Buda és vidéke, 1896 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1896-11-29 / 48. szám
Budapest, 1896. (3.) könyvben egy állítás sem, amit okiratokkal nem igazolna. — Én nagyon örülök, hogy megérte tábornok ur a balvólemóny jobbra fordulását és hogy a történelem a tábornok urnák már életében igazat adott. — Köszönöm. Biz az sok áldozatába került öcsémnek, sok százakat kiadott, ha valami okiratról hallott, hogy azt megszerezze. Most a muzeum birtokában vannak, használhatják a történetírók. Nem is mindenki Ítélt el engem; maga Rüstow is, pedig nem volt pártomon, mert ő republicans volt, — kedvezően irt rólam. — Olvastam Rüstowot is, Assermant, Klapkát, Kochlitz Kálmánt, azért ismerem tábornok urnák minden viselt dolgait. Csak az hiányzott, hogy láthassam. Bocsássa meg kérem e kiváncsiságomat. Ör- vendek hogy ilyen jó egészségben találtam. Isten tartsa meg még tovább is, még sokáig. Nem tudtam tovább szóllani az elér- zékenyülés miatt. Meghatottan nyujtá mindkét kezét. Köszönöm, Isten áldja meg ! Ez az ón milleniumi örömöm, hogy láttam történetünknek e nagy alakját; hogy megmondhattam neki: hogy ón őt tisztelem, becsülöm. Dr. Závory Sándor. A példa. Irta : Czikke Imre. Ha a nyomor kiáltani tudna, hangja meghajtaná a felhőket s felhatna az egekig. Csakhogy ahol a nyomor, — ott a lelkek szennye, az erkölcstelenség ; ahol a nélkülözés — ott ritka helyen van az Isten neve az ajkakon. Hogy hasson hát fel a nyomor, a nélkülözések jajja az egekig, amikor a szivek tiszta érzése nem vet oly magas hullámokat, hogy az égig érjen ; amikor az önvizsgálásnak a magábaszállásnak hangja nem találja meg az odavezető utat ? Bizony, tekintsünk csak be a nyomor fészkébe, a külsőről, a testről lerivó nyomor, a testi nyomor mellett megtaláljuk annak ikertestvérét az — erkölcsi nyomort, — a testi-lelki sülyedtséget is. És ez a második, az erkölcsi nyomor, a lelki sülyedés még vészthozóbb amannál. Vagy mi szüli s honnan akad az a sok, önmagával meghasonlott, aki elveszítve lelki egyensúlyát, nem talál sorsa megoldására más utat mint a halált, mi szülné más, mint a lejtőre jutott 8 többé megállni nem tudó sárba sülyedt erkölcs. Csak rövid nehány nap alatt is hárman keresték halálukat a hullám-sirban ; hányán mentek a golyó elé s hányán keresték megváltásukat, hogy megszabaduljanak, hogy öröhre elnémítsák jajszavát mardosó lelkiismeretüknek, elbukott erkölcsüknek s a rajtuk rágódó nyomor ezer fajának. És vájjon vége van-e a nyomornak, a szenvedésnek, a ragadós erkölcstelenségnek, ha tizen, százan lerombolják erőszakos kézzel azt amit istentől nyertek — az életet ? Vájjon nem kél-e helyükbe más száz és ezer akit magával ragadva a mai társadalmunk rákfenéje, az Isten káromlás, az erkölcsi romlottság és viszi a telhetetlen hullámsirba, a buta ólomgolyó s az e tekintetben leleményes ész ezerféle gyilkoló szerszáma elé. Nincs itt megállás, az elsőt követi a második, a századik s az Isten tudja hányadik. A baj nem mai, de ha ily arányokat öltött, abban része van a mai társadalomnak is. Nincs hova felnézzen az a nyomorban sínylődő, nem talál maga előtt ideált a kinek tettei, érzése, gondolkodása neki világitana, a kinek nagysága fényéhez, nagysága kiválóságához formálná az ő egyéniségét. Nincs meg a mai társadalomnak az az BUDA és VIDÉKÉ, erős jellemvonása, melynek lüktetésétől erőt bátorságot meritene a csüggedő, a magával meghasonlott. Nincs meg a mai társadalomban az a lelki erőt adó befolyás, az az uj életet ígérő ráhatás, melytől az elbukott a sárból felkelni erőt meritene, nincs meg az a támogató oltalmat adó bátorító, küzdésre hivó szó, mely annyi soknak adná vissza a lankadó életkedvet. A magas fokon állók, a társadalomban előkeA helyet elfoglaló dédelgetettek is ebbe a ron d nyavalyába sínylődnek, nem csoda hát ha a mindennapi falat megszerzéséért való küzdelemben nem a becsületes ut, a tisztességes munka a keresett, a választott ut a boldoguláshoz hanem a halottrabló és sok ehez hasonló mód a keresett, mert ha tisztességtelen is, de hamar ad kenyeret, hamar boldogít. Világosság kell ide, a hit világossága, mely bevilágít a szív s a lélek legrejtettebb zugaiba hogy megremegtesse a gonosz szándékát, a tévúton járót s felemelje az elbukottat s bocsánatot ígérjen a bűnét megbánónak. Ennek az eszmének kell a társadalmat áthatni, irányítani akkor majd kiérződik lüktetéséből az irányt adó jellemvonás, akkor majd lesz átalakító hatása a társadalom legalsó rétegére, arra a rétegre, mely leginkább rászorul az átgyúrásra, az átforralásra. Ha lesz hit, lesz erkölcs, lesz kitartás a csüggedőnek munkálni, fáradni, tűrni. A társadalom elit-jéuek kell példát mutalni ; minden jó, minden fény felülről jön s a tömeg az követ, c-sak vezetők kellenek. De egy-két példa nem elég, mert az csak egy csöpp a tengerhez. Hogy azonban az az egy-két példa is — ha mindjárt csak csöpp is — világit, az kétséget sem szenved, hisz minden ami nemes felveti azt a nemessége. Vannak, élnek most is társadalmunkban olyanok akiknek élete — példa, égő felhőoszlop, melyet^ látni is jóleső, követni pedig boldogság. És a mely osztálynak ily világító példát adott a végzete, megáll a lejtős utón visszafordul, küzd és bizva-bizik Ilyen példát adott az ég annak a városrésznek, mely a nyomorban elől járt. És az a világitó példa egy egész emberéleten át azon fáradozott Isten adta nagy tehetségével és nemes szivével, hogy törülje a nyomort s felszáritsa a könnyet, melyeket annyi sok arczra kicsalt. A Krisztinavárosról beszélek, annak volt egy ily nemes, nagy embere aki boldogságát mások boldogitasában kereste. És az Isten meg is adta neki a boldogságot, mert láthatta azok örömét, haladását akikért fáradott, hogy örömet s boldogságot teremtsen nekik. Ez a férfiú néhai babarczi Schwartzer Ferencz. Az ő nevéhez fűződik e városrész iparának, kereskedelmének, magyarosodásának, egy szóval haladásának, fejlődésének minden mozzanata. 0 atyja volt ennek a városrésznek. Ott volt ahol alkothatott; ott volt mindég a küzdők között, bátorított, buzdított pénzzel, szóval, tettel s minden lehető eszközzel. Nagy szivével átkarolt mindent, mindegy volt előtte szegény, gazdag, gyámoltalan. De legjobban érezte magát a kicsinyek között. Az iskola volt az ő piacza, oda vitte 0 lelke, szive minden nemes érzését osztogatni. Mikor azután már többé nem mehetett — nem feledkezett meg az 0 apró iskolás barátairól akkor sem. Alapítványt tett számukra, hogy annak kamataiból könyeket törüljön azoknak a szenvedőknek arczárói, kiknek nem jutott mód , arra sem, hogy ruhát vegyenek maguknak. Ma XI—25. az 0 születése napján osztották ki e jótéteményeket a krisztinatéri elemi iskolában azoknak, kiket a testület a jótéteményre érdemeseknek talált. Sok szív hálája szált fel ez alkalommal az egek Urához, áldást, békességet kérve a megholtnak. No hát itt van a társadalom szereplésére az irányitó példa. Ez az ut az a mely a csüggedés, kétségbeeséstől megváltani segít a csüggedőt, a gyengét. Sok ily nagy embert ennek a szegény társadalomnak a ki vallásosságában, erkölcsösségében, szív és lelki jóságában az elsők között is első, — akkor kevesebb lesz a bukott, több a megtért! Az egyetem kérdéséhez. Az egyetem elhelyezésének kérdése újra beszéd tárgya és pedig legilletékesebb helyen az ifjúság körében. Az ifjúság nagy része Budára akarná hozni az egyetemet. Közöljük egyik vezérének erről irt czikkét és ajánljuk azt országgyűlési képviselőink figyelmébe. Az egyetemi tanári karból megalakult az építési bizottság dr. Földes, dr. Lengyel és dr. Hőgyes tanárokból, kik már tanácskoznak. A kultuszminiszter legközelebb törvény- javaslatot nyújt be az egyetemi építkezésekről. Itt az ideje, hogy résen legyünk s az egyetemet Budán helyezzék el. Hogy a 3zerb-utczán lévő központi épület szűk volta, — melyben a jogi, bölcsészeti és teológiai fakultás vau bele szorítva, — hosszú évek sora óta mily kiszámíthatatlan kárára van főleg a jogi oktatásnak, azt bővebben bizouyi- taui sem kell. Hogy azonban ez épület az egyetemtéri homlokzat kiépítése által sem felelhetne meg hivatásának, az is elvitázhatatlan tény. Uj, egészen más helyen kell tehát épületet emelni a fentebbiek közül első sorbar a túlnyomóan nagy számú s még folyton növekvő jogi fakultás számára, mely teljesen megfeleljen a tanítás igényeinek. Az uj helyet azonban nem csak a tanításra? hanem az egyetemi hallgatók szellemi és anyagi jólétére való tekintettel is kell megválasztani, mert elhiheti mindenki, hogy a joghallgatók sanyarú helyzetének oka nem a mostani egyetemi épület szűk volta, hanem az egyetemi épület helye is. Nincs egyetemi város, a hol az egyetem oly kedvezőtlen helyen feküduék, mint a pesti. Annak, hogy az egyetemi hallgatók — különösen a jogászok, — előadásra nem járnak s általában véve jogász koruk alatt nem tanulnak, — igaz? hogy nagyrészt az egyetem szűk volta az oka, de. hogy az egyetemi joghallgatók jelentékeny része anyagi zavarokkal küzd, eladósodik és sokszor el is züllik, továbbá, hogy a budapesti egyetemi hallgatók közt u. n. egyetemi élet abszolúte nincs, — e két utóbbinak már a központi épület az oka. Nem is képzelhető, hogy egészséges egyetemi élet fejlődhessék ki valahol akkor, midőn az egyetem a legdrágább, üzletekkel telt központi városrészben van, ahol a nagyváros pezsgő forgalma vonja, ragadja magával az embereket s hömpölygő árja nem engpd semmi más irányzatot érvényre jutni. Ezen felül a szegényebb sorsú egyetemi ifjút a drágaság elleni élet-halai harcz terheivel nyomja. Igazi egyetemi élet kifejlődéséhez vagy kis város kell, vagy külön diákvárosrész. Ilyen pedig Budapesten nincs. Tehát alapítani kell. Egyetemi városrész képződésére olyan szűz talaj szükséges, melyet egyenesen a diákok számára foglalnak le s eczélra egyedül alkalmas hely B n d a, ez a kellemes kis testvérváros, mely valósággal diákvárosnak van teremtve. Budán még van hely külön diákvárosrész képződésére. De az egyetemnek Budára tétele mellett szólnak az egyetemi oktatás és a hallgatók összes érdekei, továbbá magának Budának érdekei is. Budán, e csendes, vidékies városbau — mindenesetre zavártalanabb és eredményesebb lanne a felsőbb oktatás menete; — ezenkívül az egyetemi hallgatók megmenekülnének a pesti oldalon már tűrhetetlenné vált drágaságtól, mely annyi szegény fiúnak szegi nyakát. Buda ezenkívül egészséges levegőjénél fogva is sokkal előnyösebb Pestnél s füstös kávéházak helyett a természet ölére vezetné a testi fejlődést még szükséglő fiatal embereket. Végül pedig Budán egészséges, vidám diákélet, egyetemi társasélet fejlődhetnék ki, melyet most a pesti egyetem hallgatói teljes mértékben nélkülöznek. A budai egyetem hallgatói azzá lennének, amivé kell: egészséges, vigkedélyü fiatal diákoká, — mig mostani egyetemi ifjaink nagyrészt blazirt. kiélt, koránérett — öregek. Budának, a főváros második oldalának érdekei szintén sürgősen követelik azt, hogy Pest mellett aránytalanul elmaradt fejlődésében November 29.
