Buda és vidéke, 1896 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1896-12-13 / 50. szám
Budapest, 1896. V. évfolyam 50. sz. (Karácsony hava.) Vasárnap, deczember 13. HETENKÉNT MEGJELENŐ LAP A KÖZIGAZGATÁS, KÖZGAZDASÁG ES TÁRSADALOM KÖRÉBŐL. BUDA ÉS VIDÉKE ÉRDEKEINEK ÉS A MAGYAROS ODÁSNAK KÖZLÖNYE. Szerkeszti : IE3SS3D!ÉI_)"S^I KIÄD0-HIYÄTAI,, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek; Városmajor-ntcza 28. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 12 korosa, fél évre 6 korona, évnegyedre 3 korona. &2í;rkí;£5.2;tös3C<3, Városmajor-ntcza 28. kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. A magyar egyesület tagjaihoz. \ l , Buda és Vidéke“ közigazgatási, közgazdasági és társadalmi hetilap, megjelenik minden vasárnap két nagy iv terjedelemben; szerkeszti; Erdélyi Gyula (szerkesztőség és kiadóhivatal: I. kér. Városmajor-utcza 28 szám.) A lap ára: egész évre csak 6 frt, féléve 3 frt, negyedévre I frt 50 kr. Negyedik évfolyam E heti lapot melegen ajánljuk a „Magyar Egyesület“ t. tagjainak szives figyelmébe, mint olyat, a mely igen nagy szolgálatokat tesz a magyarosítás ügyének, s igy egyesületünk nemes és hazafias törekvéseit nagy mértekben előmozdítja Ez a fővárosi újság a mely egyesületünk működésével rokonszenvesen foglalkozik tüzetesen közölve mindent, a mit az egyesület a magyarosítás iigyebeu tesz Igen alkalmas e lap — mert szívesen s lelkesedéssel működik velünk karöltve — arra, hogy a tapasztalt magyarellenes állapotokat nyilvánosságra hozva, ezeknek megszüntetésében egyesületünknek segédkezet nyújtson Felhívjuk azért a t. tagtársakat, hogy e lapra szent ügyünk érdekében is minél többen előfizetni s panaszaikkal hozzá is fordulni szíveskedjenek. A magyar egyesület. Családi házak Budán. I A budai polgárok a lakásbórviszo- nyok jármát csakúgy nyögik, mint a pestiek. Minden esztendőben négyszer mered reánk az a rém, a melynek ház- bórnegyed a neve. A város és az állam keresik, kutatják a módját annak miként legyenek a polgárok segítségére. De a problémának sok a nehézsége. A házépítést államosítani nem lehet, a város maga sem mehet abba bele, hogy házakat építsen a polgárok részére. A hatóságnak, a kormányzó hatalomnak erre egy részt nincsen pénze, másrészt pedig nem veheti magára azt a koczkázatot, a mivel a bórházak építése jár. Az állam és a város a polgárságnak csak úgy járhat a kezére, hogy a házak építésére a szövetkezést megkönnyíti és segítséget nyújt egy-egy társadalmi osztálynak, a mikor a családi háztelepek megteremtésére vállalkozik. A mennyire mi tudjuk, a polgárok eddig keveset tettek, hogy a helyzetükön segítsenek. Itt a fővárosban egyetlen tisztviselő telepet ismerünk és egy ki- | sérletről is tudunk, a melyet Scliulp György ur tett nem ugyan a fővárosban, hanem a vidéken, a mennyiben Pozsonyban néhány munkás házat épített és ilyen módon olcsó lakásokat szerzett a munkásoknak A fővárosban is foglalkoznak a munkáslakások kérdésével. Erre nézve megvan a remény, hogy a kérdés valamilyen kedvező megoldásra kerül majd. De a polgári középosztály részéről kevés történt még ezen a téren, pedig alig van városa a világnak, a hol a lakások oly drágák volnának, mint nálunk Budapesten. A szegény emberek úgy segítenek magukon, hogy tuczaton- ként vonulnak egy szobába a közegészségügy nagyobb dicsőségére. De mit tegyen a polgári középosztály. Azok a polgárok, a kiknek heverő tőkéik nincsenek, a kik a keresetük után élnek, a kik nem akarnak „tömeglakni“ és ezért keresetük nagyrészét lakbérre kénytelenek fordítani. A külföldön sokfelé foglalkoznak a lakáskórdós problémájával. Schäffle hires német nemzetgazda és az ő nyomán A JEDA és JIDEKE“ TARCZAJA^ Demeter szerencséje. — Regény. — Irta : Erdélyi Gyula. (20) (Folytatás.) Rencsi Barnáné egy szerelmi vallomást hallva sem gyuladt volna ki annyira, mint egy részvénytársaságról folytatott beszéd közben. Dálmos Ábrahám az intézmény nemes czélját emelte ki, ő nagysága a jövedelmezőségen elmélkedett. Igaza van annak, a ki hazárdjátékra any- nyira alkalmas franczia kártyát feltalálta és a négy dámának is szerepét juttatott. Menynyire igazolta Eugénia császárné és udvarbölgyei és a nyomukban támadt iskola, hogy nők nélkül még a börzespekuláczió is sikertelen. Csak az ő közbejövelük tudja fokozni ezt a hajszát. Rencsi Barnáné egy modern pénzvilági hölgy volt, kinek sportja üzésébez eddig csak az alkalom hiányzott. A pénzszerzés vágya egész kórházat képviselt lelkében. Meg volt az alkalom ; ki akarta magát tombolni. A lélek szanatóriuma alkalmat kínált hozzá. A sokáig lappangott tűz kitört. Szívesen borult volna keblére annak, ki ebhez az utat kimutatta. Az üzleti vágy nimfomanikus szenvedélyben is nyilatkozott volna. Ez még csak egy ötlet és már is rengeteg nyereség lebegett előtte. Ácszugi Demeter összehasonlította a két házat. Dálmos Ábrabámot a nemes czél hatotta meg és ezek már az aranyborjú körül tánczolnak. Milyen különbség ez. Mi lesz, hová jutunk, ha a nemesség szivébe ez a láz férkőzik be. Hát nem beteg a lélek mindenfelé? Nincs-e szüks ge szanatóriumra? nem egyre, de egy egész országra, egy világra, uj világra, a múlt határkövein épülve, mely gyógyítaná a lelket. Világrendszereknek kell összedőlni. Megváltozni a szív, a vér lüktetésének, hogy a lélek kigyógyuljon. Egy részvénytáisaság ötlete ehhez kevés. Nem férnének be a beteg lelkek a rábolcsi lélekszanatóriumba. Hiába, akármilyen szép szó Rábolcs jövője, tetszetős a lélekszanatórium eszméje, a kitűzött nagy czélt elérni nem lehet. Hiszen a humanizmusból nagy kamatokat akarnának huzni ezek és csak úgy, mint a többi humanista. A haszon az első. Ki állíbatná meg a világ folyását ? Ki változtatná meg az embert ? De hát ne kezdje el senki sem ? Megijedt terve óriási méretétől. A humanizmus rémsarjai kétségbeejtették. Ez nem tisztességes élelmesség, hanem a legrutabb nyerészkedő öuzés lenne. 0 nagysága eszméi praktikusak. Ki beli hirdetni. A levegő kitűnő. Választékos szórakoztatás, jó illat. Meghozza gyümölcsét. Jól mulatnak, hogy gyógyul-e a lélek, az mellékes. Legalább 500 ember fordulhat meg már az első évadban, a mi legalább 500,000 frt forgalom, tiszta haszon 50,000 forint. Tiz részvény között ez 5000 forint. Hol van a világnak ilyen papirosa ? Szegény beteg lelkek. Mit használna az egész lélekszanatórium az egész emberiségre vagy egyesekre nézve? Alakuljon egy jó mérleg kedvéért. Ácszugi Demeter megutálta saját ötletét. Hogy fordítják át a nemes eszmét nyerészkedési vágyra! Nem! O ilyen czél érdekében nem lesz eszköz. Egészséges, üde levegő után vágyott. Sietett haza. Foglalkozzék bárki Rábolcs jövőjével, ő nem fog. Gyógyítson beteg lelkeket más, ő nem teheti, hiszen az emberszeretet nem arra való, hogy azzal üzérkedjenek. Ám csinálja Rencsi Barna a maga dolgát, ha tetszik. Mit tehet ő a lélekbeteg társadalomért, mikor a saját sorsa is ingoványon van ? Neki szüksége van egy oly lélekre, a ki felemeli, egy oly szívre, a mely az élet küzdelmeiben segíti, ösztönzi és nem engedi alámerülni, ha a hullámok erősen himbálják élete hajóját. Előre ezért a szívért. Mit neki Rábolcs jövője ! Még hozzá sem fogott terve kiviteléhez [ és megismerte az embert, látott úgy, a hogy erre Menyétes Márton megtanította. Nem kínozta szemeit többé a szinvakság. Előtte állt az ember, az önző ember. Nagy czólok, a humanizmus sem való egyébre, minthogy az kamatot és pedig busásat hozzon az embernek. Saját magát tartozik megmenteni és nem a társadalmat. (Folyt, köv.) „Nyelvében él a Nemzet“. A magyar egyesület jelszava.
