilonka, Goczigh Stefánia, Handley Janka (Berzencze), Jeán Mila, Jurasits Malvin, Kautsch Vilma, Kneiffel Irma, Kucsera Mita, Laska Mi 11 a, Laska Albina, Lakota Anna, Linzbauer Rózsa, Lues Ferike, Lengyel Margit, Metz Ilike, Nagy Mariska (Székesfehérvár), Oberhuber Lenke, Ormay Lilli, Richter Margit, Richter Sarolta, Szabó Ilonka, Staudner Paula, Schmidt Mathild, Seidl Margit, Soulay Amália, Szurovy Hona (Szombathely), Waginger Helén. A leányok ruhái igen egyszerű sima s minden díszük kevés élővirág és gyöngy volt. Az újlaki első magyar asztal- társaság ez idei bálja í. hó 8-án volt a Császárfürdő fényesen földiszitett termében. Az asztaltársaságnak mulatságai jó hirnevöket már évekkel ezelőtt szerezték, de az előző évek sikerére épített legnagyobb várakozást, és a legkényesebb igényeket is messze túlszárnyalta az idei tánczvigalom. Sok fényes, szép mulatság folyt le a császárfürdői teremben hajdanában és a közel múltban, de a mely vig hangulat és tüzes táncz kedv dolgában az asztaltársaság e mulatságán is túl tett volna, — alig. Ott volt O-Buda és Újlaknak intelligencziája majd nem teljes számban, de a főváros többi kerületei is képviseltették magukat; megjelentek: id. és ifj. Holtzspach Nándor, Benedek Sándor, dr. Bencze Benő, dr. Tatay Adolf, Czájlik Alajos stb. családjaikkal. A buzgó rendezőség kitűnő czigányokról is gondoskodott, fáradhatlanul húzták a talp alá valót és kedvvel ismételték meg az „ujrá“-zott tánczokat. Az első négyest 80 pár tánczolta. A mulatság erkölcsi sikerén kívül meg kell még emlékeznünk annak anyagi í eredményéről is. A nemes asztaltársaság a be- j folyt tiszta jövedelmet szegény iskolás gyerme- j kék felruházására fordítja: és ezen jótékony czélra való tekintettel felülfizettek: Mezriczkv | Elek 5 írt, Müller József 23 frt, Leipziger
